DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Az államtitkár asszony azt mondta, hogy sokat változott ez a törvény a koncepcióhoz képest. Valóban, mondhatjuk azt, hogy sokat változott a törvény, ugyanis amit nem mernek bevallani a társadalomnak, azt külön rendelet szabályozási körébe utalják, homokba dugják a fejüket. Én azt gondolom, hogy itt lesz még meglepetés. Egyszerűen nem rakják ki a lapjaikat, nem tárják fel az elképzeléseiket világosan a felsőoktatással kapcsolatosan, mert tudják, hogy ebből konfliktusok lesznek.
A múlt foglyaként jelölt meg bennünket, mivel úgymond csak állami finanszírozásban tudjuk elképzelni a felsőoktatást. Elnézést kérek, államtitkár asszony, nem Magyarországon volt véletlenül a szociális népszavazás? Nem önök mondták azt, hogy ne legyen vizitdíj? Nem önök mondták azt, hogy ne legyen tandíj? Rosszul emlékszem? Ezeket a reformokat, ezeket a folyamatokat éppen önök akadályozták meg, nem voltak partnerek ezekben az ügyekben.
Szegény gyerekek majd tanulhatnak, mert hiteleket vesznek fel. Mire? Hogyan? Azt gondolom, hogy nincs olyan elemző, aki ha reálisan végignézi ezt a törvényt, azt mondaná, hogy a szegény sorsú családok gyerekeinek az esélye növekszik, vagy ugyanakkora, mint most. Mindenki azt mondja, hogy csökken. Az egyik legsúlyosabb dolog, azt gondolom, az egyetemmel, a főiskolával kapcsolatosan ez a kérdés.
A másik pedig az illúzió, hogy majd az idetelepülő cégek hogyan fognak segíteni. Nem segítenek, kedves államtitkár asszony, mert Magyarországra egy jó idő óta nem jönnek külföldi cégek. Azok települtek le, amelyek az előző kormányok idején voltak előkészítve. A beruházások csökkennek. Sajnos, Magyarország éppen a napokban lett leminősítve, bóvli kategóriába. Nem ajánlják a nagy befektetőknek, hogy Magyarországra tőkét hozzanak.
