DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy kormánypártiak és ellenzékiek is egyetértettünk az oktatási bizottsági ülésen abban a módosítóban, ami valójában arra irányul, hogy gondolja végig a tisztelt Ház, hogy ennek az előterjesztésnek a megvalósítására, bevezetésére ne kerüljön sor 2012-ben, hanem 2013-ban.
Ezt azért is tartom fontosnak itt hangsúlyozni, mert olyan módosító került beadásra, amelyet Pánczél Károly és dr. Pósán László jegyez az egyik oldalon, és volt egy másik, ezzel összecsengő módosító, amelyet pedig a szocialista frakcióból Kiss Péter, Gúr Nándor, Hiller István, Pál Béla, Pál Tibor, Simon Gábor, Göndör István, Varga László, Boldvai László és jómagam jegyeztem. Ez azt indokolja, hogy ne 2012 januárjától, hanem 2013 januárjától kerüljön bevezetésre a szakképzési törvény.
Mivel indoklom, indokoljuk? Tulajdonképpen azzal, mondjuk, az egyik indok, hogy egy éve, már másfél éve, hogy kormányoz az Orbán-kormány, és a kormányprogramban is kiemelt helyen szerepelt a szakképzés kérdése, és gyakorlatilag egyetlenegy olyan kérdést, mint a szakmai vizsgakövetelmények, egy év alatt is éppenhogy sikerült bevezetni, hisz augusztus 25-ével volt hatályos, 28-ával került bevezetésre. Felteszem a kérdést, hogy ha egyetlen egy ilyen ügy bevezetéséhez egy év nem volt elegendő, akkor hogyan lenne elegendő ilyen átfogó ügyek egészéhez ez a bevezetés.
Itt szeretném szóba hozni azt is, hogy Magyarország úgy működik, hogy december közepétől, mondjuk, január közepéig megáll az élet. Ha most azt nézem, hogy november végén vagyunk, van még, mondjuk, két hetünk, és mivel ez egy kerettörvény, gyakorlatilag a lényeg a részletekben van, kormányrendeletekben, illetve tárcarendeletekben, illetve miniszteri rendeletekben. Felteszem a kérdést, hogy akkor most a következő két hétben milyen kormányrendeletek fognak ebben a tárgykörben születni, vagy milyen tárcarendeletek. Ha viszont azok rendelkezésre állnak, akkor azokat miért nem szerepeltetik ebben a törvénytervezetben? Ez egy érdekes kérdés. El tudom képzelni, hogy ezek még nem állnak rendelkezésre, akkor ez is azt indokolná, hogy gyakorlatilag ezeket a kérdéseket érdemes lenne végiggondolni.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a kérdést gondolja végig a tisztelt Ház, mert úgy gondolom, hogy a duális képzés megvalósítása vonatkozásában is fontos. Ugyanakkor ez egy technológia. Mint ahogy az építkezésnél sem úgy szokott menni, hogy ráolvasással azt mondjuk, hogy a beton gyorsabban kössön, hanem annak is van egy technológiai folyamata, azt gondolom, hogy a szakképzés átalakításánál is van egy technológiai folyamat. Nem hiszem, hogy ezt ki lehetne kerülni. Kérném szépen, hogy ezt gondolják végig.
Ráadásul ez egy egymásra épülő folyamat. Gondoljanak bele, hogy az elmúlt tíz esztendőben jutottunk el addig, hogy a tanulószerződések gyakorlatilag már egy nagyobb arányt képviseltek, ráadásul kiderült a vitában, hogy azért a duális képzésre igazán nincs felkészülve sok cég, kis- és középvállalkozó. Ráadásul az ösztönzőket is ebbe az irányba kellene vinni, és szemmel látható, hogy ebben is van mit tenni.
Ráadásul, ha azt nézem, itt most együtt kell kezelni a törvénytervezeteket, mert párhuzamosan nagyon sok törvény fut, van a költségvetés, a szakképzési hozzájárulás, van a köznevelési törvénytervezet, van a felsőoktatási törvénytervezet, és maga a szakképzési törvénytervezet, ezek mind-mind összefutnak, ha azt nézem, itt egy nagyon lényeges probléma van, ez pedig úgy hangzik, hogy nagyságrendeket vonnak ki önök a 2012-es időszakban a szakképzésből, ha csak a munkaerő-piaci alapból nézem, akkor gyakorlatilag 25 milliárdot a 2011-es esztendőhöz képest.
