FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában is jeleztem, hogy az előterjesztés számos antidemokratikus, jogsértő elemet tartalmaz. Mi úgy látjuk, hogy a legfontosabb az lenne, ha egy szakképzésről szóló törvény alapvetően a gyermekek, a szülők és a pedagógusok érdekeit tartaná szem előtt. Sajnos ez nem így van. Ezért is adtam be számos módosító javaslatot, amelyek aköré csoportosulnak, hogy a gyermekek, illetve a pedagógusok jogait, illetve érdekeit az előterjesztésben minél jobban meg tudjuk jeleníteni.
Az ajánlás 7. és 57. pontjához szeretnék először hozzászólni. A 7. ajánlási pontban található az a módosító javaslatom, amely a nevelési-oktatási intézményekben megvalósuló felügyeletet szeretné az értelmező rendelkezések között erőteljesebben hangsúlyozni azáltal, hogy külön pontban jelenítenénk azt meg.
Ehhez kapcsolódik az a módosító javaslatom, amelynek célja, hogy a munkáltatónál, a cégeknél, vállalatoknál kihelyezett gyakorlati képzésben részt vevő diákokkal szerződést kössön az a cég, amely a gyakorlati képzés bonyolítását vállalta. Ebben a szerződésben rögzítsék azt a felelősségvállalást, hogy az adott cég a gyakorlati képzésen részt vevő tanuló számára messzemenőkig biztosítja a biztonságos munkakörülményekhez, a tanuló egészséges testi, szellemi fejlődéséhez szükséges körülményeket.
A Magyarországi Szülők Országos Egyesületének az állásfoglalását vettem alapul a módosító javaslatom elkészítéséhez, és a mai bizottsági ülésen, az oktatási bizottság mai ülésén részt is vett a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének képviseletében Keszei Sándor elnök úr. Mégis, hiába kértem ügyrendben a tisztelt bizottságot, hogy a szülői oldal is szót kaphasson, és elmondhassák azokat az érveket, amelyek azt támasztják alá, hogy bizony az előterjesztés készítői nem vették figyelembe a szülők javaslatait, mégis számomra megdöbbentő módon nem támogatta a bizottság, hogy a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete a bizottsági ülésen szót kapjon.
Szeretném elmondani azt is, hogy a javaslatom kapcsán az előterjesztőnek alapvetően a fő problémája az volt, hogy kiskorú tanulót említek a módosítómban. Vettem a fáradságot, bár igazából nem is volt fáradság, és utánanéztem jogi oldalról, hogy mit is értünk kiskorú tanuló alatt. Mielőtt folytatnám az érvelésemet, szeretném, ha tisztáznánk ezt a fogalmat, amire a bizottsági ülésen sajnos nem volt mód.
A polgári jog szerint kiskorú az a személy, aki a 18. életévét még nem töltötte be, kivéve, ha 16 és 18 éves kora között házasságot kötött, mert ekkor a házasság megkötésével a nagykorúság bekövetkezik. Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki elmúlt 14 éves, és nem cselekvőképtelen. Arra szeretnék ezzel rávilágítani, hogy igenis, kiskorú tanulókról van szó, a szakképzés, az iskolarendszerű szakképzés ideje alatt azoknál a tanulóknál, akik ipari, üzemi körülmények között vesznek részt a vállalatoknál szervezett gyakorlati képzésben.
És akkor folytatnám, mert számos törvény tartalmaz a kiskorúakra vonatkozó jogokat. A cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes gyermek jogait többek között a polgári törvénykönyv rendelkezései és a családjogi törvény vonatkozó szabályai a gyermek jogairól szóló New York-i egyezmény szellemében tartalmazzák. Jogrendszerünk szerint jogi értelemben vett elhagyott gyermek nincs, a kiskorúnak feltétlen joga, hogy érdekeinek védelméről gondoskodjanak. A gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. Ha a szülők nem élnek, ismeretlenek, a felügyelet ellátásában akadályozottak vagy arra képtelenek, úgy erre alkalmas más személy, gyám, családba befogadó szülő vagy éppen a szakképzési gyakorlati képzést lebonyolító intézménynek kell vállalni ezen jogok és kötelességek gyakorlását.
Szeretném hangsúlyozni, hogy miközben a kamarák bevonásával a munkáltatói oldal jogai és érdekei a messzemenőkig hangsúlyozva vannak, addig a tanulókat a gyakorlati képzés ideje alatt az adott munkáltatónál semmilyen garancia nem védi, ha bármilyen jogsérelemmel állunk szemben.
(1.20)
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy három fő feladatot kellene teljesíteni a gyakorlati képzés alatt: egyrészt a nevelés, másrészt a gondozás, harmadrészt pedig a felügyelet feladatkörét. A nevelés a kiskorú értelmi, szellemi fejlődésére irányuló tudatos ráhatás, a kiskorú testi, értelmi és erkölcsi fejlődésére irányuló pedagógiai tevékenység. A gondozás biztosítja a gyermek normális fejlődéséhez szükséges feltételeket, a kiskorú szükségleteinek a kielégítését, a felügyelet pedig a kiskorú életének, tevékenységének rendszeres figyelemmel kísérése, ellenőrzése.
