DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amíg 2010 áprilisáig Magyarországon a köztársasági eszme és a demokrácia egy működőképes demokráciát hozott létre és működtetett (Bödecs Barna: 2006 őszén is!), és tapasztaltuk azt, hogy egyébként mennyire nehéz ez a demokrácia, hiszen nagyon sok kompromisszumot kell kötni, és sokat kell beszélni annak érdekében, hogy lehessen bizonyos ügyekben előremenni, a választások óta egyértelműen azt tapasztalhatjuk, hogy maga a köztársaság alapjai lerombolásra kerültek. Ez csak egy újabb kis szösszenet, azt gondolom, ebben a folyamatban, amelyet a 2010-es kormányváltás óta tapasztalunk.
A tegnapi napon, amikor a Hjt.-t tárgyaltuk, többen is elmondtuk, hogy fekete napja ez a Magyar Honvédségnek, fekete napja volt ez a Magyar Honvédségnek; ma ugyanezt el lehet mondani, de most már lassan annyira fekete az Országgyűlésben minden ilyen nap, hogy szerintem lassan mindannyian feketébe öltözhetünk, és gyászolhatjuk a Magyar Köztársaság végét. (Márton Attila: Antidemokratikus koalíció!)
Én azt gondolom, hogy tudomásul kell azt venni, amikor egy kormánynak igénye van arra, hogy egyébként az országban fenntartsa a demokratikus rendet. Ez egy legitim felvetése valamennyi kormánynak, és én azt gondolom, hogy egy támogatható felvetés is. Az a probléma, hogy minden eddigi lépése az Orbán-kormánynak nem ezt a legitim felvetést célozza, hanem - ahogy többen is elmondták - egyértelműen saját politikai hatalmának bebetonozása a cél.
Nekem semmi kifogásom sincsen az államtitkár úr személyével szemben, és én azt gondolom, hogy nagyon sok vitát lefolytattunk már az elmúlt években itt is és korábban, amikor a honvédelmi és rendészeti bizottság tagja voltam, abban a bizottságban, de őszintén azt kell mondjam, államtitkár úr, hogy ma nem önnek kellene itt ülnie, hanem Pintér Sándor belügyminiszternek; egy volt rendőrnek, egy volt tábornoknak, aki ma belügyminiszter, és akiben talán még, azt hiszem, hogy megvan az a szakmai tisztesség, ami kell ahhoz, hogy valóban egy jó rendőrséget lehessen Magyarországon építeni közösen. De Pintér Sándor nem jött ide a parlamentbe elénk, és szerintem azért nem jött ide, mert szégyelli azt, ami az elmúlt másfél évben a Belügyminisztériumban a jogalkotás területén folyt, és szégyelli azt, ahogy egyébként ezt a kormány azokkal a rendőrökkel bánik, akik közül nagyon sokan az ő kollégái voltak.
Ez a kormány már lehazugozta a rendőröket, ez a kormány a héten a kormánypárti képviselők támogatásával a korábban bűnbaknak kikiáltott nyugállományú rendőröket, katonákat és sok más, egyébként a Hszt. és Hjt. hatálya alá tartozó személyt rendkívül hátrányos helyzetbe hozott. És akkor most itt van ez a törvény, és majd jön a következő törvény is, ami egyértelműen világossá teszi, hogy önök számára ez a Hszt. és Hjt. hatálya alá tartozó társaság, jelen esetben a rendőrök nem egy meggyőzendő, nem egy együttműködő partneri társaság, hanem egy legyőzendő, egy leigázandó, egy megbüntetendő, ha kell, korbáccsal és egyéb eszközökkel igába hajtható foglalkozás.
Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon rossz út, képviselőtársaim, és akkor mondom ezt az államtitkár úrnak, hogy ez egy rendkívül rossz út, ahol önök nem partnernek tekintik ezeket a kollégákat, hanem eleve rossz és büntetendő személyeknek.
