DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt legfelsőbb bírósági Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az expozét tartó államtitkár úrhoz és legfelsőbb bírósági elnök úrhoz, illetve az ő felszólalásukhoz hasonlóan a bírósági igazgatás koncepcionális kérdéseiről kívánok most szólni. Több oka is van ennek.
Egyrészt szinte mindenben egyetértünk azzal a 30 oldalas, kritikai észrevételeket tartalmazó irattal, amelyet a legfelsőbb bírósági elnök úr a házelnök úr részére megküldött. Tehát az abban foglalt felvetésekkel szinte kivétel nélkül egyetértünk. Másrészt, bár előre jelzem, hogy kifejezetten silány minőségűnek tartjuk és ítéljük a normaszöveget, anélkül, hogy belemennék tartalmi kérdésekbe, eddig több mint ötven módosító indítványt nyújtottunk be, illetve nyújtunk be ehhez a javaslathoz. Azonban azt gondolom, hogy ezeknek a megtárgyalása a részletes vita témáját kell hogy képezze, nem pedig az általános vitáét.
A legfelsőbb bírósági elnök úr alkotmányossági szempontból és tisztségéhez méltó módon kizárólag a bírósági szervezetben beálló koncepcionális változásokról beszélt. Én a javaslatot szeretném beilleszteni a Fidesz eddigi jogalkotási és kormányzati működési rendszerébe, ami jól tükrözi a demokráciáról alkotott felfogásukat.
Az előterjesztésben foglalt célokkal ellentétben, amelyeket az államtitkár úr is meglehetősen részletesen taglalt és utána a képviselő úr is, sok helyen szó szerint idézve egyébként a törvényjavaslat indokolását mint saját véleményét, szóval, az előterjesztésben foglalt hangzatos célokkal ellentétben az én meglátásom szerint két oka van, két valódi oka van az előterjesztésnek.
Egyrészt a bírói önkormányzati rendszer megszüntetésével és egy kormányhoz hű helytartó, akit a törvény egyébként majd az országos bírósági hivatal elnökének nevez, kilenc, de valójában ennél hosszabb időre való kinevezésével, akinek egyébként széles körű és valódi kontroll nélküli egyszemélyi döntési hatáskört adnak, a Fidesz alá akarja gyűrni az eddig még független hatalmi ágat, az igazságszolgáltatást. Eddig nem sikerült, most vélhetően sikerülni fog önöknek. Egy-két év alatt pedig az önök helytartója, akit majd az Országgyűlés decemberben meg fog választani, azaz az OBH elnöke, lojális vezetőkkel tölti majd fel a rendszert, és megfelelő személyzeti politikát folytat majd a bírák kinevezésénél is. A hatalomkoncentrációnak, a kormányzati fékek és ellensúlyok lebontásának egyik fontos előterjesztése az a javaslat, ami most előttünk fekszik.
A másik ok, tisztelt Országgyűlés, az az önök által, mármint a Fidesz által folytatott kultúrkampf, aminek jegyében önök törölni kívánnak hatvan-hetven évet a magyar történelemből. Erről szólnak a miniszterelnöknek a beszédei az átmeneti évtizedekről. Erről szólnak, tisztelt képviselőtársaim, a közintézmények nevének az átkeresztelései, természetesen minden nemzeti lesz, amit a nemzeti együttműködés kormánya jóvoltából tudunk elfogadni ebben az Országgyűlésben. Erről szólnak a közterületek átnevezései, a hidak átnevezései, erről szól az alaptörvény nemzeti hitvallása, erről szól a hatályos alkotmányunk érvénytelenítése, azaz el nem ismerése. Erről szól, tisztelt Országgyűlés, a Kossuth tér ’44 előtti állapotának visszaállítása, amelynek keretében Károlyi Mihály és József Attila szobrát kívánják eltávolítani a Kossuth térről, és persze erről szól a bírósági szervezetrendszer egyes intézményeinek az átkeresztelése is.
