KARA ÁKOS
KARA ÁKOS
KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár rendes felszólalásra jelentkeztem, de azért a felszólalás elején néhány gondolatot hadd osszak meg önökkel, amelyek az előbb jutottak eszembe, hallgatva képviselőtársaim felszólalását. Figyelve az elmúlt hetekben, amikor akár a szakképzési hozzájárulásról vagy akár a most előttünk levő törvénytervezet általános vitájával kapcsolatban előjöttek gondolatok, nem kételkedem abban a jó szándékban, ahogy az előttem volt kettő felszólaló megközelítette a kérdést, megközelítette ezt a témát, de azért szeretném az ő nyugtalanságukat is eloszlatni, illetve mindazokban, akikben esetleg az ő gondolataik nyugtalanságot okoznak.
Én nem gondolom azt, hogy gazdasági érdek alá rendeli ez a törvény a kiskorút, a gyereket meg a fiatalkorút. Nem gondolom, hogy ez a törvény bármiben is elszabadítana ilyen nemkívánatos dolgokat, gondolatokat. Szerintem ez a törvény és a törvény célja egészen másról szól. Picit hadd segítsek abban, hogy egy picit más szemszögből megvizsgálják, végiggondolják a dolgot. Gondolom, hogy nemcsak beszélni kell róla, hanem valami törvényi keretben meg kell tudni fogalmaznia a Magyar Országgyűlésnek azt, hogy hosszú idő után hogyan és milyen módon fogja tudni a fiatalok számára a piacképes tudást minél nagyobb arányban biztosítani.
Nyilván a törvénynek, a vitaszakasznak a mostani része nem alkalmas elsősorban, illetve nem feltétlenül ez a színtér, hogy ennek a piacképes tudásnak az ismérveit, mikéntjeit pontosan fölsoroljuk, hogy melyek ezek a tulajdonságok, annak milyen sokféle mélységét tudnánk most említeni. De szerintem ebben a pillanatban - vagy legalábbis abban a gondolati felütésben, azokban a gondolatokban - szeretném megnyugtatni képviselőtársaimat, hogy nem a gazdasági érdek alá rendelés a célja ennek a törvénynek, hanem nézzék abból a szemszögből, hogy hogyan lehet, hogyan tudja segíteni a piacképes tudás megszerzésében a fiatalokat. És még egyszer: ne veszítsük el azt az alapvetést, azt az alapvetéssel jövő gondolatot, ami a gyakorlatorientált képzés megerősítése, és emlékeznek rá, az általános vitában nem csak én, sokan elmondtuk, hogy a gyakorlatorientált képzésnek nagyon komoly hagyományai vannak Magyarországon, és nagyon komoly kapaszkodói vannak egyes térségekben, egyes városokban vagy vállalatoknál, iskolai közösségekben, amelyekbe érdemes kapaszkodni. Azt gondolom, nagyon sok felelősségteljes szakember dolgozik mind az oktatás elméleti, mind az oktatással kapcsolatos gyakorlati területen, akár üzemi, akár iskolai, tanműhelyi körülmények között, amelyek a létező, kellő garanciát nyújtó magyar jogszabályok mellett a kellő emberséget és szakmai tudást is hozzá tudják tenni.
(1.50)
Ha megengedik, ezt tudják biztosítani, mert akkor azt a szót kell használni, talán ez a garanciához közelebb áll. Jó szándékkal mondtam el ezeket a gondolatokat önöknek.
Most azt szeretném itt elmondani, ha már a különböző térségekről beszéltünk, és tulajdonképpen a felszólalásomat arra szeretném vinni, azt szeretném önöknek elmondani, ami a 98. ajánlási pontban szerepel, hogy ez egy más téma. Ha jól figyeltem a vita eddigi menetét, folyamatát, erről még kevéssé beszéltünk, hogy milyen feladata, milyen szerepe lehet majd a megyei fejlesztési és képzési bizottságoknak. Én valóban egy nagyon fontos, a kormány előterjesztésében döntő szempontnak tartom, hogy a megyei igényeket egy-egy gazdasági térség céljai teljesüléséhez, az ottani fejlesztési célokhoz, az ottani munkaadói igényekhez, az ottani hagyományos kulturális, ipari szakképzési szokásokhoz milyen módon lehet leginkább az erőforrásokat különböző differenciált módon hozzáilleszteni. Én nagyon jó ötletnek tartom a megyei fejlesztési és képzési bizottságoknak a jó hagyományokkal való ötvözését, az eddig meglevő tudást, de ezeknek egy más struktúrában, egy más összetételben való működtetését. Ugye, mindannyian ismerjük a törvényjavaslatot, munkaadói, munkavállalói oldal, gazdasági kamara.
Szeretném elmondani önöknek, és itt az Országházban érvelni amellett, hogy szintén egy módosító javaslatként magam arra tettem javaslatot, hogy a regionális fejlesztési tanács mint javasolt szereplő helyett a megyei közgyűlések által delegált egy fő kerüljön abba a bizottságba. Az elmúlt hetekben nagyon sokat beszéltünk arról, hogy a megyei önkormányzatok szerepe okkal-joggal megváltozik, a jövőbeni működésük. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy fejlesztéspolitikai feladatok szerepelhetnek majd a megyei önkormányzatok, a megyei közgyűlések hatáskörében. Ez egy nagyon nagy lehetőség, egy nagyon fontos lehetőség, nemcsak a megyei önkormányzatok, hanem a megyei jogú városok, a kicsi települések számára, és ebben a folyamatban, azt gondolom, szerves részét kell hogy képezze, illetve szerves részét képezné az, hogy a munkaerőpiaccal kapcsolatban, a szakképzéssel kapcsolatban bizony megjelenjen a megyei önkormányzat, a megyei közgyűlés álláspontja, véleménye. Én magam ezért javasoltam ebben a módosító javaslatomban, amelyet, még egyszer mondom, a 98. ajánlási számon találnak meg.
Én megint kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az általam elmondott szempontokat, és tényleg nem húznám a hajnali időpontra tekintettel a mondanivalómat, de ebből érezhetik vagy láthatják pontosan, hogy joggal, alappal tettem ezt a javaslatot. Hitem szerint a megyei közgyűlések, a megyei közgyűlések képviselői nagyon sok tudással, nagyon sok tapasztalattal, helyi szándékokkal, kormányzati szándékokkal ötvözve, kiválóan fognak tudni részt venni egy szerintem majdan jól működő megyei fejlesztési és képzési bizottság munkájában.
Köszönöm szépen a türelmüket.