(14.40)
Azt szeretném öntől kérni, hogy hívja fel a belügyminiszter figyelmét, hogy neki, aki belügyminiszter, kutya kötelessége itt ülni, amikor ilyen viták vannak, még akkor is, ha ön parlamenti államtitkár, mert az ő kollégáinak a sorsáról döntünk. Pintér Sándor belügyminiszternek nem lehet közömbös az, hogy az ő volt kollégáit hazugnak nevezi a kormánypárti többség, nem lehet közömbös az, hogy egyébként - ahogy említette Harangozó képviselőtársam is - olyan szervezeti egységeket hoznak létre saját maguk szórakoztatására, amely alapvetően ellentétes, azt gondolom, a köztársaság eszményével. (Kontur Pál: Milyen köztársaság?)
Megmondom őszintén, képviselőtársaim, hogy most először örültem volna annak, ha ostobák csinálják ezt a törvényjavaslatot, de kiderült, hogy nem ostobák csinálták, hanem szándékosan nyújtották be ezt a törvényjavaslatot. Ha ostobák csinálnák, akkor legalább lehetne javítani, de önök szándékosan nyújtják be ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában, és mindenki, aki abban reménykedik az ellenzéki padsorokban, hogy bármiféle, egyébként valóban lényeges, az ügy lényegére, tartalmára vonatkozó módosító javaslatot a kétharmados többség be fog fogadni, szeretném nekik mondani, hogy nem így lesz, nem fognak elfogadni egyetlenegy módosító javaslatot sem, ahogyan az elmúlt másfél évben nagyjából ez volt a módszer. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az elmúlt nyolc évben!)
Több ellenzéki képviselőtársam beszélt a törvény lényegéről. Az önmagában sok mindent elmond, hogy a kormány előterjesztője meglehetősen röviden, a kormánypárti képviselő előterjesztésében meg termelésiértekezletszerűen hallunk a Hszt. módosításáról, miközben a lényegi kérdésekről nem beszélünk. Azt kell, hogy mondjam, hogy ismerve az elmúlt másfél év parlamenti gyakorlatát, nagyjából az lesz, hogy az ellenzéki pártok majd egymással szépen elbeszélgetnek, jól egyetértenek, ahogy a Demokratikus Koalíció nevében is el fogjuk mondani az álláspontot, és a kormánypárti képviselők pedig ott fognak ülni, hallgatnak, majd aztán fogják magukat, összecsomagolnak és hazamennek.
Képviselőtársaim! Ez nem parlamenti vita. Egymás mellett elbeszélgetünk, a módosító javaslatokkal érdemben nem foglalkoznak, mert mindet elutasítják, amit egyébként más parlamenti párt nyújt be. Tudom, hogy ezt az elképzelésüket végig fogják verni, keresztül fogják vinni a parlamenten, keresztül fogják vinni a kormányon. Nagyon remélem, hogy felfogták, hogy egyébként mi ennek a következménye.
Harangozó képviselőtársam egy történelmi korszakra utalt, ahogy Dorosz Dávid is. Azt kell hogy mondjam, elolvasva ezt a javaslatot, tényleg nem jut az embernek más eszébe, mint Mussolini. Őszintén szólva szerintem a tíz ujját megnyalná, ha olvasta volna ezt a javaslatot, ahogyan maguk egyébként tényleg a saját maguk szórakoztatására létrehoznak egy szervezetet, majd ott konzultálnak lényegében önmagukkal, a szakszervezetek meg hát, ugyan, zavaró tényezőként ott voltak, még ki is mertek demonstrálni, és ezt személyes sértésnek vették.
Képviselőtársaim! A honvédelmi és a rendvédelmi szakszervezetek korábban is demonstráltak, nem kell ezt mellre szívni, tudomásul kell venni, hogy ilyen a demokrácia. Azt szeretném kérni, hogy senki se vegye ezt személyes sértésnek, mert nem a személyek ellen irányul, hanem a politika ellen, azt pedig tudomásul kell venni, hogy az önök által képviselt politika rossz politika, ezért mentek az utcára az emberek.
