VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy várakozás előzte meg ennek a törvényjavaslatnak a megszületését. Várták az érintettek, várták azok, akik ebben a szférában dolgoznak, és várták az érdekvédelmi szervezetek, illetve a vezetőik is.
Csalódás érte őket, amikor kijött a tervezet. Két fő okból érte őket csalódás: az egyik fő ok az, hogy salátatörvényként került a T/5000. az Országgyűlés elé, ami azt jelenti, hogy nemcsak a rendezetlen körülményeket szeretné rendezni a megváltozott munkaképességűek, illetve a fogyatékossággal élők tekintetében, hanem mellérendel még egyéb, a gyermekvédelmi törvényt, vagy a szociális törvényt érintő kérdéseket is, amik egyébként nagyon sok esetben megszorításokat tartalmaznak.
Az előbbi felszólalásban hallhattuk azt, hogy a Széll Kálmán-tervnek semmi köze ehhez a törvényjavaslathoz, köszönő viszonyban sincsenek, és nem a Széll Kálmán-terv volt az, amelyik meghatározta az irányvonalakat, illetve ennek a törvényjavaslatnak a megszületését. Ezt cáfolnám; mégpedig azzal cáfolnám, hogy volt egy fogyatékosfoglalkoztatási koncepció. Ez a fogyatékosfoglalkoztatási koncepció megszületett egy bizonyos formában, egyetértésben, az érdekvédelmi szervezetek vezetőinek bevonásával, az érdekeltek, illetve az érintettek bevonásával. Majd amikor jött a Széll Kálmán-terv, ezt a koncepciót, úgy ahogy volt, lesöpörték az asztalról, és egy teljesen újat írtak, ami már ezeket az elemeket tartalmazta, ugyanis ez a koncepció mondható valamilyen szinten ezen törvényjavaslat magzati korának. Úgyhogy igenis rengeteg köze van ennek a törvénytervezetnek, illetve a tárgyalás alapját képező javaslatnak a Széll Kálmán-tervhez.
Ha megnézzük, nagy várakozás előzte meg, még egyszer mondom, ezt a koncepciót, mert egy tisztázatlan rendszerrel állunk szemben. Ha megnézzük ezt a javaslatot, ez a javaslat sem tisztázza ezt a rendszert; ez a javaslat sem rendezi azokat az ellentmondásokat, azokat a kuszaságokat és azokat a szürkeségeket, amiket az eddig fenntartott rendszer tartalmazott.
És érvként fel lehet hozni rengeteg dolgot. Nagyon sokan azt szokták mondani például, hogy tisztázni szeretnék azt, hogy a nyugellátások, illetve az egyéb ellátások végre elkülönüljenek egymástól. Ezt most is meg is tették, és még olyan szinten is megtették, hogy a nyugdíjbiztosítás kasszájából, illetve a nyugdíjbiztosítás felügyelete alól ezek a juttatások át fognak kerülni a társadalombiztosítás kategóriájába.
Már csak egy olyan kérdésem lenne, hogy jó, abban nincs különbség, hogy mind a kettő biztosításalapú ellátást jelent, csak azt kérdezem, hogy ha valaki valamelyik kategóriába belekerül, és ezekre az ellátásokra jogosult, akkor onnantól fogva ő most a befizetett nyugdíjjáruléka vagy a befizetett társadalombiztosítási járuléka alapján kapja ezeket az ellátásokat. Mert ez egyáltalán nem mindegy. Vagy most akkor azt csináljuk, hogy a rokkantak, illetve a megváltozott munkaképességűek problémáját egyik területről átpakoljuk a másik területre, ami szintén ugyanolyan nagy bajban van, mert összeomlóban van a magyar egészségügy, vagy inkább úgy is mondhatnánk, hogy már az összeomlás fázisában van. Tehát nem értem egyszerűen, hogy a tisztázás helyett a problémát az egyik zsebünkből áttesszük a másik zsebünkbe. Tehát ez sem igazán rendezi.