Önök augusztusban, augusztus végén szólták el magukat, amikor gyakorlatilag kiszivárgott a koncepciónál az, hogy a szakképzésből a pénz 20 százalékát ki kívánják vonni.
(0.50)
Mielőtt államtitkár úr azt mondaná, mert hallottam már ezt az érvelést, hogy ez a demográfiai tényezők miatt van, én úgy gondolom, hogy nem, mert a demográfiai tényezőkön túl még jelentős intézményi összevonások is vannak, s ráadásul az is jelentős probléma, szintén az önök elszólása alapján, hogy a pedagógusok 26 százalékát el kívánják bocsátani a képzésből. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon súlyos probléma. Gyakorlatilag ezek a kérdések részleteiben nem is ismertek a végrehajtás során. Egy-egy ilyen bevezetésnél azért szeretném elmondani - ezt már elmondtam a szakképzési hozzájárulási vitánál is -, hogy annak idején önök, amikor mi voltunk kormányon, és mondjuk, tanév közben valaki jelentős átalakítást akart volna végrehajtani, akkor komoly fölháborodás, fölhördülés volt, önök voltak leginkább, akik ellenezték, most pedig látszik, hogy nem csupán ennél a törvénynél, hanem számos törvénynél ez mellékes, és tulajdonképpen minden további nélkül most tanév közben jelentős átalakításokat kívánnak megvalósítani. Úgy gondolom, hogy ezek a kérdések nem helyesek.
Szeretném elmondani a módosítóink kapcsán, hogy még számos olyan módosító van, amely úgy érzem, hogy segítő és a gyakorlati megvalósítást jelentős mértékben javítaná. Ilyen vonatkozásban több módosító érintette részünkről, de mások részéről is a szakközépiskola és szakiskola kérdését. Azok számára mondanám, akik ebben a kérdésben annyira nincsenek benne. Gyakorlatilag mesterségesen külön lesz választva a szakközépiskola és a szakiskola, pedig ma az esetek nagy részében ezek közösen működnek. Úgy van az iskola nevében is, hogy szakközép- és szakiskola, s szerepel benne akár gimnázium vagy kollégium, de alapvetően szakközép- és szakiskoláról beszélünk. Most egy hatalmas átalakítást akarnak önök tenni. Én úgy látom, hogy a környezet azt fogja majd figyelni, hogy itt mekkora nagy dolgok történnek, és valójában itt a hegyek vívódnak és egeret fognak szülni, mert tulajdonképpen lényeges változást nem fognak tudni elérni. Nem tartom szerencsésnek ezt. Ráadásul a szakközépiskolákat visszaigényelhetik az önkormányzatok, a szakiskolák államosítva lesznek, őket még vissza sem igényelhetik az önkormányzatok. Ilyen vonatkozásban is komoly gondnak, komoly problémának tartom ezt a kérdést, és ilyen vonatkozásban is igyekeztünk árnyalni ezt különböző módosítókkal, életszerűbbé és gyakorlatiasabbá tenni ezeket a kérdéseket.
