SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mint önök is tudják, a kormány 2010-es hivatalba lépésekor súlyos örökséget vett át elődjétől mind a társadalom állapota, mind a gazdaság helyzete területén. Ez utóbbi örökséget mára az Európában tapasztalható gazdasági, pénzügyi krízis még tovább rontotta. Szembe kell néznünk több olyan megörökölt szerkezeti problémával, amelyek megoldása már nem halasztható tovább, hiszen a meglévő rossz rendszerek finanszírozása fenntarthatatlan.
Az egyik ilyen megörökölt torzulást a rokkantsági ellátórendszerben tapasztalhatjuk. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem a mi kormányunk szembesült elsőként azzal, hogy Magyarország számára milyen terhet jelent a rokkantsági ellátórendszerben meglévő igazságtalanságok, aránytalanságok kezelése és finanszírozása. Ennek az ellátórendszernek az átalakítása, igazságosabbá tétele már az elmúlt ciklusokban is gondként jelentkezett az akkori kormány számára. Ezt jelzi, hogy a rokkantrendszer átalakításával kapcsolatban az elmúlt években több korábbi szocialista kormánytag is felszólalt e Ház falai között, jelezve a probléma meglétét. Ugyanakkor korábban a szavakat, a vészcsengő jelzését nem követte tett, csupán esetleges látszatintézkedések történtek. A kormány most magára vállalta az átalakítás súlyos és nehéz, ám elodázhatatlan feladatát, célunk, hogy a meglévő igazságtalan és inaktivitásra ösztönző rendszert átalakítsuk.
Tisztelt Ház! A Széll Kálmán-terv 11. Adósság és akcióterv alcímet viselő fejezetének 6. pontja célul tűzte ki a rokkantsági ellátórendszer átalakítását, a munkaerőpiacon foglalkoztatottak számának, arányának növelését.
Magyarországon ma 936 ezer egészségkárosodott ember részesül valamilyen rokkantsággal összefüggő ellátásban. 1990-ben a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok száma még alig haladta meg a 230 ezer főt. Hat évvel később a létszám már 350 ezer fölé emelkedett, ami több mint 50 százalékos növekedést jelentett. Ezt az időszakot tekinthetjük a rendszerváltás, az ehhez kapcsolódó gazdasági válság, az erőteljes strukturális átalakítás által előidézett foglalkoztatási sokk időszakának. Ekkor a munkájukat tömegesen elvesztett korábbi foglalkoztatottak igen jelentős része - főként az ötvenes éveikben járók - megélhetését tartósan biztosító megoldásként a rokkantsági nyugdíjba helyezés tűnt kézenfekvőnek, hallgatólagosan a gazdaságpolitika, mind pedig az érintettek beletörődése szempontjából.
Az aktív munkaerő-piaci ellátások nem tudtak tömegeket tartósan a munkaerőpiacra visszavezetni, ez szükségszerűen vezetett a rokkantsági nyugdíjasok létszámának drasztikus emelkedéséhez. A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok száma a '96. évi mintegy 350 ezer főről 2003-ra már 467 ezer főre nőtt, ami a hét év alatt további 33 százalékos növekedést jelentett.
A rokkantsági nyugdíjasok száma 2011-ben összesen 720 ezer, ezen belül a nyugdíjkorhatárt betöltő személyek 383 ezren vannak, a nyugdíjkorhatár betöltése előtt álló I. és II. csoportos rokkantsági nyugdíjasok száma 65 ezer fő. Mintegy 272 ezer III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülő közül 161 ezren érik el öt éven belül a nyugdíjkorhatárt, és 111 ezren vannak azok, akiknek több mint öt év kell ahhoz, hogy elérjék az irányadó nyugdíjkorhatárt. Rendszeres szociális járadékban és átmeneti járadékban összesen 156 ezer fő, rehabilitációs járadékban 25 ezer fő részesül.
A munkaképes korú népességen belül hazánkban kiemelkedően magas a rokkantsági ellátásban részesülők aránya, 2007-ben meghaladta a 12 százalékot, míg Szlovákiában csak 6,3 százalék volt, és ez az arány, az OECD-átlag pedig még kevesebb, 5,8 százalék. Az adatokból is világosan látszik, hogy a helyzet nem az egészségkárosodással, hanem a szakpolitikai intézkedésekkel van inkább összefüggésben. Ezért is fontos, hogy a foglalkozási rehabilitáció szerepének további erősítésével, eszköztárának bővítésével minél több embernek legyen lehetősége újra munkát vállalni, a munkaerőpiacra visszatérni, saját maga és családja eltartását munkajövedelemből biztosítani.
