DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN (független): Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sági István képviselőtársam is azzal kezdte, hogy milyen fontos, milyen jelentős szerepet tölt be a felsőoktatás. Talán már elcsépelt dolog, hogy azok a társadalmak gazdagabbak, ahol több a felsőoktatási végzettségűeknek az aránya, hosszabb ideig élnek, jobbak az életkörülmények, ezek a társadalmak versenyképesebbek. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a tudáshoz kapcsolódóan három törvény is a parlament asztalán van: a köznevelési, a szakképzési és a felsőoktatási törvény. Mindhárom meghatározó, de azt gondolom, hogy a felsőoktatásról szóló törvény mégis sok tekintetben egyedi, és kiemelkedik.
Ha ezt a törvényt végiglapozzuk, akkor én azt mondanám, hogy az idő folyamán ahhoz képest, amilyen ez az anyag koncepciókorában még volt, keretjellegűvé vált. Keretjellegűvé vált, ugyanis az egyeztetések kapcsán nagyon sok befolyásos szereplő éles bírálattal illette, és úgy gondolom, úgy látom, hogy ebből a konfliktushelyzetből a kormány úgy menekült ki, hogy egy olyan változatot nyújtott be, amelyben a meghatározó kérdéseket nem szabályozza a törvény, hanem majd a későbbi végrehajtási rendeletek lesznek azok, amelyek ezt szabályozzák. 27 ilyen végrehajtási rendeletre utal ez a törvény, miközben egyébként kritikaként a korábbival kapcsolatosan azt fogalmazta meg, hogy a jelenlegi jogi szabályozás bonyolult és nehezen áttekinthető. Világos ennek alapján, azt gondolom, az, hogy inkább rendeleti úton kívánja irányítani, vezetni ezt a szférát a kormányzat, és inkább egy rendpárti, direktív felsőoktatást, felsőoktatás-irányítást céloz meg, amely szétzilálja egyébként a rendszerváltás óta felépült hazai felsőoktatási rendszert.
Milyen jellemzőket lehetne elmondani erre a tervezetre? Melyek azok, amelyek különösen szembetűnők, amelyek fontosak, amelyek újdonságok? Például az irreális nagyságú tandíj, a röghöz kötés, az autonómia, az egyetemi autonómia felszámolása, a drasztikus beavatkozás a képzés struktúrájába, ami nem a minőségi felsőoktatást szolgálja, aztán az átgondolatlan egyetembezárást, amit nem direkt módon mond meg, vall be, hanem indirekte, és itt különösen a vidéki egyetemek, azt gondolom, sokunkat érintenek, foglalkoztatnak, mert fontos szerepet töltenek be a térség életében, aztán ilyen az egyházi felnőttoktatás kivételezettnek tűnő volta, és az egészet áthatja az avíttas szemlélet.
És hogyha az egyéb törvényeknek a tartalmát is nézzük, akkor azt mondhatnánk, hogy az alap- és a középfokú oktatás pár év alatt olyan fiatalokat termel, akik a törvény szellemének megfelelő, kívánatos értékrenddel érkeznek majd az egyetem kapujába. Aztán itt van az, hogy nyelvvizsgát ír elő az egyetemre történő bekerülés esetében, ami egyet jelent azzal, hogy a kevésbé tehetős családok gyerekei nem vagy sokkal nehezebben érhetik el az egyetemeket.
A negatív hatásoknak a felmenő rendszere tehát az általános iskolától a középiskolán keresztül elindul, hiszen például a gimnáziumi kapacitás is 40 százalékkal csökken, felvételi rendszer lesz ott, a tankötelezettség-korhatárt leszállítják, a szakképzés világába kívánnak irányítani nagyon sok fiatalt. Tehát egy gondosan kiválasztott, szűk elit vehet részt leginkább a felsőoktatásban, akiknek egyébként kétszeres versenyelőnye van: vagy vagyoni versenyelőny, vagy képzettségbeli, ami egyébként nagyon nagy mértékben kapcsolódik a családi adottságokhoz, hagyományokhoz és nyilván a vagyonhoz is.
