FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A felsőoktatási törvény megvitatásánál elengedhetetlen, hogy beszéljünk a gazdasági háttérről, ugyanis enélkül nagyon sok mindent nem tudnánk megérteni a törvény megfogalmazásában.
Az elmúlt egy évben a kormányzati szándék egyértelművé vált: önök úgy tekintenek a felsőoktatás egészére, mint egy olyan lehetőségre, ahonnan pénzt lehet kivonni. Ezt tanúsítja az is, hogy februárban egy 20 milliárdos zárolással illették a felsőoktatást, a Széll Kálmán-tervben előirányozták, hogy három év alatt 88 milliárd forintot kívánnak kivonni ebből az intézményhálózatból, illetve ennek a forrásait ennyivel kívánják csökkenteni, illetve ha megnézzük a jövő évre vonatkozó költségvetési forrásokat, ott is egyértelművé válik ez a szándék. A tavalyi évben 479 milliárd forintot költöttek, fordítottak a felsőoktatásra, jövőre az összeg 443 milliárd forint, tehát 36 milliárd forintot egy év alatt vonnak ki. Ez nominálértéken 7 százalékos, reálértéken közel 12 százalékos forráskivonás.
Ez tehát a háttér, ennek tükrében kell vizsgálnunk a törvényt, s ennek alapján nyugodtan mondhatjuk, ismerve a kormányzati belső megosztásokat, hogy ennek a törvényjavaslatnak a gazdasági, pénzügyi kérdéseit érintő részeit Matolcsy György, illetve a Nemzetgazdasági Minisztérium mondta tollba a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak, az ő elképzeléseit tükrözi nagyon sok minden ebben a törvénytervezetben.
De honnan is szeretnék pótolni a kieső forrásokat? És itt át kell hogy térjek a képzési formákra, hisz ez ad magyarázatot erre. Beszéltünk itt már arról, hogy a konvergenciaprogram előrevetíti az állami, ingyenes helyek drasztikus lecsökkentését, 53 ezer fő helyett 2014-re 30 ezer fő tanulhat csak ingyenesen a felsőoktatásban. Természetesen itt részben csökkenés következne a gyerekek létszámának csökkenéséből is, de egyáltalán nem ilyen drasztikus, 23 ezer fős kivonást indokolna ez a demográfiai csökkenés, ez ennél sokkal súlyosabb.
Ami még súlyosabb, hogy három képzési formát ismer az új törvény, és ezek közül a részönköltséges, részösztöndíjas képzés is előreláthatólag többe kerülne, mint most a költségtérítéses, illetve azt is előrevetítik, hogy elsősorban a műszaki, természettudományos, informatikai területen maradna meg az ingyenes képzés, illetve az a forma, ahol a felét kell a tanulónak fizetnie, felét az állam adja. Ezáltal előfordulhatna az a helyzet, hogy bizonyos szakokra, jogász, bölcsész és egyéb olyan szakokra, amik fontosak, és vitatható tényleg, hogy jelenleg túlképzés folyik, de mégis méltánytalanul kevés államilag finanszírozott férőhely jutna ezekre a szakokra.
Sokszor tiltakoznak az ellen, hogy mi tandíjnak nevezzük ezt a rendszert. Erre én egy költségvetési vitában elhangzott párbeszédet szeretnék idézni. Abszurd módon előfordulhat az a helyzet itt az Országgyűlésben, hogy három év elteltével egy MSZP-s és egy fideszes képviselő között egy olyan párbeszéd zajlott le, ami három évvel ezelőtt valószínűleg fordított indokokkal elhangzott ugyanilyen formában.
Arról van szó, hogy Hiller István, aki, tudjuk jól, hogy az előző kormányzat egyik emblematikus figurájaként, annak a kormányzatnak a tagjaként, aki a tandíjat kívánta bevezetni, a költségvetési vitában hosszasan a tandíj ellen érvelt, ahelyett, hogy örült volna annak, hogy megvalósítja a tervüket a jelenlegi kormányzat. Erre felállt a Fidesz részéről Szalay Péter képviselő, és ahelyett, hogy megcáfolta volna, hogy itt tandíj bevezetésére készülnek, szó szerint ezt mondta, hogy az Egyesült Államokban például teljesen természetes dolog, hogy ha beiratkozik valaki akár a bostoni vagy bármelyik más neves vagy kevésbé neves egyetemre, ott egy költségtérítést kell fizetnie. Mikor az ellenzéki padsorokból bekiabáltak, hogy ezt tandíjnak nevezik, akkor az volt rá a reakció Szalay Péter részéről, hogy most mindegy, hogy hogy hívjuk, ez egy természetes dolog. A mi gazdasági helyzetünk indokolja, hogy valamilyen formában mi is lépjünk ebben a kérdésben.
