DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem célom senkit sértegetni, bár az államtitkár úr erre most a bekiabálásában tett némi célzást. Azt gondolom én is - és ha már itt tartunk, kezdem ezzel -, hogy bár a legfőbb ügyész úr objektivitásáról különböző vélemények léteznek, és sokan hangot is adtak bizonyos aggályaiknak, igen, én magam is, de jelen ülés keretében egyetlen olyan mondat nem hangzott el, ami erre utalt volna. Tehát én azt kérem mindazon képviselőtársaimtól, akik ezt felróják nekünk, hogy akkor róják fel, amikor ennek aktualitása van; ezen ülésen speciel nincsen.
A másik, amit elöljáróban szeretnék mondani - egy gondolattal kapcsolódva ahhoz, amit Budai Gyula képviselőtársam elmondott -, hogy mintegy nekem címezve meséli el Budai Gyula képviselőtársam a pártállami múltat. Emlékeztetném arra, képviselő úr, hogy a rendszerváltozáskor, azt hiszem, 13 éves voltam, tehát egyetlen ügyészt sem kívántam rábírni arra, hogy a pártba lépjen be, sőt azt is biztosan állíthatom önnek, hogy a rendszert sem én támogattam.
Állandó elem, tisztelt képviselőtársaim - és itt rátérnék már ennek kapcsán a dolog lényegére -, állandó elem az önök érvelésében az, hogy összehasonlítják a pártállami múltban létező rendszereket a ma létező rendszerekkel; azért, tisztelt Országgyűlés, mert az nem volt jó és jogállami, és én ezt készséggel elismerem önnek, Budai képviselő úr. De attól még nem biztos, hogy ez, ami most van, az az. A kettő ilyen viszonyban biztosan nincs egymással az én meglátásom szerint. A vita arról szól, én úgy ítélem meg, hogy azon a két modellen kívül, azaz ami a pártállami múltban létezett - és megjegyzem, hogy én sem nagyon örülnék neki, ha ez valamikor visszajönne -, és azon a modellen kívül, amit most önök ide elénk terjesztettek és el kívánnak fogadtatni az Országgyűléssel, esetleg létezik-e olyan harmadik vagy negyedik megoldás vagy modell, amelyik jobb ezeknél. Ez a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, és nem az, hogy a mostani rendszer-e a jobb vagy pedig a pártállami rendszer a jobb.
A rendszer kritikája, azt gondolom, legitim; legitim egy olyan vitában, ahol az ügyészség közjogi helyzetéről és közjogi szerepéről vitázunk. Természetesen, amit Budai Gyula mond, tehát hogy az ügyészek jól dolgoznak, az ügyészek munkáját segíteni kell, az ügyészek valóban azért dolgoznak, hogy Magyarországon közbiztonság legyen, Magyarországon rend legyen, ezt én elismerem, csak azt gondolom, ennek a hangoztatásának nem most van itt az ideje. Meg lehet említeni ebben a vitában, csak hangsúlyoznám, hogy ez a vita nem erről szól. Erről szól, mondjuk, az ügyészek napján egy felszólalás, az erről szól, méltatom azt, hogy az ügyészek milyen munkát végeznek, és egyébként én is elismerem. Valóban ismerek jó pár ügyészt, sőt azt tudom mondani, hogy némely ügyésszel szinte baráti kapcsolatban vagyok. Na és? Attól még a rendszer kritikáját itt ezen az ülésen, azt gondolom, meg kell fogalmazni, és azok az érvek, amelyeket elmondtak, képviselőtársaim, kritikai érvek, többségében megállják a helyüket.
A legfőbb ügyész státusának, jogkörének, ellenőrizhetőségének szabályait egy korábbi törvényben módosították már, ahogy sokan a képviselőtársaim közül elmondták. Ők is és én magam is ott elég hosszan érveltünk amellett, hogy miért elfogadhatatlan az az új modell, amit a kormánypártok végül sajnos elfogadtak. Miért nem helyes az, ha csökken a legfőbb ügyész ellenőrizhetősége? Például megszűnik az interpellálhatósága - zárójelben azt tudom mondani, hogy emellett természetesen szólnak érvek -, de ehelyett nem lép be más hatékony, a legfőbb ügyészt ellenőrző módszer, nem lép be más olyan ellenőrzési mód, aminek segítségével a legfőbb ügyész munkáját, a legfőbb ügyész tevékenységét az Országgyűlés ellenőrizni tudná. Azt is megjegyzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy e vonatkozásban egyetértettünk az alkotmány-előkészítő eseti bizottság illetékes munkacsoportjával, hogy bizony a legfőbb ügyész ellenőrizhetőségét növelni kell. Én nem látom ennek nyomát sem az elénk terjesztett javaslatban.