Az új koncepció alapján elkészült, előttünk lévő törvényjavaslat az ellátórendszer átalakításával, a rokkantsági és a rehabilitációs ellátás létrehozásával jelentősen csökkenti a megváltozott munkaképességű személyek számára adható sokféle pénzbeli ellátások számát is. Itt érdemes megjegyezni, hogy milyen ellátások vannak jelenleg: rokkantsági nyugdíj három csoportja, rehabilitációs járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, amelyek különböző jogosultsági és folyósítási feltételek mellett jelentették a megváltozott munkaképesség miatt kieső jövedelem pótlását. Ezzel átláthatóvá és egyszerűbbé teszi az egészségkárosodás miatt megállapítható támogatás rendszerét mind az ellátottak, mind a jogalkalmazók számára a változtatás.
Nézzük, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, részletesen, hogy kit hogyan érintenek a változások. A most benyújtott törvénytervezet a rokkantsági nyugdíjban részesülők közül a nyugdíjkorhatárt már betöltöttek nyugdíjat kapnak változatlan mértékben. A I. és II. rokkantsági csoportba tartozók, valamint a III. rokkantsági csoportba soroltak közül az öregségi nyugdíjkorhatárt öt éven belül betöltők esetében nem jelent változást, részükre a törvény a jelenleg folyósított ellátást biztosítja a továbbiakban is rokkantsági ellátás néven. Mindazok a jelenlegi rokkantsági nyugdíjban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban részesülők, akik esetében a felülvizsgálat a foglalkozási rehabilitációt nem javasolja, majd a továbbiakban is felülvizsgálat előtti mértékben kapják az ellátásukat, tehát annak összege nem csökken. Rokkantsági ellátást fognak kapni, az emelés mértéke azonos lesz a nyugdíjemelés mértékével.
Amennyiben a komplex felülvizsgálat során az érintett foglalkoztatási rehabilitációja javasolt, rehabilitációs ellátást kap, amely a rehabilitáció időtartamára, de maximum három évre állapítható meg. A rehabilitációs ellátás időtartama alatt keresőtevékenység folytatható, azonban ezen időtartamra a pénzbeli ellátás folyósítása szünetel majd.
(11.30)
Az ellátás összege az átalakítással érintett ellátásokban jelenleg is részesülők esetén azok számára, akiknek a megtartott egészsége 50-60 százalék közötti - tehát a mai, jelenlegi 40-50 százalékban egészségkárosodott személyek -, egységesen 28 720 forintot, azok számára, akiknek a megtartott egészsége 30 és 50 százalék közötti - a mai 50-80 százalékban egészségkárosodott személyek - 57 440 forintot állapít meg a javaslat.
A rendszerbe 2012. január 1-jétől újként belépők esetében az összeg az egészségkárosodás előtti 3 éven belül szerzett jövedelem összegének a megtartott egészségük mértékétől függő hányada. A rehabilitációs ellátás mértéke az új belépők esetén azok számára, akiknek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a megrokkanás előtti átlagjövedelem 35 százaléka, azok, akik tartós foglalkoztatási rehabilitációra szorulnak, az átlagjövedelmük 45 százalékának megfelelő ellátást kapnak majd.
Az új ellátórendszer célja a munkaerőpiacra való visszavezetés, amely a támogatott foglalkoztatás, a közfoglalkoztatás, illetve a foglalkozási rehabilitáció hangsúlyos alkalmazásán alapul. Ennek érdekében az egyes ellátottakra és szolgáltatásokra való jogosultság kiinduló alapja az egészségkárosodás mértékén túl a foglalkoztathatóság, illetve a foglalkozási rehabilitáció indokoltsága. A támogatások segítségével kívánjuk az érintetteket a munka világába, a versenyszférába, a közszférába, valamint a Start-munka keretén belül a közfoglalkoztatásba visszavezetni.
A támogatási formák a következő foglalkoztatási eszközöknél jelennek meg. A bevezetni javasolt minimális bürokratikus kötelezettséggel megszerezhető új támogatási forma a rehabilitációs kártya. Ez teljes munkaadói járulékmentességet jelent az egészségkárosodott, ám megmaradt munkavégzési képességgel rendelkező munkavállalók foglalkoztatásának teljes időtartamára. Ezzel érdekeltté kívánjuk tenni a munkaadókat is a foglalkoztatásban. A rehabilitációs kártya kedvezményét a rehabilitációs ellátásra jogosultak vehetik igénybe. A rehabilitációs kártya csak egy azok közül a lehetőségek közül, amelyekkel a megváltozott munkaképességű személyek munkába állását támogatjuk. Azok, akik nem tudnak a rehabilitációs kártya nyújtotta lehetőséggel élni és tartósan elhelyezkedni, a munkaerőpiacon lehetnek tranzit- vagy tartós támogatottak.