Fontos természetesen az önök számára, hogy mindez szintén a Horthy-korszakot idézze: Legfelsőbb Bíróság helyett legyen ismét Kúria, megyei bíróságok helyett legyen törvényszék, városi bíróságok helyett legyenek járásbíróságok, bár persze járások még nincsenek, de ha Horthyéknak jó volt, akkor biztos nekünk is jó lesz ez a kifejezés. Az ítélőtábláknak egyetlen szerencséjük van, hogy tekintetes táblabírákról már írtak a háború előtt is, ezért ezek megtarthatják ezt a nevet.
Egy hibát elkövettek ebben a körben, tisztelt képviselőtársaim: országos bírósági hivatalról és országos bírói tanácsról beszélnek, nem pedig nemzeti bírósági hivatalról és nemzeti bírói tanácsról, de biztosan még egy-két fideszes módosító javaslattal ez a hiba kiküszöbölhető.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kultúrkampf megbukott mindenhol, önöknél is meg fog bukni. Erről e körben, azt gondolom, nem érdemes több szót ejteni, ennyit azonban kellett, ellentétben a bevezetőben vázolt másik okkal, amely a struktúra tartalmi átalakításával kapcsolatos.
A kormányzati fékek és ellensúlyok lebontásának több technikája is létezik. A hatalomkoncentráció egyik legegyszerűbb, de kétségtelenül leghatékonyabb módszere, ha a végrehajtó hatalom más hatalmi ágak, a kormányzatot felügyelő szervek vagy önálló alkotmányos szervek számát csökkenti, esetleg jogköreit a kormányzati jogkörök javára átstrukturálja. De ugyanígy klasszikusnak és kétségtelenül az egyik leghatékonyabbnak tekinthetjük azt a módszert, hogy a hatalmi ágak vagy alkotmányos szervek élére a végrehajtó hatalomhoz biztosan lojális vezetőt neveznek ki. Ha pedig ez utóbbi nem lehetséges, jogszabály-módosítással ezt lehetővé teszik, ahogy most ez a javaslat is teszi.
Az önálló hatalmi ágak vagy alkotmányos szervek megszüntetésére vagy jogkörének csökkentésére, bár volt példa erre is az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács esetében, viszonylag csekély lehetőség mutatkozik az Európai Unió tagjaként, amely tény szerencsére már nem egy esetben pótolta az önkontroll hiányát Európában.
A lojális vezetők kinevezésére azonban széles körű lehetőségek állnak rendelkezésre a kétharmados parlamenti többséget magáénak tudó kormánynak. Ennek a technikának pedig a vezető kinevezésén vagy megválasztásán túl talán senki által nem vitatott része a kinevezett megbízható vezető működési kontrolljának csökkentése - egyébként a legfelsőbb bírósági elnök úr erre célzott például -, hatáskörének bővítése, különösen a humánpolitikai döntéseket illetően - ez is megvalósul ebben a javaslatban -, hiszen egy szervezet lojalitását stabilizálni lehet megfelelő személyzeti döntésekkel.
(10.10)
Ugyanide tartozik a vezető státusának minél biztosabb alapokra helyezése. Ezekhez általában párosulnak még törvényesnek nem nevezhető, azonban nehezen tetten érhető technikák, és végül következik ebből, hogy a lojálisnak tartott vezető által tartott vezetett intézmény jogköreit megnöveljék, hiszen az ilyen intézmény úgy tud segíteni a kormányzati tervek megvalósításában, hogy független státusával mégis a demokratikus állami működés látszatát kelti.
