BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Vágó képviselő úr az előbb azt mondta, hogy az agyelszívás az, ami ellen mindannyian küzdünk. Ez igaz, képviselő úr, de a vitát hallgatva azt látom, hogy ki több, ki kevesebb sikerrel folytatja ezt a küzdelmet. (Derültség.)
Magam nem vagyok oktatáspolitikus, ezért kíváncsi voltam az ellenzék hatalmas nagy ívű oktatáspolitikusainak a véleményére, mielőtt a kétperces hozzászólás lehetőségével éltem volna, mert vártam, hogy talán kijön belőle valami.
(14.40)
De az a helyzet, hogy az égvilágon semmi nem jött ki belőle. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Miért?) Olyan mondatokat hallottunk, ami engem személy szerint kifejezetten megdöbbent, amikor Kolber képviselő úr arról beszél, hogy az a baj a felsőoktatásba való bejutással, hogy nem küszöböli ki a képességhátrányt. Képviselő úr, komolyan azt gondolja, hogy a felsőoktatásba való bekerülés nem képességfüggő? Az a képesség, amivel az államilag finanszírozott felsőoktatásba be lehet kerülni, azt úgy hívják, hogy tudás, az nem veleszületett, azért nagyon sokan küzdenek, olyan családok gyermekei, ahol a szülőknek az a legfontosabb, hogy a gyerekeik tanuljanak. És ez nem pénzkérdés, ez gondoskodás kérdése. Ezek a szülők odaülnek az óvodáskorú gyerek mellé, tanítják, foglalkoznak vele, odafigyelnek az általános iskolára, odafigyelnek a gimnáziumokra, törődnek a gyermekeikkel.
Ön tényleg azt szeretné, ha egy olyan felsőoktatási rendszerünk lenne, ami ezt a törődést hátránynak tekintené? Azt szeretné elérni, hogy ez a törődés semmivé váljon? Én nem szeretnék ilyen világban élni. Én olyan világban szeretnék élni, ahol ezt a törődést az állam elismeri, és elsősorban azokat a családokat, azokat a gyermekeket támogatja, ahol ez a törődés jelen is van.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
