TÓTH CSABA
TÓTH CSABA
TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz felszólalásomat egy érintett állampolgár leveléből néhány részlet ismertetésével kezdeném. Idézet a levélből: “III. csoportos rokkantnyugdíjas vagyok, egyéni vállalkozó, kiegészítő tevékenységgel. 1991-ben súlyos gerincsérvvel, asztmával, súlyos fokú halláskárosodással leszázalékoltak. Sajnos, engem is érinteni fog a változás, mert a III. csoportba tartozom. Két fiúgyermekem van. Jelenleg a rokkantnyugdíjam 50 ezer forint, plusz havi 40-50 ezer forintot vállalkozásból keresek. Sajnos, az egészségi állapotomnak köszönhetően nem tudok több munkát vállalni, mert a gerinc- és hallásproblémám ezt nem teszi lehetővé. Lényegében a feleségem tartja el a családot, mert neki egyelőre még van munkája.
2005-ben vettem fel hitelt a meglévő lakásomra. Véglegesített rokkantságom miatt a bank adott hitelt, nem volt probléma. A mai napon megkérdeztem a bankot, mi van olyankor, ha elveszik a rokkantnyugdíjat, mert sajnos a napisajtóból ezt tudom levonni. A bank szerint, ha nem tudom törleszteni a hitelem, akkor nagyon sajnálják, de felmondják a hitelszerződést, és elárverezik az ingatlant. Iszonyú nagy stresszben élek, nyomaszt, hogy szétrobban a családom, elvesztem a lakásom, teljes lesz a káosz. Továbbmegyek a problémával, mert sajnos nincs vége. Ha elveszítem a jogosultságot a nyugdíjra, akkor megszűnik a kiegészítő tevékenység funkciója, mert a továbbiakban nem nyugdíjas leszek, hanem, ha Isten is megsegít, rokkantsági járadékos. Ezzel csak az a baj, hogy járadékosként nem lehetek kiegészítő tevékenységben, mert csak a nyugdíj mellett dolgozók vehetik igénybe.
Ha főállású vállalkozóvá válok, abban a pillanatban minimálbér után kellene dolgoznom, de sajnos a bevétel szűke miatt nem tudom kitermelni a járulékokat. Magyarán, csődbe kerülök. Tehát megvonják tőlem a nyugdíjam, megszűnik a vállalkozásom, nem tudjuk törleszteni a hitelt, és elviszik a lakásomat. A gyámügy elveszi a gyerekeimet, mert nem tudom felnevelni őket, én meg a nejem elválunk, mert sajnos a tehetetlenségem miatt elhagy, mert a hallásom miatt már nincs türelme hozzám. Eddig még úgy-ahogy elvoltunk, mert igyekeztem még betegen is munkát vállalni, hogy a család egyben és szeretetben maradjon. Kilátástalan a helyzetem.
Nem tudom, hogy az új rendszerben engem mint véglegesített rokkantnyugdíjast is felülvizsgálnak-e vagy nekem kell jelentkeznem. Bízva reménykedem, hogy nem vonják meg tőlem, tovább is kapom a szerény 50 ezer forintot. Nem tudom, hogy mi lesz velem, de ha ezek a sorozatos katasztrófák beütnek, akkor semmi értelme az életemnek. Elnézését kérem, hogy zavartam levelemmel, de végső elkeseredettségemben írtam, mert úgy érzem, hogy a törvénnyel eljön számomra a vég. További jó munkát, békességet kívánok önnek. Őszinte tisztelettel egy keresztény vallású ember.”
Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, a levél magáért beszél. Felveti mindazt, amiről a későbbiekben beszélni szeretnék. A szerzett jogok megsértését, az ellehetetlenülő munkavégzést, a megélhetési problémákat, a kilátástalanságot és az elkeseredettséget - ezt érzik ma a rokkantnyugdíjasok, de ezt érzik sokan mások is, akik nem nyertek, hanem csak veszítettek. Az előttünk fekvő javaslat lényege, hogy a rokkantnyugdíj mint ellátási forma megszűnik. A mai rendszerben létező, a megváltozott munkaképességűeket érintő juttatások, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rehabilitációs járadék, a rendszeres szociális járadék, az átmeneti járadék, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka megszűnnek.