Mindezt, tisztelt Országgyűlés, már megvalósították Magyarországon az intézmények szinte kivétel nélkül mindegyikében. Az Állami Számvevőszék elnökévé kinevezték saját képviselőtársukat, nyilvánvalóan független lesz. A köztársasági elnök az önök volt pártalelnöke lett, nyilvánvalóan ő is teljesen független lett hirtelen a kinevezése másnapján. (Dr. Répássy Róbert: És Szili Katalin nem felelt meg ennek?) Az Országos Választási Bizottság tagjai kizárólag a Fidesz jelöltjei lettek. A legfőbb ügyész az önök volt képviselőjelöltje lett. Az Alkotmánybíróság új tagjai kizárólag a Fidesz jelöltjei lettek, bár bocsánat, hozzá kell tennem, mert egyszer talán Rubovszky képviselőtársam javított ki, egy közülük KDNP-s jelölt volt és nem fideszes, tehát itt a demokrácia már legalább egy ilyen megmosolyogtató szinten, de érvényesül.
A Költségvetési Tanácsot gyakorlatilag fölszámolták, majd újraalakították kibővített hatáskörökkel, természetesen úgy, hogy az önök emberei, az önök komisszárjai alkotják a Költségvetési Tanács kétharmados többségét. A Médiatanács élére kinevezték saját volt országgyűlési képviselőjüket. Az önkormányzati szektorban a politikai komisszárok kinevezésével, akiket egyébként önök kormányhivatal-vezetőnek neveznek, ugyanígy megvalósult a központosítás. Most ugyanebbe a sorba illeszkedik majd az új bírósági struktúra, élén egy biztos státusú, egyszemélyi vezetővel.
Érdekesek - és érdemes erről szólni - a benyújtás körülményei is. Köztudott, a híradások erről szóltak hosszú időn, heteken, talán hónapokon keresztül, hogy Áder János volt az, aki megírta ezt a tervezetet. Itt szeretném megjegyezni azt - persze kis cinikus éllel -, hogy Áder János iPadjének biztosan a Nemzeti Múzeumban van a helye, valami ilyesmi aláírással: e szerkezeten írta egy európai parlamenti képviselő Magyarország néhány évig hatályban volt új alkotmányát és az igazságszolgáltatásról szóló sarkalatos törvényt, ezt e-mailen továbbította az Országgyűlésnek - az pedig várhatóan ugye, el fogja fogadni.
Szokásos, és megszoktuk az elmúlt másfél évben, tisztelt képviselőtársaim, hogy képviselők strómanként nyújtanak be tervezeteket az Országgyűlésnek. Néha a képviselő azt sem tudja, hogy mi szerepel a törvénytervezetben, a törvényjavaslatban, amit egyébként saját nevével jegyez. Úgy hiszem, ez sem jó. Most azonban megtanulhatunk, tisztelt Ház egy új fogalmat, ez pedig a stróman miniszter fogalma, ugyanis a miniszter - köztudottan - más helyett, Áder János helyett nyújtja be ezt a javaslatot. Önök úgy fogalmaznak, hogy közös munka eredménye, hát erről csak az utolsó egy-két napban beszéltek, eddig mindig Áder János javaslatáról volt szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban így kéne működni a jogalkotásnak Magyarországon? Valóban helyes és jó állami működés az, hogy a miniszterelnök annyira nem bízik az igazságügyért felelős miniszterében, hogy az ő minisztériumában dolgoztassa ki legalább a sarkalatos törvényeket, és ne az ügyészség dolgozza ki az eljárási törvényeket, és egy európai parlamenti képviselő dolgozza ki a bíróságról szóló sarkalatos törvényt vagy éppen az alaptörvényt, vagy éppen a választási eljárásról szóló törvényt? Úgy gondolom, ez messzemenőkig elítélendő, és követésre nem méltó gyakorlat az önök kormányzásában.