A tranzitfoglalkoztatás a foglalkoztatás közben készíti fel a megváltozott munkaképességű embereket arra, hogy alkalmasak legyenek az elsődleges piaci foglalkoztatásra, a tartósan támogatott foglalkoztatás eszköze akkor használható, ha az érintett megváltozott munkaképességű ember esetében nem lehet célként kitűzni a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatást.
Az alapelv az, hogy nincsenek fogyatékosspecifikus munkakörök, hanem mindenki számára alkalmas munkakörülményeket szükséges kialakítani. A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatókat érintő akkreditációs és támogatási szabályok is változni fognak. A módosítások a jelenleg tapasztalható működési problémák megszüntetésére és a megváltozott munkaképességű személyek munkaerőpiacra történő mielőbbi visszavezetésére koncentrálnak, továbbá a támogatások jelenleginél hatékonyabb és átláthatóbb felhasználására ösztönöznek. Minden foglalkoztatóra azonos szabályok lesznek érvényesek, a résztvevő személyére szabott lesz a foglalkozási rehabilitáció módja, amit a foglalkoztatónak végre kell hajtania, együttműködve a rehabilitációs szakigazgatási szervvel.
A támogatás pályázati úton fog a továbbiakban is történni, amelyben az elért eredmények határozzák meg, hogy mely foglalkoztatók vehetnek részt hosszú távon a foglalkoztatási rehabilitáció rendszereiben. A célok eléréséhez a rendszer teljes körű átalakítására van szükség.
Tisztelt Országgyűlés! A módosító csomag része a szociális törvény is, illetve a gyermekvédelmi törvények, valamint a családok támogatásáról szóló törvény módosítása is. A szociális törvény változását indokolttá teszi, hogy ma Magyarországon a készpénzes segélyezés aránya döntő a természetben nyújtott segélyekhez viszonyítva. Az uzsorajelenség visszaszorításának egyik eszköze a készpénzes segélyezés arányának csökkentése és a természetben nyújtott segélyek arányának növelése. A szociális törvény módosítása ezért növeli a természetben nyújtott segélyek arányát. Az önkormányzatok felhatalmazást kapnak arra, hogy a foglalkoztatható személyeknek nyújtott foglalkoztatást helyettesítő támogatást a rendszeres szociális segélyhez hasonlóan részben természetben nyújtsák, amennyiben a családban védelembe vett gyermek él.
A módosítás kiterjed a lakásfenntartási támogatás rendszerére is. Ezt a támogatást 2011. szeptember 1-jétől elsősorban természetbeni formában kell nyújtani annak érdekében, hogy biztosított legyen a támogatás megfelelő felhasználása. A nagymértékben eltérő helyi adottságok és a szerteágazó közüzemi szolgáltatói hálózatok miatt azonban az ellátás természetbeni formában történő nyújtásának eljárási részletszabályai ez idáig nem kerültek központi szinten meghatározásra. A módosítás meghatározza a szolgáltató és az önkormányzat közötti, az ügyfél pontos azonosításához szükséges adatcsere tartalmát, gördülékenyebbé téve a lakásfenntartási támogatás természetbeni nyújtását. A természetbeni ellátások arányának növelését szolgálja a gyermekvédelmi törvény azon módosítása is, amely a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény jelenleg még pénzben nyújtott elemét kormányrendeletben meghatározandó feltételek szerint természetbeni formában is biztosíthatóvá teszi.
A segélyben részesülő személyek együttműködési kötelezettségének erősítése érdekében a szociális törvény módosítása lehetővé teszi, hogy a települési önkormányzatok - hasonlóan a foglalkoztatást helyettesítő támogatáshoz és a rendszeres szociális segélyhez - a lakásfenntartási támogatás esetében is a lakókörnyezet rendezettségének biztosításához kössék a támogatás folyósítását. A lakásfenntartási támogatást érintő módosítás továbbá, hogy az ellátás megállapítása a képviselő-testületi hatáskörből a jegyző hatáskörébe kerül.
