LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, alelnök úr. Négy módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni, ajánlásszám szerint a 211., 214., 231. és 309. számúakhoz. Azért éppen ezekhez, mert ezek kivétel nélkül érintik az emberi jogok területét, tehát annak a parlamenti bizottságnak a felségterületét is, amelyben dolgozom. Van, amit közülük megtámogatni szeretnék frakciónk nevében is, és van, amivel vitám, vitánk volna.
Szeretnénk megtámogatni Osztolykán Ágnes 211. számú indítványát, ami azt javasolja, hogy ha a településen csak egy óvoda vagy iskola működik, az kötelező jelleggel világnézetileg semleges oktatást folytasson. Államtitkár asszony és talán az oktatási bizottságban ülő kollégák is emlékeznek, hogy ez a probléma már az azóta megszavazott egyházi törvény tárgyalása során is fölmerült. Akkor azt a választ kaptuk, hogy bizony jogos igény, hogy ha egy településen csak egyetlen intézmény van, ott legyen mód világnézetileg semleges oktatásban részesülni a gyerekeknek. De mondom, a válasz akkor így szólt, hogy ezt majd a köznevelési, közoktatási törvény megoldja. Nos, a javaslat szövege nem oldotta meg, ezért vált szükségessé Osztolykán Ágnes módosító indítványa.
Pár szót ennek az indítványnak a szükségességéről. Alkotmánybírósági döntés is kimondja, hogy indokolatlan hátrányra, megkülönböztetésre, külön fáradságra nem lehet ítélni azt a szülőt és gyereket, aki nem ilyen vagy olyan felekezet szellemében történő köznevelésben kíván részesülni. Márpedig ha egy településen csak egyetlen iskola van, és az egyházi kezelésbe kerül ilyen vagy olyan okból, akkor bizony a nem ahhoz a felekezethez tartozó gyerekek is vagy külön fáradságot kénytelenek vállalni - más faluba, más városba elmenni -, vagy pedig elfogadják azt, hogy nem a család világnézete szerinti oktatásban részesül a gyerek, pedig alkotmányos joga volna szülőnek és gyereknek bizony ennek az igénynek, tehát a saját világnézet szerinti nevelésnek az érvényesítésére. Ugyanígy hátrányba kerülnének, ha a módosító indítványt nem fogadná el a tisztelt Ház, azok a szülők és gyerekek is, akik történetesen nem vallási jellegű nevelésben kívánnának részesülni, illetve kívánnák részesíteni gyerekeiket.
Az egyházi törvény vitája során azt kaptuk válaszul, részint az ígéretet, hogy majd megoldják - sajnos nem oldották meg mindeddig -, részint azt a választ, hogy hiszen senkinek sem árt, ha részt vesz a misén. Adódott ez a válasz azoknak a problémáknak a sorolására, amelyek már előálltak, mert már adódtak Magyarországon olyan települések, ahol az egyetlen intézményt vette át az egyház, kisegítve egyébként anyagi módon az önkormányzatot, de ez nem változtat azon, hogy ott bizony a világnézeti szabadság nem érvényesült.
Nos, az a mondat, hogy senkinek sem árt a misén való részvétel, nem egyszerűen csacsi mondat, hanem a mai viszonyok között is, még az alaptörvény viszonyai között is egyszerűen alkotmányellenes. Nem árt nekem nyilván az sem, ha a Fidesz párttaggyűlésén veszek részt, mégsem tartanék egyrészt igényt rá, másrészt föltehetőleg a fideszes kollégák sem látnának szívesen (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!), és tökéletesen igazuk volna.
Szólnék a 214-es módosító indítványról is, ezzel kapcsolatban viszont vitánk van. Kövér László és képviselőtársai nyújtották be, már érintettük itt a vita elején, azt a módosítót, miszerint a kötelező foglalkozások sorába illeszkedne az iskolában, és az óvodában is kötelező lenne az etika tantárgy, amelynek hallgatásán való részvétel fölcserélhető volna a hittannal. Tehát emberi nyelvre vagy köznyelvre lefordítva, a módosító indítvány úgy szól, hogy a tanítási blokkban, tehát kötelező óraként a gyereknek vagy etikára vagy hittanra kell járnia. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van, jól érted!)
Volna ugyan vitám azzal, de meghagyom a pedagógusoknak, hogy az etikát tantárgyként lehet-e föltétlenül oktatni és nem az egész pedagógiai program szelleméből kell hogy fakadjon. Furcsának érezném, ha mondjuk, hazaszeretet órát iktatnánk be (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Van ilyen!), pedig nyilván a hazaszeretetnek az egész oktatás szelleméből kell tükröződnie. De ha már valamiért, nyilván pedagógiai megfontolásból, általam nem ismert pedagógiai megfontolásból az etika tantárgyat tesszük kötelezővé - de nem csak tantárgyként, már óvodás gyereknek is külön oktatva a téziseket, ami önmagában abszurd -, akkor föltehetőleg olyan kitűnő tananyagok, tanmenetek, pedagógiai programok állnak rendelkezésre, amitől meg nem tudom, miért kell megfosztani a hittant tanulni akaró gyerekeket. Vagy olyat tudunk tanítani etika címszóval - kicsit kételkedem -, amit mindenkinek hallani kell, de akkor mindenkinek hallani kell, akkor miért lennének hátrányban a hitoktatásban részesülni akaró gyerekek, illetve szüleik, vagy ezt nem tudjuk megtenni, és ez esetben meg nincs másról szó, mint hogy valamilyen módon, rejtett, indirekt módon mégiscsak a hittant akarjuk behozni a kötelező tantárgyak sorába.