A következő probléma még a benyújtással kapcsolatban - erről egyébként a legfelsőbb bírósági elnök úr is beszélt a megszólalásában -, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvénytervezetet az önök véleménye alapján, tehát az önök elmondása alapján és az alkotmánybírósági elnök úr elmondása alapján közösen dolgozták ki és közösen fogalmazták meg. Tudomásom szerint az ügyészség is látta az ügyészségről szóló törvénytervezetet, mielőtt az benyújtásra került. Ehhez képest - és talán megengedik nekem, hogy ne vonjam kétségbe és hitelt adjak annak, amit a legfelsőbb bírósági elnök úr mond - a Legfelsőbb Bíróságnak még csak meg sem küldték véleményezésre ezt a javaslatot. Az egy dolog, hogy ez tökéletesen ellentétes az önök által elfogadott és beterjesztett jogalkotási törvénnyel, amely alapján az ilyen jogszabályokat bizony a szakmai szervezetekkel kötelességük megvitatni. Ezt tehát nem tették meg, azonban azt gondolom, hogy tartalmi szempontból és a demokrácia működésének a szempontjából tartalmilag is igen nagy jelentősége van annak, hogy a bírósági szervezetet teljes mértékben átalakító törvényjavaslatról maguk nem egyeztetnek a Legfelsőbb Bíróság elnökével. Hadd kérdezzem meg, államtitkár úr, mi annak az oka, hogy ezt nem tették meg. Vannak olyan állami vezetők, vannak olyan független hatalmi ágak és azok vezetői, akik az önök számára barátiak, és vannak olyanok, akik nem? Az Alkotmánybíróság elnöke méltó arra, hogy közösen dolgozzanak ki egy törvényjavaslatot, a Legfelsőbb Bíróság elnöke pedig nem méltó erre?
Persze, meg kell jegyeznem, államtitkár úr, hogy igazuk volt, abszolút. Hiszen ha elolvassa valaki azt a 30 oldalas kritikát, amit a Legfelsőbb Bíróság elnöke megfogalmazott, akkor valóban, az önök szemszögéből bizalomra nem méltó az elnök úr. Hiszen koncepcionálisan támadja azt a tervezetet, amit önök most az Országgyűlésnek benyújtottak. Nem apróbb szakmai kifogásai voltak azzal kapcsolatban, hanem magát a koncepciót nem tartja alkalmasnak tárgyalásra, természetesen hivatalából fakadóan sokkal elegánsabban fogalmazta meg, mint én most itt a pulpituson.
Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő javaslat megszünteti a bírói önkormányzatot. Megszünteti az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, amely testület kétharmad részét a bírák közvetlenül választották meg. Ez a modell etalonnak számított az Európai Unió több országában, és alkalmazzák ma is. Kétségtelen tény, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot több kritika érte, az én meglátásom is az, hogy ezek között volt jogos kritika, és volt olyan, ami nem volt jogos kritika. A megoldatlan gondok egy jó része azonban - és erre szintén elnök úr utalt, és én is osztom ezt az álláspontot - nem a bírósági igazgatás kompetenciájába tartozó kérdés volt, hanem jogalkotási kérdés. Önök pedig az elmúlt néhány évben - és ezt tapasztalatból tudom - egyetlen olyan kétharmados törvény elfogadásához sem voltak partnerek, ami ezeket a problémákat megoldotta volna vagy kezelni tudta volna. Több ilyen előterjesztésünk volt, önök semmit nem voltak hajlandók ebből támogatni, és egyébként ahogy önök szokták, valódi érvek nélkül utasították el a javaslatokat.
Nem egészen egy éve a bírósági rendszernek egy átfogó módosítását hajtották végre önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim. Azt gondolom, mielőtt elvetették volna annak helyességét - a saját maguk javaslatáét -, azelőtt indokolt lett volna egy kis időt megvárni, és megnézni azt, hogy az új struktúra vajon működik, avagy nem működik. Önök ezt az időt sem várják ki, ezt az időt sem várják meg. Megoldásuk az önöktől szokásos módon radikális és átgondolatlan. Nem megreformálni szeretnék a bírói önigazgatást, hanem szétverni, megszüntetni azt. Erről szól ez a javaslat, és arról, hogy helyette egy egyszemélyi vezetőt válasszanak meg.
Tisztelt Országgyűlés! Azzal sem értettünk egyet a korábbi javaslat kapcsán, amire utaltam már, mint ami a bírósági rendszert átalakította mintegy egy évvel ezelőtt, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács testületi hatásköréből az OIT elnökének a hatáskörébe kerüljenek bizonyos bírói státust érintő döntések.