Most lényegében létrehozzák ezt a magyar rendvédelmi kart. Szeretném már most előre jelezni, hogy ha további ilyen karokban gondolkodnak, tehát a magyar politikusi kar létrehozásában gondolkodnak, annak én nem szeretnék tagja lenni, és szerintem nagyon sokan vagyunk itt, ebben a parlamentben, akik az ilyen típusú korporatív karokat elutasítják. Szeretném megkérdezni egyébként azt - amit a Jobbik vezérszónokszerű felszólalója elmondott, mert vezérszónoklat nem volt -, hogy mi van akkor, ha valaki ezt nem akarja, mi van akkor, ha azt mondja, hogy köszöni szépen, ő csak szeretné hűségesen, tisztességgel védeni a hazáját, elvégezni a dolgát, de nem akar ilyen hülyeségben részt venni, és nem akar ennek a részese lenni. Akkor az nem lehet rendőr?
Vagy mi lesz akkor, ha olyan emberek vannak, akik azt mondják, hogy én utálom ezt az egészet, magukat is utálom, de be kell hogy lépjek ebbe, mert egyébként elveszítem az állásomat, és a gyerekemet nem tudom taníttatni. Ezzel a lelki gyötrődéssel, ezzel a hozzáállással akarják létrehozni ezt a kötelező magyar rendvédelmi kart. És hát persze emellett, ahogy a képviselőtársaim elmondták, egyértelműen felszámolják a szakszervezeteket, és őszintén szólva a legédesebb, komolyan mondom, a részletes indoklás.
Az én kedvencem a szakszervezeti vétó intézményének megszüntetése. A következőt írja, merthogy meg kívánják szüntetni. Ennek indoka az, hogy az alapvetően a szakszervezeteknek, a szocialista gazdasági és politikai rendszerben betöltött sajátos szerepére épülő jogintézmény, illetve annak törvényben való szabályozása nem fér össze a piacgazdasággal, mellesleg megjegyzem, önök sem nagyon szoktak összeférni a piacgazdasággal, indokolatlanul és diszfunkcionálisan korlátozza a magánjogi jogállású munkáltató tulajdonosi jogait.
Szeretném megkérdezni - nyilván így általában szüntetik meg a szakszervezeti vétót -, hogy a Magyar Köztársaság rendőrségénél ki a magánjogi jogállású munkáltató, akinek a tulajdonosi jogait zavarná a szakszervezeti vétó. Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy persze mindent lehet, és még egyszer mondom, biztos vagyok benne, hogy ezt keresztül fogják verni, de azt azért érdemes lenne mérlegelni, hogy sosem az az igazi barát, aki mindig ott áll maguk előtt, mögött vagy mellett és bólogat, és azt mondja, hogy minden nagyon rendben, hogy zárt szobákban, meghívottak körében, előre írásban feltett kérdésekre válaszolgatva ki lehet jönni, és ezt lehet mondani, hogy kérem, minden rendben van a rendőrségnél. Nem, képviselőtársaim!
Az az igaz barát, és az akar jót a köztársaságnak, aki elmondja a kritikákat, legyen az éppen szakszervezet vagy szakszervezeti vezető, és tudomásul kell venni, hogy lehet ilyen tényleg történelmileg egyszerűen cinikus és felháborító, egyébként pedig alapban ostoba javaslatokat behozni, és lehet itt a rendőröket mindenféle korporatív karokba kötelezően beléptetni, egyszer, kérem szépen, a szabadságvágy valamilyen formában utat fog magának törni, és azt fogja mondani, hogy elég volt, elég volt magukból, elég volt a politikájukból.
Rendkívüli módon támogatom mindig, amikor a kormány úgy dönt, hogy egyébként a rendvédelmi dolgozóknak többletjuttatást ad. Azt ugyan furcsának tartom, államtitkár úr, de majd nyilván magyarázatot ad nekem, hogy ezt így számszerűen miért kell a törvényben rögzíteni, kiben nem bízik. Talán Matolcsy Györgyben? Mondjuk, ezt meg tudom érteni, hogy nem bízik benne. De miért kell ezt ebben a formában rögzíteni? Szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, mert itt a zárórendelkezéseknél és a hatályát vesztő rendelkezéseket nem pontosan láttam át, ez nyilván az én hibám, hogy ez a 14 ezer forint, amit 2012. január 1-jétől vezetnek be bizonyos rendfokozatoknál, meddig marad meg, hogy jól olvasom-e ki azt, hogy ez csak 2013. január 1-jéig, vagy míg a világ világ, ez az összeg benne lesz.