A jövőben két ellátásra fog egyszerűsödni a rendszer, a rokkantsági ellátásra és a rehabilitációs ellátásra. Azonban az átállás nem minden érintett számára automatikus, sőt a III. kategória alapján ellátottaknak maguknak kell kérniük a felülvizsgálatot, a komplex minősítést. A módosítás nemcsak a minősítés rendszerét érinti, hanem az ellátások összegét is, amely függ az egészségi állapottól is. Mindez azt jelenti, hogy nagyjából 190 ezer embertől veszik el a rokkantellátását 2012-ben. Az érintettek csupán egy értesítést fognak kapni, hogy a jelenlegi rokkantsági nyugdíjuk vagy rendszeres szociális járadékuk meg fog szűnni. Aki a továbbiakban nem szeretne ellátás nélkül maradni, most nem munkaképes vagy nem tud elhelyezkedni, annak magának kell kérnie újra a felülvizsgálatot.
Matolcsy György szerint, ha a kormány az ortodox gazdaságpolitika szerint hozta volna eddig az intézkedéseit, akkor a szociális rendszert totálisan szét kellett volna verni. Úgy tűnik, mégis sikerült ezt megtenni a kormánynak, hiszen ezzel a javaslattal éppen a már csak fél lábon álló szociális rendszer másik lábát rúgják ki. Először elvették a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket, aztán a korhatár előtti nyugdíjakat szüntették meg, szociális segélyeket csökkentettek, szüntetnek meg, most pedig a megváltozott munkaképességűek támogatásait veszik el. Önök átverték az embereket, a rokkantnyugdíjasokat is. Korábban azt mondták, hogy senki nem marad ellátás nélkül, aki jogosult, most mégis azt látjuk, hogy aki eddig jogosult volt, annak is magának kell kérnie az ellátást; miközben ezek az emberek szakértői bizottságok döntései alapján, szakmai vélemények révén váltak jogosulttá az ellátásukra, amit a kormány most egy tollvonással elvesz. Ezzel nem egyszerűen szerzett jogokat vesznek el, hanem alapjaiban ingatják meg a jogkövető embereket az államba, a jogbiztonságba vetett hitükben.
Államtitkár úr szerint nem a költségmegtakarításon van a hangsúly, hanem csak a rokkantsági nyugdíjrendszer miatti társadalmi feszültséget próbálják meg feloldani. Arra a társadalmi feszültségre gondol, amit éppen önök gerjesztettek, amikor összeugrasztják a gyermekeseket a gyermektelenekkel, az időseket a fiatalokkal vagy az egészségeseket az egészségkárosodottakkal? Végül is addig sem azzal foglalkoznak, hogy kevesebb lett a nettó bérük, hogy több éve nem emelkedett az ellátásuk, hogy elvették a magán-nyugdíjpénztári befizetéseiket, hogy visszamenőleges hatállyal vesznek el juttatásokat.
De ha nem a költségmegtakarításon van a hangsúly, akkor államtitkár úr miért mondta azt, hogy 2015-ig mintegy 190 milliárd forintot takaríthat meg az állam a rokkantnyugdíjrendszer átalakításával? Sőt, a kormányszóvivő szerint a rokkantnyugdíjasok miatt növekszik az államadósság. Ezt komolyan gondolják? Önök komolyan beteg, rokkant emberek ellátásainak csökkentésétől várják az államadósság csökkentését? Az elmúlt másfél évben már számtalanszor bebizonyították, hogy szociális érzékenységük egyenlő a nullával. Már többször elmondtuk, hogy a társadalom szétszakadásához vezet a kormány azon gazdaságpolitikája, amely a gazdagoknak még többet ad, és a szegényektől vesz el.
Adózó, dolgozó emberek százezreinek egy fillérrel nem lett jobb, sőt veszítettek az önök egykulcsos adórendszerével. A munkanélküliek, a gyermekes családok támogatásait kormányra kerülésük óta nem emelték, így azok jelentősen veszítettek értékükből. Jövőre az áfaemelés, a növekvő infláció mindenkit sújt, de még inkább azokat, akik szociális, társadalombiztosítási juttatásból élnek. Elvették a magán-nyugdíjbefizetéseket, elvették a gáz- és távhőtámogatásokat, elveszik az adójóváírást, és most még elveszik a rokkantnyugdíjasok ellátását is. Mindeközben bűnbakká tették a munkanélkülieket, a hajléktalanokat és még a rokkantakat is, mintha ők lennének a felelősek az államadósság növekedéséért.
