DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek Bárándy Gergely képviselő úrtól, hogy azt feltételeztem, hogy az ügyészségi törvény vitájában is sértő kijelentésekre ragadtatja el magát az ügyészek vonatkozásában.
Azért feltételeztem ezt, mert délelőtt a következő szavakat használta a bírósági törvény vitája során a bírókra nézve: helytartó, helytartót választ magának majd a hatalom, mondja, utána politikai komisszárt választ ki a bírák közül, és a legminimálisabb az volt, hogy a hatalomhoz vagy a kormányhoz lojális bírókat választ ki. Azt hittem, hogy ezeket a sértő kifejezéseket az ügyészek irányában is fent fogja tartani, de mivel ezt már más fórumon megtette Bárándy Gergely, például az alkotmányügyi bizottság ülésén, vagy mondjuk, ne felejtsük el, hogy… (Dr. Bárándy Gergely: Nem is voltam ott! Ott se voltam, államtitkár úr! - Dr. Staudt Gábor: De ha ott lettél volna, elmondtad volna! - Derültség a Jobbik padsoraiból.) Már arra sem emlékszik Bárándy Gergely, hogy melyik törvény vitájában mondott ilyen sértő kifejezéseket, ugyanis nem az ügyészségi törvény vitájában, hanem a büntetőeljárási törvény vitájában mondott ilyen sértő kifejezéseket az ügyészekre nézve.
Summa summarum, elnézést kérek, hogy azt feltételeztem, hogy sértegetni fogja az ügyészeket, de meghallgatva az ön hozzászólását, eszembe jutott egy régi kedvenc mondatom, idézném: “Ég az arcom, mert az igazságszolgáltatás érezhetően a politika befolyása alá került”, mondta majdnem napra pontosan tíz évvel ezelőtt egy független ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara főtitkára volt akkor, Bárándy Péternek hívták. (Dr. Bárándy Gergely közbeszólása.) Majd ez a független ügyvéd néhány hónappal később hirtelen a Magyar Szocialista Párt kormányának igazságügyi minisztere lett (Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.), majd azóta az MSZP-kongresszusok VIP-vendégeként járja független karrierjét tovább. No, szóval az a helyzet, hogy amikor nem önök vannak kormányon, akkor az igazságszolgáltatás mindig független, és hogy ha önökkel szemben indítanak büntetőeljárásokat, akkor az igazságszolgáltatást ostorozni kell a függetlenség alapján. Mi mindig tartózkodtunk attól, és ebben az Országgyűlésben kevés olyan mondatot tudnának tőlünk idézni, amellyel akár bírói ítéleteket, akár egyes konkrét igazságszolgáltatási döntéseket politikai alapon, politikai elfogultság alapján bíráltunk volna.
Ez persze nem azért van, hogy is mondjam finoman, mert mindig olyan kiegyensúlyozott volt az igazságszolgáltatás, hogy nem lejtett az a bizonyos pálya. Nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy más a felfogásunk az igazságszolgáltatás bírálatáról. Nem helyes, és én azt hiszem, hogy nem helyes sem konkrét ügyekben, sem általánosságban nem helyes, különösen nem előre feltételezéseket megfogalmazni, és előre azzal rombolni az igazságszolgáltatás tekintélyét, hogy a pártpolitikai függetlenség veszélybe kerülne.
Ez azért sem helyes egyébként, mert ennek sem az ügyészségi törvényben, sem a bírósági törvényben nincs jogi alapja, hogy a kormány, a végrehajtó hatalom vagy különösen pártok bármilyen módon befolyásolni tudnák az igazságszolgáltatás döntéseit. Ön is tudja, képviselő úr, nagyon pontosan tudja, hiszen azt feltételezem, hogy ismeri ezt a törvényjavaslatot, nem tud egyetlenegy pontra sem rámutatni, ahol a kormány befolyásolni tudja az ügyészség munkáját.
