DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatból egész egyszerűen süt a hatalomkoncentráció. Már megszokhattuk ezt a média vagy akár a választási bizottságok területén, azonban most a felsőoktatásban is ennek vagyunk tanúi.
A köznevelési törvényben is egyértelmű az a szándék, hogy az iskolaigazgatókat központilag szeretnék kinevezni, ugyanez a felsőoktatásban a rektorokkal kapcsolatban merül fel. Végigvonul a törvényen az a szándék, hogy a szenátustól, amely az érintettek részvételével, az ő döntéseikkel működik, csúsztatják fel a hatásköröket a rektorokhoz, ami nem lenne probléma abban az esetben, ha meghagynák azt a lehetőséget, hogy a rektort továbbra is a szenátus választja meg, illetve döntő befolyást gyakorol a rektor megválasztásában. Azonban láthatjuk, hogy a törvény 12. § (3) bekezdése szerint a szenátus mindössze rangsorolja a rektorjelöltek személyére érkezett pályázatokat, és ezt elküldi a fenntartónak, és a fenntartói jogokat a miniszter gyakorolja. Tehát a szenátustól, amely az érintettek részvételével, döntéseivel működik, gyakorlatilag egy fölülről kinevezett rektorhoz csoportosítja át az alapvető döntési szituációkat. Úgy érzem, ezzel az intézményi autonómiát is sérti a törvény.
Szó volt már itt a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságnak a helyzetéről, amelynek a költségvetésben is már gyakorlatilag az ellehetetlenítését célozták meg azzal, hogy a tavalyi 210 milliós támogatás helyett idén már egyáltalán nem is szerepel a MAB külön sorként a költségvetésben, hanem más testületekkel együtt egy 76 milliós keretet terjesztett be a Nemzetgazdasági Minisztérium, tehát a tavalyi 210 millió forint helyett jövőre másokkal együtt kellene 76 millió forintból működnie. Azt gondolom, ez egész egyszerűen elképesztő. Ráadásul az összetételre vonatkozó szabályok is megváltoznak, hat tagot delegál az oktatási miniszter szintén, illetve hármat a Rektori Konferencia, amelyben már olyan rektorok fognak részt venni, akiket szintén a miniszter nevez ki, tehát szintén fideszes politikai megfeleléssel fog a 12 tagú testületben 9 ember részt venni.
Az intézményi autonómia legerősebb sérülése a 20. §-ban testesül meg, amely azt mondja ki, hogy az egyesülésről a szenátusok előzetes véleményének ismeretében a fenntartó hoz döntést. Magyarul, az állami egyetemek esetében az egyesülésről nem is kell senkivel együttdöntési jogot gyakorolnia, a miniszter fog döntést hozni. Nagyon szép, hogy felsorolják az állami felsőoktatási intézményeket a törvényben, de ez a paragrafus, ennek a megváltoztatása előrevetíti, hogy igenis intézményi integrációra készülnek.
Nagyon gyakran elhangzik az, hogy Magyarországon túl sok felsőoktatási intézmény van, ez a törvény is felsorolja, 67 intézmény működik jelenleg. Ha az európai uniós átlagot 10 millió főre levetítjük, akkor 80 intézmény jut az Európai Unióban 10 millió főre, tehát európai uniós összehasonlításban igenis nem sok ez az intézmény Magyarországon.
Szólnom kell nekem is a hallgatókat érintő változásokról is, elsősorban a tandíjról. Ez a finanszírozási forma, az önköltséges rész, az egészen elképesztő módon részösztöndíjasnak hívott finanszírozási forma is igenis hatalmas terheket ró a családokra. Emlékezhetünk rá, hogy a Fidesz 2008-ban eredményes népszavazást kezdeményezett a tandíj eltörlésének érdekében. A Jobbik is támogatta ezt természetesen. Az emberek akkor egyértelműen kifejezték az akaratukat az ingyenes, államilag támogatott felsőoktatás mellett. Emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az emberek egyértelmű akarata az, hogy ne a pénztárca döntse el, hogy ki szerezhet Magyarországon diplomát. Erre, kormányra kerülve a Fidesz ezt vezeti be, ami ellen ellenzékben annyira ágált, és amit a népszavazáson az emberek is kinyilvánítottak. Ez elfogadhatatlan, és azt gondolom, óriási hitelvesztés a kormánynak.