A megszorításokról szólva: mind a két csomagrész, a megváltozott munkaképességűeket érintő, illetve a szociális és a gyermekvédelmi területet érintő kérdések is elég komoly megszorításokat tartalmaznak. És ezek a megszorítások egyébként nagyon sokszor össze is függenek egymással. Megszorításokról van szó. Én megértem azt a célt, hogy rengeteg potyautas van ebben a rendszerben. Én ezt tökéletesen megértem. De ez nem azt jelenti, ha rengeteg potyautas van a rendszerben, hogy mindenkit hátrányosan érintő új rendszert kell behozni. Ez semmi más, mint amivel bennünket, jobbikosokat szoktak egyébként vádolni: diszkriminációval, szoktak vádolni előítélettel, szoktak vádolni megbélyegzéssel. Könyörgöm, ez mi más, ha nem megbélyegzés? Azért, mert potyautasok vannak. És most nem akarok vitatkozni azon, hogy milyen számban vannak, illetve ez költségvetési szempontból is milyen terheket jelent. Ez nem azt jelenti, hogy mindegyikük ebbe a kategóriába tartozik. Amit önök ezzel a törvénnyel, és egyébként még rengeteg más törvénnyel is művelnek, az semmi másra nem épül, mint a kollektív bűnösség elvére. És én kikérem magamnak, illetve nagyon sok ember nevében kikérem magamnak a kollektív bűnösség elvének alkalmazását.
És ha már ott tartunk, hogy jó, rendben, érthető az a cél, hogy faragjuk le azokat, akik potyautasai ennek a rendszernek, ez valószínűleg iszonyatosan nagy költségvetési megtakarítást fog jelenteni, de akkor azt kérdezem, hogy ennek a költségvetési megtakarításnak bizonyos százalékát miért nem forgatják vissza ugyanebbe a rendszerbe. És miért nem változtatnak végre azon a rendszeren, hogy annak, aki akár az I., akár a II., akár a III. kategóriába tartozik, a juttatás, amit kap, szinte az éhenhalásra sem elég?
Akkor azt a megtakarítást, illetve annak a megtakarításnak bizonyos százalékát, amit ez a költségvetésnek jelent, miért nem a százalékok emelésére fordítjuk, és miért nem próbálunk egy olyan szintű ellátás felé közelíteni, ami talán - és nem túlzott a kifejezés - életeket is megmenthet?
És akkor visszatérve még arra, hogy I., II., III. kategória; ez a megszorítás egyébként nagyon sok olyan embert nem fog érinteni, aki abba a kategóriába tartozik, vagy a rendszert olyan szinten játszotta ki, hogy a II. vagy a III. kategóriába tartozik. Erre példát is tudok mondani. Én pártfogó felügyelőként dolgoztam, a közérdekű munka büntetés is hozzánk tartozott. Került olyan ügyfél hozzám közérdekű munka büntetésre ítélve - egy többszörösen büntetett előéletű cigánybűnözőről beszélünk most, a példa kedvéért nevezzük őt Orsósnak, tehát Orsós került hozzám -, a közérdekű munka büntetését a rokkantsága miatt nem lehetett végrehajtani, de közben egy olyan ember volt, akinek a testalkata, az erőviszonyai és a hatalma miatt Tatabánya fél alvilága rettegett. Ez az ember nem lesz arra kötelezve, hogy részt vegyen a felülvizsgálaton. És aki kötelezve van arra, hogy részt vegyen a felülvizsgálaton… - és erre neki kell jelentkeznie.
(13.20)
Most gondoljunk bele abba - és itt függ össze a két törvénymódosítás, illetve a két csomag itt találkozik egymással -, vázolok önöknek egy élethelyzetet: egy kétezer fő alatti település, a kétezer fő alatti településen él egy jelenleg még ellátásban részesülő, I. vagy II. kategóriába tartozó személy. Vegyük azt, hogy beletartozik a nagy átlagba, amiről szó volt az előbb, a 80 százalékba, akiknek az iskolai végzettsége nem haladja meg a nyolc általános iskolai végzettséget. Tehát egy ilyen emberrel állunk szemben, aki egy kétezer fő alatti, nagyon gyatra infrastruktúrával rendelkező településen él. Meg fogja kapni ezt a levelet, de mivel a kétezer fő alatti településen nem kötelezően ellátandó feladat a családsegítés, és valószínűleg egy kétezer fő alatti településnek a kapacitása sem lesz meg arra, hogy önerőből, normatív támogatás nélkül fenntartsa a családsegítő szolgálatot, tehát ennek az embernek a számára még egy családgondozó sem lesz ott segítségként, hogy megmondja neki, hogy kérem szépen, önnek most vissza kell írnia, és feltétlenül kérnie kell a felülvizsgálatot.
