DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Megfogadván intelmét, én visszatérnék a felsőoktatási törvényhez. Szíve joga természetesen mindenkinek olyan elnevezéseket behozni egyes intézményeknek, amit akar, én azért szeretném azt gondolni, hogy valószínűleg nem a szegedi egyetem elnevezésén múlik a felsőoktatási törvény sikere, vagy éppen bukása.
Én azt szeretném csak jelezni, hogy az, amit Z. Kárpát Dániel említett a demográfiai összefüggésekkel kapcsolatban, ha azt megfogadnánk, akkor nagyon sok mindent csinálunk, de azt, hogy a minőséget nem emeljük az egyetemeken, az biztos. Ugyanis, hogyha a jelentkezőknél a visszaesés csak a demográfiai számból következően érvényesül, s ezek után azt mondja ön, hogy engedjünk be mindenkit a felsőoktatásba, ebből az fog következni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mostanihoz képest is még rosszabb felkészültséggel tudnának bemenni az intézményekbe hallgatók. Én azt hiszem, hogy sem ön, sem a jelenlévők, de senki ebben az országban nem szívesen terveztetné, mondjuk, a házat olyan mérnökkel, aki kettessel ment be a Műszaki Egyetemre, és ott is ilyen alapon bukdácsolt végig, és lehetne ezt szépen sorolni.
Tehát az, amire ez a felsőoktatási törvénytervezet törekszik a bemeneteli oldalon, mindenképpen az, hogy erőteljesebb, magasabb mércéhez, magasabb tudásszinthez kössük azt, hogy ki tud bemenni, mert ez jelenti annak a garanciáját, hogy aki oda bemegy, az vélhetően nagyobb arányban, magasabb színvonalon tudja elvégezni azt az egyetemet. Én ennek híve vagyok, bevallom őszintén, és nem vagyok híve annak, hogy a felsőoktatási intézményekből lényegében olyan szociális intézményt csináljunk, amire éppen az LMP képviselője utalt az előbb. Elhiszem, hogy a világ legerősebb gazdasága egy kis Puerto Ricót képes volt megfinanszírozni ilyen szempontból, de abból nem egy működőképes felsőoktatás sül ki, hanem csak az sül ki, hogy adott helyen szociális kérdéseket kezeltek. A felsőoktatásnak teljesen más a feladata.
Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)