DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Egy újabb fontos sarkalatos törvényhez érkeztünk el, azonban ez már, mint látható az eddigiek alapján, nem vált ki akkora vitát, mint a délelőttre betervezett bírósági szervezeti törvény, illetve a bírósággal kapcsolatos törvény, nyilván azért, mert ezeket a vitákat már nagyjából az elmúlt másfél évben elég komolyan megvitattuk. Ezeket a csörtéket megvívtuk, minden tábor elmondta ezzel kapcsolatban a saját véleményét, és a kétharmados többség birtokában a Fidesz-KDNP a saját akaratának megfelelően hozta meg a döntéseket, amelyeket már beépített az alaptörvénybe mindazon okokból, hogy azon már a sarkalatos törvény vitája során sem nagyon tudunk mit tenni, hiszen ezek már adott tények. Mindamellett, hogy az a gyakorlat, hogy az ezzel kapcsolatos kritikánkat el szoktuk mondani, leginkább vezérszónokként az általános vitában, hiszen itt újra felvetjük azokat a problémákat, amelyekkel nem értettünk egyet, ugyan egyértelműen szabályozza már az alaptörvény.
Egy dolog érdekes volt, végighallgatva az eddigi menetét a mai vitának, és végighallgatva Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének a beszédét, illetve Polt Péter legfőbb ügyész úr beszédét, azért egy érdekes, alapvető különbözőség megfigyelhető a kettő között. Baka András elnök úr elsősorban a kritikáit fogalmazta meg, és gyakorlatilag Polt Péter legfőbb ügyész úr kritikát nem fogalmazott meg, csak egy nagyon-nagyon halvány kritikát, és én kifejezetten erre figyeltem, hogy lesz-e benne. Így az emberben a kisördög megszólal: talán az egyeztetés volt jobb, és hamarabb lehetett megismerni a legfőbb ügyésznek a törvénytervezetet, mint ahogyan a Legfelsőbb Bíróság elnöke tudta, és ezért alakulhatott ki ez a konszenzus, vagy más, kisebb a nézetkülönbség, nem tudom, de Polt Péter legfőbb ügyész úr elsősorban az egyetértését tudta megfogalmazni ezzel kapcsolatosan. Az eddigi felszólalások alapján kiderült, hogy az ellenzék sem fogalmaz meg annyi kritikát az ügyészségi törvénnyel kapcsolatosan, mint ahogyan én sem fogok jelen pillanatban.
A bírósági törvénnyel kapcsolatosan az alapkoncepció-beli eltéréseken próbálnánk, próbáltunk volna küzdeni itt az általános vitában, ott is a legfontosabb pontokat szeretnénk módosítani, ugyanis amikor az alaptörvény megfogalmazásra került, megszövegezésre és elfogadásra került, egyértelműen látszott, hogy az igazságszolgáltatás rendszeréről még nincsen meg a kikristályosodott álláspontja a parlamenti többségnek. Ez azóta született meg, erre utaltam is az előző, a délelőtti vagy déli hozzászólásomban, amikor Navracsics miniszterelnök-helyettes úr is elismerte még szeptember hónapban, hogy nincsen készen az igazságszolgáltatási koncepció, ez álláspontom szerint látszott is, amikor elfogadásra került az alaptörvény.
Annyi azonban biztos, hogy az ügyészségi törvénnyel kapcsolatban sokkal kifinomultabbak voltak az álláspontok, ezzel kapcsolatosan a sarkalatos pontok, azok az alappillérek, amelyekre ezt kívánta a kormányzati többség helyezni, adottak voltak, ezért azok bekerültek az alaptörvénybe, és ma, amit vitatunk, az elsősorban ezzel kapcsolatos, hiszen, ahogyan a szocialista párti frakció is megfogalmazta a maga kritikáját, itt elsősorban a legfőbb ügyész 9 évre történő megválasztása került szóba mint kritika. Ezt a Jobbik Magyarországért Mozgalom is folyamatosan az alaptörvény elfogadásakor, illetve részünkről el nem fogadásakor folyamatosan bíráltunk, illetve korábban már ez az alkotmány módosításánál is szóba került, ahol szintén megfogalmaztuk ezzel kapcsolatosan a kritikánkat.