Elég sokat érveltem amellett, hogy miért nem helyes, illetve miért gond az, hogy a legfőbb ügyésznek 9 évre nőtt meg a mandátuma. Ugyancsak érveltem hosszan amellett, hogy miért elfogadhatatlan az, hogy a mandátuma meghosszabbodik egészen addig, ameddig az utódját meg nem választják, de erről egyébként viszonylag hosszan beszéltem az előző napirendi pont kapcsán is. Nem kívánom mindezt megismételni, úgy hiszem, hogy ennek nem most és nem ebben a vitában van helye, hanem olyan értelemben van most helye, hogy felelevenítsük azt, hogy ez probléma, ez bizony továbbra is probléma.
Azt is elmondtam, és most is egy mondatban utalok rá, hogy mindez hogyan szolgálja a Fidesz központosító törekvéseit. Akit ez érdekel, az én felszólalásomat is, a korábbiakat, az ellenzéki képviselőtársaim felszólalásait is megtalálja a jegyzőkönyvben, bár itt a jelenlévők közül ezt az érdeklődést legfeljebb a legfőbb ügyész úrtól és helyettesétől gondolom, mert a kormánypárti képviselőket akkor se érdekelte, és most se érdekli, hogy mi az ellenzék álláspontja és kritikája.
Továbbá három, büntető eljárásjogot módosító javaslattal kapcsolatban szintén elmondtuk már az érveinket, elmondtuk azt, hogy miért elfogadhatatlan az, hogy az ott meghatározott módon bővült az ügyészség jogköre. A három, büntetőeljárást módosító javaslat közül egyetlenegy olyat nem tudtam találni, egyetlenegy olyan rendelkezést nem tudtam ezek között találni, amelyben az ügyész jogköre csökkent volna, a védőé nőtt volna, viszont számos olyat tudtam találni, ahol az ügyésznek a jogköre a büntetőeljárásban megnőtt, a védőé pedig csökkent. Ez, úgy gondolom, nem helyes, de ennek az érveiről részletesen akkor már beszéltem.
(16.20)
Elmondtuk azt is számtalanszor, miért elfogadhatatlan az, hogy e közül a három, büntető eljárásjogot módosító javaslat közül az egyiket a Legfőbb Ügyészség dolgozta ki, és hogy gyakorlatilag a Legfőbb Ügyészség megrendelte ez esetben a saját hatáskörbővítését az Országgyűléstől. Ez egészen nyilvánvalóvá vált az elmúlt időszakban. Ha bárki vitatja ezt, akkor nagyon szívesen sorakoztatok mögé érveket, hogy miért gondolom ezt így.
És talán elgondolkodtató, vagy legalábbis annak kellene lennie, a jelen lévő legfőbb ügyész úr számára is és hangsúlyozottan a legfőbbügyész-helyettes úr számára is, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke 30 oldalas tanulmányt írt, nyilván ezt a büntetőkollégium tette meg, nem ő személyesen, és körülbelül ugyanezekkel az érvekkel fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy egyébként az ügyészség által kidolgozott törvénytervezet miért, mely pontokon alkotmányellenes és egészében miért az.
Az előző napirendnél pedig felvázoltam azt, hogy ezek és a hasonló jogalkotási módszerek hogyan bontják le a fékek és ellensúlyok rendszerét. Mindezek az érvek, tisztelt Országgyűlés, a jelen vitában is érvényesek. Jól látható tehát, hogy az elmúlt másfél évben a legfőbb ügyész státusa biztosabb lett, hatásköre pedig egyre bővült. Ezt pedig, ahogy mondtam, rendkívül káros folyamatnak tartom.
