SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzati romboló társadalompolitika derült égből villámcsapásként most a megváltozott munkaképességűeket érte el. Az érintettek finoman szólva is meglepődve állnak a törvénymódosítás előtt, persze, ez nem is csoda akkor, ha ismét kihagyták őket az egyeztetésekből, a konzultációból. Nem csoda akkor, amikor ismét a vádló, ujjal mutogató kormányzati hozzáállás került előtérbe, amit a kormány szegényellenes politikájából már jól ismerünk.
Idézem: tessék tudomásul venni, hogy ezt a rendszert felül kell vizsgálni, nem létezik, hogy van még egy olyan ország, ahol 936 ezer rokkantnyugdíjas lenne, illetve nyugdíjszerű ellátást kapna - mondta a kormány, miközben hazánkban ma körülbelül 337 ezer korhatár alatti rokkantnyugdíjas van, és ezen személyeknek is több mint a fele 55 év feletti.
Azt is fontos látni, hogy a rendszerbe a 2000-es években bekerülőknek az átlagos szolgálati ideje 28 év és két hónap volt, vagyis ezek az emberek általában munka közben vagy ahhoz köthetően szenvedtek súlyos egészségkárosodást. Itt szeretném leszögezni továbbá, hogy ez a valós arány a lakosság nem egészen 3,5 százaléka, nem kiemelkedő még regionális szinten sem.
Természetesen nem így volt ez tíz évvel ezelőtt, de sajnos a rendszerváltás veszteseinek nagy része már nincsen közöttünk, és ezzel a társadalomban a rokkantnyugdíjasok aránya megváltozott; ezt is el kellene ismerni. Ehelyett most az történik, hogy az elmúlt 20 év költekezésének és pazarlásának bűnét a megváltozott munkaképességű emberekre próbálják finoman áthárítani. Az történik, hogy összemossák azt, hogy történnek visszaélések a rokkantosítás kapcsán azzal a történelmi ténnyel, hogy a rendszerváltás után a magyar állam tömegek számára nyitotta meg a társadalombiztosítás kapuit, hogy bemeneküljenek oda a fenyegető munkanélküliség elől. A magyar állam 15-20 éve saját maga jelölte ki ezt a menekülési útvonalat. Ez egyfajta alku volt: most nem tudunk nektek munkát kínálni, de tartósan munkanélküliként sem akarunk titeket ellátatlanul hagyni - mondta a jelszó. Persze azóta sem tudott nekik munkát adni, de nem is nagyon foglalkozott ezzel a kérdéssel a mindenkori magyar kormány.
Nézzük csak meg, hogy az aktív munkaerő-piaci eszközökre milyen keveset költünk, és egyre kevesebbet! Most olyan látszatot kelt a kormány, hogy az elmúlt két évtized felelősei között megjelennek a megváltozott munkaképességűek is; ez finoman szólva nem korrekt dolog.
Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Tetszettek volna ezt akkor mondani, amikor a választási kampányban azt harsogták, hogy megvédjük a nyugdíjakat. Akkor miért nem mondták, hogy az önök számára ennyi minden nem számít nyugdíjnak? A rokkantnyugdíj járulékfizetésen alapuló ellátás, amely a társadalmi kockázatközösségre, azaz a szolidaritásra alapozva fizet nyugdíjat a saját és a közös befizetéseinkből; akik értünk is dolgoznak. Mert ami nem nyugdíj, annak megszűnik a tulajdoni védelme, tehát nem szerzett jog, azt lehet kisebb lelkiismeret-furdalás nélkül és törvényszerűen csökkenteni, elinflálni vagy esetleg indokkal elvenni, mert azt az állam nagylelkűsége garantálta eddig, de ennek most vége, mert 20 év nagylelkűség után eljött a dolgok rendbetételének ideje.
Szerintünk azonban ez súlyos vétek az emberi méltóság és az alapvető szociális érzékenység ellen. Eddig alkotmányos szociális jogokról volt itt szó, a társadalombiztosítás garantálja, illetve garantálta eddig ezeket a jogokat. Nemcsak az a nyugdíj, amit a fiataloktól az idősebbek felé való jövedelemátcsoportosításnak nevezünk. A nyugdíj biztosítás, aminek az egész társadalom a részese, aki befizeti a társadalombiztosítás díját, a járulékokat, az jogosult lesz az ellátásra, amennyiben az adott esemény bekövetkezik az életében, amire kötötte a biztosítást. Ha megváltozik a munkaképessége, akkor bekövetkezett az egyik ilyen esemény, tehát jár neki a nyugdíj. Most már ezt az alapvető összefüggést is úgy tűnik, el akarják tagadni, ismét szociális jogokat akarnak gyengíteni.