A gyermekvédelmi törvény módosítása az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által javasoltakkal összhangban előírja, hogy a gyermektartásdíj megelőlegezésének felfüggesztésére csak akkor kerülhet sor, ha a kötelezett legalább két egymást követő alkalommal minimum a bíróság által megállapított tartásdíj alapösszegének 50 százalékát meghaladó összeget fizet a jogosult részére gyermektartásdíjként, amelyből már alaposan feltételezhető a fizetési szándék a kötelezett részéről.
A családok támogatásáról szóló törvény módosítása pontosítja az ikergyermekek után járó gyermekgondozási segély szabályait. Egyértelművé teszi, hogy az ikergyermekeket nevelő szülők az ikrekre tekintettel járó magasabb összegű gyermekgondozási segélyre akkor is jogosultak a gyermekek egyéves korát követően, ha 30 órát meg nem haladóan vagy otthon folytatnak keresőtevékenységet. 2012. január 1-jétől általános elvvé válik, hogy a családi pótlékot ott kell fölhasználni, ahol a gyermek él. Ezzel összhangban a családok támogatásáról szóló törvény módosítása kimondja, hogy abban az esetben, ha a gyermek gyámság alatt él és gyermekotthonban vagy szociális intézményben van elhelyezve, vagy a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermek javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben van, a családi pótlékról - függetlenül az intézmény típusától - az intézmény vezetője dönt.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat szociális és gyermekjóléti szolgáltatásokat érintő része elsősorban a meglévő ellátási formák működésének hatékonyabbá tételét és a szolgáltatások fenntarthatóságát célzó változásokat tartalmazza, melyek hosszabb ideje fennálló, a fenntartók által jelzett problémákat igyekeznek orvosolni a működési nehézségek csökkentése érdekében.
A fenntarthatóságot segítő intézkedése a törvényjavaslatnak, hogy a férőhelyszám 15 százalékáig olyan idős személyek is beköltözhetnek idősek otthonába, akik egészségi állapotuknál fogva ápolást, gondozást még nem igényelnek, de vállalják a teljes önköltség megfizetését. Állami támogatás a gondozási szükséglettel nem rendelkező ellátott után nem jár.
A szociális szolgáltatásokat érintően jelentős változás, hogy a házi segítségnyújtást biztosító nem állami fenntartóknak - ide nem értve az egyházi fenntartókat - be kell szerezniük az önkormányzat hozzájáruló nyilatkozatát arról, hogy szolgáltatásaik működése szükséges a település, a kistérség szociálisan rászorultjainak számára. A törvényjavaslat intézkedése továbbá, hogy a gyermekjóléti alapellátások vonatkozásában átalakítja a térítési díjra irányadó szabályozást is, így az átláthatóbbá és egyértelműbbé válik.
(11.40)
Fontos, hogy a bölcsőde esetében a fenntartó számára lehetővé válik az étkezésért fizetendő térítési díjon felül a gondozásért is külön személyi térítési díjat megállapítani. De hangsúlyozom: ez lehetővé válik, nem kötelező.
Ugyanakkor a rászoruló, három- vagy többgyermekes, tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeket nevelő családok, valamint az átmeneti gondozásban lévő, ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban elhelyezkedett és az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermekek esetében nem szedhető térítési díj.
További változás még, hogy mind a szociális, mind a gyermekjóléti, gyermekvédelmi területen az intézmények átadásakor megszűnik az egyházi kiegészítő támogatás megfizetése alóli mentesülés.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat harmadik nagy része a munka világát érintő törvények közül többet is módosít. A módosítások egy része az egyes törvények előírásainak egyszerűsítésére, alkalmazásuk megkönnyítésére, a kis- és középvállalkozások adminisztratív és egyéb terheinek csökkentésére irányul, másrészt összhangot teremt az Európai Unió jogszabályaival, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeivel.
Az előzőeken kívül a javaslat olyan módosításokat is tartalmaz, amelyek a gyakorlati tapasztalatok alapján pontosítják az egyes törvények rendelkezéseit. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi törvény kisebb terjedelmű módosításában az a cél érvényesül, hogy az álláskereső részére ellátás helyett elsősorban munkát kell biztosítani. Ezt az elvet juttatja kifejezésre a javaslatnak az a rendelkezése, amely a hatályos szabályozásnál kedvezőbb mértékben állapítja meg a foglalkoztatás bővítését célzó bértámogatás mértékét, ha a munkaadó szociális szövetkezet.