Az alaptörvény elfogadásával jövőre tovább sérülnek a szociális jogok, az egyes intézkedések újabb és újabb feltételekhez kötik az egyre kisebb mértékű támogatásokat.
(12.40)
Miközben pedig azt próbálják beadni az embereknek, hogy nem járnak rosszabbul, hogy senki nem fog rosszabbul járni. Ennek egyik példája az, hogy leveleket küldenek a nyugdíjasoknak, hogy garantálni akarják a nyugdíjak értékállóságát. A gond az, hogy amit önök eddig garantáltak, abból semmi nem lett vagy éppen az ellenkezője lett. A Fidesz garantálta, hogy megvédi a nyugdíjpénztári befizetéseket; annyira megvédték, hogy inkább magukhoz ragadták. A Fidesz garantálta, hogy a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetése miatti alkotmánymódosításra csak a fegyveresek ellátása miatt van szükség; már tudjuk, hogy civileket, rendőröket, minden korhatár előtti ellátásban részesülőt érintenek a változások. A Fidesz garantálta, hogy adócsökkentés lesz: a gazdagokét tényleg csökkentették, ám az átlagkeresettel rendelkezőknek és a rosszabb helyzetűeknek nem az adója, hanem a fizetése lett kevesebb. A Fidesz garantálta, hogy senki nem jár rosszabbul az adóváltozásokkal, és milliók jártak rosszabbul. Szijjártó Péter szóvivő Orbán Viktor legújabb nyugdíjasoknak küldött levelével kapcsolatban elmondta, hogy mára bizonyossá vált, hogy Magyarországon minden nyugdíjas biztonságban érezheti a nyugdíját. Ez a törvényjavaslat nem ezt mutatja.
De térjünk át az előttünk fekvő javaslat részletére, és vegyük sorra annak problémáit! Nem volt érdemi társadalmi vita a javaslat rokkantakat érintő részéről; a szociális törvényt érintve legalább a tárca honlapján fenn volt már a tervezet. A komplex minősítés részletes szabályait rendeletben fogják meghatározni, így továbbra sem tudjuk, hogy ténylegesen miként változik a minősítés rendszere, ahogyan azt az eddigi interpellációk, kérdések során sem tudtuk meg. Nem világos, hogy az új minősítési rendszer szerinti százalékok miként viszonyulnak a mostani rendszerben szereplő egészségkárosodási mértékekhez. A mostani rendszerben az, akinél az egészségkárosodás mértéke 50-79 százalék között volt, kaphatott rehabilitációs ellátást, a 79 százalék felettiek rokkantnyugdíjat. Az új rendszerben 60 százalék alatt kaphatnak ellátást, ám az ellátások szintjénél szövegesen és nem százalékban jelenik meg a károsodás mértéke.
Nem értünk egyet azzal, hogy a jogszerűen megállapított ellátásban részesülőknek maguknak kelljen kérni a felülvizsgálatukat, azáltal újra kérelmezniük a jogos, sok esetben véglegesített járandóságukat.
A rehabilitációs ellátás mértéke kétféle lesz, attól függően, hogy a már meglévő jogosultságok alapján járó ellátás utáni felülvizsgálat alapján kerül megállapításra vagy újonnan; ez diszkriminatív. A jelenlegi rehabilitációs járadék összege megegyezik a rokkantsági nyugdíj III. rokkantsági csoport összegének 120 százalékával, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az átlagosan 70 ezer forint körüli ellátások mértéke az új rendszer szerint csökkenni fog.
Nincsen fokozatos kivezetés a rendszerből, így azonnal elesik a rehabilitációban részesülő az ellátástól, ha el tud helyezkedni, ez pedig csökkenti az érdekeltségét a munkavállalásban, és ezáltal csökkenti a sikeres rehabilitáció esélyeit. A javaslat alapján a megváltozott munkaképességűek ellátásainak mértéke meg sem közelíti a létminimumot, ami azért probléma, mert ezeknek az embereknek az ellátása a tartós megélhetést kell hogy szolgálja; mivel a rehabilitáció korlátozott vagy nem lehetséges, ezáltal kiegészítő munkajövedelem szerzésére is csak korlátozott mértékben képesek.