De szociális jogok sérülnek akkor is, amikor tömegek megélhetése válhat bizonytalanná. A jelen tervezet ugyanis nem biztosítja a megfelelő, azaz a létfenntartásukhoz szükséges ellátást, különösen azok számára, a 60 százalékos megmaradt munkaképességgel bíró III. csoportos rokkantak számára, akiket majd a jövő évi felülvizsgálat során rehabilitálhatónak minősítenek. Az ő esetükben még a maximálisan megélhető támogatás esetén is közel 30 ezer forintos, azaz egyharmadnyi támogatáscsökkentés várható. Tudjuk azt, illetve nem kételkedünk államtitkár úr jó szándékában, hallottuk, hogy ő személy szerint küzdött egyébként ez ellen a vágás ellen.
A legalacsonyabb támogatás megítélése esetén a csökkenés kétharmadot teszi ki az eddigi ellátáshoz képest. Ez jelentős elszegényedést hozhat majd azok körében, akiktől emellett elveszik a párhuzamos munkavégzés lehetőségét is, holott a fogyatékkal élők esetében még az épekkel azonos jövedelem mellett sem valósul meg az esélyegyenlőség, hiszen egészségkárosodottként lényegesen magasabbak a megélhetés költségei.
Tisztelt Ház! Mi határozottan elutasítjuk azt a politikát, ami más társadalmi csoportokra mutogat, másokat tesz felelőssé az ország helyzetéért. Ez a politika a stigmatizáció útjára visz minket ismét.
Mit ígér a törvény a megváltozott munkaképességűeknek? - kérdezzük. Egy csapásra munkába állást? És majd később reagálnánk KDNP-s képviselőtársunk felszólalására ez ügyben. Hol látszik a hatékony rehabilitáció? Hol látszanak a megváltozott munkaképességűek százezreit váró munkahelyek? Hol látszanak a szociális biztonság garanciái?
Tisztelt Ház! A most tárgyalandó törvényjavaslat nemcsak a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának rendszerét módosítaná, hanem többek között az egyes szociális tárgyú törvényeket is. A szociális törvény kapcsán már megszokhattuk az állandó módosításokat, hiszen a szerencsétlen törvényt, korábban kiszámolták, átlagosan körülbelül 120 naponta módosítgatják. Ezáltal sajnos egyre bonyolultabb, átláthatatlanabb, ellentmondásosabb és homályosabb lett. Nemhiába merült fel többször már, és legutóbb éppen a Fidesz-kormányzat oldaláról egy új szociális törvény megalkotásának ötlete.
A jelenlegi szociális rendszer átalakítására valóban szükség lenne, számtalan problémát lehet mind a segélyezés, mind a szociális szolgáltatások rendszerével kapcsolatban megnevezni.
(13.40)
Az új jogszabály megalkotása jó ideje késik. Most is csak azt látjuk, hogy a jelenlegi, ezer sebből vérző jogszabályhalmazt toldozzák-foldozzák tovább. Ezek egy részére szükség is van, hiszen pontosításokat, korrekciókat tartalmaznak. A hatékonytalan rendszer működése során állandóan kiderül azonban, hogy mindig szükség van valaminek a korrigálására, és ez így is lesz egészen addig, amíg egy alapjaiban problémás jogszabályi környezettel hadakozunk.
De mik is azok a lényegi változtatások, amelyek számunkra aggályosak? Ismét változik a lakásfenntartási támogatás szabályozása. Ennek a támogatási formának óriási jelentősége van a lakhatási szegénységben élők számára, azok számára, akiknek a havi számlák fizetése már-már teljesíthetetlen terhet okoz. Ez a támogatási forma elméletben arra is hivatott, hogy megakadályozza a rezsihátralékok felhalmozását.
