DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyészségnek tradicionálisan vett legjellemzőbb feladata a vádfunkció gyakorlása. Amíg azonban a történelem időhorizontján a jog a bűncselekmények természete megítélésénél a magánsérelmekből és a bosszún alapuló talió, azaz a szemet szemért, fogat fogért elvből indult ki, addig semmi sem indokolta a külön vádhatóság létrehozását, azonban amint az állam a társadalomra veszélyesség tényét kapcsolta a bűncselekményekhez, nyomban szükségessé vált az állami vádhatóság létrehozása.
A büntetőjog rendszerének e változása a vádlóság két alakjára vezetett, az actio popularisra, valamint a közvád képviseletének a típusára, az állami ügyészségre. A Magyar Királyságot tekintve a vádhatóság történelmi gyökerei már a középkorba nyúlnak vissza, fiskális, illetve prokurátor elnevezéssel illették az ügyészt. Maga az ügyész szó pedig a nyelvújítás során, Krisztus után a XVIII. század vége felé találtatott ki, ekkor ugyanis a fiskálist ügyésznek, míg a prókátort ügyvédnek kezdték el nevezni. Krisztus után a XIX. század közepére e két fogalom annyira kikristályosodott, hogy az ügyész alatt a jogtudomány állami tisztviselőként az állami vádhatóság koronai és hatósági tiszti ügyészeit értette, míg az ügyvédet magánszemélynek tekintette.
A dualizmus korában, éppen 140 évvel ezelőtt a magyar parlament európai szinten is előremutatóan alkotta meg a magyar királyi ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvényt. Hasonló történelmi léptékű előrelépés a Magyar Országgyűlés által 2011. április 25-én elfogadott alaptörvény, amelynek 29. cikkelye tartalmaz egy olyan változást a vádhatóság tekintetében, amely az elmúlt 140 év idősíkját is tekintve korszakalkotó. A 2012. január 1-jén hatályba lépő új alaptörvényünk kimondja ugyanis azt, miszerint a legfőbb ügyész és az ügyészség az állam büntetőigényének érvényesítése során az igazságszolgáltatás közreműködőjeként lép fel.
(15.20)
Az általam felhívott alaptörvényi rendelkezés túlmutat az ügyészség függetlenségének a biztosításán, ezáltal nyilvánvalóan kihatással van a legfőbb ügyész és az ügyészség elhelyezésére az igazságszolgáltatás komplett rendszerében, így hatásköri, strukturális kérdéseket is érint.
Most nézzük konkrétan a T/4745. számú sarkalatos törvényjavaslatot az ügyészségről. A 3/2004. (II.17.) Ab határozat kimondta, amit az alaptörvény megerősített, miszerint az ügyészség, bár nem önálló hatalmi ág, de önálló alkotmányos szervezet. A fentiekből következően az Alkotmánybíróság az ügyészséget mint állami szervezetet a szélesebb értelemben vett igazságszolgáltatás rendszerében helyezte el, leszögezve, hogy a legfőbb ügyész a neki alárendelt szervezetnek szakmai és nem politikai vezetője, így az Országgyűlés felé fennálló felelőssége csak a beszámolási, magyarázat- és válaszadási, valamint a megjelenési kötelezettséget, illetve az alaptörvényben meghatározott feladatai ellátásának kötelezettségét foglalja magában. Az ügyészség függetlensége vonatkozásában kiemelendő, hogy az Ab-határozat szerint a legfőbb ügyész egyetlen más szervnek, így az Országgyűlésnek sincs alárendelve.
Az Országgyűlés az ügyészség tevékenységét kétféle módon, az éves legfőbb ügyészi beszámolón, valamint a legfőbb ügyésznek a korlátozott válaszadási kötelezettségén keresztül ellenőrzi. Minden más értelmezés ellentétes a hatalommegosztás, az alkotmányos szervek egymástól elkülönült, független működése biztosításának elvével. Az alaptörvény mindezekre tekintettel szabályozza a legfőbb ügyész és az ügyészség jogállását. A fentiekből következik, hogy az ügyészség és a legfőbb ügyész feladatának ellátása során csak az alaptörvényre, a törvényekre és más jogszabályokra kell hogy tekintettel legyen. Más szervnek vagy közjogi méltóságnak az ügyészség nincs alárendelve. Az ügyésznek utasítást csak a felettes ügyész, valamint a legfőbb ügyész adhat, a legfőbb ügyész azonban nem utasítható.
A törvényjavaslat szándékoltan nem rendelkezik a megszűnő katonai ügyészségről, mivel a katonai ügyészek e jogállásukat megtartva betagozódnak az ügyészi szervezetbe, s a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyek mellett más ügyek felderítésében, nyomozásának felügyeletében, vádképviseletében is részt vesznek. A fentiek okán a katonai ügyészség költségvetési önálló címként is megszűnik.
A törvényjavaslat a ténylegesen ellátott mai feladat szerint határozza meg az ügyészség büntetőjogi feladatait, kiemelve azt, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XII. törvénnyel összhangban az ügyész a közvádló. A törvénytervezet nyilvánvalóan nem részletezi a nyomozásfelügyelet, a vádelőkészítés, valamint a bíróság előtti ügyészi tevékenység szabályait, mert ezeket a rendelkezéseket a büntetőeljárásról szóló törvény szabályozza.
