DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hallgatva a vitát, továbbra is csak azt tudom kérdezni, hogy miért nem a lényegről beszélünk. Amikor a magyar bírósági rendszer átalakításáról van szó, miért nem azt az utat választja a nemzet felemelkedésének érdekében a kormánykoalíció, hogy valóban átvilágítsa a teljes bírói kart, elvégezze azt a tisztogatást, amire nagyon nagy szükség volna: azoknak a vérbíróknak, azoknak a tisztességtelen, korrupt bíróknak nincs helyük a karban, akik a múltban lejáratták és jelenleg is lejáratják, elképesztő ítéleteikkel az igazságszolgáltatásba vetett hitet megrendítik.
(19.40)
Nem látok semmilyen törekvést arra, hogy számon kérjék azokat a nyomozási bírókat, akik a 2006. őszi, futószalagon történt elítélésekkel, mérlegelés nélkül, szinte csukott szemmel, közel 200 ember előzetesbe helyezésével hozzájárultak ahhoz, hogy a gyurcsányi diktatúra fékeveszetten tomboljon az országban. Most miért nem használják fel ezt a kétharmados többséget arra, hogy egyébként jogszerű módon… - megtehetnék, mint ahogy megtehették a kommunisták is annak idején, bár az rendkívül ártalmas és rendkívül kártékony dolog volt, az ’50-es években a magyar bírói kart átvilágították, B-listázták, többek között nagyapámat is akkor mozdították el a helyéről; most ennek igenis helye volna. Tehát álljunk meg egy szóra: miért nem választják ezt az utat? Miért csak és kizárólag arra koncentrálnak, hogy ebben az új rendszerben minél stabilabb pozíciója legyen a kormánytöbbségnek?
Ha már Baka András személyénél vagyunk, azért mindenképpen említsünk meg néhány körülményt vele kapcsolatban. A zárószavazás előtti módosító javaslatok több eleme vonatkozik a bíróvá választásra, illetve egyáltalán az intézményrendszerre, tehát úgy gondolom, helye van Baka András személyével kapcsolatban mindenképpen egy pár mondatot elmondani.
Schiffer András képviselőtársam itt nagyon lánglelkű szónoklatban védte meg Baka Andrást, én bevallom őszintén, személytől teljesen függetlenül vagyok felháborodva magán az eljáráson, tehát az alkotmánymódosítás ezen végrehajtásán, ami azért - még egyszer mondom - egy blaszfémia, amit önök csinálnak. A jelenlegi alkotmány 79. §-ában ugyanis korábban ezen rendelkezés helyén az önök és az MSZP által megszavazott európai uniós népszavazási kérdés volt, ezzel tolták be nemzetünket tisztességtelen feltételekkel az Európai Unióba, és önök most megint ehhez az eszközhöz nyúlnak, előveszik a 79. §-t, rakjunk be oda megint valami eseti jellegű jogalkotást.
A tény persze egészen más, az uniós betolásunk máig rendkívül gyászos következményekkel jár. Soha senki nem vonta meg tisztességgel az európai uniós csatlakozásunk mérlegét, de ha megvonnánk, biztos volnék abban, hogy a piacvesztésünk, a piaci védelmünk és a mezőgazdasági termelőink kiszolgáltatottsága miatt vagy éppenséggel a közbeszerzési szabályok kötelező szabálya miatt, vagy a versenytörvények uniós, kötelező jellege miatt biztos vagyok benne, hogy sokkal többet veszítünk, mint amennyi hasznunk van ebből. Arról nem is beszélve, hogy az elszakított sorsban élő testvéreink sorsán sem segített az uniós csatlakozás.
De visszakanyarodok Baka András személyéhez, tehát személytől független ugyan a kérdés, de ha már mégis szóba került, hogy őt most vajon kell-e szeretnünk vagy nem, jó főbíró lenne vagy nem. Annyit mindenképpen felvetnék, hogy az lenne a korrekt és elfogadható eljárás, hogyha az új főbíró személyéről egy ötpárti egyeztetési folyamat zajlana. A köztársasági elnök úr a törvény erejénél fogva lenne köteles - és akkor itt mindjárt konkrétan mondom, hogy melyik ajánláshoz szólok hozzá, csak azt is elég nehéz mondani, hogy melyikhez, mert többfajta van, de a 31 pontból álló ajánlás 6. pontjához szólok hozzá -, tehát a Kúria elnökének személyére a köztársasági elnök teszi a javaslatot 30 napon belül, ha a Kúria elnökének megbízatása megszűnik.
