BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Először szeretném kérvényezni, hogy a módosító javaslatok leadási határidejét meghosszabbítsuk este 7 óráig, ha lehet kérni. Köszönöm.
Tisztelt Ház! Itt már nagyon sok minden elhangzott, próbálok majd nem túl sok ismétlésbe bocsátkozni. Azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a legfontosabb célja az, hogy felszámolja az érdekvédelmet a rendvédelem területén, mint ahogyan máshol is. Ez egy látható folyamat, egyfajta szabadságharcot folytat a kormány az érdekképviseletekkel szemben, illetve magával a rendszerrel szemben. Teljességgel érthetetlen.
Érthető, hogy tudnak kényelmetlenkedni, hiszen árgus szemekkel figyelik mind a munkáltató tevékenységét, mint a törvényalkotást, és ha valami munkavállalókat sújtó intézkedés van kinézőben, vagy valami jogtalanság történik, akkor fellépnek. Az is tény és való, hogy a mostani rendszer nem jó így, ahogy van, nagyon sok visszaélésre ad lehetőséget, és sajnos nagyon sokan nem úgy használják az érdek-képviseleti rendszert, amire az létre lett hozva.
Csakhogy a megoldás nem az, hogy mindent megszüntetünk és ellehetetlenítünk, és bár jogszabályi címszó alatt létezik a szakszervezet és érdekképviselet, csak éppen nincs mögötte semmi tartalom, és így majd önmagától fog megszűnni a rendszer, és akkor lehet mutatni, hogy lám, nálunk van, de még sincs. Nyilván, mert annyira jó a munkaügyi helyzet, hogy nincs rá szükség. Tehát ez is egy módja a kommunikációnak.
Azonban azt nem látják, hogy az érdek-képviseleti rendszernek azért nagyon fontos funkciói vannak, amivel élni is lehetne, és tulajdonképpen maga az állam hasznára is válhatna. Egyfajta ellenőrzési rendszer, hiszen ha valahol jogtalanság történik, amennyiben megfelelő jogosítványai vannak egy érdekképviseletnek, akkor fel tud lépni, egyfajta kiterjesztett hatóság lehet akár az állam részéről is a munkavállalók védelmében.
Persze kétségtelen, hogy ezt megfelelő szabályozással kell kontrollálni. Pontosan azért, hogy ne lehessen visszaélni vele, és ne lehessen például egy munkáltatót tönkretenni adott esetben egy nem megfelelően működő szakszervezetnek. Mint ahogy nagyon fontos funkciója az is, hogy ha nem is gőzlevezetésre, de a szakszervezetek és a demonstrációk mértékéből és vehemenciájából azért egyértelműen leszűrhető, hogy adott tervezett intézkedés milyen típusú reakciót vált ki az érintettek körében.
Hogy ez miért nagyon fontos különösen a rendvédelmi területen? Ugyanis amennyiben nem adnak lehetőséget arra, hogy megfelelő módon tiltakozzanak az egyes tervezett intézkedések ellen, és ebből a kormány le tudja szűrni azt, hogy ez milyen várható reakciót fog generálni az állomány közt, akkor egyetlenegy válaszlehetősége lesz az állománynak: az, hogy szépen pályát elhagy. Ez nyilvánvalóan senki nem lesz jó. Lehet, hogy a kormány csak megrántja a vállát erre, csak a társadalom fogja meginni a levét ennek a típusú kontraszelekciónak.
(15.10)
Az életpályamodell - mint tudjuk, valami készülőben van, majd erről is fogok még szót ejteni - túl sok csáberőt nem jelent a hivatásosok részére, tehát az állomány részére, sem az újoncok részére.
Itt elhangzott, hogy négy-ötszörös a túljelentkezés. Hát persze, hogy négy-ötszörös a túljelentkezés, mert mindenki úgy van vele, hogy ez legalább valami, és majd legfeljebb idővel, ha lesz jobb, addig továbblépek. Most ez a felfogás. Nem hivatástudatból mennek a fiatalok rendőrnek vagy katonának, sajnos már tűzoltónak sem, hanem azért, mert ez egy viszonylag biztos valami, még ha kevés is, még ha nem is lehet rá alapozni, de az éhenhalásnál jobb, és aztán, hogyha majd lesz lehetőségem, továbblépek. Ezt kellene megszüntetni, és újra hivatássá tenni ezt az egészet, csakhogy ezzel a módszerrel, ahogy önök kezelik ezt a területet, ez nem fog menni.