Igen, elég érdekes helyzetben van az ügyészség akkor, amikor ez alapján a törvény alapján szinte mint egy önálló hatalmi ág jelenik meg valahol a levegőben, hiszen, ahogy itt Vejkey képviselőtársam megfogalmazta, ha az ügyészség nincs alárendelve sem a kormánynak, sem pedig a parlamentnek, ezáltal egyedül a törvényeknek, illetve az alaptörvénynek van alárendelve, és így tudja a legjobb munkáját kifejteni. Itt megint visszakanyarodok abba az irányba, és itt egy kicsit érintem Polt Péter legfőbb ügyész úrnak is a nyilatkozatát, amelyben utalt a Velencei Bizottság ajánlására azzal kapcsolatosan, hogy mennyi időre célszerű a legfőbb ügyészt megválasztani, és itt tényleg, legfőbb ügyész úr is kifejezetten kitért a megbízatás időtartamára. A Velencei Bizottságot idézve azt hozta legfőbb ügyész úr be, hogy a hosszú távú időre választott legfőbb ügyész a cél, sőt akár a teljes hosszig tartó megbízás a cél.
Ezt a vitát, nem tudom, hogy legfőbb ügyész úr itt volt-e már, tulajdonképpen megvívtuk a bírósági szervezeti rendszer ügyében is, és igen parázs vita alakult ki azzal kapcsolatosan, hogy melyik a jó módszer. Valóban, amit Vas Imre képviselőtársam elmondott a Fidesz-frakcióból, hogy itt elsősorban a kormányzati többség a stabilitást, a hosszan tartó stabilitást tartja a legfontosabbnak, és egy 9 évre megválasztott legfőbb ügyész a stabilitást fogja szolgálni. Amit álláspontom szerint nagyon nem vitatnának az ellenzéki frakciók sem - de itt nyilván csak a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében tudok beszélni -, hogy valóban szükség van a stabilitásra, valóban szükség van egy állandóságnak a megjelenésére, azonban kérdés az, hogy stabilitást okoz-e az, amikor egy párt jelöltje kerül oda, méghozzá 9 évi időtartamra, amikor alapvetően felborulhat az a struktúra, ami a parlamentben kialakult, ami az országban kialakult.
Ha most belegondolunk ebbe, és veszünk egy olyan példát, hogy amennyiben Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején kinevezték volna a legfőbb ügyészt, és az 9 évre elmozdíthatatlanul ott ülne a pozíciójában, én teljesen biztos vagyok abban, hogy a jelenlegi kormányzati többség mindennap bírálná, mindennap támadná, és egy jelentős részét a parlamenti munkának az venné el, hogy folyamatosan a legfőbb ügyész a parlament támadásának középpontjában állna, az ő munkájának nagy részét az tenné ki, hogyan védekezzen a parlament kritikájával, bírálatával szemben, a médiában kialakulna egy háború, ami semmiféleképpen nem azt szolgálná, hogy maga az igazságszolgáltatásnak egy szegmense, az ügyészi rendszer ebbe a vitába fúljon bele.
Vegyük figyelembe, hogy az ügyészséget alapvetően, az ügyészség mozgásterét, mozgását elsősorban a legfőbb ügyész személye irányítja, és nem véletlen az a hierarchikus rendszer, amely most talán kialakul. Egy kicsit felhördültek fideszes képviselőtársaim, amikor én nem pontosan ezekkel a szavakkal, de ezt mondtam a bírósági rendszerről is, hiszen egy viszonylag hierarchikus rendszer fog kialakulni ott is, hiszen az országos igazgatási szervezet vezetőjének lesz meg az a joga, hogy gyakorlatilag kijelölje azokat a bírákat, akik majd a megyei törvényszékeknek lesznek a vezetői, és ők fogják tovább kijelölni azokat, akik a járási bíróságokon lesznek.
