DR. SZALAY PÉTER
DR. SZALAY PÉTER
DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában elhangzott néhány dologra szeretnék reagálni. Először is a legfőbb ügyész úr felvetette az átjárhatóság kérdését a bírói szervezettel. Ez egy nagyon figyelemre méltó gondolat, és miután meglehetősen közel áll egymáshoz a két terület, én reálisan elképzelhetőnek tartom, hogy ez a helyzet könnyítésre kerüljön. Gondoljunk arra is, hogy milyen komoly ügyészi gyakorlattal rendelkező ügyészek mentek el ügyvédnek, és nagyon jól tudták hasznosítani az ügyészi praxisukban tapasztaltakat az ügyvédi munka során. Ugyanez feltehetően egy ilyen átjárás megkönnyítése esetén is nagyon jól tudna működni.
A következő kérdés az illetékesség kérdése, amiről szeretnék néhány szót mondani. Gyüre Csaba képviselőtársam felvetette, hogy az illető vádoltat a törvényes bírájától fosztanánk meg. Na most a törvényes bíró igazából egy meglehetősen tág fogalom, mert nézhetjük, hogy a lakhely szerinti illetékesség, a bűntett elkövetése szerinti illetékesség, de ezek mind relatív fogalmak, hiszen ha valaki három faluval arrébb követ el valamit, akkor már másik bíró az illetékes. Tehát nem hiszem, hogy ez a “törvényes bíró” fogalom olyan nagy súllyal esne latba. Bár ahogy felmerült, az Alkotmánybíróság foglalkozik ezzel a kérdéssel, nyilván igazságot fog tenni, és ezt a dolgot a helyére teszi. Én ezért nem tartom reálisnak képviselőtársaim ezzel kapcsolatos aggályait.
A következő kérdés, amit Varga István képviselőtársam felvetett, a közbizalom kérdése. Két szervezetről beszélünk, a bíróságokról és az ügyészségekről, a vita most az ügyészségről szól. A közbizalom megingása valóban észlelhető bizonyos relációkban, aminek több oka van. Ezek közül talán kettőt említenék most. Egyrészt a bíróságoknál az eljárások elhúzódó volta, ami azt eredményezi, hogy 5-10, 8-10, 16 éves eljárás végén sem kerül pont az ügyre. Ezt mindenképpen szükséges orvosolni.
Most éppenséggel ezt szolgálná az előbb említett dolog, hogy illetékességből a legfőbb ügyésznek is legyen joga eldönteni azt, hogy amennyiben az egyik bíróság túlzsúfolt, és 2-3-4-5 évig tart egy ügynek egyáltalán az elkezdése vagy az eldöntése, a másik bíróság pedig annyira alulterhelt, hogy bőven tud feladatot vállalni, akkor teljesen jogosnak tartom, hogy a legfőbb ügyésznek legyen joga abban véleményt nyilvánítani, hogy szeretné, ha ezt az ügyet egy másik bírósághoz tennék át.
Itt azt mondanám, hogy nem arról van szó, hogy ki legyen a bíró, hanem arról van szó, hogy hová tegyük át ezt az ügyet. Tehát itt a személyt szeretném kivenni, mert ezzel tulajdonképpen semmiféle perszonális kötődésnek vagy előzetes véleményalkotásnak a lehetőségét nem tartanám szerencsésnek. Szerintem nem is erről van szó. Arról van szó, hogy hová kerülne át ez az ügy.
Tehát igazából egy nagyon érdekes kérdés ez a közbizalom, de van a közbizalomnak egy másik relációja, ami igazából érdekes. Itt a szocialista képviselőtársaim részéről felmerülnek olyan vélemények, amelyek bennem azt erősítik, hogy részükről az ügyészség iránti bizalom kérdése bizonyos fokig megingott. Itt azért elmondanám, hogy az ügyészség nem tehet róla, senki nem tehet róla, hogy az elmúlt nyolc évben - és tudom, hogy ez egy unalmas dolog, hogy az ember mindig előveszi - történtek olyan súlyú bűncselekmények sorozatosan, halmozottan, amelyeknek az eljárásai most folynak, és az nem egy politikai elfogultság, hogy az ügyészség ezeket az ügyeket nyomozza.
(16.50)
Ez egyszerűen a teljesen szokványos, normális, korrekt bűnüldöző tevékenységének a része, ez hozzátartozik, és nem érzem, hogy ez okot szolgáltatna arra, hogy bármiféle politikai elfogultsággal lehessen az ügyészséget vádolni.
Az interpellációk kérdése, a legfőbb ügyész interpellálása. Az interpellálás igazából, ahogyan itt elnézem a parlamentben folyó tevékenységünket, az interpellálás igencsak politikai és nem szakmai vonatkozású kérdés. Szeretnék, mondjuk, egy kis humort is vinni ebbe a felszólalásba: senki ne vegye magára, nem akarok általánosítani, de azért némiképp egy olyan hasonlatot el lehetne mondani, hogy egy ellenzéki képviselő megkérdezi a kormánypártot, hogy kérem szépen, miért nem szereti a kormány, ha már nincsen narancs színű tehén, mondjuk, a fekete-fehér színű tehenet. Az államtitkár válasza: kérem szépen, tavaly az állomány 30 százaléka fekete-fehér színű tehén volt, jövőre 40 százalék lesz. El tetszik fogadni a választ? Nem fogadom el, az államtitkár úr mellébeszél, mert én azt kérdeztem, miért nem szereti a fekete-fehér tehenet, erre nem kaptam választ.
Tehát tulajdonképpen ezzel azt akartam megvilágítani, hogy nem szakmai válaszok születnek, nem szakmai reakciók vannak, hanem abszolút politikaiak. Nem lenne szerencsés, ha a legfőbb ügyészt belevinnénk egy politikai játékba, mert hiszen politikailag interpellálnánk, és nyilván a válasz, hogy elfogadjuk vagy nem azt, amit ő mond, az esetek jelentős részében politikai válasz lenne, ezzel pedig egy olyan mezőre, egy politikai mezőre húznánk be a legfőbb ügyészt, amit én igazán nem tartanék szerencsésnek.
Még utoljára a javadalmazás kérdéséről szeretnék beszélni a bíróság és az ügyészség összehasonlítása tükrében. Én nagyon korrektnek vélem azt, hogy nivelláljuk, azonos nívóra hoznánk a javadalmazást, hiszen nem szerencsés, ha azt mondjuk a két szervezet összehasonlításakor, hogy van A-kategória és B-kategória, van fontosabb vagy kevésbé fontos. Mind a kettő egyformán fontos. Hogy a törvénykezésben való egyforma fontosságnak elismerjük a reprezentáltságát, ezért nagyon helyes, hogy azt mondjuk, kérem szépen, akkor viszont ezeket a javadalmazásokat is azonos szintre kell hozni.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