Létrehozzák ezt az úgynevezett kart. Ez különösen látványos. A közszférában egyébként még kifejezetten harcolnak az érdekképviseletek ellen, ennek legjobb mutatói ezek a mindenféle karok, amiket létrehoznak, amiben kötelező a részvétel. Itt már több helyen elhangzott, és teljesen igaz, hogy hogy lehet kötelezővé tenni. És ha nem akar tag lenni, akkor mit csinálnak, levonják a tagdíjat a fizetéséből? Tehát egyfajta büntetőadóként fogják majd alkalmazni? Vagy mire készülnek? Tehát ha valaki arra gondol, hogy ő tűzoltó akar lenni, akkor azt is mérlegelnie kell, hogy akkor viszont kötelezően kell egy testülethez tartoznia.
Ha ennek a testületnek a jogosítványait megnézzük, akkor tulajdonképpen minden benne van, egyfajta átmenet, nemcsak kar, nemcsak érdekvédelem, hanem szinte kamaraként is működik, egyfajta hatóság, ami aztán etikai vétséget vizsgálhat. Az etikai szabályokról már nem is beszélek, hogy olyan szinten gumiszabályokat határoztak meg, ami alapján bárkire, bármikor, bármit rá lehet húzni, és fegyelmit lehet ellene indítani. Aztán majd akkor, amikor a kar fegyelmi eljárást indított, majd egy másik valaki megvédi szintén a kartól mint egyéni érdekképviselet a karral szemben? Tehát ez egy abszurd helyzetet eredményez.
Nyilván jó lenne valami ésszerű egyensúlyt teremteni, hogy akkor a karral szemben például a szakszervezet hadd védje meg, ha egyszer etikai és fegyelmi eljárás van, akkor valami jogosítványt visszaadni a szakszervezetnek. Most ebben a pillanatban mindent kivettek a szakszervezetek kezéből, odaadták a karnak, és teljesen nyilvánvalóan minden működési feltételt ellehetetlenítenek az érdekképviseleteknél.
Megjegyezném, hogy egyébként a kormány megint az “oszd meg és uralkodj” elvet gyakorolja, azzal, hogy például a rendőröknek kötelezően kell a karhoz tartoznia, de a honvédségnél nem. Tehát egyébként is vannak ellentétek a két állomány között, de ezt még jobban elmélyítik, teljesen indokolatlanul, illetve nyilvánvalóan a megosztás a céljuk, mert más mi lehet.
Nyilvánvalóan rém idegesítő, hogy a munkavállalót valaki jogszerűen és hatékonyan tudja védeni, hogy ne lehessen kizsigerelni, és megkapja, ami a törvény szerint jár neki jussként. Ebből a szempontból érthető, hogy törekednek az érdekképviseletek ellehetetlenítésére, csak, mint ahogy már említettem is a különböző okokat, ez nem lehet hosszú távon megoldás, és én szentül hiszem, hogy ez a fagyi vissza fog nyalni.
A háromoldalú érdekegyeztetés újabb gyöngyszeme, hogy az NGTT mintájára a rendvédelem érdekegyeztető fóruma az ágazati konzultatív tanács, aminek már a nevében is benne van, hogy megint csak semmilyen jogköre nincs. Konzultálhat, tehát elmondhatja, hogyha valami gondja van, és már annak is örüljünk, hogy ilyen kegyet gyakorolnak, hogy legalább el lehet mondani, mert mint tudjuk, szóba sem állnak mindenkivel, akár érdekképviselet, akár érdekvédelem. És persze tagja a rendvédelmi kar delegáltja is, de a képviseletre jogosult szakszervezet delegáltja is. Tehát olyan szinten komplett káoszt teremtenek az érdekvédelem és érdekképviselet terén, hogy egy egyszerű, laikus munkavállaló már egyáltalán nem fogja tudni, hogy most mi mire szolgál, egyiknek kötelező tagjának lenni, a másik vajon mit csinál, ha ő mindent ellát. Nyilvánvalóan hamarosan teljesen meg fognak szűnni a szakszervezetek.