Tehát nemcsak azok az emberek fognak kiesni az ellátásból, akik potyautasok, és nem merik magukat alávetni, mondjuk ki tisztán, csalói a rendszernek, és nem merik magukat alávetni egy felülvizsgálatnak, hanem azok az emberek is, akik tanulmányi, születési, lakóhely szerinti hátrányaik miatt nem fognak jelentkezni erre a felülvizsgálatra. Tehát át kéne gondolnunk ezeket az intézkedéseket.
És akkor beszéljünk a fogalmakról! A kormány nagyon jó, nagyon ügyes abban, hogy szép és jó fogalmakat találjon, most már lassan minden nemzeti, lehet, hogy lassan nemzeti kenyeret kell vennünk a boltban, amihez a bolt nemzeti kilincsét kell megnyomnunk, de ez nem változtat semmin. Itt is volt, a bizottsági ülésen volt hivatkozás arra, hogy ez végre ezt is rendezi, hogy a degradáló, a stigmatizáló “rokkant” kifejezés helyett bejön a megváltozott munkaképesség, bejön a rehabilitációs juttatás meg csupa szép szót lehet alkalmazni. Ez a szakterület a szociálpolitika, illetve a szociális szakterület az, aminél ilyen indokok miatt nagyon sokszor névváltoztatás van.
De ez mind nem elég. Az, hogy megváltoztatják a nevét, és végre a név miatt nem érezheti magát stigmatizáltnak, de azon kívül egy csomó negatív hátrány éri, ez valahol nincs párhuzamban. Egy nagyon egyszerű példát mondanék: akinek nincs lába, és úgy kénytelen közlekedni - és tudjuk nagyon jól, hogy milyen most akár az akadálymentesítés helyzete Magyarországon -, az az ember azért, mert nem tolószékben, hanem kerekes székben ül, könnyebben föl fog tudni szállni a vonatra? Ezt nem hiszem. Tehát nem a neveken kell változtatni, és nem nagyon szép kifejezéseket kell találnunk, hanem végre rendeznünk kell akár a megváltozott munkaképességűeknek a körülményeit és helyzetét is.
Mik azok a kérdések, amiket esetleg megnyit ez a törvény, de nem rendez igazán? Az egyik a rehabilitációs hozzájárulásnak a kérdése, a rehabilitációs hozzájárulás és a rehabilitációs hozzájárulás által a költségvetésbe befolyt közel 67 milliárd forintnak a helyzete. Lehet ezt deklarálni, lehet arról vitatkozni, hogy most magas ez a hozzájárulás vagy alacsony a hozzájárulás, vagy indokolt-e most egy 1 százalékos csökkentés, tehát hogy nem a foglalkoztatottak 5, hanem a 4 százalékánál kell ezt alkalmazni, lehet beszélni arról, hogy most a pozitív vagy negatív, hogy tulajdonképpen 25 főre emeltük azoknak a cégeknek… - a 25 fő fölött alkalmazó cég kerülhet bele abba a rendszerbe, amelyiknek rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie, erről vitatkozhatunk.
De arról még mindig nem beszéltünk, hogy ebből a befolyó összegből mit fordítunk vissza arra, hogy motiválni tudjuk a munkáltatókat, hogy megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztassanak. Mert ez rendezetlen, mert nem elég - sajnálom, hogy kiment, mert ez hozzá fog szólni -, nem elég Talabér Márta gyönyörű szava, hogy buzdítja arra a munkáltatókat, hogy foglalkoztassanak megváltozott munkaképességűeket. Ezek szép szavak. Nem elég a sok szép szó, mert aki ezeket a szép szavakat meghallja, az valószínűleg a törvénykezést is figyelemmel kíséri, és talán van olyan rálátása, hogy ő még a motiváltságát is elő tudja hozni, és a motiváltságával, illetve az előnyeivel is tisztában van annak, hogyha ő ilyen személyeket alkalmaz. Tehát ez nem elég.
Komplex, és ha már van egy rehabilitációs hivatal, amit ráültetünk a megváltozott munkaképességűek fejére, akkor ezt a rehabilitációs hivatalt talán használhatnánk arra is, hogy az adott térségben a motivációs tréningeket munkáltatók számára végezze, vagy végezzen egyfajta felvilágosítást ezen emberek, illetve ezen érintettek körében, hogy előmozdítsuk a helyzet megváltoztatását, mert ez nem fogja.