Úgy gondolom, elég egyértelmű ezt a helyzet innentől kezdve. És azért egy pillanatra ott is álljunk meg ennél az abszurd helyzetnél, hogy három év elteltével felcserélődtek a szerepek: Hiller István a tandíj ellen érvelt, a kormánypárti képviselők pedig elismerik, hogy itt ennek a bevezetésére készülnek.
Az állami helyek számának drasztikus csökkentése azért is elgondolkodtató, amit már itt hallottunk, hogy van egy 40 százalékos cél, a felsőfokú végzettségek aránya ennyi kellene hogy legyen. Nálunk jelen pillanatban ez 22 százaléknál alig több, és mindezek mellett csökkentjük az állami férőhelyek számát, ami a társadalmi mobilitást fogja gátolni, és rengeteg szegényebb sorsú családot fog elriasztani attól, hogy felsőoktatási intézménybe küldje a gyerekét.
És mi erre a kormány válasza? A kormány válasza a diákhitel, amit bele is foglalnak a törvénybe. Meg kell állapítani, és ez vitán felül áll, hogy a diákhitel egy olyan intézményrendszer, ami fontos abból a szempontból, hogy jó néhány gyermek vagy fiatal enélkül nem tudott volna diplomát szerezni. Ugyanakkor önmagában ezt felkínálni a diákoknak, miközben önök is érzik, és a diákhitel intézménye, illetve az új diákhitel II. intézményének a felállítása mutatja azt, hogy önök is érzik, hogy az új felsőoktatási rendszer, az új felsőoktatási törvény bizonyos fiatalokat ki fog zárni vagy kizárhat a felsőoktatásban való részvételből, ennek a felkínálása, úgy gondolom, hogy nagyon átgondolatlan.
Tudjuk mindannyian, hogy a jelenlegi hónapokban, években a hitellel kapcsolatban milyen tapasztalatok vannak az emberekben, mennyire ódzkodnak ettől, és mi pedig ezt kínáljuk fel a fiataloknak, hogy ha majd elvégezte az egyetemet, egy több millió forintos adóssággal kezdje meg az életét és mindezt úgy, hogy lehet, hogy még munkát sem fog találni, ki tudja, hogy milyen sors fog rá várni.
(10.50)
Ha már a diákhitelnél tartunk, fontos dolognak tartom azt is megemlíteni, hogy a diákhitelt nagyon sokan úgy veszik fel, hogy valójában nincsenek is rászorulva, s amikor a Diákhitel Központ megalakításának tízéves konferenciája volt, akkor ezt sikerpropagandaként mutatták be, mert több mint 300 ezer ember vette fel a diákhitelt. Én nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy a kormányzat, az államtitkárság foglalkozzon azzal, hogy tényleg csak azok vegyék fel a diákhitelt, akik rá vannak erre szorulva, felelőtlen gondolkodás miatt ne kerüljön senki kényelmetlen helyzetbe a későbbiek során.
Még néhány dolgot szeretnék megemlíteni, csak címszavakban. A hallgatói szerződés kapcsán fontos az arany középút megtalálása. Az elvvel egyetértünk, és tényleg elgondolkodtató, hogy miért is szeretnének a diákok például a jelen pillanatban ilyen sokan külföldre menni, de úgy gondolom, itt azért egy kis önkritikát is kellene gyakorolnia a kormányzatnak, az elmúlt másfél évben a fiatalok érdekében semmilyen konkrét lépés nem történt, és úgy gondolom, azért a kettő között van összefüggés. Tehát fontos, hogy ha az állam befektet egy diák oktatásába, akkor az ne külföldön hasznosuljon, de mégse essünk át a ló túloldalára.
Összességében annyit szeretnék itt elmondani a Jobbik álláspontjáról, hogy vannak pozitívumok a törvényjavaslatban, ugyanakkor számos kritikus, számunkra elfogadhatatlan dolgot is tartalmaz ez a törvényjavaslat, és legalább ekkora gond az, hogy ez a törvényjavaslat nem ad választ számos lényeges felsőoktatási problémára, homályban hagy fontos kérdéseket, emiatt a beterjesztett formában nem tudjuk támogatni a törvénytervezetet.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