(15.40)
Tehát itt is egy centralizáltabb rendszer alakul ki, körülbelül majdnem hasonlatos, mint az ügyészségnél, és bizony ebben az esetben az lenne célravezető, hogyha konszenzus alapján kerülne kinevezésre a legfőbb ügyész, és akkor valóban stabilitásról beszélhetünk, hogyha a parlamenti pártok konszenzusával jön létre.
Egyébként erre lett volna szükség álláspontunk szerint az alaptörvénynél is, nem arra, hogy erőből vigyük azt végig, hanem hogy próbáljunk meg bizonyos konszenzusra jutni. Egyébként nagyjából az európai kormányok is, illetve parlamentek ezt ajánlották, hogy az a célszerű, és azt tartják általában hosszú távon jó alkotmánynak és alaptörvénynek, amely konszenzuson alapul. Ugyanígy ha a legfőbb ügyész megválasztása is konszenzuson alapulna, akkor teljesen másként lehetne tekinteni erre a kialakult helyzetre, és akkor talán el is tudnánk fogadni, és akkor nem arról beszélne az ellenzék, hogy a kormánypártok bebetonozzák a legfőbb ügyészt, elmozdíthatatlanná teszik kilenc évig, megteremtve ezzel adott esetben, egy kormányváltás esetén a konfliktusforrást, nem pedig konszenzus alapján, hanem bebetonozás alapján fog történni, és ez nem biztos, hogy szerencsés lesz.
Ugyanígy nem tartottuk szerencsésnek azt, és ezt is megfogalmaztuk az alaptörvénnyel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag egy valószínű és egy várható esetben akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel jár, már bocsánat, hogy így mondom, életfogytig tartó betöltéssel jár a legfőbb ügyészi poszt. Hiszen amennyiben nem lesz kétharmad és nem lesz egy konszenzus, akkor gyakorlatilag a legfőbb ügyész hiába éri el a nyugdíjkorhatárt, hiába lesz hetvenéves, hiába kellene felmenteni és jár le az ideje, akkor sem lehet a megbízatásából elmozdítani. Mindaddig, amíg egy kétharmados konszenzussal nem fog majd megválasztásra kerülni 9-10-11-12 év múlva adott esetben a legfőbb ügyész személye, akkor ugyanígy tovább fogja vinni a jelenlegi legfőbb ügyész, Polt Péter úr a legfőbb ügyész hivatalát, illetve ezt a hivatását fogja gyakorolni.
A másik, vagyis a harmadik ilyen dolog, amit bíráltunk, és ebben is eléggé egységes volt a teljesen különböző ellenzék, ez pedig az interpelláció megszüntetése, amelyben még valamilyen szinten, ha már kilenc évre megválasztott a parlament egy legfőbb ügyészt, akkor legalább van lehetősége a kérdéseken kívül az, hogy interpellálja a legfőbb ügyészt. Ez a lehetőség is megszűnt. Tehát ez egy olyan sarokpont, ami miatt ezt a törvénytervezetet nem tudjuk támogatni.
Egyébként megmondom, tehát szakmailag támogatható lenne a törvény, ha a két alapvető dologban egyet tudtunk volna érteni, és ebből, amiket eddig elmondtam, ez az egyik része. A másik része pedig az, ami szintén egy újítás a parlamenti többség részéről, ez pedig az illetékességnek a kijelölése, illetve amikor lehetősége van a legfőbb ügyésznek arra, hogy megjelölje, melyik bíróság előtt kezdje a büntetőügyet. Egyrészt a törvényes bírájától fosztjuk meg álláspontunk szerint ebben az esetben az eljárás alá vontat, de számtalan problémát vethet fel.
