DR. RÉTHELYI MIKLÓS
DR. RÉTHELYI MIKLÓS
DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt képviselő Asszonyok, Képviselő Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mielőtt rátérnék a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat részleteinek ismertetésére, bemutatására, szeretnék két hivatali elődömnek tisztelettel adózni: Trefort Ágostonnak, aki a XIX. század végén, a kiegyezés idején vallás- és közoktatásügyi miniszterként viselte gondját a közoktatásnak, felsőoktatásnak, és különösen Klebelsberg Kunónak, aki pedig a XX. század elején, különösen az első világháború utáni, nagyon nehezen induló időszakban szinte csodákat művelt a magyar művelődés, a magyar műveltség és a magyar felsőoktatás megteremtésében.
Szeretnék arról is szólni, hogy az elmúlt 20 évben két alkalommal döntött az Országgyűlés felsőoktatási törvényről, két törvényt határozott meg. Az egyik az 1993. évi LXXX. törvény, amelynek két lényeges elemét szeretném most kiemelni. Az egyik az egységes felsőoktatás megteremtése volt. Előtte az agrár-, az egészségügyi felsőoktatás ágazati felügyelet alatt állt, és ez a ’93. évi törvény összevonta, és az Oktatási Minisztérium felügyelete alá helyezte a felsőoktatást. Egy másik jelentős lépés, amelynek nagyon kedvező hatása napjainkig is érezhető, a doktori képzés bevezetése. Ez az egyetemi képzésnek az a része, amelyben korábban a tudósjelöltek, tudományos munkára készülő fiatalok képzése kandidatúrában, aspirantúrában zajlott, és most az egyetemekhez került. Ezt a feladatot az egyetemek nagyon jól szervezték, jól indították, és ma is az egyik nagyon jól működő része a magyar felsőoktatásnak. A másik a 2005. évi CXXXIX. törvény, amely viszont a képzési ciklusokat vezette be a magyar felsőoktatásban. Korábban volt főiskolai képzés, volt egyetemi képzés, volt főiskolai diploma, volt egyetemi diploma. 2005-től a képzést ciklusokra bontotta, erről még a következőkben fogok szólni.
A nemzeti felsőoktatásról szóló jelen törvényjavaslat néhány sorát fölolvasom: “Az Országgyűlés a nemzet iránt érzett felelőssége tudatában, az alaptörvényben foglalt hitvallás szerint, egyetértve a nemzet lelki és szellemi megújulásának szükségességével, bízva az egyetemi polgárrá váló fiatal nemzedékek elhivatottságában, továbbá azt a hitét kinyilvánítva, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét felemelik Magyarországot, a nemzeti felsőoktatás szabályozására új törvényt alkot.” Úgy gondolom, hogy ez az invokáció egy magasztos cél megteremtésére biztatta a törvényjavaslat előkészítőit és majd az elfogadott törvény alkalmazóit is.
Mielőtt a részletekre térnék, még hadd mondom el, hogy a felsőoktatás 1990-ben lényeges változáson esett át. 1990 előtt a középiskolát végzett hallgatók elég kis százaléka folytatta tanulmányait a főiskolákon, egyetemeken. 1990-ben és az azt követő években megháromszorozódott az egyetemi, főiskolai hallgatók száma. Ez az egész felsőoktatásban egy új időszakot indított el, a hallgatók nagy számával való szembenézést, ahol egyformán kell figyelnünk a minőségi és a tömegoktatásra is. A jelenlegi, most vitára kerülő törvényjavaslat ebben a kérdésben is segítséget és útmutatást fog nyújtani.
Kérem, a felsőoktatási intézmény feladata az oktatás, a tudományos kutatás és a művészeti alkotó tevékenység, ezek folytatására létesített szervezet a felsőoktatási intézmény. A felsőoktatás képzési ciklusai 2005 óta az alapképzés, a mesterképzés és a doktori képzés. Az alapképzés 3,5-4 éves képzés, egy első fokozatú diplomával jár. Ennek folytatása a mesterképzés, amely általában kétéves, és egy újabb diplomát jelent, a mesterképzés lezárása után lehet doktori képzésre jelentkezni. Az alapképzést mindegyik felsőoktatási intézmény műveli, hirdeti az alapképzésben lévő szakokat, főiskolák és egyetemek egyaránt. A mesterképzés megvan a főiskoláknál is, bár inkább az egyetemek feladata, és a doktori képzés, noha egy-egy főiskola is indított doktori képzést, de ez egyértelműen az egyetemek feladata.