Már elhangzott, hogy január 1-jétől kívánják bevezetni, adnak egy egész hónap átmeneti időt, ami alatt fel lehet készülni az új rendszerre. Ez megint külön érdekes lesz, hogy hogy fog fölállni a kar január 1-jével, illetve mi alapján fog működni, hiszen akkor tulajdonképpen egy hónap alatt mindent le kellene bonyolítani, úgy, hogy közben még a karácsony is van.
Pár tartalmi elemre is kitérnék a Hszt.-vel kapcsolatban. Elfogadhatatlan a szolgálati viszony egyoldalú módosítása. Ez ellentétes a munka törvénykönyvével is, ami alapjognak tekinthető a munka világában, de még az új, az önök által tervezett és sokat szidott munka törvénykönyve tervezetével is, tehát még ebben is benne van az, hogy akarategyezőség szükséges a munkaszerződés módosításához.
Az áthelyezés esetében a munkáltatói jogkörgyakorló személye is megváltozik, amihez egyértelműen meg kell követelni azt, hogy beleegyezzen a hivatásos állomány tagja, tehát a beleegyezését kell kérni.
Aztán a képzési követelmények elmulasztása esetén járó szankciók is nagyon túlzók, főleg arra tekintettel, hogy nincs egyértelmű garancia, hogy mi számít a munkavállaló hibájának. A gyakorlati tapasztalat az, hogy legtöbbször nem is indulnak az előírt képzések, vagy ha indulnak, akkor a létszámhiány miatt nem engedik, hogy részt vegyen rajta az állományi tag, mert hiszen ha ő a tanfolyamon ül, akkor nem lesz, aki az utcán járőrözzön. Tehát ez ennyire egyszerű. Ezért aztán vagy képzésen ülő rendőrökkel lesz tele az állomány, vagy pedig jönnek a szankciók.
Itt jegyezném meg, hogy az életpályamodell kidolgozói is mintha abból indultak volna ki - nyilván saját magukból vagy a budapesti, tehát fővárosi feltételrendszerből és tárgyi, technikai adottságokból -, hogy a rendvédelemben mindenki folyamatosan tanulni akar, mindenki folyamatosan képezni akarja magát, törtet, tapos, egyértelmű pályát lát maga előtt, és egyfajta ilyen karrierizmussal rendelkezik, hogy nincs családja, és egyébként keres annyit, hogy meg tud élni belőle, tehát nem kell adott esetben még kétkezi munkával is gondoskodni a családjáról, és megteremteni a normális életfeltételeket, és persze a beosztása is olyan, hogy emellett azért ki is tudja pihenni magát, és még jut ideje tanulni is. Ez nyilvánvalóan nem így van, és amíg ezeket a feltételeket nem teremtik meg, addig nem is célszerű ilyen szintű követelményrendszert felállítani, mert egyszerűen életszerűtlen, és működésképtelen lesz.
Ugyanakkor kulcsfontosságú dolgok hiányoznak a szabályozásból. Szükség lenne például a beosztásokra egységesített munkaköri leírások megalkotására, erre már régóta szükség van. Ezzel valamiért senki nem foglalkozik.
Szintén idekapcsolódik egy kicsit, a rendvédelem jövőképéhez a korhatár előtti és a szolgálati nyugdíjak megszüntetése kapcsán az, hogy ahogy az ember az életkorral halad előre, a saját szakterületén egyre jobban elmélyül, és egyre kevésbé vevő új ismeretekre. Az életpályamodelljük szerint, amikor már alkalmatlanná válik, mondjuk, fizikailag a munkaköre ellátására, akkor majd átképezik, és valahol a közigazgatásban elhelyezik egy másik munkakörbe. Ez azt fogja eredményezni, hogy mivel hasonló munkakörök nincsenek, és az életkor előrehaladtával egyre kevésbé vevők az új ismeretekre az emberek, mindenki azzal kezd el kalkulálni, hogy lehetőleg még idejében váltson. Pont az lesz a helyzet, hogy nem lesznek tapasztalt rendvédelmi dolgozók, hiszen mindenki, amikor még megteheti és amikor még van rá lehetősége, bizony le fog lépni, és elhagyja a pályát azért, hogy ne mondjuk, 50 évesen kelljen portáskodnia adott esetben, mert másra nem tudták átképezni. Nyilvánvalóan egy tűzoltóból viszonylag ritkán lesz 55 évesen bérszámfejtő.
