DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. A tisztelt ellenzéki képviselőknek szeretném mondani, mindazoknak, akik a felsőoktatás szűkítésével kapcsolatban az aggodalmukat kifejezték: ha ez lenne a törvény szándéka és ez következne belőle, igazuk is volna. Kedves képviselő úr, mi is tudjuk, hogy nemzetstratégiai kérdés, de úgy érzem, hogy önök foglyai annak a több mint fél évszázados rendszernek, amely minden nagy társadalmi rendszert, így a felsőoktatást is csak és kizárólag állami finanszírozásban tudta elképzelni. Ez az, amin változtatni akarunk egy olyan korszakban, amikor létfontosságú, hogy mi az, amire az állam a szűkülő forintjait fordítaná, emellett kinyitjuk a felsőoktatás lehetőségét olyan diákhitel-konstrukcióval, amelyből az következik, hogy egyszerűen nem igaz az, ahogy Kolber képviselő úr fogalmazott, hogy a szegény gyerekek nem tanulhatnak. De igen, tanulhatnak, csak lehet, hogy sokáig majd visszafizetik a hitelt, ha nem kerülnek be mint legjobbak az állami ösztöndíjjal támogatott keretbe. Nyilván önök is jól ismerik azokat a példákat a nagyvilágból, a fejlett országokból, ahol olyan diákhitel-konstrukciókkal segítik a fiatalok tanulását, esetleg nincsenek is államilag támogatott képzések, amelyek a munkaerőpiacon jól elosztva, esetleg évtizedeken keresztül kamattámogatatásra lehetővé teszik ennek az egész költségének a visszatérítését.
Ez a felsőoktatási törvénytervezet tehát kinyitja a felsőoktatás kapuit. Nem olvasható ki belőle, bár jóllehet, persze közismertek, én magam sem tagadom a Széll Kálmán-tervben az államilag támogatott keretszámok szűkítését, de csak ez. Egyébként a diákhitellel, illetve egyéb olyan konstrukciókkal, amelyeknek az ösztönzése megint csak határozott célja a törvénynek, megint csak nagyon sokan tanulhatnak. Azok a cégek, amelyek idetelepülnek Magyarországra, amelynek panaszkodnak azért, mert nincs elegendő jól képzett munkaerő, egyre inkább hajlandóságot mutatnak arra, hogy ösztöndíjak alapításával maguk is beszálljanak a felsőoktatás finanszírozásába. És éppen ez az, ami korszerűvé teszi és kinyitja a felsőoktatás kapuját, ha csak államilag támogatott felsőoktatásban gondolkodnánk, de mint mondtam, aki így gondolkodik, az a múltnak a foglya, s akkor történetesen még igazuk is lehetne, de nem ez a célja.
Kérem, tegyék hozzá ezt a gondolatot is, amikor a finanszírozás kérdéseiről nyilatkoznak. Megjegyzem, a felsőoktatási törvényjavaslatunk nem zárta le a finanszírozás kérdéseit, hiszen azt egy kormányrendeletre utalta, amely majd ennek a módozatait kitárja. Azért kértem szót, hogy az ilyen további megjegyzéseknek, jóllehet naiv vagyok, ha úgy gondolom, hogy elejét lehet venni, de lássuk együtt az egészet és ne csak az állami finanszírozásban gondolkozzunk, mert az a szocializmusban volt jellemző. Most pedig egy másfajta korszakot építünk, amelyben az állam beszáll a felsőoktatásba, mégpedig elég jelentős mértékben a továbbiakban is, de kitárja a kapuit más lehetőségek előtt.
Köszönöm szépen, elnök úr.