A felsőoktatás keretei között van még kétféle képzés. Az egyik a felsőoktatási szakképzés, amely gimnáziumi érettségi után egy kétéves képzés, elsősorban a főiskolák, illetve az egyetemek főiskolai karai folytatják ezt a képzést, és a szakirányú továbbképzés, amely egy végdiplomára, egy mesterdiplomára épülő továbbképzés. Ez megtalálható a főiskolákon, egyetemeken egyaránt.
Felsőoktatási intézményt alapíthat a magyar állam, országos kisebbségi önkormányzat, Magyarországon nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet, alapítvány vagy közalapítvány. Az állam nevében a fenntartói jogokat, ha törvény másképp nem rendelkezik, az oktatásért felelős miniszter gyakorolja a felsőoktatási intézményekben.
A felsőoktatási intézmények elismerésüket az Országgyűléstől kapják. A felsőoktatási törvényben jelenleg is, és a jelen tervezetben is külön oldalon szerepel az államilag elismert, az Országgyűlés által elismert felsőoktatási intézmények felsorolása.
(8.10)
Az intézmények működési engedélyét pedig az Oktatási Hivatal adja ki különböző feltételek figyelembevétele alapján. A felsőoktatási intézményeknek alapító okirata van természetesen. Az alapító okiratot a fenntartó fogadja el, és ennek módosításairól is a fenntartót kell tájékoztatni, és a fenntartó fogadja el.
A felsőoktatási intézmények - amely lehet egyetem vagy főiskola - közül nemzetstratégiai célok megvalósítása érdekében a kormány kiemelt felsőoktatási intézménnyé minősíthet egyeseket. Ez új, ez az eddigi gyakorlatban nem szerepelt. Ez a “kiemelt felsőoktatási intézmény” minősítés azokat az intézményeket illeti meg, amelyek a nemzetközi versenyképességben is már eddig is bizonyították az előkelő helyezésüket, és ezzel a kiemeléssel, amely természetesen a működési támogatást is jelentené, a versenyképesség fokozását, a nemzetközi versenyben elért jobb helyezést tudjuk biztosítani.
Kiemelkedő színvonalú képzést nyújtó intézmények megkaphatják a “kutató” minősítést, vagy lehet egyetemi kar is “kutató” minősítettségű, és a képzés területén, az alkalmazott kutatási területen nemzetközileg is elismert főiskolák pedig az “alkalmazott kutatások főiskolája” minősítését kaphatja.
A felsőoktatási intézmény vezető testülete a szenátus, a szenátus elnöke az intézmény rektora. A szenátus számos feladattal bír: meghatároz, megalapít, elfogad, javaslatot tesz, a fenntartó egyetértésével dönt. Egy hosszú lista szerepel itt a szenátus tevékenységének a leírására.
A törvényjavaslat intézkedik a szenátus létszámára vonatkozóan is, amely nem lehet kevesebb, mint kilenc fő, de ugyanakkor nem lehet túlságosan nagy, hogy az operativitás biztosítva legyen a szenátus életében. Az összetételéről is intézkedik, és elég sok vita után tartalmazza a törvényjavaslat azt a pontot, hogy a hallgatói önkormányzat a szenátus létszáma legalább 20, legfeljebb 25 százalékának megfelelő számban delegál képviselőt a szenátusba.
A felsőoktatási intézmény felelős vezetője és képviselője a rektor. A rektor első számú munkatársa a gazdasági főigazgató. Az állami felsőoktatási intézményben az eddigi gyakorlatnak megfelelően gazdasági tanácsot kell működtetni, a nem állami felsőoktatási intézményben ez működtethető.
Nagyon fontos a korunk adatigényes formája, működése nyomán, illetve annak a kiszolgálására a felsőoktatási információs rendszer meghatározása, amely több elemből áll: intézmény-nyilvántartás, a felsőoktatási felvételi rendszer, a személyi nyilvántartás - amibe hallgatók és az oktatók egyaránt bele kell hogy kerüljenek -, az oklevelek nyilvántartása, és ami nagyon fontos, a végzett hallgatók pályakövetési rendszere, amely alapján az egyetem, főiskola a saját működésének, oktatásának a minőségét is ellenőrizheti.
Az oktatói munkakörök lényegében nem változtak: tanársegéd, adjunktus, főiskolai vagy egyetemi docens, főiskolai, illetve egyetemi tanár. A törvényjavaslat részletesen leírja a feltételeket, az egyes oktatói munkakörben eltöltendő, eltölthető időt, és az egyes oktatói munkakörökhöz kapcsolt feladatok, munkakörök tartalmát is megadja.
A felsőoktatási intézményekben kutatói munkakörök is létesíthetők természetesen: tudományos segédmunkatárs, tudományos munkatárs, tudományos főmunkatárs, tudományos tanácsadó és kutatóprofesszori címmel.