Nagyon hiányolom ebből a rendelkezésből azt - ha már zárószavazás előtti módosítóként idehozták -, hogy a köztársasági elnök ilyen helyzetben köteles legyen konzultálni a szakma szervezeteivel, tehát a bírói egyesületek képviselőivel, az ügyvédi kamara vezetésével és végül, de nem utolsósorban a parlamenti pártok vezetőivel. Ennek hiányában sajnos megint csak soha nem fogják lemosni magukról azt, hogy egy megbízható embert jelöltek ki a feladatra, úgy, mint Polt Pétert, aki sok mindennel foglalkozik, legutóbb lehet, éppen Steiner Pál ellenem irányuló holokauszttagadás miatt tett feljelentésével foglalkozik, de a 2006. őszi megtorlásokban részt vevő ügyészek elmozdításával és felelősségre vonásával nem foglalkozik, és ez, megint csak azt kell mondanom, szégyen.
Baka András személyéről el kell mondani azt is, hogy neki azért a konkrét ítélkezési gyakorlata igen kevés, a hazai bíróságokon ő nem nagyon ítélkezett. A strasbourgi emberi jogi bíróságban fejtette ki tevékenységét, azonban a nevéhez fűződnek Magyarország számára igen kártékony döntések. Kettőt kiemelnék. Egyik a nevezetes sortűzdöntés, amikor a sortűzperben elítélt egyik felelőssel kapcsolatban - a tatai sortűzről van szó, ha jól emlékszem -, a tatai sortűz ügyében lényegében a strasbourgi emberi jogi bíróság, az ő irányítása alatt vagy az ő részvételével működő tanács olyan döntést hozott, hogy Magyarországnak tulajdonképpen nincs joga elítélni a tömegbe lövető embereket.
Vagy egy másik ügy például: 2004. május 24-én Budapesten, az Erzsébet téren ünnepelte számos zsidó ember a zsidó állam fennállásának 56. évfordulóját. Ott egy tüntetést jelentettek be, azonban annak a megtartását Gergényi Péter megtiltotta a közlekedési rend aránytalan sérelmére hivatkozással. Ez a tiltás azonban az uniós csatlakozás miatt akkor már három hete nem hatályos rendelkezés alkalmazásával történt meg, tehát nyilvánvalóan durva és egyértelmű jogsértésre került sor. Ezt az ügyet kivittük a strasbourgi emberi jogi bíróságra, és ez a bíróság ott érdemi vizsgálat engedése nélkül utasította el a kérelmet. Azt gondolom, ha Baka András tisztességes munkát végzett volna, akkor minimálisan azt kellett volna megtennie, hogy ebben az ügyben el kellett volna érnie ennek az ügynek az érdemi tárgyalását.
A másik, ami egyébként szintén felháborító cselekedete volt: 2009 júliusában a Hír TV-ben újságírói kérdésre a Jobbikkal kapcsolatban azt a kitételt használta, hogy ezt a pártot fel lehet oszlatni. Ugye, itt 2009-ben voltunk, amikor még úgy tűnt, hogy a Jobbik csupán egy múló jelenség lesz a politika egén, de most már láthatjuk hogy nem, sőt, egyre inkább nem így van, és egyre meghatározóbb része a magyar politikai életnek, még ha ezt sokan nem is szeretnénk, de úgy látom, egyre többen viszont a Házon kívül, az országban sokan szeretik. Ez mindenesetre megengedhetetlen, hogy ő ilyen mértékben túlment a legfőbb bírói jogállásán. Ezért annak idején Vona Gábor egy nyílt levelet is írt hozzá egyébként, ebből szeretnék azért egy fontos bekezdést idézni: “Kijelentésének a fenti módon való megfogalmazását elfogadhatatlannak tartom, és kíváncsi lennék az ön véleményére azzal kapcsolatban, hogy feloszlathatónak tartja-e az ország tönkretételéért felelős SZDSZ-t és MSZP-t, vagy éppen a felmerült sorozatos pénzügyi visszaélések miatt az Országos Cigány Önkormányzatot, esetleg a Mazsihiszt, amely működésével még a hazai zsidóság egy jelentős részében is megütközést kelt.”
Tehát, kérem szépen, ezeken kellene gondolkodni, és nyilvánvalóan csütörtökön, az alaptörvény átmeneti szabályairól szóló vitában el fogjuk mondani, hogy mennyire felháborító az, hogy ha már ilyen múltvizsgálatról van szó, akkor miért nem jut eszükbe az MSZP feloszlatására és annak utódpártjainak feloszlatására való indítványtétel, az antidemokratikus koalíció, ugye, feloszlatására vonatkozó indítványtétel, az ő vagyonuk elvétele, és ebből a vagyonból kárpótolni azokat a magyar embereket, akiket a mai napig nem kárpótoltak tisztességgel az elveszett vagyonért. (Taps, közbeszólások a Jobbik soraiban, köztük: Így van!)