De aki képes dolgozni, annak is megnehezítik az életét. Eddig a nyugdíjas vállalkozók, a rokkantnyugdíjasok is kiegészítő tevékenység keretében adózhattak, mint az a felszólalásom elején idézett állampolgári levélből is kiderült. Mi fontosnak tartjuk, hogy aki egészségkárosodást szenved, az megkapja a jogos ellátását, és amennyiben azt lehetőségei engedik, keresőtevékenységet is folytathasson a meglevő szabályok szerint, ezért módosító javaslatot nyújtunk be ebben az ügyben.
Szeretnénk, ha garantálnák a törvényben azt, hogy senki nem fog rosszabbul járni az új rendszerben. Félő, hogy az új ellátások, amelyek elveszítik eddigi nyugdíjstátusukat, a jövőben már nem jogosítanak majd különböző, most elérhető kedvezményekre. Ennek kiküszöbölésére is nyújtunk be módosító javaslatot.
A biztosítási előzmény előírása új logikát ad a rendszernek, hiszen korábban a rokkantellátásoknál feltétel volt valamilyen mértékű szolgálati idő megléte, a javaslat szerint azonban öt éven belül legalább 1095 nap biztosítási idővel kell rendelkeznie a jogosultnak. Nem egyértelmű, hogy ez a módosítás milyen hatással lesz az érintettekre. Jelenleg a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő függ a jogosult életkorától, például 22 éves életkor betöltése előtt kettő év, de 55 éves életkor betöltésétől 20 év szükséges. A jövőben öt éven belül akár három év biztosítási idő szükséges, így ez bizonyos helyzetekben szigorítást jelent.
Az ápolási díj egy lehetséges formája lehet annak, hogy egy megváltozott munkaképességű személy dolgozzon, illetve társadalmilag elismert tevékenységet folytasson. Mindezek miatt nem támogatjuk, hogy ne lehessen jogosult ápolási díjra az, aki a megváltozott munkaképességű személyek ellátásában részesül; egyébként a hatályos szabályozás szerint a nyugdíj mellett is igénybe lehet venni az ellátást. Továbbá ha figyelembe vesszük, hogy táppénzesítik a rokkantaknak járó ellátásokat, akkor még inkább érthetetlen, hogy miért nem járhat az ápolási díj és a rokkantellátás egyszerre, hiszen a szociális törvény szerint a táppénz most sem kizáró ok a jogosultságnál.
Fontos hangsúlyozni, hogy torz képet fest az a kormányzati kommunikáció, amikor azzal jönnek, hogy milyen sok a rokkantnyugdíjas. Ez ellen már az érintettek érdekvédő szervezetei és mi is többször szót emeltünk: tudatos félrevezetés több mint 900 ezer rokkanttal riogatni a közvéleményt, hiszen egyértelmű, hogy a korhatárt betöltöttek létszámát sehogy sem helyes felmutatni akkor, amikor arról beszélünk. Arról beszéljünk, hogy mennyi a rokkantsági ellátásban részesülők számára, illetve milyen az arányuk az aktívak között.
Hasonlóan fontos hangsúlyozni, hogy a mostani ellátások egy részét eddig sem a nyugdíjalapból finanszírozták, ezért nem igaz az, hogy ezzel tisztítanák a rendszert. Ha az előző állításukhoz ragaszkodnak, akkor hogyan lehetséges az, hogy a rokkantellátások finanszírozásában jelentős szerepe van a befizetett nyugdíjjárulékoknak, hiszen több mint 200 milliárd forintot ad át a nyugdíjalap az Egészségbiztosítási Alapnak?
Az államtitkár úr egy tévéműsorban azt mondta, hogy azért kell az érintetteknek maguknak kérelmezni a felülvizsgálatot, hogy így amnesztiát kaphasson az, aki eddig visszaélt a támogatással. Nem érthető, hogy milyen amnesztiáról beszélnek, hiszen ezzel megint csak azt sugallják, hogy aki most rokkantnyugdíjas, az csaló, és nem is lenne jogosult a támogatásra. Ha valóban így gondolják, akkor miért nem éltek azzal a törvényi felhatalmazással, amit a Btk. módosításával éppen a kormány tett büntetőjogi kategóriává, miszerint akár két évre is börtönbe zárhatják azt, aki társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaél?
