DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem volt kétségem, amikor a napirend sorra került, hogy ma elsősorban nem szakmai, hanem politikai vita lesz. És hadd tegyem hozzá, hogy kisgazdaként én ezt érteni vélem. Érteni vélem azért, mert ez a törvényjavaslat nagy valószínűséggel nem fogja ugyan a biztosítékot kicsapni a közvélemény, különösen a PR-ban utazó sajtó előtt, pedig egy rendkívül fontos előterjesztés, olyan, amely valóban egy hatalmi ág jövőjét fogja meghatározni. Ezért a magam részéről nem tudom azt mondani, hogy hiábavaló lenne a politikai vita. Az én meggyőződésem ugyanis az, hogy itt és most illik egymást meggyőzni bizonyos kérdésekben, hiszen ez a törvényjavaslat, én hiszem, hogy nem egy évre, két évre, négy évre, hanem hosszú időre kell hogy befolyásolja a magyar igazságszolgáltatás helyzetét.
(13.30)
Az a különleges helyzet van az én meggyőződésem szerint, hogy az igazságszolgáltatásban az is érdekelt, aki soha, egyetlenegyszer se teszi be a lábát a bíróságra, nincs semmi dolga az igazságszolgáltatással. Az is érdekelt azért, mert egy jól működő igazságszolgáltatás az egész ország, minden polgár közérzetét alapvetően befolyásolja. Az a tudat, az a tény, hogy biztonságban vagyok, mert megfelelő és jó igazságszolgáltatás áll mögöttem, fölöttem, mellettem, biztonságot ad az egész polgári rétegnek, az egész társadalomnak, az egész nemzetnek. Ezért azt gondolom, hogy a mai vita, bármeddig is húzódjon, mindenképpen értelmes.
Meg kell mondanom, hogy a szakmai rész meglehetősen nagy erővel mellőztetett az eddigi vitában. Ha volt szakmai jellegű felszólalás, az államtitkár úr részéről történt, s én nem mellőzöm annak a részbeni ismertetését, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének mind a hozzászólása, mind pedig az írásbeli beadványa meggyőződésem szerint olyan szakmai irat és előadás, amire oda kell figyelni. Ezért jómagam először nem a politikai résszel, hanem a szakmai résszel szeretnék foglalkozni.
Megnyugtatott, hogy államtitkár úr elég világosan nyilatkozott: nyitottak arra, hogy a jó szándékú és megfelelő módosító javaslatok befogadásra kerülnek. Erre meggyőződésem szerint szükség is van. Csak példálózóan szeretném kiemelni: igaza van a Legfelsőbb Bíróság elnökének, hogy a kollégiumokra vonatkozó részeknél lehet pontosítani, és ez talán hatékonyabbá is tesz bizonyos működéseket. Azt gondolom, ott is érdemes elgondolkodni, hogy pontos-e és jó-e az a rész - bár ez már szerkezeti rész -, ahol a munkaügyi bíróságok helyzetét taglalja a javaslat. Talán lehet ott is javítani. De számos ilyen kérdés van.
A legfontosabb része azonban meggyőződésem szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke írásbeli előterjesztésének is az, amit az ellenzék itt teljes egészében figyelmen kívül hagyott, nevezetesen, alapvetően ő is egyetért azzal, hogy a jelenlegi helyzet nem fenntartható. Az első válaszunkat ugyanis arra kell megadni, hogy a jelenlegi rendszer vajon folytatható-e, illetve helyes és jó-e az, ami most az Országos Igazságügyi Tanácsban - vagy ahogy azt népiesen szokás mondani, a OIT-ban - testesül meg. Azt gondolom, hogy ez a szervezet már akkor, amikor létrejött, a maga részéről akár ki is múlhatott volna. Kódolva volt ebben az egész rendszerben az a fajta működés, ami aztán később kiteljesedett, nevezetesen, hogy egy belterjes ügylet, s a belterjes ügyön belül egyértelműen olyan helyzet alakult ki, hogy jószerével úgy dőltek el bizonyos dolgok, hogy azokhoz a bíróságok részeinek, tagjainak szinte semmi közük nem volt. Következésképpen azt gondolom, hogy ha csak ezen változtat ez a javaslat, akkor is egy lényeges változtatást fog eszközölni.
Meggyőződésem azonban, hogy ennél többről van szó. Az senki előtt nem lehet vitás, kétséges, hogy a Fidesz-szövetség, a második Orbán-kormány generálisan kívánja az országon belül a reformokat végrehajtani - legyen ma a reformnak bármiféle más kifejezése -, mégpedig oly módon kívánja végrehajtani, hogy az ország szerkezetileg is változni tudjon. Ebből nem maradhat ki az igazságszolgáltatás. Következésképpen az igazságszolgáltatásnak az a fajta változtatása, amely hatékonyabbá és biztonságosabbá teszi, feltétlenül szükséges.