Ezt a modellt, ezt az elvet, ezt a hozzáállást vezeti át a tárgyalt javaslat, azaz stabilizálja azt. E körben egy érdemi vagy talán egy fontos érdemi változás van. A javaslat tovább emel a legfőbb ügyész státusán, gyakorlatilag egy szintre emeli a Kúria elnökével. Az igazságszolgáltatás mint független hatalmi ág, szeretném hangsúlyozni, a bírói hatalmat jelenti, s nem úgy általában az igazságszolgáltatás szereplőit értjük ez alatt. A Legfőbb Ügyészség, már ami a jogszabályokat illeti, kétségkívül független, de önálló hatalmi ágnak nem mondható. Nem az, tisztelt Országgyűlés. Igazságszolgáltatási államhatalmi jogosítványokkal felruházott szereplő. Lehet, hogy ezt talán ennél szabatosabban össze lehet foglalni, de azt gondolom, hogy ez nagyjából a lényeget tükrözi. Tehát az igazságszolgáltatás államhatalmi jogosítványokkal felruházott szereplője.
A közjogi méltóságok, akik úgy nagyjából egy szinten vannak, persze a sorrendiségét meghatározzák, a független hatalmi ágak vezetői: a törvényhozó hatalomnak az Országgyűlés elnöke, a kormánynak, a végrehajtó hatalomnak a miniszterelnök, új hatalmi ág az Alkotmánybíróság, annak az elnöke, és természetesen első a sorban a köztársasági elnök. Én nem gondolom, hogy ezzel kellene egy szintre emelni a legfőbb ügyész státusát. A javaslat ezen részét tehát elvi alapon, de gyakorlati okokból is ellenzem.
Tisztelt Országgyűlés! Van olyan része is a javaslatnak, és ez az egy talán, amit szeretnék kiemelni a sok közül, ami kifejezetten alkotmányellenes, mármint legalábbis az én meglátásom szerint; hozzáteszem egyébként, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke szerint is. Ez pedig az, és sokan kárhoztatták már, hogy a legfőbb ügyész eldöntheti, hogy kiemelt ügyekben hol kíván vádat emelni.
Azt hiszem, ha gyakorlati megközelítésből szemléljük a dolgot, talán érdemes oda egyszerűsíteni, hogy az eljárás egyik szereplője, mert a bírósági tárgyalások esetében az ügyész nem több ennél, eldöntheti, hogy ki bírálja el az ügyet. Ez körülbelül olyan - és mondom, általánosságban nem akarom összehasonlítani az ügyészség és az ügyvédi kar státusát, de egy bírósági eljárásban ugyanolyan felek mindketten, hozzátéve, hogy az ügyész a vádelejtésnek, értelemszerűen a -kiterjesztésnek és -szűkítésnek a lehetőségével rendelkezik, ennyivel több, mint a védő, ez kétségtelen tény -, de ez olyan, mintha a felperes eldönthetné, hogy ki bírálja el az ügyét, az alperes meg nem, vagy fordítva. Én úgy gondolom, hogy ez abszolút indokolatlan.
És nem indokolják még praktikus szempontok sem, hiszen úgy hiszem, ha valaki tudja, hogy melyik bíróság igazán leterhelt, akkor az a bírói szervezet, és nem az ügyészi. Tehát ha a bíróságoknál ezt a jogkört megkapják, ha és amennyiben ezt alkotmányosan meg lehet tenni, az sokkal inkább magyarázható, mint hogy ezt a jogkört a legfőbb ügyész kapja meg. Mindazonáltal a Legfelsőbb Bíróság elnöke általában tartja ellentétesnek az alkotmánnyal és az alaptörvénnyel, és megjegyzem azt is, hogy az új bírósági törvénnyel is, amely tartalmazza azt a kitételt, hogy senkit nem lehet elvonni a törvényes bírájától. Márpedig az én értelmezésemben - aztán majd meglátjuk, hogy az Alkotmánybíróság ezt hogyan értelmezi - ez a rendelkezés lehetővé teszi azt, hogy a legfőbb ügyész valakit elvonjon a törvényes bírája elől.
Ha mélyebben mennék bele a javaslatok elemzésébe, akkor ismételnem kellene azokat a mondataimat, amelyeket más törvényjavaslat kapcsán elmondtam. Így még egyszer utalok az ott elmondottakra. Ezzel együtt én a magam részéről ezt a törvényjavaslatot, módosítások elfogadásával vagy anélkül, biztos, hogy nem fogom tudni támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
