SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! 2008. november 1-je fekete napként vonult be a magyar futballtörténelembe. Ezen a napon a felvidéki Dunaszerdahelyen labdarúgó-mérkőzést rendeztek a kék-sárga színekben játszó helyi Dunaszerdahelyi Atlétikai Club - közismertebb nevén a DAC - és a pozsonyi Slovan csapatai között. A máig döntően magyar többségű város lakosai mindig is büszkén vállalták magyarságukat a helyi csapat mérkőzésein is. Kiemelten így van ez akkor, ha a magyarellenes szurkolóiról ismert Slovan csapata látogat hozzájuk. Ennek megfelelően közel tízezer felfokozott hangulatú szurkoló - köztük a DAC-osok meghívására számos magyarországi vendég - látogatott el az említett napon a stadionba, büszkén lengetve a piros-fehér-zöld nemzeti lobogónkat.
A mérkőzés a Slovan szurkolóinak petárdáit és gyalázkodó rigmusait leszámítva normális mederben folyt negyedórán keresztül, ám a 17. percben a szlovák rendőrök, akik már egyébként a mérkőzés elején a hazai szektor mellett felsorakoztak, minden előzmény nélkül betörtek az egyik magyar szektorba, és gumibotokkal összevissza vertek mindenkit, akit értek.
(14.10)
Több videofelvételen jól látszik, hogy a megtámadott szurkolók teljesen nyugodtan viselkedtek, a rendőrattakra semmilyen indok nem volt. Az akkori szlovák belügyminiszter, Robert Kaliňák a nagy nyomására végül egy fotót mutatott be bizonyítékként a szurkolók garázda viselkedésére, amelyen mindössze egy ökölbe szorított kezű ember látható. A beavatkozást ráadásul semmilyen felszólítás nem előzte meg, nyilvánvalóan törvénysértés történt tehát. Lábra kaptak olyan pletykák is, hogy a mérkőzés biztosításában a magyar rendőrség, illetve a titkosszolgálat is részt vett.
Az akció nyomán számos súlyos sérültet láttak el, a legbrutálisabb támadás az akkor 18 éves, első DAC-mérkőzésére kilátogató felvidéki fiatalt, Lengyel Krisztiánt érte, akit újra kellett éleszteni. Istennek hála, sikerrel jártak, ám a fiatalember felépülése után is maradandó halláskárosodást szenvedett. Természetesen a letartóztatások sem maradhattak el, majd a történtek utóéleteként a szlovák törvényhozás kitiltotta a stadionokból a magyar nemzeti zászlót.
A felháborító eset óta immár több mint három év telt el, a fájó kérdésekre azonban máig nem kaptunk választ. Nem tudjuk, hogy kik álltak a vélhetően előre kitervelt magyarverés hátterében, az esetről készült belső videókat máig nem bocsátották a magyar hatóságok rendelkezésére. A cinikus magyarázat szerint azért nem, mert Szlovákia nem videokölcsönző. De arra sem érkezett máig válasz, hogy a rendőrterroristák azonosító száma miért volt a mérkőzés során leragasztva. A Jobbik határozott véleménye, hogy a magyar diplomáciának végre a sarkára kell állnia, és magyarázatot, valamint bocsánatkérést követelni a szlovák féltől.
A dunaszerdahelyi szurkolók, a DAC minden szurkolója és a meccsen részt vevők érdeklődését is tolmácsolva kérdezem a tisztelt miniszter urat: a nemzeti ügyek kormánya megalakulása óta milyen lépeseket tett az ügy tisztázása érdekében? A szlovák fél kifejezte-e bármilyen formában is bocsánatkérését bármilyen fórumon is? Lát-e a magyar külügy esélyt - illetve kíván-e kezdeményezni - valódi vizsgálat indítására és a terror felelőseinek felkutatására? Kérdezem továbbá, hogy valóban részt vett-e az akcióban bármilyen formában is a magyar rendőrség, illetve a titkosszolgálat.
Várom miniszter úr megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
