BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mindazok, akik elsősorban a szavakra figyelnek és nem a tettekre, abban a hiszemben lehetnek, hogy a magyar kormány gazdasági szabadságharcot folytat. Matolcsy György így deklarálta: Magyarország pénzügyi, függetlenségi, gazdasági szabadságharcot folytat, amelynek első lépése az IMF kipaterolása volt. Nos, volt néhány olyan intézkedés, amit a Jobbik is támogatott: a banki különadó bevezetése, az egyes ágazati különadóké, de tegyük hozzá, ennek az áthárítása jórészt megtörtént a lakosságra, a fogyasztókra, másrészt pedig ezekkel a különadókkal sem értük még el az EU-27-ek átlagos szintjét.
A kormány gazdaságpolitikáját, a vállalásokat a Széll Kálmán-terv és az erre épülő konvergenciaprogram mutatta be. Strukturális reformok révén az állami kiadások csökkentése; a közszféra nominálbéreinek végig azonos szinten tartása; bizonyos szociális juttatások és nyugdíjak indexálásának elhalasztása; minden minisztérium kiadási keretének csökkentése; a MÁV utazási támogatásainak felülvizsgálata; a rokkantnyugdíjazás jogosultsági kritériumainak felülvizsgálata; 40 milliárd forint megtakarítás az oktatási kiadásokból. Nos, hadd áruljam el, nem a Széll Kálmán-tervet olvastam, bár teljesen egybeesik vele, hanem ez az előző kormánynak a 2008. november 4-ei szándéknyilatkozata, amit az IMF-nek írt és elvállalt az IMF-kölcsön, hitel fejében.
Vagyis mit csinál a kormány? Önként és dalolva ugyanazt hajtja végre, amit az IMF elvár. Még hozzátehetném a gyógyszerkassza 120 milliárdját és a hasonló megszorító intézkedéseket. Azzal, hogy a hiány 2,5 százalékra csökken, azzal, hogy az adósságot nem a gazdaság növekedéséből, erőltetett módon törlesztjük, úgy tűnik, hogy meg akartunk felelni ennek a pénzügyi világnak, és kiderül, hogy mégsem sikerült. A függetlenség szó egyetlen, demagóg vagy dogmatikus módon hangoztatott kifejezés lett: a piacról való finanszírozás. De hát ha 7-8 százalékkal finanszírozunk, akkor mit érünk ezzel az egésszel? Így került sor arra, hogy egy leminősítést megelőzendő, vissza az IMF-hez, amit a gazdasági miniszter úgy jelölt meg, hogy új együttműködés, ami növeli a pénzügyi-gazdasági függetlenségünket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kommunikáció, mindig kommunikáció a tettek helyett. Hadd mondjak én is egy hajós példát, mint Harrach Péter tette előttem - szomorú, a Kádár-rendszerből, nem is igazán vicc. A kommunizmus hajója leáll, hánykódik az élet tengerén. Igyekeznek megjavítani, Marx elvtárs, Engels - sikertelenül. Jön Lenin elvtárs, lemegy a gépházba, följön, és azt mondja: elvtársak, megvan a hiba. Minden gőz a hajókürtbe megy. Igen, minden a kommunikáció, de ezzel nem haladunk előre.
Az újabb leminősítés bekövetkezett, és ekkor fel kell már ismerni: igen, lehetséges, persze, és spekulatív lépések történtek, de azért érték így az országot, mert az igazi, önérdekű, saját érdekű gazdaságpolitikát nem valósította meg. Úgyhogy ideje a valódi gazdasági szabadságharc elkezdésének. Meg kell teremteni a magyar kis- és középvállalkozások igazi beindítását, a magánnyugdíjpénztárban még lévő összeget nem arra kell fordítani, hogy százalékban rövid ideig csökkentsük az államadósság mértékszámát, ami úgyis eltűnik egy újabb leértékelésnél. Növeljük a belső fogyasztást az adórendszer átalakításával, keressük a keleti piacokat!
(13.40)
És mindenekelőtt az IMF-fel ez a kormány tárgyalni fog hamarosan, akkor fel kell vetni igenis, hogy ne jussunk Görögország sorsára, akire elmondták, hogy jóval hamarabb kellett volna átütemezést és részbeni elengedést kérni. Annyit kell velük megértetni, nem azt mondjuk, hogy holnaptól ne fizessünk, hanem - talán egy népi hasonlattal - hogy etetni is kell a birkát, ha nyírni akarjuk. Igenis határozott fellépéssel, egy magyar gazdaságpolitika vállalásával el kell érni, hogy abból a béklyóból, amiből láthatóan nem tudunk kitörni, ebből az adósság vissza nem fizetési lehetőségből ki kell törni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormány! Úgy érzem, hogy a 24. órában vannak. Ne kommunikáljanak erről majd, ne tartsanak sajtótájékoztatót, Szijjártó Péter ne járja végig a stúdiókat, maradjanak csendben, és tegyék meg ezt, induljanak el, mert kevés idő van hátra, és tettekre van szükség!
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