És ha már itt tartunk, azt a kérdést sem rendezi, amit egyébként a munka törvénykönyvéhez módosításként is benyújtottam, az ésszerű foglalkoztatás kérdését sem rendezi. Mert tényleg elképzelhető, sőt, én biztos vagyok ebben, én magam is ismerek ilyen cégeket, ahol az a helyzet áll fenn, mint ami Várpalotán vagy akár a térfigyelő rendszer üzemeltetésénél Pécsett, hogy stigmatizálás nélkül, felismerve az előnyöket, foglalkoztatnak megváltozott munkaképességűeket. De a munkáltatók legnagyobb részénél nem ez a jellemző, hanem ott van a megváltozott munkaképességű személy egy stigmatizált dolgozóként, és ténylegesen stigmatizáltként, akiről még a kollégái is tudják, hogy ja - bocsánat a kifejezésért az érintettektől, de sajnos ez van a köztudatban, és csak ezzel tudom érzékeltetni -, ez a béna csak azért dolgozik itt, hogy a főnöknek ne kelljen fizetnie. Ezen a szemléleten ez a rendszer-átalakítás nem fog segíteni.
Ezen az segítene, hogyha ehhez a törvényhez társultan normális tréningek, illetve rendszerek lennének, amik elősegítenék ennek a kiküszöbölését. Semmi mást nem érünk el ezzel, hogyha drasztikusan emeljük folyamatosan a szankciórendszert, mint hogy kialakul a megváltozott munkaképességűek körében a gyárkapukon belüli munkanélküliség, vagyis háromszor föl fogják söpörtetni velük ugyanazt a járdaszakaszt, csak azért, hogy ne kelljen fizetniük a járulékot.
És ha már ennél a résznél tartunk: a kormány megint fordítva ül a lovon. Statisztikai ügyeskedésekkel lehet mutatni azt, hogy nő a foglalkoztatottak száma Magyarországon, csak sajnos az olyan emberek, mint én is vagy bármelyik frakciótársam, akik emberek között járunk, és szóba elegyedünk velük, és járjuk az utcákat a saját lakókörnyezetünkben, azt tapasztaljuk, hogy egyre több ember veszíti el a munkáját, és nemhogy csökkenne a munkanélküliség, hanem belülről nézve, magából a társadalomból, a Föld bolygóról, azon belül is Magyarország államból nézve valahogy úgy tűnik, minthogyha csökkennének a munkahelyek. De ha nem is csökkennének, hanem valamivel, fokozatosan emelkednének vagy stagnálnának, akkor sem képes ez a rendszer felszippantani a megváltozott munkaképességűeket.
Tehát inkább először ezt a hátteret kellene biztosítani, és utána bevezetni ezt a rendszert, és én akkor azt mondom, hogy igen, a megváltozott munkaképességűek bizonyos százaléka, feltéve hogy van felszívó ereje a munkerőpiacnak, igen, ők kényszeríthetőek arra, hogy visszatérjenek a munka világába. De amíg ezek a feltételek nincsenek meg, addig finoman szólva is bűn ilyen szankciórendszert tenni a megváltozott munkaképességűeknek a nyakába.
Ami mindig probléma szokott lenni mostanában - vagy lehet, hogy csak én vagyok erre nagyon kihegyezve, de nem hiszem, mert mások is említették már ezt a problémát -, az pedig az, hogy megint túl nagy hatáskör kerül át a miniszteri rendeleti szintre, illetve a kormány hatáskörébe. Amit bizottsági kisebbségi véleménynél például említett Baráth Zsolt képviselőtársam, az például az, hogy még azoknak a körét, azoknak a foglalkozásoknak a körét vagy munkáknak a körét, amelyek mentesülhetnek a rehabilitációs hozzájárulás fizetése alól, ezt majd a kormány fogja meghatározni.
Ez egy olyan jelentős mennyiségű embert érintő kérdés és egy olyan jelentős kérdés, aminél akár egy kormány kezébe adott lehetőségnél sokkal nagyobb a hiba lehetősége, minthogyha ezt maga az Országgyűlés tárgyalja meg, és maga az Országgyűlés dönt ebben a kérdésben. Az egyik problémája a hibalehetőség kérdése, a másik pedig a korrupcióra lehetőséget adó jellege, és ez ma Magyarországon, engedjék meg nekem, ellenzéki politikusként húsz éve figyelve a rendszerváltást követő politikai attitűdöket, ez szerintem egy jogos félelem ezzel a kérdéssel kapcsolatban is.
