SÁRINGER-KENYERES TAMÁS
SÁRINGER-KENYERES TAMÁS
SÁRINGER-KENYERES TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy felszólalásomban jobbára inkább abból az irányból közelítsem meg az új felsőoktatási törvény tervezetét, mint gyakorló apa, háromgyerekes családapa, akinek jelenleg is két gyermeke a felsőoktatási rendszerben vesz részt.
Nyilván ebből adódóan az embernek olyan tapasztalata is van a jelenlegi bolognai rendszerről, amit otthon az asztal körül megbeszélve tapasztalhat, és amit a gyermek elmond a szülőnek, illetve amit a szülő megpróbál megérteni a gyermek életéből. Ezek a tapasztalatok, azt hiszem, kicsit mások és életszerűbbek, mint azok, amiket az újságokban vagy a médiákon keresztül hallhatunk.
Tehát ezek szerint azt tudom mondani, és ezt hallom a gyermekeimtől, hogy a jelenlegi felsőoktatási rendszer olyan típusú oktatási rendszer, aminek az átláthatósága szinte a minimumra csökkent. Olyan szempontból értendő ez, hogy egy gyermek, aki sikeres érettségi után egyetemi felvételt nyert, majd bekerült egy adott felsőoktatási intézménybe, a vizsgák függvényében tud aztán továbbhaladni és elvégezni az egyetemet. Az előttem szólókhoz hasonlóan mondom: akár 6-10 év alatt is befejezhet egy képzési formát, egy BSc-t vagy alapképzési formát - szép magyar szóval mondva -, illetve mesterképzésit.
Ezt, hogy akár ennyi idő alatt befejezheti, olyan példával tudom alátámasztani, ami nagyon életszerű: egy évfolyamból, amely 21 hallgatóval indult elsőben, egyetlenegy fog BSc-államvizsgát szerezni a végén; tehát abból az eredeti évfolyamból. Ez mutatja, hogy ez a rendszer valahol nem tökéletes, nem létezik, hogy egy ember tud 3 év alatt egy tantárgyból vizsgát tenni.
Mi lehet ennek az oka? - kérdezem a gyermekeimet, mondjátok el. Lehetőségünk van most elmondani egymásnak, akár a parlamentben javaslatot tenni jobbító szándékkal, akár az oktatás vezetőinek elmondani, hogy mit kellene ebben a helyzetben tenni. Többek között van egy ilyen nagyon fontos feladatuk a felsőoktatásban dolgozó tanároknak, hogy a bolognai rendszerhez hozzá kellene igazítani az oktatott tananyag mennyiségét. Ez is nagyon fontos dolog. Hiszen egy pedagógust mondjuk régebben 4 vagy 5 év alatt képeztek ki, egy főiskolán most 3 év alatt akarják, hogy ugyanazt a tudásanyagot elsajátítsa, de még borzasztóbb ez az agrár-felsőoktatásban. Ezt azért tudom mondani, mert ez közel áll a szívemhez, és én magam is ebben vettem részt. Öt év alatt tudtunk egy agrárdiplomát megszerezni, ami feljogosított bennünket arra, hogy állat- és növénytermesztésben tevékenykedhessünk mint diplomás emberek. Most pedig egy BSc-képzéssel rendeznék ezt le, tehát alapképzéssel; 3 év alatt átnézve a tananyagot, ugyanazt követelik a gyerekektől, mint amit megköveteltek annak idején a mi esetünkben. Van tehát egy ilyen fontos feladat is, hogy a tudásanyag mennyiségét időarányossá kell tenni.
A bolognai folyamatról önmagában csak azt tudom mondani, hogy nagyon komplikált és nagyon összetett rendszert hozott létre, ahol még egy kérdéskört meg lehet kérdőjelezni, ez pedig az átjárhatóság lehetősége. Nem tudom, hogy azok, akik döntöttek erről, hogy a különböző karok és különböző szakok között hogyan lehet egy diáknak az átjárhatóságot biztosítani, azok csak papíron bonyolították-e le, vagy megpróbálták ezt a gyakorlatban is eszközölni.