Mindamellett amikor először beszéltünk erről a lehetőségről, és emlékszem, amikor valamelyik képviselőtársam megfogalmazta azt a félelmét, hogy bizonyos bíróságon adott esetben könnyebben fog érvényesülni a vád szerepe, mint egy másik bíróságon, és a könnyebb elhajlás irányába mozdul el adott esetben az ügyészség, ne legyen ilyen, és reméljük, hogy ilyen nincsen és nem fordulhat elő Magyarországon. De akkor is, hogyha az ügy gyorsításáról beszélünk, azt mondjuk, hogy a kukutyinfalvai járási bíróságon szupergyorsasággal intézik el a büntetőeljárásokat, és ott bizony fele annyi idő alatt lemegy az összes büntetőeljárás, a kiemelt ügyek ezentúl majd ott fognak intéződni, és majd ott történik meg a vádemelés, ez is azzal fog járni egy idő után, hogy akkor az a bíróság fog bedugulni. Nyilván azok a bírák fogják azt elmondani, hogy miért dolgozom én ilyen szupergyorsan, ezért nekem kétszer annyi a leterheltségem, mert sokkal több ügyet fogok kapni, mert ide fogja hozni az ügyészség az összes ügyét, hát akkor szándékosan belassítjuk majd ezt a munkát, és akkor majd elmennek tőlünk. Tehát ez is olyan ellentéteket fog szülni hosszú távon, ami nem biztos, hogy célszerű lenne, hogy ilyen jogkört adjunk, az eddigi jogszabályokat ennyire áthágjuk és átvágjuk, és felejtsük el a múltat. Tehát ez az a két pont, ami miatt mi ezt a jelenlegi formában nem tudjuk támogatni.
Felmerült itt, szinte valamennyi képviselőtársam, aki felszólalt, említette az elnevezéseket. Ezt már a bíróságokkal kapcsolatosan is megbeszéltük, a járásbíróság, illetve törvényszékek, ítélőtáblák és a Kúria esetében. Ugyanígy itt is van változás, néminemű változás, járási ügyészség elnevezése a városi ügyészségnek. A Jobbik Magyarországért Mozgalom egyetért ezzel a módosítással.
Mi annak idején, itt felvetődött már a vármegye kérdése is egy korábbi hozzászólásban, mi ott is teljes mellszélességgel kiálltunk amellett, hogy a vármegye elnevezés a megye helyébe lépjen. Sajnos éppen a Fidesz-frakció volt, amelyik felvetette és azután vissza is vonta. Azok a képviselőtársaim is, akik a legjobban örültek ennek, és itt támogatták a heves felszólalásaikban, érzelemdús felszólalásokban támogatták itt a vármegye elnevezést, aztán a végén az lett belőle, hogy a várak elvesztek, a megyék megmaradtak, és így nem lettek vármegyéink. De sajnos ma már oda jutunk lassan, hogy megyéink sem lesznek, mert valószínűleg akkor már tudták azt a közigazgatási átszervezési koncepciót a kormánypártok tagjai, hogy gyakorlatilag a megyék vagyonát majd el fogja államosítani az állam, be fogja vonni a saját tulajdonába. Ezért a megyéknek nem marad majd vagyona, aztán lehet, hogy majd a helyi önkormányzatoknak sem, hogyha így fogunk tovább menni, és ha már ezt tudták, akkor miért legyen vármegye, hát ne a vármegyéket szüntesse már meg a Fidesz-KDNP négy éve, hanem akkor legalább a megyéket; lehet, hogy ezért nem engedték a vármegye elnevezést.
Ezek szerint a járásbíróságok, illetve a járásügyészségek maradni fognak, mert ezeknél talán meg fogjuk szavazni, bár még azért nem vagyunk benne biztosak, hogy a legvégén szokás szerint egy kapcsolódó módosító indítvánnyal az utolsó pillanatban a Fidesz-KDNP nem fog-e e mögül kiállni, és végül is mégis maradnak az eredeti elnevezések. De azt is meg kell hogy állapítsuk, hogy ennek azért olyan túl nagy jelentősége nincsen, hogy valaki ellen majd a járási ügyészség vagy a városi ügyészség fog vádat emelni, ezekkel kapcsolatosan olyan túl nagy probléma nincsen, hogy mi az elnevezése.