(10.20)
Elmondtuk már akkor, hogy az új rendszerben motiváltabbá válik a mindenkori parlamenti többség, hogy egy hozzá lojális, jó esetben szakembert válasszanak meg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének, ez pedig lerontja a bírói függetlenség garanciáit.
És végül: elmondtuk azt is, hogy mindez azt is eredményezi, hogy e döntésekben megszűnik mind a legfőbb ügyésznek, mind pedig az Ügyvédi Kamara elnökének az addig legalább szűk befolyást engedő beleszólási joga, ez pedig semmiképpen sem lesz pozitív hatással a jogászi szakmák átláthatóságára. Mindazonáltal valóban volt egy olyan korlát ebben a javaslatban és a jelenleg hatályos rendszerben, amiről a legfelsőbb bírósági elnök úr beszélt, nevezetesen: csak akkor nevezheti ki egy személyben a bírósági vezetőt, illetve a bírót, ha a véleménye egyezik a bírói szakmai szervezetek véleményével. Most pedig ez a rendszer, amit önök javasolnak, ahogy szokták - megint csak ezt mondom -, a fékeket és ellensúlyokat kiveszi a rendszerből.
Ugyanezt a véleményt képviseli egyébként az Európai Bírói Egyesület, amely szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bírósági vezetők kinevezésére vonatkozó hatásköreinek egy személyre történő átruházása nem áll összhangban az európai szinten elismert sztenderdekkel, és visszalépést jelent a korábbi szabályozáshoz képest. Márpedig, úgy gondolom, ezt a rossz elképzelést fejleszti tökélyre ez a javaslat: minden státusdöntést korlátozás nélkül az országos bírósági hivatal elnökének jogkörébe utal.
Tisztelt Országgyűlés! A bírói függetlenségnek két attribútuma van: egyrészt az, hogy a bíró nem utasítható döntése meghozatalakor; a másik ilyen, hogy státusát tekintve független. Márpedig e másodikat sérti súlyosan az a javaslat, amit most tárgyalunk.
A mi javaslatunk egy egészen más modellt tükröz, ezt az alkotmányozás vitájában is elmondtuk, és később is nemegyszer beszéltünk róla a parlamentben. Egyetértünk abban, hogy az igazságszolgáltatásban tapasztalható párhuzamosságokat meg kell szüntetni, és a bírói státust érintő döntések kivételével - még egyszer mondom, a bírói státust érintő döntések kivételével - az igazgatási jogkört legnagyobb részben a kormányhoz kell telepíteni. Teljesen felesleges, hogy az OIT hivatalában egy több mint százfős, amúgy a munkáját szakszerűen és pontosan ellátó apparátus és ezzel párhuzamosan a minisztériumban is sok ember foglalkozzon szinte ugyanazzal.
A bíróságok igazgatásának általam helyesnek vélt iránya tehát az, hogy az igazgatási kompetencia a kormányhoz kerül, megteremtve ezzel az igazságszolgáltatás működéséért való formális kormányzati felelősséget: az OIT-ból - amely testület kizárólag a bírói státussal kapcsolatos döntéseket hozta volna meg - kikerült volna az igazságügyért felelős miniszter és a két országgyűlési képviselő. A kormányzat, illetve a törvényhozó hatalom és a bíróságok párbeszédét pedig nem kell formális keretek közé szorítani, hiszen semmi és senki nem tiltja a rendszeres kapcsolattartást és egyeztetést a hatalmi ágak képviselői között, ráadásul számos más jogszabály, például a képviselők jogállásáról szóló törvény avagy a jogalkotási törvény is tartalmaz rendelkezéseket erre vonatkozóan.