Ebből is van gyakorlati tapasztalatom családon belül. Egyik egyetemről a másik egyetemre az átjárhatóság nevében úgy lehet átjárni - közel ugyanazon szakról van szó -, hogy a mesterképzésre került diáknak az elkövetkezendő egy évben 11 darab különbözeti vizsgát kell tenni különböző tantárgyakból. Elég vicces átjárhatóság az ilyen, ahol szinte majdnem újra kell vizsgázni a tantárgyakból. Ezt is érdemes tehát átgondolni - és jól kezeli a felsőoktatási törvény -, hogy olyan módszerekkel lehessen átjárhatóvá tenni a rendszereket, hogy igenis azoknak, akik az alapképzésből mesterképzésbe, esetleg egy kicsit eltérő de hasonló szakterületen akarnak mozogni, ne kelljen ilyen mértékű különbözeti vizsgát tenniük, ami, megmondom őszintén, az egyéb vizsgák letétele mellett igencsak nehéz terhet ró a gyermek idejére is és a kapacitására is; mert nemcsak zsenik járnak az egyetemre, hanem átlagos képességű gyermekek is.
A következő ilyen kérdéskör, amiről szeretnék beszélni, az az ingyenes képzés. Az ingyenes képzéssel kapcsolatban nekem jók a tapasztalataim. A gyermekeim ingyenes képzésben vesznek részt, tehát államilag finanszírozott képzésben, de beszélgetés során szóba került a fizetős lehetősége is. Ma is van arra lehetőség, hogy valaki, aki fizetett képzésben vesz részt és jó tanulmányi átlagot produkál, abban az esetben át tud kerülni az államilag finanszírozott képzési formába. Hogy ezt mi bővíteni akarjuk, és azt mondjuk, hogy igenis az a gyermek, aki a mi adóforintjainkból bekerült a felsőoktatásba és ott a felsőoktatásban 6-7 évig tanulgatni akarna, amellé teljesítményt is tegyen oda, és ezáltal maradjon meg a támogatott képzési rendszerben, ez teljesen jogos elvárás, úgy gondolom, a mi részünkről, az adózó állampolgárok részéről.
Nem kell ezen csodálkozni, hogy azt a diákot, aki nem tudja a 2,5-es átlagot produkálni az adott félévben - és egymást követő félévekről van szó -, menjen át fizetősbe, ha neki olyan jól megy. Egyébnek okán dolgozik valahol az a gyerek általában, és ezért nem tud megfelelni a különböző vizsgáknak sokszor. Másik esetben pedig jól érzi magát az egyetemi években. Mi tagadás, mi is jól éreztük magunkat az egyetemi éveinkben, amikor időnk volt erre, hogy ezzel foglalkozzunk és nem a tanulmányokkal kellett foglalkozni.
Én tehát azt, hogy fizetős képzésben szigorítás következik be, mindenképpen támogatni tudom és javaslom mindenkinek, hogy támogassa: ez így jogos, lehessen a fizetősbe is átjárni, és a fizetősből az államilag finanszírozottba is.
(10.10)
Az előttem szóló Hiller István miniszter úr említette az orvosi képzést, és ide az állatorvosi képzés is csatlakozhat, hogy fizetős rendszerben milyen drága. Azért azt ne felejtsük el megemlíteni, hogy úgy teljes az igazság, hogyha azt is elmondjuk, hogy államilag finanszírozott orvosképzés van. Tehát az a gyermek, amelyik szegényebb sorból kerül az orvostudományi egyetemre, tud úgy tanulni, hogy neki vagy a szüleinek nincs szüksége tandíjfizetési kötelezettség ellátására. Természetesen, ha már olyan praxist kíván folytatni, amit a szülők is folytattak, és ezt meg kívánja fizetni, akkor módja és lehetősége van arra, hogy ezt pénz útján megválthassa.
Egy külföldi diáknak ma - nagyon helyesen hangzott el - körülbelül 1,9 millió forintba kerül az egy éve. Egy magyar diák oktatása pedig - az oktatásról beszélek, és nem arról, hogy mit kér érte az oktatási intézmény - olyan 1,2 millió forint körül mozog. Tehát egy orvos képzésére ma a magyar állam az adózó állampolgárok pénzéből 1,2 millió forintot fordít. Megint csak azt tudom vele alátámasztani, hogy részben van ingyenes képzés, másrészről pedig ezért az igencsak jelentős befektetésért elvárásai lehetnek a közösségnek a finanszírozottal szemben.