Az általam említett Magyarországi Szülők Országos Egyesülete elkészített egy állásfoglalást, hogy mely pontokban sérti alapvetően a kiskorú tanulók jogait a szakképzési törvénytervezet. Alapvető probléma véleményük szerint - és ezzel a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről maximálisan egyetértek -, hogy sérti a szakképzési törvény tervezete az egyenlő bánásmód elvét, gyermekjogok tekintetében pedig ellentétes az ENSZ gyermekjogi egyezményének az ajánlásaival.
Miközben az alaptörvény értelmében a szülők elsősorban felelősek gyermekeik neveléséért, oktatásáért, addig a duális rendszerű szakképzésben a gyakorlati képzést biztosító munkavállaló semmilyen felelősséggel nem tartozik a képzésben részt vevő tanulók iránt, illetőleg a szerződéses tanulókra nem terjed ki a szülők felügyeleti joga.
Az iskolán kívüli képzőhelyeken nem működik a tanulói érdekvédelem. Teljesen érthetetlen számomra, hogy a mai bizottsági ülésen Michl József fideszes képviselőtársam azzal érvelt, hogy nincs értelme foglalkozni olyan mértékig a gyermekek jogaival, érdekeivel a gyakorlati képzésben, mint ahogy mi azt a Jobbik részéről tesszük, hogy a fideszes képviselő úr véleménye szerint a diákönkormányzat feladata lenne a gyakorlati képzésen a diákok megvédése esetleges jogsérelmek esetén.
Azért ezt szeretném megkérdezni, bár sajnos nincs kitől megkérdezzem a fideszes oktatási bizottsági tagok közül, mert sajnálatos módon a szakképzési törvény részletes vitájában egyetlenegy fideszes oktatási bizottsági tag sem vesz részt, de azért kíváncsi lennék, hogy miként gondolják megvalósítani azt, hogy a diákönkormányzat megvédje a tanulókat, miközben a diákönkormányzat tagjai ugyanolyan kiskorúak, mint az a tanuló, akit meg kellene védeni.
Súlyos jogkorlátozás, és azt gondolom, hogy elfogadhatatlan, hogy nincsen tisztázva a törvényjavaslatban, hogy a szülő és a kiskorú tanuló milyen jogviszonyban van a gyakorlati képzőhelyet biztosító gazdálkodó szervezettel.
A javaslat értelmében a tanulói szerződés szövege csak a munkáltatók érdekeit rögzíti, aszerint van meghatározva, miközben a tanulók részéről csak a kötelességeket tartalmazza, de felelősségvállalásról a tanulók esetében, ha bármilyen jogsérelem éri a tanulót, az előterjesztésben nincsen szó.
Ezenkívül úgy látjuk, hogy az előterjesztés ebben a formájában lehetőséget adhat a tanulók kizsákmányolására, és sajnálatos módon megvalósulhat a gyermekmunka is. Mi úgy gondoljuk, hogy ne lehessen kényszeríthető a tanuló semmiféle kockázattal járó, iskoláztatását veszélyeztető, egészségére, fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlődésére ártalmas munkára a munkahelyi képzőhelyeken.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy súlyosan sérti a kiskorú tanuló jogait az, hogy megkülönbözteti gimnáziumi vagy szakközépiskolai társaitól a kihelyezett gyakorlati képzésen részt vevő tanulót, ugyanis az őszi, tavaszi és téli szüneteket elvonja, a nyári szakmai gyakorlatot pedig előírja számára, és ezzel a pihenéshez való jogát korlátozza a tanulónak.
S nagyon fontos még leszögezni azt is, hogy Magyarországon sajnálatos módon nincsen szabad szakmaválasztás, mindössze foglalkozásválasztásról beszélünk, ugyanis pozitívan diszkriminálja az előterjesztés azokat a munkáltatókat, akik hiányszakmára iskolázzák be a tanulókat. Illetőleg meg kell jegyezni azt is, hogy ha egy szülő például fodrász vagy kozmetikus szakmára szeretné gyermekét adni, akkor bizony súlyos összegeket kell letenni ezért a gyakorlati képzést biztosító vállalkozó számára, így ezek a képzések nagyon sok esetben csak a tehetősebb szülők gyermekei számára biztosítottak.
Összefoglalásként szeretném elmondani, hogy a javaslat ebben a formájában súlyosan sérti a tanköteles kiskorúak érdekeit, a tanköteles életkor leszállításával kiszolgáltatja a munkaerőpiacra visszakerülő tanulókat, másrészt pedig semmilyen javaslatot nem tesz a rendszerből kikerülő tanulók kezelésére. A tanulószerződéseket a szülők háta mögött kötik, indoklás nélküli felmondásra lehetősége a tanulónak nincs, illetve a juttatások is a kizsákmányolást idézik.
Tehát ebben a formájában azt gondoljuk, hogy nem lenne szabad elfogadni egy olyan szakképzési törvényt, amely középpontjába alapvetően nem a gyermeket, a szakképzésben részt vevő kiskorú tanulót helyezi.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