Tisztelt Ház! Ellenzéki oldalról többek részéről nyomatékkal felmerült, hogy megvannak-e azok a fékek és ellensúlyok, amelyek az igazságszolgáltatásban - magam is osztom ezt - fontosak. Elégséges az a bírói tanács, amit a törvényjavaslat magába foglal? Azt gondolom, hogy ez egy másik filozófia, mint ami eddig érvényesült. De ennek létalapja van. Az a bírói tanács, amely nem egyfajta legfelsőbb ügydöntő szervezet, hanem olyanfajta véleményező szervezet, amelynek a véleménye széles körben, a közvélemény előtt meg fog jelenni, az hatékony, esetenként hatékonyabb lehet, mint egy belterjes szervezet működése. Ezért én azokat az aggályokat, amelyek nem látják a fékeket és ellensúlyokat, nem látom fennforogni.
Ugyanakkor azt is értem - hiszen ezen hosszú polémia folyt -, hogy vajon a kinevezési gyakorlaton belül kialakult-e olyan helyzet, amely azt igazolná, hogy itt egy túlhatalommal rendelkező kétharmados többség olyan helyzetet teremt, amely már semmilyen mozgásteret nem enged az ellenzéknek. Azt gondolom, hogy ez a fajta érzés elsősorban abból adódik - s én ezt megértem -, hogy ma az ellenzék számszerűleg - hangsúlyozom: számszerűleg és nem minőségileg - bizony gyenge, ennélfogva folyamatosan abban a félelemben él, hogy gyengeségénél fogva a túlnyomó többség valami olyan helyzetet teremt, amely hosszú távon bebetonoz egy olyan hatalmat, amely változtathatatlan. De tisztelt uraim, önök nem veszik figyelembe az emberi tényezőt. Nem veszik figyelembe, hogy hiába neveznénk ki kilenc évre alkalmatlan embereket. Ha alkalmatlan embereket kilenc évre kinevezünk - s most nem akarok jós lenni, isten ments -, a választók akaratának a megváltozásával ezeknek az embereknek úgy fordul a nézete és a világlátása, ahogy azt mi szinte el se tudjuk képzelni. Bizony ez így van! Pontosan úgy fog fordulni, ahogy azt a fordulat tőle megkívánja. Ebben tehát senki nem reménykedhet. Következésképpen hosszú távon csak a demokratikus és a demokratikusan elfogadott rendszerek működőképesek az én meggyőződésem szerint.
A most tárgyalt javaslat tartalmaz néhány olyan értéket, amelyeket az ellenzéknek is illenék elfogadni és elismerni. Ezek közül az egyik érték, ami pedig ellentétes az én alapálláspontommal, az, hogy függetlenné teszi a bírói szervezeten belül azt a rendszert, amely a bíróság szervezetét felügyeli. Szívem szerint én ezt az igazságügyi tárcához rendeltem volna, meggyőződésem szerint ugyanis akkor politikai felelősség áll fenn, és a politikai felelősség egyfajta garanciát jelent. De egy olyan átpolitizált helyzetben, mint aminek ma is szem- és fültanúi, valamint elszenvedői vagyunk, ez mégsem volt lehetséges. Én hosszú távon nem zárnám ki annak a lehetőségét, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik az - s azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül, vagyunk itt néhányan, akik így gondolják - a jó és helyes megoldás, hogy az igazságügy felel ezért, az igazságügy irányít majd, mégis azt gondolom, hogy a jelenlegi politikai helyzetben ez a megoldás talán jobb és kedvezőbb, s ami a legfontosabb, az emberek többsége számára talán elfogadhatóbb.
Tisztelt Ház! A magam részéről nem látom azt, hogy ez a törvényjavaslat bármiféle olyan veszélyeket hordozna magában, mint amiről itt az ellenzék többször és hosszasan szólt. Ha ilyen veszélyek lennének, ha ilyeneket érzékelnék, akkor azzal a történelmi tapasztalattal, amit mi, kisgazdák felhalmoztunk az elmúlt száz év alatt, én lennék az első, aki azt mondanám, hogy próbáljunk ezen nagyon gyorsan javítani. De nem látok ilyet. Meggyőződésem szerint a szükséges garanciális elemek szerepelnek ebben a törvényjavaslatban, így alkalmas lehet arra, hogy egy jobban, gyorsabban és pontosabban működő bíróság kerüljön az igazságszolgáltatásba. Azzal viszont messzemenően nem értek egyet, hogy az lenne az egyetlen cél, hogy valami gyorsabb legyen a bíróságokon. Nem szeretnék senkit megbántani, különösen nem frakciótársaim közül, de tisztelt frakciótársaim, amióta a bíróságok működnek, mindig voltak elhúzódó perek és - senkit nem akarok kiábrándítani, de - lesznek is.
Meggyőződésem szerint ennek a javaslatnak nem is ez az alapcélja, hanem az, hogy jól, igazságosan és pontosan működő bíróságokat és igazságszolgáltatást lehessen létrehozni, ezért személy szerint támogatom ezt a javaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)