Végül az utolsó téma, amiről szeretnék beszélni - és ami szintén igazi gyöngyszem -, ez a kifogástalan életvitel. Megmondom őszintén, alapban nagymértékben támogatom azt az elvet, amikor azt mondjuk, hogy egyébként aki rendőr, aki egyenruhát visel, de ez vonatkozik a katonára is, attól nyilván elvárjuk, hogy az egyenruhához méltó módon viselkedjen. Szerintem ebben nincs is közöttünk vita. Azt gondolom, hogy számtalan olyan formula van a nemzetbiztonsági ellenőrzéstől kezdve egészen egyébként a felvételi elbeszélgetésig és sok más olyan eszköz van, ahol - azt gondolom - ezeket a kérdéseket egyébként lehet tisztázni.
Ugyanakkor meg kell hogy mondjam, ennek az adatlapnak, amely a törvény 4. számú melléklete lesz, legalábbis vannak furcsa részei. Azt szeretném önöknek mondani, hogy ahhoz, hogy ki milyen szabadidős tevékenységet folytat, államtitkár úr, sem a belügyminiszternek, sem önnek, őszintén szólva még a parancsnoknak sincsen semmi köze. Azt gondolom, hogy ez a privát szférába tartozik, még a rendőrök és nyilván hasonló adatlapot kell kitölteniük a katonáknak, a katonák esetében is. Hogy rendszeresen milyen szórakozóhelyet látogatnak - tudják, mit fognak csinálni ezek az emberek? Egyetlenegy szórakozóhelyet sem fognak a jövőben látogatni, be fogják írni, hogy egyet sem, és majd otthon, egymás között házibuliban fogják ezt elintézni, mert marhára nem szeretnék, hogy önök tudják, hogy egyébként ott ülnek egy szórakozóhelyen, hogy melyek azok a szórakozóhelyek, ahol ezek a rendőrök vagy katonák összejönnek.
Szeretném tudni azt, hogy mit akarnak ezzel, de komolyan? Hát minden egyes katonát, minden egyes rendőrt, titkosszolgát darabra tudni akarják… - megjegyzem, egy bent lévő másik törvényjavaslat szerint a 18 és 40 közötti magyar állampolgársággal rendelkező, magyarországi állandó lakhellyel rendelkező férfiak sem lehetnek teljesen nyugodtak, mert ott meg testsúlyt és magasságot és egyéb ilyen adatokat meg egészségügyi állapotra vonatkozó adatokat próbálnak összegyűjteni, na és majd jön a NIBEK, amely aztán meg mindent.
(14.50)
Szeretném azt megtudni, hogy mit akarnak. Ha meg akarnak valamit, akkor miért nem jönnek oda, és kérdezik meg? Miért nem kérdezik meg a rendőrtől? Álljanak oda elé, és kérdezzék meg! Miért kell ilyen kérdőíveket kitöltögetni rendszeresen, és mért kell ráadásul még egyébként a hozzátartozókat is vegzálni? Ezt komolyan nem értem. Miért kell ezeket az embereket ilyen típusú függésben és félelemben tartani?
Azt hiszik, hogy ettől jobb lesz a rendőrség? Azt hiszik, államtitkár úr, hogy ettől többen fognak magukra szavazni? Beszélgetnek maguk rendőrökkel meg katonákkal? Meghallgatták azt, hogy ezek az emberek mit mondanak? Hogy tele van a hócipőjük magukkal? Hogy amit csinálnak, az felháborító? Hogy nem lehet tervezni a katonai és a rendőri hivatást, nem is beszélve a titkosszolgálatiról? Hogy tönkretesznek mindent és mindenkit, amihez hozzáérnek?
Államtitkár Úr! Ezt így nem lehet! Köszönöm szépen. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Szép volt! - Font Sándor: Akkor miért van ötszörös túljelentkezés? - Varga László: Lejárt az idő, Vadai!)
