KUKORELLY ENDRE
KUKORELLY ENDRE
KUKORELLY ENDRE (LMP): Köszönöm a szót. Egy példabeszédet szeretnék elmondani, remélem, belefér a két percbe; és mutatis mutandis, gondolom én. A kilencvenes évek elején meghívott egy Ferdinandy György nevű magyar író Puerto Ricóba, ott él, ’56-os emigráns különben, és ott tanít az egyetemen. Megjelent ott egy spanyol nyelvű könyvem, és ezért meghívott az egyetemre a szemináriumába.
Útközben azt mesélte, hogy ne számítsak semmi jóra, iszonyúan alacsony ott az egyetemi oktatás színvonala. Mikor megérkeztem, azt láttam, hogy csodálatos campus van, a Puerto Rico-i diákok hónuk alatt könyvekkel sétálgatnak, és tökéletesen úgy szocializálódott fiatalemberek, mint egy amerikai, magas színvonalú egyetemen.
Azt találták ki ugyanis az amerikaiak, amikor tapasztalták a XX. század elején azt a hatalmas Puerto Rico-i bevándorlást az Egyesült Államokba - és mindenki tudja, hogy ott Bronxban egy ilyen bűnözési centrum alakult ki -, azt találták ki, hogy óriási pénzeket nyomtak be Puerto Ricóban az oktatásba. Gyakorlatilag ott minden gyerek egyetemre jár, mindenki. Mindenki olyan magas ösztöndíjat kap, hogy a családnak egész egyszerűen érdeke az, hogy egyetemre járjanak a gyerekek. Olyan szakokra, amik nagyon bonyolultak, hogy úgy mondjam, mondjuk matematika szakra, különösképpen magas ösztöndíjakat adnak. Ennek megfelelően Puerto Ricóban gyakorlatilag megszűnt a bűnözés, megszűnt a munkanélküliség, megszűnt a nyomor és a többi, nem alszanak az utcán emberek.
Gyakorlatilag ezzel a dologgal, hogy minden gyerek, kvázi minden fiatal egyetemre jár, ezzel valószínűleg nyilván az oktatás színvonala nem nagyon magas, de az kétségtelen, hogy elérték ezt a helyzetet, hogy ezt az elképesztő nagy társadalmi különbséget, ami kialakult ezen a szigeten, ezt gyakorlatilag ez a szisztéma, ez a koncepció felszámolta.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