Ez a modell, amelyet tehát mi alternatívaként állítottunk és egyébként állítunk most is, felesleges adminisztratív terheket vett volna le a bírói igazgatásról, a bíróságokról, megteremtette volna a kormányzati felelősséget a bíróságok működtetéséért, és még inkább biztosította volna a bírói függetlenséget, azaz a végrehajtó hatalmat még inkább eltávolította volna a bírák függetlenségét befolyásoló döntésektől. Ez azonban - megértem - az önök demokráciafelfogásába nem fér bele. Önöknek a bírói önkormányzat helyett egy egyszemélyi vezető kell, akit maguk állítanak oda jó hosszú időre, és akitől elvárhatják majd a miniszterelnök iránti lojalitást.
De nézzük, ki is lesz ő, és mi lesz ennek a vezetőnek a jogköre! A törvényalkotáson kívül az igazságszolgáltatással kapcsolatos összes fontosabb döntést ő fogja meghozni. Egyszemélyi döntésén múlik az, hogy kiből lesz bíró vagy bírósági felső vezető, kit helyeznek át, kit osztanak be máshova és a többi. Talán emlékeznek még arra a mondatra, amit a hatalomkoncentrációval kapcsolatban mondtam a személyi döntések kiterjesztését illetően. Nos, itt ez meg is jelenik: ő dönt az összes igazgatási és szervezeti kérdésben. A törvényjavaslat három és fél oldalban sorolja a feladatköröket, megjegyzem: a Kúria elnökéé egyoldalnyi. Persze, ez önmagában nem lenne probléma, de ha megnézik a tartalmát, hogy ez a három és fél oldal miről szól, az már viszont gond: tőle függnek majd a bírósági elnökök, hiszen a testület helyett ő maga felügyeli őket, sőt, vizsgálatukat, személyüket érintő vizsgálatukat is ő fogja elvégezni; nemcsak az igazságszolgáltatás vezetőit, hanem a szakmai vezetőket is ő nevezi ki, és ő is vizsgálja majd; egy személyben dönt az összeférhetetlenségről.
Lehetne még sorolni egyébként a jogköreit, de ennyiből is látszik, hogy a bíróvá válás, illetve a bírói előmenetel, a jutalmazás, a fegyelmi eljárás kezdeményezése bizonyos esetekben, a teljesítmény vizsgálata, a munka értékelése felső vezetők esetében egy, az Országgyűlés által kinevezett vezetőtől fog majd függni; nem testülettől, hanem személytől, olyantól ráadásul, akiről a bírói kar, azaz a bírói hatalmi ág tagjai még csak véleményt sem mondhattak kinevezése előtt. Az első ilyen vezető kinevezése előtt - tehát amit majd önök tesznek meg - a bírói tanács sem fog tudni véleményt mondani, hiszen addig még az föl sem fog állni.
És hogy a státusa is bombabiztos legyen, tisztelt Országgyűlés, kilenc évre választják meg, és amíg nem választanak újat, addig hivatalban fog maradni, ahogy a legfőbb ügyész is. Ez tehát azt jelenti - ezt már akkor is elmondtuk -, hogy amíg önöknek egyharmada van ebben az Országgyűlésben, addig nem lesz új bírósági vezető, akkor sem, ha lejár egyébként a kilencéves mandátuma. Ezenkívül egy olyan bíró lesz Magyarországon, egyetlenegy, akinek ha megszűnik a bírói szolgálati viszonya, akkor is hivatalban marad. A Kúria elnöke nem marad hivatalban, szeretném hangsúlyozni. Egyetlen bíró és bírósági vezető sem marad hivatalban, miután megszűnt a bírói szolgálati viszonya. Az országos bírósági hivatal vezetője lesz az egyetlen, aki viszont marad; kell persze a saját emberüknek a biztonság, én ezt megértem.
A végeredmény viszont az lesz, hogy lesz egy olyan időszak, vagy elképzelhető, hogy lesznek olyan időszakok, amikor a bíróságokat nem bíró fogja igazgatni, mert az már nem lesz bíró, akinek a bírói szolgálati viszonya megszűnt. Úgy gondolom, hogy ez erősen aggályos, méghozzá alkotmányosan is, tán még az önök fércmunkát képező alaptörvényével is ellentétes.
