DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha úgy gondolja, hogy most belemenjünk az euróválságba, akkor menjünk bele.
Úgy gondolom, az euróválság alapvető problémája az, hogy Európában az északi országok és a déli országok között egy óriási versenyképességi szakadék van, az körülbelül olyan egyharmadnyi. Minden adatot, ha megnézünk, termelékenységi adatot, beruházásokat, megnézhetik egyébként a piacgazdaság szabadságát is, akkor a déli országok és az északiak között ezt a 30 százalékos különbséget láthatjuk.
Ez azért fontos, mert abban az esetben, hogyha van egy monetáris unió, akkor valamilyen úton-módon ezt az egyenlőtlenséget kezelni kell. Ennek van egy egyszerű módja egyébként, és vannak megfelelő elméleti alapok is. Akkor, hogyha létezik egy integrált belső piac, vagyis az áru, a tőke, a munka és a szolgáltatások szabadon áramolhatnának Európában, akkor ez a kérdés gyakorlatilag megoldódik piaci úton. Sajnálatos módon a belső piac Európában nem oly mértékű, mint amilyennek lennie kellene, ebből következően ők most egy monetáris unióban vannak. Van persze egy másik megoldás, a monetáris önállóság. Ebben az esetben egy ilyen versenyképességi hátrány leértékeléssel, inflációval megoldható. Nagy-Britanniában ezt tették, és meg is oldották a válságnak ezt a részét.
Most az, hogy van egy közös valuta a különböző versenyképességű országok számára, ez azt jelenti, hogy a gyengébb versenyképességű ország ugyanazon a kamatszinten jut forráshoz, mint az erősebb versenyképességű. Gyakorlatilag a spanyolok ugyanazon a kamatszinten jutnak vagy jutottak forráshoz, mint a németek. Az olcsó pénznek van egy következménye, ezt részben említette, elindulnak a különböző beruházási boomok, lufik. Írországot említette, említette Spanyolországot. Ott, ugye, egy klasszikus ingatlanfejlesztési lufi jön, nyilván annak megvan azután a következménye.
Van egy másik következménye, hogy viszonylag olcsóvá válik finanszírozni egy jóléti államot. Ez történt Görögországban, tehát az olcsó forrásból finanszírozunk egy jóléti államot. Az, hogy Görögországban 10 év alatt, egy évtized alatt a közszférában dolgozók bére megduplázódott, nem hiszem, hogy ez a gazdaság teljesítményéből levezethető lenne.
Van egy hármas számú probléma, az, amit úgy gondoltak ezekben az országokban, hogy az európai források, a kohéziós forrás és a strukturális alapok forrása elegendő ahhoz, hogy a versenyképességi különbségeket csökkentik, erre nem elegendők. Egyébként köztünk szólván, az a forrás nem elegendő ahhoz, hogy egy ország fel tudjon zárkózni. Ennek van egy másik következménye. Az uniós források elszívták az időt, energiát és mindenfajta forrást attól, hogy ezek az országok megnyissák piacaikat - igen, ez furcsa szó lesz - a külföldi működő tőke számára, mert a külföldi működő tőke számára megnyitott országban a gazdasági szabályozást liberalizálják, és lehetővé teszik azt, hogy a hazai vállalkozások is hozzá csatlakozzanak.
Nézze meg, mennyi a külföldi működő tőke, mondjuk, Görögországban. Van-e? Vagy van-e Spanyolországban? Ott van, mondjuk, de Portugáliában, ott jóval kevesebb. Ennek következménye egy nagy, behemót, lassan mozgó és roppant költséges állam.
És akkor van még egy harmadik tényező, ezt részben említette, igen, világszerte és különösen Európában nagyon gyenge szabályozás volt az elmúlt évtizedben, különös tekintettel a pénzügyi szektorra, tehát a szabályozás viszonylag gyenge. Azokból a tényezőkből adódik össze az a válság, amit egyébként jelen pillanatban láthatunk. Nyilvánvaló, a politikusok adósságválságról beszélnek, ez gyakorlatilag az euró válsága, válság abban a tekintetben, hogy ha már egyszer egyébként van egy közös valuta, akkor ehhez illene egy valóban integrált közös piacot létrehozni. Ha ez nem sikerült az elmúlt időszakban, akkor ennek megvannak a következményei, akkor a belső elosztási viszonyokon kell tudni változtatni.
Innen kezdve már csak az a kérdés, hogy milyen megoldások vannak. Jelen pillanatban Európa kompromisszumról kompromisszumra halad, ami rendkívül bizonytalanná teszi az európai gazdasági helyzetet. Ugyan tegnap már említettem, most csak megismételni tudom, jelen pillanatban Magyarország számára a legnagyobb veszélyt éppen az euróválság kezelése körüli bizonytalanságok okozzák. Gondoljon bele, most a görög népszavazás eltolódik december elejére, ez egy újabb egy hónap, ami a piacokon rendkívül sok bizonytalanságot okoz, és ez Magyarország számára nem szerencsés.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