Változást jelent továbbá, hogy a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtést az ügyész a feljelentés elutasítása, a nyomozás megszüntetésének kilátásba helyezése, valamint az adatkérés kivételével nem maga végzi, hanem a más törvényben e tevékenység végzésére feljogosított szervezetekkel végezteti. A törvénytervezet azonban részletesebben szabályozza a más törvényekben nem részletezett, ügyészre vonatkozó büntetés-végrehajtási szabályozást, amelyet mindenekelőtt az alaptörvény elfogadása alapoz meg. A gyakorlati tapasztalatok szintén a jelenleg hatályos szabályok átgondolása mellett szóltak, és hasonló konzekvenciákkal járt az a tény, hogy egyes jogintézményeknek a jogszabályi módosításokat követő szükségszerű adaptációja a színvonalas szakmai munka ellenére is helyenként erodálta az egyes rendelkezések között fennálló, egyébként szükségszerű kohéziót.
A törvényjavaslat a büntetés-végrehajtási törvényességi ügyészségi felügyelet sokrétűségére figyelemmel pontosan rögzíti azokat a területeket, amelyekre a szakterületi ügyészi tevékenység kiterjed. Gyakorlati tapasztalatok indokolják, hogy taxatíve kerüljenek felsorolásra azok az esetkörök, amelyek kijelölik a speciális büntetés-végrehajtási ügyészi törvényességi felügyelet határait. A javaslatból kitűnik, hogy az új szabályozás szakít az ügyészi törvényességi felügyelet hagyományos fogalmával. Az ügyész a jövőben elsősorban az igazságszolgáltatás közreműködőjeként gyakorolja a közjogi hatáskörét. Az ügyészség a közérdek fokozott érvényesítését s ennek részeként a jogvédelmet tekinti meghatározó sajátosságának.
Változást jelent, hogy az ügyészség a jövőben nem általános panaszfórum, hanem csak az ügy érdemére kiható, az érintett jogviszony alapjait érintő törvénysértés esetén jár el. Az ügyész közérdekvédelmi feladatainak ellátásához szükséges jogi eszközöket részben a törvényjavaslat tartalmazza, részben pedig külön törvények határozzák meg. A törvényjavaslat szerint megszűnik a vizsgálat általános ügyészi eszközszerepe, alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a szerv működésében törvénysértésre utaló alapos ténybeli ok nélkül merül fel, s a vizsgálat a per vagy az azt megelőző felhívás megalapozása érdekében szükséges.
Most nézzük a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról s az ügyészi életpályáról szóló T/4746. számú sarkalatos törvényjavaslatot. Magyarország alaptörvénye 22. cikkének (7) bekezdése szerint az ügyészség szervezetének és működésének, a legfőbb ügyész és az ügyészek jogállásának részletes szabályait, valamint javadalmazásukat sarkalatos törvény határozza meg. A munka törvénykönyve az ügyészi alkalmazottak munkajogi helyzetének rendezésére nem alkalmas. Hasonlóképpen nem alkalmazhatók az ügyészségi szolgálati viszony szabályozására a kormánytisztviselők, a köztisztviselők, illetőleg a közalkalmazottak jogállásáról rendelkező törvények sem. A 18 éve megalkotott, ügyészségi szolgálati viszonyról s az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény hatálybalépése óta eltelt idő, a törvény eddigi módosítása, a bírósági szervezeti és irányítási rendszer megváltozása, az új munka törvénykönyve párhuzamos megalkotása s nem utolsósorban a katonai ügyészi szervezetnek az ügyészségbe történő teljes integrálása azt indokolja, hogy a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállására vonatkozó szabályozás új jogállási törvény megalkotásával valósuljon meg.
Figyelemmel az alaptörvény 26. cikk (3) bekezdésére, valamint a 29. cikk (4) bekezdésére, miszerint a legfőbb ügyész és a Kúria elnöke közjogi helyzete azonos, ezért a törvényjavaslat a legfőbb ügyész jogállását és javadalmazását a Kúria elnökével közel azonos módon szabályozza. A javaslat részletesen tartalmazza az ügyészségi testületekre, az ügyészségi szolgálati viszony létesítésére s a vezetői megbízásra, illetve megszűnésükre, az összeférhetetlenségre, a minősítésre, a munkavégzésre és a javadalmazásra, a pihenőidőre, a fegyelmi és a kártérítési felelősségre, a jogviták elintézésének rendjére vonatkozó szabályokat is. A törvényjavaslat külön rendelkezik az alügyészek, az ügyészségi fogalmazók, a tisztviselők, az írnokok s a fizikai alkalmazottak szolgálati viszonyáról, továbbá a Magyar Honvédség állományába tartozó ügyészségi alkalmazottak munkajogi kérdéseiről.
Ki kell emelni, hogy a javaslat megszünteti az ügyészségi nyomozói munkakört, mert önálló nyomozási cselekményeket az ügyészek nem végezhetnek, az adminisztratív feladatokat pedig szükségszerűen és hatékonyan az ügyészségi megbízottak is elláthatják.
Az ügyészi kinevezés feltételeit a gyakorlat igényeihez és a bírák jogállási szabályaihoz igazítja a tervezet, továbbá lehetővé teszi az ügyész újabb, határozott időre szóló kinevezését, ha az alkalmasság nem egyértelmű. Ezen felül a javaslat lehetővé teszi az alügyész és a fogalmazó határozott idejű kinevezését, valamint bevezeti a próbaidő intézményét a tisztviselő, az írnok s a fizikai alkalmazott esetében.
(15.30)
Az alaptörvény a ma tárgyalandó sarkalatos törvényekkel együtt új korszakot nyit az ügyészség történetében, a forma régies, de a tartalom új és időszerű. Mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakciója támogatja mindkét sarkalatos törvénytervezetet, kérem, támogassák tisztelt képviselőtársaim is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