Magasabb vezetői beosztások a felsőoktatásban: rektor, rektorhelyettes, főigazgató, dékán, gazdasági főigazgató és egy főtitkár, aki az igazgatási feladatokat látja el.
A hallgatók a felsőoktatási intézményeknek a kedvezményezett résztvevői. A törvényjavaslatban azt olvashatjuk, hogy minden magyar állampolgárnak joga van, hogy az e törvényben meghatározott feltételek szerint felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytasson, magyar állami ösztöndíjjal, magyar állami részösztöndíjjal támogatott vagy önköltséges képzésben. Ez egy új, a jelen helyzettől eltérő része a hallgatói státusoknak.
A hallgatói jogviszony a felvételről vagy az átvételről szóló döntés alapján a beiratkozással kezdődik el, és megint csak egy új pont, hogy a beiratkozást megelőzően a hallgatóval a kormány által meghatározott feltételekkel - amelyek kidolgozás alatt állnak - hallgatói szerződést kell kötni.
Az alapképzésre a feltétel a középiskolai érettségi bizonyítvány, és 2016-tól egy nyelvvizsga is követelmény lesz. Jelenleg a nyelvvizsga az oklevél megszerzésének a feltétele, mint ahogy azt többen tudják, gondolom.
A hallgatók felvétele során a kormány az esélyegyenlőséget biztosítandó a hátrányos helyzetű hallgatói csoportoknak, gyermekük gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon lévőknek, várandósoknak, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülőknek, fogyatékossággal élő jelentkezők csoportjához tartozóknak, nemzetiségekhez tartozó jelentkezőknek bizonyos kedvezményeket tud biztosítani.
A hallgatói létszámkeretet és elsősorban az államilag támogatott és az államilag részben támogatott, részösztöndíjjal támogatott hallgatói létszámkeretet a kormány a felvételi időpontját megelőző évben teszi közzé. Azok a szempontok, amelyek a keret számát és a keret szétosztását meghatározzák, a következők: nemzetstratégiai célok, közép- és hosszú távú munkaerő-piaci előrejelzések, a végzett hallgatók pályakövetési adatai - az információs rendszernél ennek a fontosságát már kiemeltem - és a képzési területen országosan és adott intézményben indított alap- és osztatlan képzésben indított szakok aránya, tehát a jelenlegi helyzet, hogy annak az ismeretében történjen a következő év beiskolázása.
A felsőfokú tanulmányokat záróvizsgával fejezik be a hallgatók.
A hallgatói önkormányzatról szól a törvényjavaslat. A felsőoktatási intézményben a hallgatói érdekek képviseletére hallgatói önkormányzat működik. A hallgatói önkormányzatnak minden tagja választó és választható.
A miniszter az e törvényben meghatározottak szerint ellátja a felsőoktatás ágazati irányítását. Megint egy sor feladatot sorol föl: működtetés, meghatározás, megküldi például a köztársasági elnöknek bizonyos kinevezéseknek az okmányait, ellenőrzést gyakorol.
Az állami hatáskörök ellátásában közreműködő testületek: a Magyar Akkreditációs Bizottság, amely a felsőoktatásban folyó képzés, tudományos kutatás, művészeti alkotó tevékenység tudományos minőségének ellenőrzését, biztosítását és értékelését elősegítő országos szakértői testület, amely e törvényben szabályozott módon közreműködik a felsőoktatási intézményekkel kapcsolatos eljárásokban, különös tekintettel a doktori iskolákra.
Nagyon sok kritika merült föl a MAB jelenlegi munkája, tevékenysége összeállításával kapcsolatban. A törvényjavaslat intézkedik a MAB összeállításáról, személyi összetételéről, támaszkodva a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Rektori Konferencia véleményére, és arra a megegyezésre ezen testületek között, hogy lehetőleg minden terület, tudományterület, kutatási terület érintve legyen a MAB tagjai között. A MAB működéséről is olvashatunk az előterjesztésben.
A MABszerepe a szakok indításában, a személyi, vezetői kinevezések elbírálásában és különösen a doktori képzésben volt jelentős az eddigiekben. A doktori képzésben a MAB-nak továbbra is kitüntetett szerepe lesz, és ezzel tudjuk biztosítani a doktori képzésnek az eddig is elért színvonalát.
(8.20)
A Magyar Rektori Konferencia az egyetemek, főiskolák, az intézmények vezetőinek a testülete, jelenleg is működik, és egy fontos testülete a felsőoktatásnak. Az Országos Doktori Tanács a doktori képzésben játszik vezető szerepet.