Réthelyi Miklós miniszter úr egy válaszában azt írta, hogy tömeges felülvizsgálatról csak szerintünk van szó. Azt is mondta, hogy hazugság azt állítani, hogy elveszik az ellátását annak, akit munkaképesnek ítélnek majd. Ha ez nincs így, akkor felmerül a kérdés, hogy miből várják a 217 milliárd forint kiadáscsökkentést, amit a Széll Kálmán-tervben írtak, ha nem abból, hogy csökkentik, elveszik a jogosultságokat. Igaz, a megszorítás mértéke már változott, hiszen egy napvilágra került anyag szerint a rokkantsági rendszer felülvizsgálatából várt kiadáscsökkentés mértéke jövőre nem az eredetileg tervezett 88 milliárd forint lesz, hanem annak töredéke, 25,9 milliárd forint. Talán a rehabilitációs járadék összegének csökkentése adhatja a kiadáscsökkentés egyik részét.
Érdemes meghallgatni az érintetteket is. A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetségének elnöke szerint a benyújtott törvénytervezet három feltételezésen alapul. Az egyik az, hogy akit a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal megvizsgál, az meggyógyul. A másik feltételezés az, hogy csak a megváltozott munkaképességű emberek döntésétől függ, hogy munkát vállalnak vagy passzív ellátásban részesülnek. A harmadik feltételezés, hogy a megváltozott munkaképességű emberek többsége csaló, és jogtalanul veszi igénybe az ellátórendszert. Ha maguk az érintettek, akikkel önök állítólag egyeztettek, így látják, akkor mégis milyen párbeszéd zajlott le ebben az ügyben?
Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott tervezet az előbb említettek miatt a Magyar Szocialista Párt szerint alapjaiban nem támogatható, nem támogatható, és számtalan kérdést vet fel. Talán ezek a kérdések segítenek elindítani azt a párbeszédet, azt a vitát, amelyet önök nem folytattak le a koncepciók megalkotása során. Hogyan lehetséges az, hogy nyilatkoztatják azokat a jogosultakat, akiknek a jogosultságát szakértői bizottság döntése jogszabályi feltételek alapján állapította meg? Hogyan lehetséges az, hogy kétféle rendszerben számítják majd a rehabilitációs ellátás mértékét? Miért nem lehet dolgozni a rehabilitációs ellátás mellett? Miért nem fokozatosan szűnik meg az ellátás elhelyezkedés esetén a rehabilitációs ellátásnál, mint a mai rendszerben?
A mai rendszerről szóló egyik tájékoztató azt írja, hogy a nyugdíjasokra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése hónapjának első napjától a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a rokkantság megszűnésére vagy a nyugdíjasként elért kereset összegére tekintettel megszüntetni nem lehet. Kérdés, hogy a jövőben ezt hogyan számolják újra, aki betölti a korhatárt, hiszen azt mondják, hogy a korbetöltöttek már nem rokkantnyugdíjasok lesznek. Aki korbetöltött rokkantnyugdíjasként sima öregségi nyugdíjas lesz, az is keresetkorlát nélkül dolgozhat a jövőben? A rokkantnyugdíj mellett vállalkozóként dolgozókat miért érinti hátrányosan a javaslat? Az ápolási díj igénybevételét miért nem engedik meg az új ellátásban részesülők számára? Kaphat-e özvegyi nyugdíjat az, akinek házastársa a jövőben már nem rokkantnyugdíjasként, hanem rokkantsági ellátásban részesülőként hal meg? Az, aki rokkantnyugdíjasként kapta az özvegyi nyugdíjat is, a jövőben elveszíti ezt? A biztosítási idő előírása szigorítást vagy enyhítést jelent a korábbi feltételekhez képest? Milyen ellátást kap az, akinek az egészségi állapota 60 százalék feletti? Ha semmilyet, akkor miben más ez a rendszer, mint a mostani, ahol 40 százalékos egészségkárosodás alatt nem kapnak ellátást?