Ez a rendszer szűkíti a diplomásoknak a számát. Ma Magyarországon a 25 és 60 év közötti lakosság körében 20 százalék az egyetemet, főiskolát végzettek aránya, az OECD-országokban ez 30 százalék, az Európai Unióban 27 százalék. Ez az irány nem szolgálja az országnak a versenyképességét - de egyébként nagyon sok más egyéb olyan dolog van, ami nem szolgálja ezt, és érdemes ezt az egész környezeti világot is alapul venni és áttekinteni. Hogy csak egyet említsek: éppen e héten fogadta el a parlament a költségvetés sarokszámait, és azzal az érdekes dologgal találkozhattunk, hogy egy ujjcsettintéssel jelentős mértékben megnövelte az Innovációs Alapnak a bevételeit, ami azt jelenti, hogy a különböző gazdálkodó szervezetek leterheltsége nő, csökkentették a kedvezményeket, kevés a pályázati lehetőség, nem valósak ezek a számok, holott a kutatás-fejlesztés-innováció nagyon szorosan kapcsolódik az egyetemi világhoz. Az elmúlt időszakban nemcsak az egyetemeknek a fejlesztése, de például a kutatóegyetemek rendszerének a kialakítása is ebbe az irányba mutat.
Ha megnézzük azt, hogy az egyes elemek, kritikus elemek mi köré csoportosíthatók, akkor a centralizáció, az állami beavatkozás, a felsőoktatási autonómiának a gyengítése, felszámolása köré csoportosítható egy nagy, jelentős csokor. A kormányzat bele kíván szólni az egyetemek világába, korlátozni kívánja az egyetemeknek az autonómiáját, ami nemcsak a vezetők kiválasztásának az állami egyetértéshez történő kötése, ellenőrzése terén jelentkezik, hanem egyéb más területen is, például az államilag támogatott hallgatói keretszámot az eddigi gyakorlattól eltérően nem a jelentkezők teljesítménye alapján kívánják elosztani az intézmények között, hanem ezt a feladatot a bürokrácia, a kormányzat, a miniszter hatáskörébe utalja a törvény.
Aztán itt van a rektornak a megválasztása. Addig, amíg korábban a szenátusnak volt ebben jelentős szerepe, a választásban most a fenntartó kormányzatra helyeződik ez a súly. Aztán megszűnik a Magyar Akkreditációs Bizottság, illetve átalakul a Magyar Akkreditációs Bizottság, és megszűnik a Felsőoktatási és Tudományos Tanács. Ugyan a rendeletek világában majd ez utóbbit újjá kívánja alakítani, de a működési keretei ezeknek a szervezeteknek, a szuverenitása, az autonomitása nyilván jelentős mértékben csökken. Vagy megvonja ez a törvénytervezet az állami felsőoktatási intézmények jogát a saját tulajdonhoz, és nyilván hogy a gazdálkodási szabadságot is jelentős mértékben csökkentik ezek a jogszabályok, nem is tartalmaz egyébként a finanszírozással kapcsolatosan garanciát ez a törvény.
A másik ilyen dolog, amit említettem, ez az úgynevezett röghöz kötés. Egy jelentős konfliktus, ami kialakult sok területen, jelentős mértékben az orvostudomány területén itt Magyarországon. Nyilván egy jogos elvárás az egy társadalomtól, hogy a diplomásai maradjanak idehaza, és gyarapítsák az adott ország gazdaságát és kultúráját. Ennek vannak talán beváltabb, civilizált megoldásai itt Európában is, azonban ez a törvénytervezet egy más útra lép, amikor a hallgatói szerződés szabályait vezeti be, ami aztán azt teszi lehetővé, hogy a hallgató hosszabb ideig arra legyen kötelezhető, hogy adott területen vagy adott helyen végezze a munkát. És itt is probléma az, hogy egy kormányrendelet hatáskörébe utalja ennek a szerződésnek a tartalmát, ami nyilván bizonytalanságot jelent ezen a területen.
Aztán itt van a kritikus tandíj, amelyről sajnos az elmúlt időszakban nem alakult ki egy széles körű társadalmi diskurzus, pedig azt gondolom, hogy kellett volna, hiszen abban az időben, amikor a szocialista kormányok 4 ezer forint tandíjat kívántak bevezetni, amelynek az 50 százaléka egyébként szociális célokat szolgált volna az adott egyetemen, és az egész ösztöndíj az egyetemi világba, az egyetemekhez került volna, azt éppen a mai kormánypártok szavaztatták le egy erős kampányt követően népszavazás keretében, pedig azt hiszem, hogy ezzel a problémával szembe kell nézni. De amilyen megoldást találtak most, az nem elfogadható, nem jó, hiszen ez a tandíjrendszer jelentős mértékben megterheli a hallgatókat, hiszen a hallgatói létszám felére önköltséges oktatást ír elő, ami jelentősebb terhet kíván meg a szülőktől, a családoktól, mint amit a korábbi elképzelések egyébként jelentettek volna.