A törvényjavaslat több szakaszban intézkedik a vagyongazdálkodásról, amelynek a lényege vagy egyik határozott pontja: a felsőoktatási intézmény kötelezettsége a rendelkezésre álló források rendeltetésszerű, gazdaságos felhasználása, a szellemi és egyéb vagyon védelme. És pontokba menően olvashatjuk a vagyongazdálkodásnak a felsőoktatásra vonatkozó szempontjait.
A nem állami fenntartású felsőoktatási intézmények körébe az egyházi intézmények tartoznak, egyetemek és főiskolák. Az egyházi intézmények a hitélettel kapcsolatos és nem hitélettel kapcsolatos képzést is folytathatnak. Bizonyos szabályok másként vonatkoznak az egyházi intézményekre, és a vatikáni szerződésben foglaltak figyelembevétele is meghatározza az egyházi felsőoktatási intézmények működését és az eltéréseket az alapszabálytól.
A magán felsőoktatási intézményekből is bőven találhatunk az országban; meghatározott pontokban, helyeken a szervezeti és működési szabályzatukban eltérhetnek a magán felsőoktatási intézményekre vonatkozó intézkedések is.
A speciális képzési területekről is találhatunk a törvényjavaslatban: ilyen az orvos- és egészségtudományi képzést folytató egyetemek, amelyek hatalmas nagy klinikai ellátó részlegekkel rendelkeznek. Ezek helyenként külön centrumokba szervezetten illeszkednek az egyetemhez. A centrumok, az egyetem és itt a több oldalról jövő irányításnak a módját ott találhatjuk meg a törvényjavaslatban.
Hasonló terület az agrártudományi képzést folytató egyetemi karok. Elkülönült gyakorlóhelyek, tangazdaság, kutatóintézet, múzeum, arborétum, agrártudományi centrum keretében is működtethetők az agrártudományi egyetemeknek egyes intézetei.
Ha a felsőoktatási intézmény kizárólag a művészeti képzési ág valamelyikében folytat képzést, tehát a művészeti egyetemek, főiskola, akkor a törvényben foglaltakat bizonyos eltérésekkel kell alkalmazni.
Külön foglalkozik a törvényjavaslat a pedagógusképzés megszervezésével. Az osztott képzés nagyon előnytelen volt, és nagyon sok rossz következménnyel járt, elsősorban a pedagógusképzésre vonatkozóan. Sajnos, számszerű adatokkal tudjuk bizonyítani, hogy különösen a természettudományi tanárképzés utánpótlása gyakorlatilag eltűnt, országosan néhány hallgató indul neki a mesterképzésnek. Tehát a pedagógusképzésnek egy teljes átszervezése fog megtörténni, külön szervező központokkal, pedagógusképző központokkal, gondolva a pedagógusképzés különböző szintjeire, az alsó tagozatos tanítóképzésre, a felső tagozatos és a gimnáziumi tanárképzésre. Ez nagyon fontos eleme a törvényjavaslatnak, és nagyon komoly feladat, mert az, hogy az oktatásba, ha most csak a felsőoktatást nézzük, a felsőoktatásba kik érkeznek, azoknak a tanároknak a munkája fogja eldönteni, akik már az első naptól kezdve tanítókként, tanárokként foglalkoznak a gyerekeinkkel, unokáinkkal, és juttatják el őket az érettségi szintjére, és onnan továbblépve pedig a felsőoktatás területére.
Az igazgatási, rendvédelmi, katonai felsőoktatás, illetve az egyes intézményei sajátos szabályozása is megtalálható a törvényjavaslatban. Hadd mondom el, hogy éppen tegnap adta át a köztársasági elnök úr a közigazgatási egyetem rektorának a megbízólevelét, úgyhogy január 1-jével az az egyetem most már teljes felkészültségében kezdi a munkáját.
A törvényjavaslat végén értelmező rendelkezések, hatályba léptető, zárórendelkezések találhatók.