Hát igen, és ha már itt vagyunk, akkor azért meg kell emlékeznünk megint két jogtörténeti jelentőségű módosító javaslatról, 32. és 33. számon, Kolber István jegyzi mindkét esetben, csak azért is Demokratikus Koalíció aláírással, függetlenül attól, hogy ilyen nevezetű frakció nem működik a parlamentben. Úgy látszik, hogy olyanok, mint a Bourbonok, hogy… Hogy is van ez a mondás? (Közbeszólások, derültség a kormánypártok és az MSZP padsoraiból.) Majd kitalálják. “Semmit nem tanultak és mindent elfelejtettek” - így van, segít nekem Hegedűs Tamás képviselőtársam.
Tehát összességében azt kell mondani, hogy ez a bírói igazgatási szerkezeti reform és különösen a bírói továbbképzéssel kapcsolatos szabály egészen elképesztő. Hát azért egy pillanatra legyünk már figyelemmel arra, ami annak idején a Civil Jogász Bizottság jelentésében volt, amelyet még annak idején - most már több irányban lévő emberek - egy közösségként készítettünk el, tagja volt Völgyesi Miklós, aki most magas beosztású miniszterelnöki tanácsadó, tagja volt Juhász Imre, aki a Független Rendészeti Panasztestület elnöke, és több más notabilitás, Morvai Krisztina és jómagam is. Ebben a jelentésben azt állapítottuk meg, hogy az egyik legnagyobb probléma a magyar bírói karban, és ami ahhoz vezetett, hogy 2006-ban ilyen tömeges justizmordok születtek, annak az az oka, hogy a magyar bírói kar úgynevezett alapjogi képzettsége lényegében minimálisnak mondható. Magyarul, nem nyitottak, nem tájékozottak, többségében - tisztelet a kivételnek - nem tájékozottak, nem nyitottak arra, hogy az alapvető politikai szabadságjogok, az alapvető emberi jogok gyakorlása körében egy büntetőbíróságnak például akár minimalista elven kell állnia, az államnak a lehető legminimálisabb beavatkozás elvét kell alkalmazni.
Ezer más példát tudnék mondani arra, hogy milyen justizmordok születtek, magyarul, a bírói kar utánképzése vagy képzése rendkívül kiemelkedő súlyú feladat, hogy egy jogvitában ne legyen szempont az, hogy amikor egy áruházlánc képviselője megpróbál lenyomni egy kis magyar vállalkozót, mondjuk, egy beszállítással kapcsolatos jogvitában, akkor ne ijedjen meg egy Lidl cég képviselőjének a szövegétől, hanem igenis vegye elő akár az alaptörvényt, vegye elő a nemzetközi szerződésben foglaltakat, vegye elő az európai emberi jogi egyezményt, és próbálkozzon a kreatív jogalkalmazással.
(19.50)
Szabó Dezsőnek egyébként van egy nagyon szép írása a bírók lelkiismeretéről, a bírók felelősségéről. Magyar szemlélettel, magyar megközelítéssel, nemzeti elkötelezettséggel kell bíráskodni.
Egyébként majd a bírók jogállási törvényével kapcsolatban el fogom mondani, megdöbbentőnek tartom azt, hogy a bírák esküjéből, illetve ami jelen esetben itt elmondható, az igazságszolgáltatási alkalmazottak esküjéből a következő bekezdés, ha jól látom, kimarad, a következő mondat kimarad. Kérem, figyeljenek képviselőtársaim, mert nem akármi ez a mondat!
Tehát ez a mondat, amit önök most kihagynak, a következőképpen szól, és kérem, képviselőtársaimat, segítsenek az értelmezésében. Lehet, hogy Varga István egy kétpercessel majd kiigazít engem, csak nagy számú jogszabállyal kell dolgoznunk. Tehát: esküszöm, hogy hazámhoz, Magyarországhoz mindig hű leszek, az alaptörvényt és a jogszabályokat megtartom, a minősített adatokat megőrzöm - és ha jól látom, ez kimarad az eskü szövegéből.
Nem tudom, miért zavar ez bárkit, vagy miért rossz az, ha egy bíró vagy egy igazságszolgáltatási dolgozó a hazájához, Magyarországhoz mindig hűséget vállal és fogad, az alaptörvényt és a jogszabályokat megtartja. Tehát én ezt abszurdnak találom, úgyhogy kérem, Varga István képviselőtársam vagy bárki itt a Házban a kormányoldalon oszlassa el az esetleges félreértésünket, de én a normaszövegből indulok ki, és itt ebből ez kőkeményen hiányzik; de még az is hiányzik, hogy én, pont, pont, pont, tehát nem tudom, ez az eskü hogyan fog elhangzani. Tehát akkor nem fogja elmondani a nevét az eskütevő? Ez innen kezdve elég problematikusnak tűnik.
Úgyhogy elég sok kérdést mondtunk, de azt tudom ígérni, hogy nem maradunk ennyiben, mert a többi, igazságszolgáltatással kapcsolatos törvényjavaslat kapcsán a kritikáinkat még el fogjuk mondani.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