És akkor térjünk át egypár szóval a szociális és egyéb törvényeket érintő szigorításokra. Az egyik fő szigorítás, amit már említettem, illetve az egyik fő rossz jelensége ennek a módosításnak, az az, hogy a kétezer fő alatti településeken nem lesz családsegítés. A legnagyobb problémák azokon a településeken jelentkeznek, ugyanis az infrastrukturális kiépülés miatt semmi más lehetősége nem volt, nem lehet egy kétezer fő alatti településen élő személynek arra, hogy segítséget kérjen, illetve a hivatali útvesztőben valami útmutatást kapjon, mint az, hogy családsegítő szolgálat munkatársa dolgozik a településen.
Majd nézzük meg azt, valószínűleg ezt statisztikai adatok is alátámasztják, nagyon nagy százalékban élnek idős emberek háromezer fő alatti településeken. Hogyha egy háromezer fő alatti településen nem lesz kötelezően ellátandó feladat az idősek napközbeni ellátása, akkor kérdem én, ez a rengeteg idős ember, aki ilyen méretű településen él, hova fordulhat segítségért, hol töltheti el a mindennapjait - adott esetben ez is akár egy életszerű kép lehet -, hogy ne egy fűtetlen szobában, magányosan töltse a mindennapjait. Hol fogja tudni ezt megtenni?
(13.30)
És akkor szóba került már a házi segítségnyújtás kérdése. Igen, tény, rendezetlen ez a kérdés. Igen, tény, nagyon sok olyan ellátást biztosító van, aki ennek a rendszernek a szolgáltató részéről potyautasa. Igen, van. És egyébként közlöm államtitkár úrral, hogy ez nagyon sokszor akár történelmi egyház keretein belül is működhet, ilyen-olyan, mondjuk, roma misszió keretén belül. Mindez szép és jó, nyirbáljuk meg, ezeket a potyautasokat rázzuk le a rendszerről, mert erre nincs szükség, mert lehet, hogy pont emiatt, költségvetési problémákból adódóan pont az az ellátó, szolgáltató nem fog olyan jellegű juttatásban, illetve normatívában részesülni, amivel normálisan és egészségesen fönn tudja tartani a szolgáltatását.
De akkor ezt miért nem lehet a jelenlegi törvényi kereteken belül megtenni? Lehetőséget ad rá mind az ellenőrzési rendszer, mind a törvény által leírt és deklarált követelményrendszer, amit igenis végre kellene hajtani, és amit igenis be kellene hajtatni ezekkel a szolgáltatókkal. És ha így működne, normálisan, akár a működési engedélyének, akár az irányadó jogszabályoknak megfelelően működik egy házi segítségnyújtó szolgálat, abban az esetben az ügyfélszáma alapján következtetni lehet arra, hogy ez a szolgáltatás szükséges az adott térségben vagy az adott településen, vagy nem. Mert ha betartja szó szerint a törvényeket, akkor, ha ezen a területen nincs szükség az ő ellátására, akkor nem tudja fenntartani azt az esetszámát, amivel a szolgáltatását fenntarthatja.
Tehát ilyen egyszerű, nem kell drasztikus lépéseket hozni ennek a problémának a megoldására. Drasztikus lépéseket esetleg csak azért kell hozni, hogy a favorizált, a kormány által favorizált önkormányzati és egyházi fenntartók egy huszárvágással eltüntethessék maguk körül az esetleg sokkal színvonalasabb és jobb szolgáltatást nyújtó egyéb ellátókat.
Tehát valahogy a gondolkodásmóddal és a sorrendiséggel, illetve magával a törvényjavaslatnak a mondanivalójával nem tudunk egyetérteni. Nem beszélve még arról, hogy nagy csinnadrattával megszületett az NSZK, a nemzeti szociálpolitikai koncepció, önök őszre ígértek egy nagy szolgáltatási törvényt, amely majd a gyermekvédelmi törvény és a szociális törvény ötvözésével teljesen, sarkaiból kiforgatja a rendszert, és megreformálja a szociálpolitikai ellátásokat, illetve a szociálpolitika rendszerét Magyarországon. Ezt nem láthatjuk, megint csak a toldozgatás-foldozgatást. Akár azt is kérdezhetném, hogy végre mikor valósul meg az a nagyszerű ígért rendszerátalakítása a kormánynak.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