A kinevezéséről is érdemes talán egy gondolatot említeni. Minden bírói vezető kinevezése esetén követelmény az, hogy határozatlan időre legyen kinevezve, azaz azt jelenti, hogy legalább hároméves bírói szolgálati viszonnyal kell rendelkeznie. Az országos bírói tanács tagjainál feltétel az, hogy ötéves bírói gyakorlattal rendelkezzenek; egyedül az országos bírósági hivatal elnökénél nem tartalmazza ezt a kritériumot a törvény, ott csak annyit említ, hogy bírónak kell lennie. Én pedig úgy gondolom, hogy ez olyan rossz érzésekre tud alapot adni. Tudják, amikor egyik nap kineveznek valakit bírónak, utána meg megválasztja majd másnap vagy a következő héten az Országgyűlés bírósági vezetőnek, és ők azt fogják mondani: de tisztelt hölgyeim és uraim, hát nem bíró? Hát bíró, igaz, hogy csak egy napja vagy egy hete, de bíró. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan.
A cinizmusuk normatív megnyilvánulási formája pedig - talán így tudom összefoglalni - az országos bírói tanács. Az OBT hivatott ellenőrizni az országos bírósági hivatal elnökének igazgatási tevékenységét, és ha nem tetszik neki, akkor jelezheti is egyenesen neki, magának. És ha ő erre megrántja a vállát, hogy oké, és akkor mi van, akkor körülbelül ennyiben is maradtak, mert ennyi a jogköre a bírói tanácsnak.
(10.30)
Legfeljebb a státusukban az elnöktől függő tagok izgágábbik fele kicsit lassúbb előmenetelre számíthat. Ez biztosan lehet egy pozitív hatása annak, ha valaki ilyen tisztséget vállal. Évente véleményezheti az OBH elnökének vezetői kinevezési gyakorlatát is, de a törvény természetesen tartalmazza azt a kitételt, hogy ez a legkevésbé sem befolyásolja az elnök kinevezéseit. Vétójogot viszont egyetlenegy ügyben sem kap, tisztelt Országgyűlés, érdemi hatásköre nincs. Ez tehát az önök bírósági modellje: központosított, a bírói függetlenséget súlyosan sértő, az Európai Bírói Egyesület szerint visszalépést jelentő és az európai standardokkal összeegyeztethetetlen modell.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Sajnos el kell mondjam a legnagyobb sajnálatomra, hogy a bűnük, bocsánat, a művük - de a bűnük is, freudi elszólás - bevégeztetett. Január 1-jével nem marad egyetlen hatalmi ág vagy független állami szervezet, amit ne gyűrtek volna maguk alá, amelynek az élén ne a saját komisszárjaik ülnének, jól bebiztosított pozícióban. Önök lerombolták a magyar demokratikus intézményrendszert, ez a javaslat pedig e mondat végére tesz pontot. Nem véletlenül nincs itt miniszter úr. Hadd kérdezzem meg: a Magyar Köztársaság igazságügyért felelős miniszterének mi fontosabb dolga lehet annál, mint hogy egyébként a bírósági rendszert alapjaiban átalakító sarkalatos törvénytervezetet előterjessze? Mi fontosabb dolga lehet ennél a Magyar Köztársaság igazságügy-miniszterének? Azt gondolom, hogy nem véletlenül bízta ezt a hálátlan feladatot államtitkár úrra, akit őszintén sajnálok ezért. Tudja, államtitkár úr - és ezt tudja miniszter úr is -, minden véget ér egyszer, az önök kormányzása is. Miniszter úr hátrébb lépett, nem kíván egy dicstelen kor dicstelen főszereplője lenni.
Összefoglalva az álláspontunkat: a javaslat elfogadhatatlan, vérlázító, szakszerűtlen, ellentétes az európai trendekkel, bizonyos helyeken alkotmány- és alaptörvény-ellenes, ezért elfogadhatatlan, és nem fogjuk támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
