DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Rendkívül szomorú lenne, ha beszorulnánk a költségvetés, a felsőoktatás, nota bene, ami nyilván nem választható el egyébként a közoktatástól… - ha ebbe a körbe szorulnánk be, és nem vennénk figyelembe kellő súllyal, kellő mértékben azt, hogy bizony szociális kérdések vannak, amely szociális kérdéseket nem lehet a tandíj keretein belül sem megoldani, sem feloldani.
Azt azért szeretném mondani - és mindenkivel vitatkoznék ezen a területen, ha szükséges -, világosan kell valamit látni. Magyarországnak azok a vidékei, amiket, én azt gondolom, nagyon sokan szeretnénk fölemelni, azok a vidékek nem tudnak kellő számban elküldeni olyan embereket a felsőoktatásba, akik igazi riválisai tudnak lenni azoknak, akik von Hause aus, ahogy ezt mondják, hozzák már azokat a lehetőségeket, amely lehetőségekkel aztán mértéktelen előnyöket tudnak élvezni.
Én hiszem azt, hogyha szükség van a teljes átalakításra, akkor annak az egyik fő iránya az kell hogy legyen, hogy abból a merítési lehetőségből, amely a magyar nemzetnek még rendelkezésére áll, a lehető legszélesebb körből merítsünk. Egyetértek azzal, hogy igen, a tehetségeket kell elsősorban az egyetemre eljuttatni, de azokat el kell juttatni. Úgy gondolom, hogy ha nem ebben a körben gondolkodunk, hanem folyamatosan csak éppen az aktuális költségvetés keretein belül, akkor nagyon súlyos hibát fogunk elkövetni.
Én a magam részéről azt támogatom, nem tudok mást támogatni, mint azt, hogy az elkövetkezendő idő arról szóljon, hogy a lehető legtöbb tehetséges fiatalnak adassék meg az a lehetőség, hogy eljusson az egyetemre, és ott aztán a saját erejéből, amennyire csak lehet, boldoguljon. De ehhez olyan alapképzést kell kapjon, amely, ha nem is tudja eltüntetni, legalább csökkenti azokat a különbözőségeket, amelyek már otthonról magukkal hozottak.