(16.30)
Ugyanígy a bírósági törvényben sem tud olyat mutatni, ahol a kormánynak befolyása lenne az igazságszolgáltatásra. Azt, hogy az igazságszolgáltatás szereplőinek egyik vagy másik vezetőjét az Országgyűlés választja meg kétharmados többséggel, huszonegy éve senki nem vitatja. Megjegyzem, a legfőbb ügyészt egyszerű többséggel választotta az Országgyűlés, tehát a kormánytöbbség egyedül is meg tudta választani a legfőbb ügyészt. Csak a múlt évben döntött úgy az Országgyűlés, hogy kétharmaddal kell választani. Tehát ebben a tekintetben az igazságszolgáltatás legfőbb vezetőjének a kiválasztásában a status quót őrizzük huszonegy éve, semmiféle változás nincs abban, hogy a legfőbb bírót vagy a legfőbb ügyészt az Országgyűléstől eredeztetett legitimációval bízzuk meg, és az Országgyűléstől kapja a megbízását. Ebben semmilyen változás nincs, ön ebben a törvényjavaslatban mégis valamiféle politikai elfogultságot tételez fel, de ennek a közjogi bizonyítékaival nem tud előállni.
Az, hogy egy Országgyűlésben történetesen milyen többség alakul ki és ez a többség milyen pártokból tevődik össze, emlékezetem szerint ez nem közjogi, hanem politikai kategória. Az, hogy önöknek nem tetszik, hogy ebben az Országgyűlésben kétharmados többsége van két pártnak? Nagyon jól emlékszik ön is arra, hogy 1994 és 1998 között is volt kétharmados többsége az akkori kormánypártoknak, és mellesleg számos döntést az ellenzék véleménye ellenére hoztak meg kétharmaddal. Ennek az égadta világon semmi köze az alkotmányjogi vagy a közjogi viszonyokhoz, a közjogi garanciákhoz. Az Országgyűlés összetételét a választók határozzák meg szabad, legitim választásokon, legalábbis odáig még nem jutottunk el, hogy valaki ennek a választásnak a legitimitását is kétségbe vonta volna.
Ami pedig azt illeti, hogy ha nem az Országgyűlés választaná meg az igazságszolgáltatási szervek vezetőit, hanem például arra tettünk volna javaslatot, hogy a kormány valamilyen módon felügyelje akár az ügyészség, akár a bírósági igazgatás munkáját, akkor önök pedig azt kifogásolnák, hogy a kormány miért hajtja hatalma alá, a végrehajtó hatalom miért gyűri maga alá az igazságszolgáltatás vezetőinek a munkáját. Ezekben a kérdésekben tényleg eljutottunk oda, hogy ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs rajta sapka, az a baj. Az ügyészség kormány alá rendelése ugyanúgy nem tetszene önöknek, mint az a modell, amely egyébként megfelel számos európai ajánlásnak, amelyben az ügyészség bár nem önálló hatalmi ág, de független szervezetként végzi a tevékenységét.
Képviselő úr, a kritikája hamisan cseng. Jó lett volna, ha a kritikáját az elmúlt ciklusokban fogalmazza meg. Már nem is tudom, hány ciklus óta dolgozunk együtt az Országgyűlésben, de ön korábban nem tett arra javaslatot, hogy az ügyészség közjogi helyzete megváltozzon, nem tett arra javaslatot, hogy a legfőbb ügyészt szélesebb konszenzus alapján válasszák ki. Korábban is ezekkel a közjogi szabályokkal dolgozott az igazságszolgáltatás, mint most, s a parlament és az igazságszolgáltatás közjogi viszonya ugyanebben a modellben, tehát egy parlamentáris köztársasági modellben érvényesült. Nincs semmilyen alapvető változás, különösen az ügyészség alkotmányos helyzetét érintően a törvényben. Kifejezetten egy status quón alapul ez a törvényjavaslat, azt a közjogi status quót erősíti meg, amely az elmúlt huszonegy évben kialakult, annyi korrekcióval, hogy az ügyészség - nagyon helyesen - a bírósághoz hasonló függetlenségi garanciákat kapott. Ezért van szükség arra, hogy a legfőbb ügyészt a Kúria elnökéhez hasonló többséggel válassza meg az Országgyűlés.
Képviselő úr, legyen méltányos a kritikájában. Ahogy a bírósági törvények vitájában is rámutattam, szerencsésebb lenne, ha a politikai kritikáját nem keverné össze a szakmai kritikájával, bár törvényhozóként kétségtelenül politikusok is vagyunk. Ezzel együtt is azt kell gondoljam, ahogy az újságokban a hirdetések alá is odatesznek egy kis x-et, legalább jelölje meg, hogy mikor mond politikai kritikát, és mikor bújtatja szakmai véleménybe a politikai kritikáját.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
