DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az alaptörvény elfogadásával a magyar jogrendszer olyan alapkövét tette le az Országgyűlés, amely alapelvi szintű rendelkezéseivel a modern alkotmányos jogállamnak szilárd és időtálló talapzatául szolgálhat. Az alaptörvény megalkotása azonban csak az első lépés volt azon az úton, amely egy strukturálisan letisztult, hatékonyan működő, átlátható és koherens jogrendszerrel rendelkező államberendezkedés kiépítéséhez vezet. A második lépést azon sarkalatos törvények megalkotása jelenti, amelyek az alaptörvény által meghatározott keretek között az egyes alkotmányos intézményekre, alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat rögzítik.
A sarkalatos törvények közül is kiemelkednek az igazságszolgáltatást mint önálló hatalmi ág rendszerét, így a bíróságok szervezetét és igazgatását, valamint a bírák jogállását és javadalmazását érintő törvényjavaslatok. E törvényjavaslatokkal mind jelentőségüket, mind a szabályozás jellegét tekintve szorosan összefüggenek a jogrendszer egészének törvényes működése felett őrködő, a közérdek védelmében fellépő ügyészségek szervezetére, működésére, valamint a legfőbb ügyészre, az ügyészekre és más ügyészségi alkalmazottakra irányadó törvényjavaslatok.
Az alaptörvény az ügyészséget a szélesebb értelemben vett igazságszolgáltatás rendszerén belül helyezi el, egyik klasszikus hatalmi ágnak sem alárendelt, önálló alkotmányos intézményként, a büntetőhatalom központi szereplőjeként határozva meg azt. Az alaptörvény az ügyészség alkotmányos pozícióját rögzíti, legfőbb feladatairól rendelkezik, lehetővé téve, hogy törvény további feladatokat állapítson meg számára. Az ügyészség működésére, valamint a legfőbb ügyész és az ügyészek jogállására vonatkozó szabályozást az ügyészség speciális feladatkörének, önálló alkotmányos szervezeti helyzetének szem előtt tartásával kíséreljük megújítani a jelen törvényjavaslatokban.
Az ügyészségi törvények, bár időről időre módosította azokat a törvényalkotó, több évtizede születtek, megalkotásuk óta mind a jogi környezet, mind az államszervezet alapvető változásokon ment keresztül. Bár ez önmagában is elégséges érv lenne az új törvények megalkotására, az ügyészségi szervezeti és igazgatási modell működésével kapcsolatban felmerült gyakorlati tapasztalatok is szükségessé teszik új törvények megalkotását. Az ügyészségre irányadó szabályozás reformja két sarkalatos törvényben ölt testet, az egyik az ügyészségről szóló törvényjavaslat, a másik a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló törvényjavaslat. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek megfelelően külön-külön, néhány mondatban kitérjek e két törvényjavaslat főbb tartalmi elemeire.
Az ügyészségről szóló törvényjavaslat mind struktúráját, mind tartalmát tekintve egy átláthatóbb és logikusabb szabályozási rendszert teremt a korábbi szabályokhoz képest, amelyből egyértelműen kirajzolódik, hogy az ügyészségre ténylegesen milyen feladatok hárulnak egyrészt a büntető-igazságszolgáltatásban betöltött közvádlói, másrészt a közérdekvédelmi szerepéből fakadóan. Eszerint az ügyészség alapvető feladata és joga egyrészt az állam büntetőigényének tárgyilagos, pártatlan, és az alapjogok védelmét biztosító érvényesítése a bíróság előtt, amelyhez szorosan kapcsolódik az ügyészek nyomozással és vádemeléssel kapcsolatos feladata.
Az ügyészség másrészről a jogszabályok megtartásában való közreműködés, a jogszabályok egységes értelmezése és alkalmazása terén tölt be kiemelkedő szerepet. E területen feladatai rendkívül sokrétűek, szerteágazóak, idesorolható többek között a büntetés-végrehajtás felett gyakorolt törvényességi felügyelet, a polgári peres és nemperes eljárásokban való részvétel, a jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, valamint a közigazgatási hatósági eljárások törvényességének ellenőrzése.