Amennyiben a fentieket felismerik, egy ilyen konstans frissülés fog elindulni, folyamatosan fiatal, újonc, tapasztalat nélküli és valójában képzetlen rendvédelmi dolgozókkal lesz tele a pálya, és ennek a levét is a társadalom fogja meginni teljesen nyilvánvalóan.
Az állomány összetartásához tartozó kérdés, hogy a relatív magasabb kockázatok miatt szégyenteljes dolog annak a felmerülése, hogy az állam a bajba jutott dolgozóját tartalékállományban tartja 50 százalékos illetménnyel, és ha ez vagy az nem teljesül, akkor utána egyszerűen fogják, és kirakják az állományból, még a tartalékállományból is. Tehát ez azt fogja eredményezni, hogy megint csak nem lesz, aki a fegyveres bűnöző elé álljon, mert azt fogják érezni, hogy ha bármi baj van, akkor a munkáltató - mármint jelesül az állam - magára hagyja őket, és onnantól kezdve pár hónapon belül a családjával együtt az utcán találhatja magát.
Ez a biztonságérzet- és az összetartás-kiiktatás egy nagyon kulcsfontosságú kérdés ezen a területen, és ez rövid távon nagyon hamar az állomány szétesését fogja eredményezni, és bizonyos területeken egyértelműen bűnözői elemek megjelenését fogja hozni.
Szintén túlzó a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez hozzájáruló nyilatkozat elmulasztása miatti szankciók mértéke és rendszere is, ahogy a február 28-ai határidő is, ami esetén elbocsátják, hogyha addig nem teszi le ezt a nyilatkozatot, továbbá az, hogy itt azonnali felmondással készülnek elbocsátani ennek hiánya esetén a munkavállalót, holott ez teljesen nyilvánvalóan legfeljebb egy normál felmondásnak minősülhetne a teljesen járó végkielégítéssel, semmi nem indokolja, hogy azonnali felmondással elbocsássák végkielégítés nélkül.
(15.20)
A végkielégítés rendeltetése az, hogy az egyoldalú munkáltatói intézkedéssel szemben védje valamilyen szinten a dolgozót, és egyfajta átmenetet biztosítson, ameddig új munkahelyet talál. Nem értjük, hogy ennyire büntetni kellene azt, ha valaki nem járul hozzá ahhoz, hogy könyékig turkáljanak a magánéletében. Ezt tudomásul kell venni, ha nem, és tekintettel az előzetes szolgálati időre, békében elválni. Ez lenne a méltányos.
A középfokú végzettség mint elvárás alóli mentesség esete. Itt már a tiszthelyettesek esetében sem elvárt az, hogy középfokú végzettségük legyen. Ez megint teljesen az állomány lezüllesztésének irányába hat. Az, hogy 8 általánossal valaki rendőr legyen, és adott esetben fegyvert viselhessen, abszurdum. És itt jön megint elő az, hogy előírják a képzési kötelezettségeket, miközben az ahhoz meglévő alapvető ismeretanyag, tudás, illetve tanulási képesség meglétét nem írják elő feltételként. Az etikai alapelvekről már volt szó, hogy nagyon gumiszabályok, és bárkit bármiért lehet majd etikai eljárás alá vonni, és ezáltal fegyelmivel elbocsátani, mint ahogy itt a vádló és védő is lehet a kar egy személyben. Ez megint egy különös érdekesség.
Végül egy kis nemzetközi vonatkozás. Hazánk is ratifikált több nemzetközi egyezményt, amelyekbe ütközni fog ez a szabályozás. Itt az ILO-egyezményre gondolok. A közszférában dolgozók kollektív jogairól szóló egyezmény, a kollektív tárgyaláshoz való jogról szóló egyezmény, a közszolgálatban foglalkoztatottak szervezkedési szabadságának védelméről és a foglalkoztatási feltételek megállapításával kapcsolatos eljárásokról szóló egyezmény, a fizetett tanulmányi szabadságról szóló egyezmény és a munkavállalók üzemi képviselőinek védelméről és kedvezményeiről szóló egyezmény be nem tartásáért ki fog felelni? Vagy esetleg a kormány készül kilépni ezekből a nemzetközi szerződésekből? Ugye, itt ez a két kérdés merül fel.
Összességében véve életpályamodellnek neveznek egy olyan elképzelést, ami a valósággal köszönő viszonyban sincs, és ez a javaslat is nagyjából ezt támasztja alá.
Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