Említettem azt a felszólalásomnak az elején, hogy az alaptörvény volt az, amely már alapvetően letette azt az irányvonalat, amerre el kellett mozdulni ennek a sarkalatos törvénynek az elfogadásakor, az ügyészségi törvényeknek az elfogadásakor. Itt már többen idézték a 29. cikket. Polt Péter legfőbb ügyész úr kifejezetten örömét fejezte ki ezzel kapcsolatban, hogy az igazságszolgáltatás közreműködőjeként említi meg az alaptörvény az ügyészséget a büntetőigény érvényesítése területén, és ez az alkotmány már megfogalmazta a legfőbb feladatait is ezen kívül, tehát jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a közvádat a bírósági eljárásban, felügyeletet gyakorol az ügyészség a büntetés-végrehajtás törvényessége fölött.
Amikor itt Varga István képviselőtársam szólalt fel, ezzel kapcsolatosan megfogalmazta azt, hogy vajon lesz-e közbizalom a társadalom részéről az igazságszolgáltatás iránt, szó szerint ezt mondta, tehát lesz-e közbizalom az igazságszolgáltatás iránt. Nyilván ezen belül akkor, ha már az alaptörvény szerint az igazságszolgáltatás része az ügyészség, akkor lesz-e közbizalom az ügyészség iránt.
Én itt szeretnék akkor hivatkozni egy pillanatra, mert Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam nincs ma itt, nem tudott itt lenni, és azért néhány mondatban az ő gondolatát is megfogalmazni, illetve amit most ő mindenképpen elmondana. Ez pedig az, hogy ha már a közbizalom helyreállításáról beszélünk, az ügyészségbe, az igazságszolgáltatásba vetett közbizalomról beszélünk, és ha már itt vagyunk és itt van a legfőbb ügyész úr is, akkor megragadom az alkalmat, tolmácsolván Gaudi-Nagy Tamásnak a szokásos gondolatait, amit ilyenkor mindig el szokott mondani a 2006. őszi eseményekkel kapcsolatosan.
Ha már közbizalomról beszélünk és a magyar alaptörvényről beszélünk és a 29. cikkének a (2) bekezdés c) pontjáról, amikor is az ügyészség felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett, itt is számtalan olyan esemény jutott a média tudomására és sok ember tudomására, amikor a büntetés-végrehajtás során éltek vissza folyamatosan a 2006 őszén beszállított, akár előzetes letartóztatásba vagy őrizetbe vett személyekkel szemben.
(15.50)
De ugyanígy az ügyészség képviselt olyan tartalmú vádakat, amelyeket végül is a bíróság sorozatosan óriási számban utasított el, utasított vissza. Mint kiderült, törvénytelen volt, és amíg ezek az ügyészek, akik tulajdonképpen csak néhány évvel ezelőtt működtek közre úgy, hogy nem megfelelően a közbizalom helyreállításához, a közbizalom elnyeréséhez, nyilván szükség van arra is, hogy adott esetben ezek az ügyészek felelősségre vonásra kerüljenek, és azt gondolom, Gaudi képviselőtársam ezt mindenképpen szerette volna elmondani, amennyiben lehetősége lett volna, és szerette is volna ezt elmondani.
Egy másik dolog, amiben teljes mértékben egyetértünk Polt Péter legfőbb ügyész úrral, és ő is egyetlenegy mondattal célzott erre, amikor nagyon finoman nem is kritikát fogalmazott meg, hanem egy szándékot mondott, hogy szeretné, ha az ügyészségnek ez az alulfinanszírozottsága megszűnne, illetve még egy dolgot, az átjárhatóságot említette, hogy szeretett volna olyanfajta javaslatot, amelyben az átjárhatóság nagyobb mértékben megteremtődik az ügyészség és a bíróság között, és fél mondattal utalt a javadalmazás problémájára is.