A jelenlegi magyar felsőoktatást sok kritika éri. Használhatatlan diplomák… - elhangzik az a védelem, hogy igen, de a diplomások munkanélküli helyzete, a munkához jutása mégiscsak jobb, mint a felsőoktatási diplomával nem rendelkező embereknek. Ezt egy olyan további kritika támadja, hogy igen, de nem a diplomáiknak megfelelő területen dolgoznak, hanem alacsonyabb szinten, ahová nem kellene egyetemi, főiskolai diploma. A kérdés nyilván még forrong, és az ország gazdasági helyzetének is javulnia kell ahhoz, hogy mindenki a helyére kerüljön, de azt nem vitathatjuk el, hogy az egyetemi diplomának értéke van, az egyetemi, főiskolai diplomáknak olyan értéke van, aminek a kárát látjuk, hogy a diplomás fiataljaink vagy a diplomás, már nem is annyira fiatal társaink nagyon könnyen találnak külföldön munkát. Tehát ez is a magyar diploma értékét mutatja. A magyar egyetemi képzésnek, talán nem az általános képzés, de a képzésnek nagyon jelentős területeire jellemző az, hogy külföldi hallgatók jönnek ide azért, hogy itt tanuljanak, és magyar diplomával menjenek aztán haza, és ez a magyar diploma megint csak - mint a magyar kezekben lévő magyar diploma - nagyon jól használható külföldön. Mindezeknek az értékeknek a megtartását és szélesítését, kiterjesztését kell ennek a törvényjavaslatnak biztosítani.
A tudományos képzést és az egyetemeknek és a főiskoláknak is részben, de elsősorban az egyetemeknek a tudományos életben való szerepét is szeretném néhány szóval részletezni. Említettem már a doktori képzést, amelyik a '93-as felsőoktatási törvénnyel került tételesen is megfogalmazásra, és nagyon komoly minőségi kritériumok fenntartásával sikerült a doktori képzésünket elsősorban talán vagy különösen a természettudományos területeken, orvosi területeken olyan szintre vinni, hogy a doktori képzésünkre is jönnek külföldről már egyetemet végzett emberek, és a fiatal, PhD-fokozattal rendelkező doktoraink legalább annyira kelendők, mint egyes egyetemi diplomával rendelkező fiataljaink.
A doktori képzés, ahol a tudományos utánpótlás termelődik ki, és az egyetemeken folyó tudományos munka szoros kapcsolatban áll a Magyar Tudományos Akadémiával, amelyik lényegében Magyarországon a tudományos élet fő szervezője. A Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportokat működtet az erre érdemes egyetemek karain, ahol az egyetemek munkatársai által megnevezett témákban nemzetközileg is elfogadható eredményű kutatásokat végeznek.
Az országos tudományos kutatási alapprogramból a támogatásoknak több mint a fele egyetemeken dolgozó kollégáinkhoz kerül, tehát a tudományos támogatásnak egy jelentős része, és mindez az oktatómunka, a tudományos munka biztosítva van a jelenleg tárgyalásra kerülő felsőoktatási törvényjavaslatban is.
Ami nagyon fontos feladat lesz a törvény elfogadása után és az egyes rendeletek megalkotása után, a képzés átgondolása. A bolognai rendszerként megnevezett osztott képzés, amint előbb már említettem, az alapképzés, a mesterképzés, annak a bevezetése nagy sietséggel történt; megfelelő kritikákat gyakran lehet hallani a készületlenségre, az át nem gondolt szakindításra, az egyes szakokba túlságosan nagy anyaghalmazoknak a belepasszírozására; koordinálatlanság az alapképzés és a mesterképzés között, a diploma piaci értéke, különösen az alapdiplomára gondolok. Úgyhogy, ha itt a törvény elfogadása után nyugodalmasabb idők következnek, akkor mindenképpen a felsőoktatási intézményekkel együtt dolgozva és a megfelelő szervezetekkel ezt a kérdést kell napirenden tartanunk.
(8.30)
És ha - ahogy említettem - a ’93-as felsőoktatási törvény és a 2005-ös törvény is egy-egy új elemet vitt be a felsőoktatásba, akkor nagyon bízom abban, hogy a 2011-es felsőoktatási törvénynek lényegesebb új eleme lesz, hogy az intézmények kapcsolatot keressenek, illetve a meglévő kapcsolatokat bővítsék a vállalatokkal, a gazdálkodó szervezetekkel. Tehát az egyetem az akadémiai élet minőségének megtartása mellett - oktatás, tudomány, művészetek pártolása - a környezetével is olyan kapcsolatba kerüljön, amely előremutató, segíti az egyetem működését, és az egyetem az ott lévő tudáskoncentrációval pedig a vállalatok működését segíti elő, az innováció felé tudunk továbblépni.
Ennyit kívántam a törvényjavaslatról expozé formájában elmondani. Köszönöm ezt a lehetőséget. Kérem, hogy tanulmányozzák a törvényjavaslatot, és megfelelő pontokban gazdagítsák ennek a tartalmát, hívják fel a figyelmünket olyan pontokra, amelyek esetleg jobban is megfogalmazhatók lehetnek, utána biztosabbra vehető, hogy a magyar felsőoktatásnak ez olyan lökést fog adni, ami lépcsőszerűen újra pályára tereli majd.
Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