A teljesség igénye nélkül a legfontosabb kérdésekből szeretnék még néhány dolgot kiemelni. Például a kerettantervek kérdését. Szemmel látható, hogy itt a pénzkivonáson túl egy centralizáció van, és a kerettanterveket is központilag fogják meghatározni. Tulajdonképpen a törvénytervezet azt mondja ki, hogy 10 százalékban van helyi mozgástér. Mi ezzel szemben pedig azt mondjuk a módosítóinkban, és nem csupán mi, hanem kormánypárti oldalon is többen fölvetették, hogy mozduljunk el ebből a százalékból, s a szakiskolák esetében mi azt mondtuk, hogy ez legyen, mondjuk, 33 százalék, tehát tulajdonképpen egyharmad. Bízzuk már a helyi pedagógusra, a helyi oktatóra, a helyi szaktanárra, hogy el tudja dönteni, milyen specifikumai vannak, mert nem csupán szakmaspecifikumok vannak, hanem vannak vállalatspecifikumok, és a térségekben is meg lehet figyelni, hogy vannak helyi sajátosságok. Ráadásul ha a tanulók felkészültségét nézzük, akkor abban is nagyon nagy különbözőségek vannak, és sok esetben ezek a gyerekek ingerszegény környezetből jönnek, sok esetben a szülői házat is pótolni kell, elemi együttélési szabályokra kell őket megtanítani. S míg a gyerekkel, konkrétan a tanulóval a pedagógus nem találkozik, akkor én úgy gondolom, Budapestről nem igazán lehet azt megmondani, hogy mondjuk, Nyíregyházán, Hevesen vagy az ország bármelyik pontján hogyan is történjen a részletekben a kerettanterv kialakítása. Ezért kérem, hogy gondolják végig. A szakiskoláknál azt mondjuk, hogy egyharmadát helyi szinten határozzák meg, a szakközépiskoláknál pedig ettől nagyobb arányban gondolkodunk. Azt mondjuk, hogy 70 százalékát mondja meg a kilenc-tizediknél, vagy a tizenegyedik-tizenkettediknél a 60 százalékát helyi szinten tudják meghatározni. Azt gondolom, hogy ennyire bízni kellene a pedagógusainkban, bízni kellene a helyi szakembereinkben.
Ráadásul ennek a képzésnek vannak olyan elemei, a módosítóinkban szerepel, hogy bizonyos évfolyamot, ha kéri a tanuló, illetve a szülő, akkor azt el lehessen végezni két év alatt. Hogy konkrét legyek: akár a szakiskolában a tizenegyediket vagy a tizenkettediket a szülő megválaszthatná, és ugyanígy a szakközépiskolában is ő dönthetné el.
Miért vetem, miért vetjük fel ezt a kérdést? Egyrészt azért, mert nem hiszünk abban, és az élet nem is igazolja azt, hogy generálisan jó megoldás az, hogy hároméves legyen minden egyes szakmában a képzés, hisz van olyan szakma, amelyet három év alatt kell képezni, van, amelyiket négy év alatt, van olyan, amelyiket érettségire kell építeni, és van olyan, amit mondjuk, a felsőoktatás keretében kell oktatni. Tehát egy rendkívül differenciált képzési formáról van szó, és szakmánként végig kell gondolni.
Ugyanakkor azt is szeretném hozzátenni, hogy abban a vonatkozásban is van ennek jelentősége, hogy az alapokat kellene megerősíteni. Az alapokat abban a vonatkozásban, hogy elméleti alapokat, szakmai alapokat, hisz az ember élete során akár többször, sőt, ma már elképzelhetetlen, hogy valaki bemegy a gyárkapun, és ugyanabból a gyárból jön ki majd a nyugdíjba vonulásakor, hanem élete során négyszer-ötször kell pályát változtatni. Ehhez viszont szintén hasonlóan kellene négyszer-ötször szakmát is választani. De ha ennek nincsenek meg az alapjai, akkor hogyan fog ő szakmát változtatni, szakmát váltani? Ezért is fontos lenne, hogy ezt a kérdést alaposabban végiggondolják-végiggondoljuk, mert alapok nélkül nem lehet élethossziglani tanulásra, képzésre felkészülni.
Ráadásul úgy látom, hogy a felnőttképzést mostohán kezeli ez az előterjesztés. Igaz, hogy a felnőttképzés tudomásom szerint majd csak jövő év tavaszán kerül a parlament elé, ugyanakkor ez azért érdekes kérdés, mert ma Magyarországon az iskolarendszeren kívül a felnőttképzésnek is jelentős szerepe van a szakképzésben, hisz nagyobb arányban a felnőttképzésben képzünk szakembereket, ráadásul ez a rendszer azt mondja, hogy az első szakma megszerzése ingyenes, a második szakma megszerzése pedig már költségigényes, tehát az érintettnek fizetni kell érte. Én személy szerint vitatom azt, hogy az OKJ-ban különbséget teszünk az iskolarendszerű képzés kapcsán és a felnőttképzés kapcsán. Érdemesnek tartanám ennek a kérdésnek a végiggondolását.
És még számos olyan kérdés vetődik föl bennem, amit majd a következő 15 percben szeretnék elmondani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