Én tudom, hogy nagyon nehéz kötelezővé tenni azt, hogy valaki az adott diplomáért cserébe Magyarországon dolgozzon. Ennek ellenére egyrészt számítanunk kellene arra, hogy a gyermek lojális az őt tanító, akár, ha a szülők fizetik, akkor a szüleivel, ha az állam fizeti, akkor az állammal, ha pedig az állammal lojális, akkor velünk lojális… - tehát Magyarországon fogja a munkáját végezni, és itt fogja legalább egy ideig kamatoztatni a tudását. Sajnos olyan világot élünk, hogy sem erkölcsileg, sem morálisan nem élünk olyan magas szinten, hogy ez önmagából fakadó legyen egy diák esetén. Kényszereszközöket kell alkalmaznunk, akkor meg kell próbálkozni a kényszerítő eszközzel: pénzért pénzt. Ha mi finanszíroztuk a képzését, és nem kívánja ezt Magyarországon kamatoztatni, hanem külföldre megy, és ez tömegessé válik, akkor valamilyen módszerrel vissza kell tartani. Én megmondom őszintén, ha a morális nem megy, akkor a pénzügyi eszközökhöz kell nyúlni, és akkor az lehet egy jó megoldás, hogy úgy tartjuk vissza őket, hogy kötelezzük arra, hogy valahányad részét, vagy esetleg az oktatási költsége teljes hányadát fizesse vissza.
A vidék és Budapest összehasonlításában képviselőtársam említette itt, hogy nagyon centralizálódnak az egyetemek. Ebben óriási igazság van. Még mindig igaz az, hogy ha valaki színvonalas egyetemre szeretne menni, akkor vagy nagyvárosba, nagyon nagy városba, úgy gondolom, ebből kevés van, vagy megyei jogú városba, például Szegedre, Debrecenbe, Pécsre, Budapestre vagy esetleg Győrbe kell járnia, hogy elmondhassa, hogy a legszínvonalasabb oktatási intézménybe járhat vagy jár a gyermek. Ez sajnos így van, de azt kell hogy mondjam, azért nem minden esetben. Itt megint csak kiemelhetek ilyen példát, ami az agrárvilágból való példa. Egy ősi egyetemen tanultam én is, ami Közép-Európa első felsőoktatási intézménye volt, mégpedig a Georgikon, tehát a Pannon Egyetem mezőgazdaság-tudományi kara, a keszthelyi kar. De említhetjük nyugodtan Gödöllőt is, hiszen az is, ha közel is van Budapesthez, mégis vidék, és ott is az agrár-felsőoktatásnak igencsak magas színvonalát űzik, tehát nagyon jó színvonalon történik az agrároktatás. Tehát megvannak ezek a centrumok, ahonnan jól hangzik, ha egy végzett hallgató jön. Én nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő évtizedekben ezek az intézmények képesek lesznek megőrizni ezt a jó hírnevet.
És még egy, amit talán inkább a felsőoktatásért felelős vezetőktől szeretnék kérni, hogy figyelembe kellene venni a felsőoktatás rendszerében ezeket a múltbéli erényeket vagy a kivívott jó hírnevet, akár Gödöllő, akár Keszthely esetében vagy egyéb más szakokkal, tanulmányokkal, vagy régi egyetemekkel kapcsolatban, lévén, hogy mindenki hazabeszél, hát én is, Keszthelyről beszélek. Keszthelyen ennek egy kiépült rendszere van, tangazdasággal, mindennel együtt. Amit itt felsoroltak tisztelt képviselőtársaim, hogy mire volna szükség ahhoz, hogy egy szakmát megfelelően lehessen elsajátítani, az most ott készen van, még készen van, jelentem. Reméljük, hogy ez így is maradhat, és így is lesz a jövőben, hiszen, hogy azt mondjam, csacskaság lenne egy ilyen kész képző központot bármilyen módon is megsemmisíteni, vagyis abba az irányba hatni, hogy önmagát felszámolja, mert nyilván senki nem akarja megsemmisíteni, csak az átalakulással egy menetben tulajdonképpen önmagát kénytelen felszámolni az ilyen típusú intézmény.
Van egy másik kérdéskör, ez pedig az, hogy ma Magyarországon hány diákot veszünk fel az egyetemre. Hiller miniszter úr mondta, hogy egyre kevesebbnek tesszük lehetővé, egyre kevesebben is vannak a fiataljaink, sajnos ez probléma. Körülbelül azt hallottam én statisztikai adatként, hogy 20 ezer fővel több diákot veszünk fel egy adott évben, mint ahány gyermek születik. Ez nagyjából közeli érték. Ez egy elég jelentős és elgondolkodtató szám.