(13.30)
Nyilvánvaló, hogy a tandíjnak ez a megoldása jelentős mértékben differenciáló hatást fog kiváltani, és itt is jelentkezik az, hogy aki meglehetősen jó anyagi háttérrel rendelkezik, az bekerülhet az egyetemre, akár szükség esetén önköltséges oktatást is kell tudni vállalni, míg a kevésbé tehetős családoknak a gyermekei erre nem lesznek alkalmasak.
Itt van aztán a másik, a képzési szerkezet. Ez a bolognai rendszerű képzés a mai kormánypártoknál mindig valami gyanakvásra adott okot. Úgy látom, hogy igazából nem is tudnak mit kezdeni ezzel, de aztán a törvénytervezet egy megszokottnak tekintő megoldást vesz elő, amellyel a ciklusokra bontott, osztott és osztatlan képzések szerkezetének a meghatározását a kormánynak a hatáskörébe utalja. Úgy gondolom, hogy ez ismét egy olyan dolog, ami nem kedvező erre a folyamatra, annál is inkább, mert azért Európában és így Magyarországon is több kedvező hatást lehetett már detektálni ezen a területen, másrészt egy hosszabb időt kell hagyni ezeken a területeken az oktatásban, a felsőoktatásban, hogy valóban mérni lehessen ezeknek a társadalmi hatását, illetve az oktatásra kifejtett hatását.
Itt említettem részben az anyagi feltételeket és a kondíciókat. Ez az egész rendszer azt célozza meg, hogy sok tíz milliárdot, mintegy 80 milliárd forintot kivon az oktatásból, ami részben annak is köszönhető, hogy kénytelen a nagy rendszerekhez hozzányúlni, hiszen egyéb területen olyan bóvli gazdaságpolitikát folytat, mint az egykulcsos adó, amelynek a negatív hatása nagyon széles körű a társadalomban, illetőleg a gazdálkodásban.
A törvénytervezetet átlapozva azt lehet látni, hogy a régi szép időkre, a két háború közötti időszakra hajaz sokfajta megoldás, gyakran emlegetik is egyébként, az egyik ilyen mentorának tartják talán ennek a törvénynek Klebelsberg Kunót, ami nyilvánvalóan nagyon sok kérdőjelet fölvet, mert nem gondoljuk, hogy a XXI. században több évtizedet visszanyúlva, régi, avíttas, politikai és ideológiai gondolatokra kell és lehet építeni egy modern felsőoktatást, ez nem járható út. Ahogy Polónyi István egyébként megjegyezte erről a törvényről jellemzőként, hogy ez a röghöz kötés és a lemaradás törvénye; a lemaradás inkább ez utóbbiban nyilvánul meg, a szellemiségében, a múlthoz való viszonyában.
Ennek alapján mi, a Demokratikus Koalíció képviselői úgy gondoljuk, hogy alkalmatlan ez a törvény arra, hogy itt parlament előtt ezt megtárgyaljuk. Nem egyedülálló, hiszen ezek a törvények, az oktatást, tudást érintő törvények jelentős mértékben összefüggnek, és sajnos ezeknek a hatását, a kedvezőtlen hatását felerősítik a társadalom egyéb területének az átalakításai, akár a szociális ellátórendszert, a közmunkaprogramot, az adórendszert vagy sok más egyéb ilyen területet is említhetnék, amelyiknek a hatása kumulálódik.
Sajnálatos dolog, hogy a feladatát ennek a törvénynek egy új elit kinevelésében látják, szélesebb réteget kizárnak a felsőoktatásból, ennek egyértelműen ez lesz a hatása, ez kártékony ilyen szempontból, csökkenni fog a hallgatók száma, a mai 300 ezer hallgató helyett pár esztendő múlva vélhetően mintegy 200 ezer hallgató marad csak a felsőoktatási rendszerben, miközben Európa más területén vagy más országokban (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) bővítik a képzést annak érdekében, hogy szélesre tárják a felsőoktatás kapuit a fiatalok előtt.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
