KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A foglalkoztatási bizottság hétfői ülése igen zaklatott körülmények között zajlott, hiszen egyszerre kellett volna tárgyalni ezt a törvénytervezetet két bizottságnak, ami természetesen fizikai képtelenség. A vitát emiatt kénytelen volt a foglalkoztatási bizottság a kormány képviselői nélkül megkezdeni, így a vita maga a megjelent érdekvédelmi szervezetek hozzászólásaival kezdődött.
A felszólaló civilek - maguk is megváltozott munkaképességű személyek - konstruktív hozzászólásaikban kiemelték, hogy a megvonások mellett az igazi probléma az előttünk fekvő tervezettel az, amit úgy nevezhetünk, hogy a keresetkorlátozás meghatározása.
Az ellenzéki pártok egyetértettek abban, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt a törvényből elsősorban a költségvetési megtakarítás olvasható ki elsődleges célként. A tervezet saját célkitűzéseinek nem felel meg, vagyis annak, hogy növelje a foglalkoztathatóságot, hiszen nem tér ki számos lényegi, strukturális kérdésre, azokat rendeleti szabályozásra bízza.
Fontos azonban kiemelni, hogy van egy forradalmi elem, amelyet mindenképpen üdvözölni tudunk, és ez pedig a rehabilitációs kártya bevezetése, amely a Start-kártya rendszeréhez hasonlóan - amelyet tudomásom szerint a kormány felszámolni készül - célzottan tenné lehetővé a járulékbefizetési kedvezményeket a munkáltatók számára abban az esetben, ha megváltozott munkaképességű személyt alkalmaznak.
Ugyanakkor az ellenzéki pártok abban is egyetértettek, hogy a jelentős jövedelemcsökkenés, amely a törvénytervezetből kiolvasható, komoly problémákat fog előidézni annál a 130-140 ezer embernél, akit a törvény érinteni fog.
(12.10)
A Jobbik képviselője kiemelte azt: üdvözli, hogy a bányászok helyzetét rendezi ez a törvénytervezet azzal, hogy egy ’91-es kormányrendeletet törvényerőre emel.
Az ellenzéki pártok ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy kritikával illették a kormányt, a kormányzat kommunikációját az elmúlt hónapokban a megosztó és megbélyegző kommunikáció miatt, amely tulajdonképpen bűnbakot csinált a megváltozott munkaképességűekből, a rokkantnyugdíjasokból, és ezzel azt érték el igazából, hogy megosztotta a társadalmat, és bűnbakot csinált ebből a társadalmi csoportból. Erre semmi szükség nem volt. Láthatóan, ahogyan elkezdődtek a felülvizsgálatok, a rokkantsági felülvizsgálatok, sokkal kevesebb volt a visszaélések, a törvényellenes juttatások száma, mint amennyire azt a kormány a Széll Kálmán-tervben saccolta.
Nagyon fontos kritika volt az ellenzéki pártok részéről a vállalkozással kapcsolatos változások kérdése. Jelen pillanatban egy rokkantnyugdíjas úgymond kiegészítő tevékenység szerint tud adózni vállalkozása után, ezzel némi kiegészítő jövedelemre téve szert. Ez meg fog változni, és teljes főállású vállalkozóként kell majd adóznia, ami jelentős adóteher-növelést fog eredményezni.
A rehabilitációs albizottság elnökeként engedjék meg, hogy ugyanakkor kifejezzem csalódottságomat is a kormányzat felé. Az albizottság az elmúlt másfél évben többször kommunikálta a kormány felé együttműködési szándékát - a társadalmi egyeztetésben különösen - mind a foglalkoztatási rehabilitációs stratégia kidolgozásában, mind az előttünk fekvő törvény kidolgozásában. Ugyanakkor erre a kormányzat nem tartott igényt.
A bizottsági tárgyalás és a benyújtás között eltelt mindössze öt nap arra sem adott számunkra lehetőséget, hogy az albizottságot összehívjuk, és azt megtárgyalja, mielőtt a főbizottság, a foglalkoztatási bizottság elé kerül a tervezet. Ezt sajnálattal tapasztaltuk, nem értjük ennek az indokát, nem értjük, hogy a nyilvános egyeztetésnek e demokratikus eszközével miért nem kívánt élni a kormány, ha szándékai megfelelőek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