A törvényjavaslat a jogalkalmazást is segítő módon egymástól jól elkülönítve tárgyalja az ügyészségre háruló feladatcsoportokat, egyúttal megszünteti a korábbi szabályozásra jellemző párhuzamosságokat, így például nem ismétli meg a büntetőeljárási törvény egyes rendelkezéseit. További lényeges újítása a törvényjavaslatnak, hogy a szabályozás már egyértelműen rögzíti a legfőbb ügyész alkotmányos, közjogi helyzetét és jogállását a legfőbb ügyész hatásköre és feladatai tekintetében is. Ennélfogva az ügyészséget továbbra is a legfőbb ügyész vezeti és irányítja, hatásköre pedig az ügyészségnek - az igazságszolgáltatásban betöltött sajátos helyzetét szem előtt tartva - bővül.
A jövőben hangsúlyosabb szerepe lesz az egységes ítélkezés, joggyakorlat kialakításában. A legfőbb ügyész a jövőben korlátlan körben kezdeményezhet például jogegységi eljárást a Kúria előtt, amit eddig kizárólag a büntetőjogi tárgykörben tehetett meg. A magyar jogban új, ám a nemzetközi jogban régóta ismert az ügyészség közérdekvédelmi tevékenysége körében bevezetett amicus curiae jogintézménye. Eszerint a legfőbb ügyész a Kúria előtti eljárásban a bíróságok ítélkezési gyakorlatának egységesítése érdekében, jogkérdésben, a közérdeket képviselve saját kezdeményezésére vagy bármely fél kérelmére kifejtheti, illetve a Kúria felhívására kifejti szakmai véleményét akkor is, ha az ügyész az eljárásban egyébként nem vesz részt.
A törvényjavaslat az ügyészségi szervezet négy szintjét - szükségszerűen igazodva a bírósági szervezet felépítéséhez - változatlanul megőrzi azzal, hogy 2013. január 1. napjától a helyi ügyészségek helyett járási ügyészségek működnek. A szervezet rugalmasságát biztosítja, hogy az ügyészség szervezetét, működését és illetékességét törvényi keretek között a legfőbb ügyész utasítással szabályozza. A katonai ügyészségek megszűnnek, a katonai ügyészek az általános ügyészségi szervezetbe tagozódva látják el a jövőben a feladataikat. Ezzel megszűnik a szükségtelenül megkettőzött szervezeti felépítés, egyidejűleg a költségvetési források hatékonyabb felhasználása is lehetővé válik.
A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló törvényjavaslatra áttérve leszögezhető, hogy az alapjaiban nem változtatja meg a hatályos szabályozást. Megtartja a hatályos jogállási törvény szerkezetét, jogintézményeit azzal, hogy a jogszabály megalkotása óta eltelt húsz év gyakorlati tapasztalatainak tükrében továbbfejleszti azt.
A törvényjavaslat változatlanul fenntartja, hogy a bírók, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi alkalmazottak munkajogi helyzete - a munkavégzésre, az előmenetelre, a szabadságra és más munkajogi kérdésekre vonatkozóan - lényegében azonos.
(14.10)
A legfőbb ügyész és a Kúria elnöke azonos közjogi pozíciójára tekintettel a legfőbb ügyész jogállása és javadalmazása a Kúria elnökéhez hasonlóan alakul. Módosul a katonai ügyészek jogállása, akik a katonai bírákhoz hasonlóan a hivatásos szolgálati viszonyukat is megtartva tagozódnak be az ügyészi szervezetbe. A sajtóban megjelent különféle híradásokra is tekintettel fontosnak tartom végezetül kiemelni, hogy az ügyészi illetményrendszer a bírói illetményrendszerhez igazodik, kifejezésre juttatva az ügyészségnek az igazságszolgáltatásban betöltött szerepét, társadalmi jelentőségét és az ahhoz mért felelősségét.
Összefoglalva megállapítható, hogy a két törvényjavaslat elfogadásával egy olyan professzionális, modern ügyészi szervezetrendszer megteremtéséhez nyújt segítséget a törvényhozás, amely a lehető leghatékonyabban igazodik az ügyészség hatáskörébe tartozó büntetőjogi feladatok bővüléséhez, és emellett erősíti az ügyészség közérdekvédelmi és a jogegység körében kifejtett tevékenységét, az ügyészség alkotmányos helyzetéből fakadó sajátosságok figyelembevételével.
A törvényjavaslatok megtárgyalásához, majd elfogadásához kérem az önök támogatását, egyben várom jobbító szándékú módosító javaslataikat.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