Ráadásul ez a tandíj nemcsak a szegényeket fogja távol tartani a felsőoktatási intézményektől, hanem már veszélyezteti a középosztálynak a gyermekeit is, ebben a helyzetben, ebben a gazdasági helyzetben igenis ezt kell mondanunk, nemcsak a szegény gyerekeket fogjuk kizárni, hanem egyenesen a gazdagok kiváltságává fogjuk tenni a felsőoktatást, ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényt, ezt a finanszírozási formát.
Nagyon fontos célkitűzése a tárcának, hogy a minőség irányába mozduljon el a felsőoktatás, amivel természetesen egyetértünk, nem szeretnék itt most történeteket mesélni arról, hogy milyen események történnek az egyetemeken, a vizsgákon mennyire felkészületlenek a tanulók, illetve a középiskolai tananyagból sem tudnak szinte semmit, ezért valóban nagyon fontos a minőségnek a javítása. Ugyanakkor számos nyilatkozatban hallhattuk, és magában a törvényjavaslatban is a minőség ellen ható mennyiségi kritériumokat fogalmaz meg a törvény.
(10.40)
Az egyik ilyen az, hogy öt év átlagában az egyetemeknek évente 60 doktorjelöltet kell kibocsátaniuk. Ez egész egyszerűen elképesztő. Ahogy Balczó Zoltán képviselőtársam is mondta a törvény egy pontjára utalva, ezt meg kell ismételnem: nem tudom, hogy hol él az, aki ezt leírta. Ez nem a minőség irányába fog hatni, hanem annak irányába, hogy rugdossák a felkészületlen és a doktori fokozat elnyerésére nem alkalmas jelölteket is az egyetemek a doktori fokozat megszerzésére annak érdekében, hogy megtarthassák egyetemi rangjukat.
Ugyan a törvényjavaslat nem tartalmazza, de az EU 2020 stratégiának része, és elvárás az Európai Uniótól Magyarország irányába is, hogy az akkor 30-34 éves korosztálynak a 40 százaléka felsőoktatási végzettséggel rendelkezzen, tehát diplomás legyen. A bizottsági ülésen helyettes államtitkár úr elmondta, hogy Magyarország “csak” 30 százalékot céloz meg, hiszen ezt nem tudjuk elérni. De ez szintén egy olyan mennyiségi kritérium, ami egész egyszerűen nem teszi lehetővé azt, hogy a magyar felsőoktatás minősége emelkedjen.
És végül szeretnék szólni még két, a hallgatókat alapvetően érintő kérdésről. Az egyik a nyelvvizsga kérdése. Tudjuk nagyon jól, hogy nagyon sok olyan fiatal van, aki azért nem tudja megszerezni a diplomáját, mert az előírt nyelvvizsga-követelményeknek nem felel meg, azt egyelőre nem tudta a diploma megszerzésének idejére teljesíteni. De erre nem az a megoldás, hogy akkor már bemeneti követelménynek előírjuk a nyelvvizsgát, hogy felvételizni se tudjon az, akinek nincsen legalább egy C típusú középfokú nyelvvizsgája. Csak abban az esetben várhatjuk el azt, hogy egy hallgató vagy akár egy érettségiző nyelvvizsgát szerezzen, ha erre biztosítjuk a felsőoktatásban, illetve a közoktatásban a lehetőséget, hogy ingyenesen a közoktatás és a felsőoktatás keretei között megszerezze azt a nyelvtudást, azt a nyelvismeretet, amely szükséges ahhoz, hogy a diplomáját megszerezze.
Nem tehetjük meg azt, hogy olyan előírást, olyan kritériumot támasztunk, ami mellé nem rendeljük oda a képzést. Ezt nem tehetjük meg a hallgatókkal, tehát csak akkor követelhetjük meg a nyelvvizsgát, ami egyébként szerintem helyes, hogy megköveteljük, ha emellé a képzést is odatesszük.
A következő és egyben utolsó pont, amiről beszélek, az a hallgatói szerződések kérdése. Azzal az alapelvvel, amit az oktatási tárca megfogalmazott, hogy aki államilag finanszírozott képzésben vesz részt, az a közösséget szolgálja a tudásával és a közösségért, a magyarságért dolgozzon, azzal egyetértünk, de nem szabad a ló túlsó oldalára esni. Tehát a törvény ugyan nem tartalmazza ennek a részleteit, de szintén a tárca irányában már elfogyott a bizalmunk sajnos, tehát a hallgatói szerződéseket igenis konkrétan, törvényi szinten kellene szabályozni azért, hogy világos legyen mindenki számára, hogy milyen feltételekkel vállalja a felsőoktatásba kerülést. Ez nem világos ebben a törvényben, és ez is az oka az általam említetteken kívül, hogy nem tudjuk azt támogatni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