Mi változik pontosan? Sajnos nincs új a nap alatt, újra a korlátozás és a szigorítás jutott a kormány eszébe. Néhány hete már láttuk, ennek a támogatásnak az egyik fajtáját kiveszik a törvényből, ezzel is szűkítve a lakhatási szegénység enyhítésére szolgáló eszközök palettáját. Ami kimaradt a lakásfenntartási támogatásból, azzal kapcsolatban pedig bevezetik azt, amit már a rendszeres szociális segélynél is bevezettek pár hónappal ezelőtt. Az önkormányzatok helyi rendeletben írhatják elő, hogy akinek a lakókörnyezete rendezetlen, az nem kaphatja meg ezt a támogatást, sőt, el is tilthatják tőle több hónapra büntetésképpen.
Hogy mi köze a lakókörnyezet rendezetlenségének a megélhetéshez, a súlyos nyomorhoz, a lakhatási szegénységhez, az jó kérdés, de érdekes kérdés az is, hogy mit jelent a rendezett lakókörnyezet. Nyilván a különböző településeken mást és mást fognak rendezettnek, tisztának tartani, ami, mondanom sem kell, hogy elképesztően méltánytalan és igazságtalan helyzeteket szülhet. Kategorikusan elutasítjuk a kormány legújabb megbélyegző üzenetét a szegényeknek: ha nem úgy tiszta a házad, ahogyan nekünk tetszik, akkor nem kapsz támogatást, sőt, el is tiltunk tőle hosszú időre, hiába küzdesz létfenntartási, megélhetési gondokkal. Fontosabb a felszín, a látszat, mint a kormány gazdaságpolitikájából fakadó létfenntartásért folytatott küzdelem.
Nézzük, mi vár a másik jelentős ellátás, a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra? Már korábban megtudtuk, hogy jövőre ennek az összege 20 százalékkal csökken, mert a kormány a jelenlegi havi 28 500 forintot is sokallta a szegényektől, arra hivatkozván, hogy ez a roppant nagy összeg távol tartja őket a munkavállalástól. Természetesen a havi 28 500 forint is csak jóval a létminimum alatti megélhetést tesz lehetővé, és most további korlátozások várhatóak a kormány tervei szerint.
Abból az előítéletből kiindulva, hogy a szegény családok nem tudják beosztani a pénzüket, és elisszák vagy elnyerőgépezik azt, lehetővé teszik bizonyos feltételek esetén, hogy a támogatás egy részét, akár 60 százalékát is ne pénzben, hanem természetben adják csak oda. Ugyanez igaz a gyermekek részére nyújtott rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre is, csak ott már az ellátás száz százalékát lehet ezentúl természetben nyújtani. Véleményünk szerint a természetbeni támogatások további erősítése kiskorúsít, a pénzügyi tudatossággal összeegyeztethetetlen, de ha az előbbi előítéletekből kiindulva a természetbeni támogatásokat erőltetjük, akkor miért nem jövünk rá arra, hogy a természetben nyújtott étkezési utalványt vagy a tíz kiló krumplit is tovább lehet adni, és pénzt lehet belőle szerezni, természetesen sokkal olcsóbban, mint amennyit valójában érne. Gondolkodjunk el tehát azon, hogy ez valóban hatékony megoldás-e.
Elfogadhatatlan továbbá az a korlátozás, hogy a beteg, fogyatékos hozzátartozójukat ápolók részére nyújtott ápolási díjat megvonják attól, aki maga is valamilyen egészségügyi problémával küzd, mert a megváltozott munkaképességű személyek ellátásában részesül. Ez azért is vitatható, mert az ápolási díj pont arra a célra szolgál, hogy egy fizetett gondozót váltson ki egy sokkal olcsóbb és családbarátabb megoldással, a hozzátartozó ápolásával. Ráadásul az sem világos, hogy ha a rokkantsági ellátás mellett a minimálbér másfélszereséig munkabért lehet szerezni, akkor ezt a társadalmi munkát, a hozzátartozó ápolását miért nem lehet folytatni, és amúgy is a minimálbérnél jóval kisebb ápolási díjjal honorálni.
Végül a bölcsődét érintő szabályozásban új elemként jelenik meg a gondozási díj bevezetése. Erről is majd később szólunk a vita hátralevő részében, illetve a hajléktalanellátással kapcsolatos rendelkezésekről is.
Véleményünk szerint ezek a változtatások méltánytalanok és igazságtalanok, bár talán jól illeszkednek a kormányzat eddigi társadalompolitikájába. Most átadnám a szót Kaufer Virág képviselőtársamnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)
