DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szeretnék ebbe a remekbe szabott, magas ívű küzdelembe beszállni, én inkább a törvénnyel kapcsolatban érdeklődöm, és szeretnék a kormány jelen lévő képviselőjétől, államtitkár úrtól némi támpontot szerezni.
Az egyik az, hogy kaphatnánk-e indoklást arra, miért kell a végkielégítéseket ilyen szinten megszigorítani a hivatásos állománynál. Egyébként a végkielégítésnek, amely egy végigdolgozott jogviszony végén járó, azért végkielégítési juttatás, annak milyen jogi vagy bármilyen más köze van ahhoz, hogy a munkavállaló vagy a hivatásos elfogadja-e a neki fölajánlott beosztást, vagy ami még szebb ebben a törvényben, talál-e önerőből máshol munkát vagy nem? Ennek jogilag vagy bármilyen más formában mi köze ahhoz, hogy ő ledolgozta-e azt, ami után neki végkielégítés jár, vagy nem dolgozta le?
Hogy mindenki értse: tehát, ha a tartalékállomány ideje alatt a szabályozás szerint az érintett a munkakört elutasítja, amit neki fölajánlanak - azért mindenki tudja, hogy viszonylag ritkán szokott olyan munkakör lenni még a legjobb szándék mellett is, amelyik az addig betöltött munkakörrel azonos értékű vagy egy előrelépést jelent; ezek általában még a legjobb időszakban is visszalépést jelentenek. No pláne, arról nem is beszélve, hogy ha valami elképzelhetetlen módon a munkáltató esetleg direkt ajánl föl olyan munkahelyet - ami nyilván Magyarországon még sosem fordult elő -, hogy azt ne tudja elfogadni a munkavállaló.
Ebben az esetben miért kell a végkielégítésének a felét elvenni, és mi köze van ehhez egyáltalán a végkielégítésnek, hiszen ez egy előtte végigdolgozott időszak alapján járó juttatás. No pláne, mi köze van ehhez annak, hogy az a szerencsétlen hivatásos talál-e az életben máshol magának munkát vagy nem ahhoz, hogy ő ledolgozta-e azt az iksz évet ott a testületen belül vagy nem?
Várnám válaszát, köszönöm szépen.