2012-től a korhatár alatti rokkantsági és baleseti rokkantsági ellátások mindhárom csoportja, valamint a rehabilitációs járadék finanszírozása átkerül az Egészségbiztosítási Alapba, ehhez a Nyugdíj-biztosítási Alap 206 milliárd forintot ad át az Egészségbiztosítási Alapnak. További 136 milliárd forintot ad ehhez a központi költségvetés. Ha ilyen mértékű nyugdíjjárulék-befizetés van a rokkantsági ellátások fedezete mögött, akkor hogyan lehetséges az, hogy mégis táppénzszerű ellátásra teszik azokat?
Végül utalva a felszólalásom elején idézett állampolgári levélre, kérdezem: ha valaki rokkantnyugdíjasként vett fel hitelt - tekintve, hogy véglegesítve volt az állapota -, akkor az ő esetében mi a teendő, ha a bank felmondja majd a hitelét, hiszen önök elveszik az ellátását?
(12.50)
Bízom benne, hogy a vitában megválaszolásra kerülnek ezek a kérdések, mert az érintettek is szeretnék végre tudni, hogy mi is a valóság ahhoz képest, amit eddig mondtak.
Összegezve, mi úgy látjuk, hogy a kormány által benyújtott javaslatnak egyetlen célja van: kiadást csökkenteni. A rehabilitáció, annak komplex megközelítése, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása lényegében nem mutat más irányt, mint ami most van. A mostani tervezet mindössze azt fogja eredményezni, hogy több tízezer embert kiszorítanak a rendszerből, akiknek se munkalehetőséget nem biztosítanak, se ellátást, se jogosultságot nem adnak majd.
A javaslat másik átfogó része korábban a tárca honlapján az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló tervezetként megismerhető volt. A szociális ellátást érintő változások egy része a segélyezés további feltételekhez kötését, a támogatások természetbeni nyújtásának erősítését jelenti. A szolgáltatások módosítása főként a gyermekvédelmi rendszert érinti, különösen a térítési díjak vonatkozásában, lásd bölcsődék. Elsőként ki kell emelnem, hogy nem értünk egyet a bölcsődei térítési díjak emelésével, illetve a gondozási díj bevezetésével.
A két gyermeket nevelő szülők örülnek, ha el tudnak helyezkedni gyermekvállalás után, ehhez azonban az szükséges, hogy a gyermeküket el tudják helyezni valamilyen napközbeni ellátást nyújtó intézményben. Ennek egyik leggyakoribb formája a bölcsőde. A bölcsődei férőhelyek növelését még az előző kormány kezdte meg, aminek eredményét még a Fidesz-kormány is elismerte a 2010. évi zárszámadásról szóló törvényben, az utóbbi időben azonban már nem hallunk fejlesztésekről, csak arról, hogy a kormány mindenféle oktatási, nevelési, szociális intézmény átszervezését, bezárását tervezi. A költségvetés alapján pedig azt látjuk, hogy a bölcsődék állami támogatása egy fillérrel nem nőtt az utóbbi két évben, ahogyan jövőre sem fog.
A kormány tervezett lépése azoknak az alacsony keresetű, egy-két gyermekes családoknak a terheit növeli tovább, akik egyébként az egykulcsos adó vesztesei, akik a családi adókedvezményt nem tudják teljes mértékben igénybe venni. A mostani, átlagosan 9 ezer forintos térítési díjról akár a duplájára is nőhet jövőre az, amit a szülőknek ki kell fizetniük. Vajon megéri így majd az anyukának munkát vállalni, hiszen attól, aki dolgozik, elvették a gyest, viszont elvárják, hogy fizessen többet a bölcsődéért. Így most az éri majd meg, ha az anyuka otthon marad. Ez önök szerint segíti munkavállalását és a családdal összeegyeztetését, miként azt a kormányprogramukban ígérték?
Mindezek mellett nem értünk egyet a segélyezés terén bevezetendő újabb szigorításokkal, amelyek megint csak a hozzáférést nehezítik meg. Ezek közül kiemelendő a lakásfenntartási támogatás módosítása.
Összegezve: az előttünk fekvő, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról és egyes törvények módosításáról szóló T/5000. számon benyújtott javaslatot a Magyar Szocialista Párt nem támogatja, mert az a szerzett jogokat sérti, és valójában egyetlen célja van, kiadást csökkenteni, újabb megszorításokat tenni. A törvényjavaslat több százezer egészségkárosodott ember (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és családja számára a teljes leszakadást és életének ellehetetlenülését fogja eredményezni.
Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vastaps!)