A munkaerő-piaci képzéshez nyújtható keresetpótló juttatás mértékét a hatályos szabályozással szemben nem a kötelező legkisebb munkabérhez, hanem a közfoglalkoztatási bérhez viszonyítottan állapítja meg. A törvény rendelkezéseinek alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján szükségessé vált kisebb módosítások közül említést érdemel az a módosítás, amelynek célja, hogy az önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése ne jelentsen hátrányt az álláskeresési járadékra való jogosultsági idő megállapításánál, továbbá, hogy ilyen esetekben az álláskeresési járadék folyósítása ne megszüntetésre, hanem csak szüneteltetésre kerüljön.
A munkavédelemről szóló 1993. évi törvény módosításával a törvény szabályai összhangba kerülnek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről szóló egyezményével, valamint az Európai Unió jogszabályaival. A munkavédelmi törvény alkalmazása során gyakran okoz nehézséget az összehangolási kötelezettség elmulasztása miatt felelősségre vonható személy, illetve szervezet megállapítása. A módosítás fő szabályként a fővállalkozói, generálkivitelezői, bonyolítói feladatokat ellátó személyt vagy szervezetet, illetve építési munkahelyeken a fővállalkozó kivitelezőt teszi felelőssé az összehangolásért. Ezzel kizárja azt a lehetőséget, hogy a felelősséget a láncolat alján lévő kis- és középvállalkozásokra lehessen áthárítani. A munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezeti feltételeit is neki kell biztosítani.
A munkavédelmi bizottság hatásköre kibővül. Lehetővé válik, hogy a munkavédelmi hatóság az ellenőrzési tevékenységét ellenőrzési irányelv alapján végezze. Az irányelv országosan egységesen határozza meg az adott évben végzendő hatósági ellenőrzések céljait és irányait, ezáltal is biztosítja egységes, de a változó munkavédelmi helyzethez alkalmazkodó ellenőrzési gyakorlat kialakítását.
A módosítás meghatározza azokat az elveket, amelyekre a munkavédelmi hatóságnak a bírság kiszabásakor figyelemmel kell lennie. Ezek egyebek mellett a veszélyeztetés mértéke, a veszélyeztetettek száma, a veszélyeztetés időtartama, annak ismétlődő jellege, a megsértett jogszabályi előírások száma, a veszélyeztetés várható következményei, a sérülés és az egészségkárosodás mértéke.
Az előterjesztés számos, önmagában kisebb jelentőségű módosítást is tartalmaz, amelyek összességükben a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheinek érzékelhető csökkenését eredményezik. Ilyen például, hogy a kockázatértékelés elkészítésére és dokumentálására vonatkozó szabályok egyszerűsödnek, illetve ennek felülvizsgálata csak indokolt esetben, illetve háromévente lesz kötelező.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi törvény módosítását a munkaügyi hatóság hatásköri szabályainak pontosítása, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény, valamint a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi, 2011. január 1-jétől hatályos szabályaival való összhang megteremtése tette szükségessé.
A módosítási javaslat hatékonyabbá teszi a főbb tevékenységi körök, szakmák, ágazatok ellenőrzési rendszerét. Az államigazgatás hierarchikus rendszeréből adódóan a munkaügyi hatóság hatékonyabban, gyorsabban és egyszerűbben tud majd reagálni a foglalkoztatásban bekövetkező nemkívánatos folyamatokra is.
A javaslat célja: a munkaügyi hatóság hatáskörének szűkítésével a szabálysértésekre vonatkozó párhuzamos hatáskörök és a párhuzamos bírságolás elkerülése. Ezért megszünteti a munkaügyi hatóság szabálysértési bírság kiszabására vonatkozó hatáskörét. A javaslat megszünteti azt a lehetőséget is, hogy a foglalkoztatót a munkaügyi hatóság és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal is ugyanazon jogsértés, a keresőtevékenység folytatására jogosító engedély hiánya miatt szankcionálja.
Az Alkotmánybíróság 39/2011. számú határozata megállapította, hogy a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy nem teremtette meg a cselekvőképtelen nagykorú személyek munka- vagy egyéb jogviszonyon alapuló foglalkoztatásának törvényi feltételeit és garanciát, és felhívta az Országgyűlést, hogy a jogalkotó december 31-éig ezt orvosolja. Ezt a javaslat most megteszi.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat az elfogadását követően 2012. január 1-jétől léphet hatályba. Kérem a tisztelt képviselő hölgyeket és urakat, hogy szavazatukkal, javaslataikkal, módosító indítványukkal támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