Ugyanazt tudom elmondani itt, amit a bíróságokkal kapcsolatosan mondtam el, hogy a bíróságoknál és az ügyészségeknél is az Európai Unió legalján található jelen pillanatban a magyar bírói és a magyar ügyészi csapat, csoport, és bizony addig, amíg ezen nem fogunk tudni változtatni, addig ez nagyon sok esetben akár a minőségi munka rovására is mehet. Tehát itt el kell gondolkodni azon, hogy amennyiben az átlagjövedelmek mégis nőttek az elmúlt 6-7-8 évben Magyarországon, és ezzel szemben sem az ügyészi, sem a bírói bérek igazándiból nem növekedtek, csak 10 százalékkal a 7 év alatt, akkor itt valamilyen olyan ellentmondás van, amit a parlament tudna feloldani azzal, hogy legalább ha szűk keretek között is, de valamilyen szinten emelné a béreket.
Tökéletesen egyetértek azzal, amit Polt Péter elmondott, illetve más részéről is elhangzott az, hogy szükséges az egy szinten való tartása a bírói és az ügyészi illetményeknek, juttatásoknak. Az elmúlt hónapokban elindult valószínűleg a média részéről is egy ilyen találgatás, és olyan álhírek röppentek fel, hogy a kormány éppen, nem akarom mondani, hogy milyen okból, de az ügyészséget preferálja, és nagyobb fizetést akar. (Dr. Répássy Róbert: Csak az ügyészek nem tudják.) Nagyon örülünk annak, hogy amikor megkaptuk a törvénytervezetet, ebből az derült ki, hogy az illetményrendszer tökéletesen egyforma, és ezért odafigyelt az előterjesztő arra, hogy ebből eltérés ne legyen, bár Répássy államtitkár úr nagyon szigorúan rám nézett, hogy hátha valamit majd... (Dr. Répássy Róbert: Csak azt mondtam, hogy csak az ügyészek nem tudják.) - de azért azt elmondom, hogy igen, így van, tehát itt azért eltérés nincs, és szerintem közös mind a kormánypártok, mind a legfőbb ügyész úr, mind a Jobbik Magyarországért Mozgalom ezzel kapcsolatos álláspontja, hogy valóban szükséges, hogy ez azonos szinten maradjon.
Igen, Polt Péter úr utalt arra, hogy a katonai ügyészség mint önálló szerv megszűnik, ezzel hatékonyabbá fog válni a jövőben az ügyészség, illetve az ügyészség újabb feladatokat is kapott, amely mindenféleképpen a hatékonyságot, a jobb munkát fogja jelenteni a jövőben, és valóban ez a két kör, amellyel bővül az ügyészség lehetősége. Nagyon reméljük, hogy ez valóban pozitív elmozdulást fog jelenteni az ügyészség mozgásterében.
Igen, a magisztrátusi rendszert említette még a legfőbb ügyész úr, az átjárhatóságot a bírói, ügyészi szervezet között. Erre vonatkozóan említette, hogy örülne egy javaslatnak. Ezek szerint ezzel kapcsolatosan az ügyészség nem terjesztett elő semmilyen javaslatot, én a magam részéről nem láttam. Ha esetleg majd lesz ilyen, a későbbiek során az általános vitát követően kerül ilyen beterjesztésre, akkor erről majd döntünk.
Polt Péter legfőbb ügyész úr úgy fejezte be, hogy korszerű és az európai mércét megütő szabályozás ez a jelenlegi két jogszabálytervezet, ezért kéri annak a támogatását. A Jobbik Magyarország Mozgalom részéről, amennyiben az a két dolog, amely sajnos az alaptörvényben is benne van részben, másrészt pedig később került elfogadásra, nyilván nem fog más álláspontra jutni, az ellenzéki pártok hozzászólása nem fogja meggyőzni a jelenlegi kétharmados többséggel rendelkező kormánypártokat, hogy ebben megváltoztassák az álláspontjukat, amennyiben erre lehetőség lenne, akkor tudnánk esetlegesen támogatni is a törvényjavaslatot, így azonban nem tudjuk.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
