SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm, képviselő asszony. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm, hogy erről a neves napról megemlékezett, hiszen bármilyen egyházhoz, felekezethez tartozóként, vagy akár nem hívőként él ebben az országban valaki, az elvitathatatlan, hogy ami körülbelül 500 évvel ezelőtt a reformáció hatására az egyházban történt, az máig kihat, és nagyon fontos szerepe van. Azt pedig, hogy Istentől való, mutatja a fönnmaradása is. Éppen ezért mindenképpen fontos szerepe volt annak az időszaknak egyrészt az, hogy maga az egyház, maga a katolikus egyház is ezt követően megújult, és sok olyan lépést, sok olyan változtatást megélt, amire szükség volt abban az időszakban, másrészt pedig olyan nagyszerű emberek kerültek elő a katolikus egyház keretében is, amit nagymértékben a reformáció váltott ki.
De most itt nem is ez a legfontosabb talán ebben a megemlékezésben, hanem talán az, hogy az akkori hitviták, sokszor sajnálatos ellentétek, amelyek évtizedekig, évszázadokig fönnmaradtak, a mai világban teljesen megváltoztak, és azt kell mondanom, annak kell örülnünk mindannyiunknak, hogy a keresztény egyházak ökumenikus mozgalmak, ökumenikus együttgondolkodás keretében teljesen máshogy látják azoknak az időszakoknak a tényleg sokszor szomorú eseményeit.
Éppen ezért mindenképpen arra helyezném most a hangsúlyt, hogy egyrészt református, katolikus, evangélikus vagy bármilyen más keresztény felekezethez tartozó hívők együtt tudnak gondolkodni a társadalmi problémák megoldásában, és együtt tudnak ünnepelni sokszor az országban különböző események során. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy föloldódott az az ellentét, ami eddig megvolt, és leginkább már arra helyeződött át, hogy a hitbéli előítéleteket félretegyük, és azt nézzük, hogy mi a közös, mi az, ami összetart különböző keresztény felekezetben élő embereket.
Éppen ezért ezúton szeretném megköszönni azoknak az egyházaknak, azoknak a felekezeteknek a munkáját, amelyek akár a Karitatív Tanácsban részt vesznek, és szociális tevékenységet folytatnak, akik karitatív munkát fejtenek ki különböző nagy tragédiák során. Sajnos, az elmúlt évben volt erre bőven tapasztalatunk, és volt bőven feladatuk is ezeknek a szervezeteknek, itt az Ökumenikus Segélyszervezetet, a Református Szeretetszolgálatot, de a többi kisebb segélyszervezetet is meg kell hogy említsük, és oda kell rájuk figyelni. Ugyanígy köszönet illeti azokat az egyházakat és azokat az embereket, akik akár vezetőként, akár lelkészként, akár pedig laikus testvérként részt vesznek akár az oktatás, akár az egész szociális ellátórendszer fenntartásában.
Azt gondolom, az utóbbi évtizedekben vagy az utóbbi egy évszázadban ezek az egyházak megtalálták a közös hangot, megtalálták a közös társadalmi felelősségvállalás lehetőségét, és mindaz, ami pedig a reformáció időszakát illette, azt gondolom, letisztult - hála istennek -, és az az ellentét, ami eddig megvolt, reméljük abszolút a múlté.
Éppen ezért nagyon köszönöm képviselő asszony fölszólalását, hiszen rávilágít arra, hogy vannak olyan időszakok minden nemzetben, minden társadalmi csoportban, nemzetek és társadalmi csoportok között, amikor az ellentétek hatalmasak, és sajnos akár véres háborúkhoz is vezetnek, de mindezeket rendbe lehet tenni, és mindezeket az ellentéteket el lehet simítani.
Köszönöm a felszólalását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