A képzésekkel, a képzési helyekkel kapcsolatban is van egy érdekes statisztikai szám, amit szeretnék megemlíteni. Ez pedig az, hogy van például olyan szak Magyarországon, tehát olyan oktatott szak, amit 20 helyen oktatnak. Nem hiszem, hogy ennek sok értelme van. Akkor ez mit is jelent tulajdonképpen? Hogy azokban az intézményekben, ahol nincs meg a megfelelő létszám, vagy a megfelelő létszám csak erőltetve jön létre, mindenáron ott tartva a diákot, egy kicsit meg kell reformálni a dolgokat, és le kell szűkíteni a képzési helyeket olyan szintre, hogy az regionálisan elérhető legyen a diákok számára, vagy utazási és egyéb szempontból könnyen elérhető legyen, és a diák ezt a tudást mégis magáévá tudja tenni.
Ezen túlmenően látom a saját nyugat-dunántúli példánkon azt is, hogy sajnos egyes szakok, egyes tudományágak kezdenek elsorvadni azzal szemben, amik jönnek fel. Például, ha egy oktatási területet nézek, egy olyan típusú intézményben, mint a keszthelyi egyetem, a mezőgazdasági képzés lassan visszaáll egy alacsonyabb szintre, tehát egy közepes-alacsonyabb szintre, ugyanakkor pedig olyan szakok jönnek föl, mint a turisztika, a turizmusmenedzsment - az ördög tudja, néha azt sem tudom, mit jelent némelyik, olyan furcsa neveket adnak ezeknek a szakoknak. Mindenesetre ezek kezdenek feljönni, és nagyon jó statisztikákat tudnak az iskolák, az intézmények kimutatni azzal kapcsolatban, hogy a diákok milyen létszámban jelentkeznek hozzájuk és milyen létszámban kerülnek felvételre. Tehát ez azt jelenti számomra, hogy ahogy alakul át az élet, például a Dunántúl teljesen eltolódik a turisztika irányába, nyilván az ezzel kapcsolatos kérdések kerülnek előtérbe.
De erre azért nagyon fontos, hogy odafigyeljünk, és itt is az állami koordinációs szerep kapcsán, ami az anyagban is szerepel, tehát az előterjesztésben is szerepel, nagyon fontos, hogy előre tervezetten nézzük azt, hogy mik lesznek azok a szakmák, amelyek telítődnek, aztán majd egy kicsit visszább kell állni velük, vagy pedig ezen a területen új szakmák - elnézést, hogy az egyetemi végzettségre ezt a szakma szót használom, de gondolom, ez jó -, újabb képzések is elindulhassanak, amik talán kevésbé fontosak, vagy éppen most kevésbé fontosnak látjuk, de az előrejelzések azt mutatják, hogy a jövőben akár fontosak is lehetnek.
Röviden vagy éppen hosszan, amilyen gondolatokat szerettem volna, azokat elmondtam.
(10.20)
Még egyszer kérem képviselőtársaimat, hogy nézzék el nekem, hogy azokat a gondolatokat mondtam el, amiket inkább tapasztalati úton szereztem meg, és próbálok hozzájárulni ahhoz, hogy ez a felsőoktatási törvény, ami teljes joggal kerül átalakításra, és minden indok megvan arra, hogy az átalakítását minél sürgősebben megtegyük… - ilyen egyszerű fogalmazásban prezentáltam a tisztelt Ház elé. De azt hiszem, hogy az ilyen gyakorlati tapasztalatoknak is óriási jelentősége lehet a jogalkotók számára, hogyha hallják és támogatják esetleg ezeket az észrevételeket.
A felnőttképzéssel kapcsolatban azt mondom, hogy külön tudnék egy egész felszólalást kitölteni, talán majd a későbbiekben szólni fogok róla.
Én nagyon köszönöm mindenkinek a figyelmet, és - csatlakozva képviselőtársamhoz - azt kérem, hogy majd a viták lezajlása után lehetőségeink szerint támogassuk ezt az előterjesztést, minél hamarabb történjen meg az átalakulás a felsőoktatásban.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok és az MSZP padsoraiban.)