Ellenezném, ha nem volna minden iskolában lehetőség a fakultatív hittan oktatására. De azt is ellenzem, hogy ha így, kidolgozatlan módosító indítványok leple alatt bevonul a kötelező órák sorába, mivel az etika oktatására azért megfelelően kiképzett pedagógusállomány még nem állhatott rendelkezésre, hiszen ilyen tantárgy nem volt, nagy valószínűséggel szerencsétlen iskolaigazgató arra ösztönzi a gyerekeket és a szülőket, hogy menjenek a hittanra, hiszen ott képzett hitoktatók vannak, és akik nem azt választják, azok valahogy majd úgy járnak, mint a tornából felmentettek, hogy valahogy el kell ütniük az időt egy etikának nevezett tantárggyal.
Lehet, hogy jó szándékú a javaslat, ezt nem vitatom, de hogy abszurditáshoz és a hittanoktatás felé való presszionáláshoz vezet, méghozzá a kötelező tantárgyak sorában, az szinte biztos, ezért vitatkozunk vele.
A 231. számú módosító indítvány szintén Osztolykán Ágnesé, a tankötelezettséget ismét 18 esztendős korra terjesztené ki, tehát a mostani gyakorlatot állítaná elő. Ezt messzemenően támogatjuk, ez sok hozzászólásunkból is kiderült, és utolsó csepp vérünkig ellenezzük azt a praktikus megoldást és főleg a szemléletet, amely bizonyos gyerekeket társadalmi selejtnek minősít, és kilök az oktatásból már 16 éves korban, az előtt, hogy a nyolc osztályt, vagy no pláne, valamilyen szakmai képesítéshez jutó oktatási intézményt elvégezhetnek. Mindnyájan tudjuk a problémákat a nehezen nevelhető gyerekekkel, de ezekre a problémákra nem az a megoldás, hogy ne is nevelje őket senki.
Utolsóként szólnék a 309. ajánlásszámú módosító indítványról, és itt pedig a Fidesz frakcióvezetőjének, Lázár Jánosnak a módosító indítványát szeretnénk megtámogatni. Méghozzá azért, mert a mögötte álló szemlélettel, az oktatási szegregáció elutasításával értünk egyet. Esett már szó másik törvény vitája kapcsán arról, hogy noha nagyjából 50 millió ponton van politikai vitánk Lázár Jánossal, azzal az oktatási gyakorlattal, amit Vásárhelyen polgármesterként vezetett be, ami egy antiszegregációs program volt, azzal messzemenően egyetértünk.
(18.10)
Az ő módosító indítványa éppen arra hívja fel most - helyesen - a figyelmet, hogy a szegregáció elleni küzdelem a legcélszerűbben az óvodában kezdődik, az iskolán belül is kell folytatni, de csak akkor, ha az óvodán belül ez meg van alapozva.
Ami egyébként a szegregáció lehetőségét illeti, ez a mostani törvényjavaslat nem távolabb viszi már az oktatásiét, hanem közelebb hozza. Az iskolák közötti szegregációt nyilván ellenzi, biztos vagyok benne, hogy ez államtitkár asszonynak is meggyőződése, de sok más módon lehetővé teszi az iskolán belüli szegregációt, a hídosztályok és egyéb nevelési egységek hát hétszentség, hogy a roma tanulók zárványaiként fognak működni, mint ahogy az előző vitában már utaltam rá, a nemzetiségi törvény által életbe léptetett nem roma tannyelvű, de roma nemzetiségi iskola is mi más lenne, mint adott településen a cigány gyerekek szegregált oktatása.
Utolsó mondatként jegyzem meg, hogy így állnak elő azok a problémák, amelyek önmagukban már attól is fakadnak, hogy párhuzamosan tárgyalunk egymással összefüggő törvényeket, és a jó ég tudja, hogy az egyik törvényben hogy negligáljuk, hogy tesszük semmissé azt a törekvést, ami a másikban benne van. Ez már előállt - utaltam itt rá a korábbi módosító indítványok tárgyalása kapcsán - az egyházi törvény és az oktatási törvény viszonyában is, pedig azok legalább egymást követik, de most aztán végképp az őskáosz és az ebből fakadó negatív következmények állnak elő a nemzetiségi oktatást tárgyaló nemzetiségi törvény és a köznevelési törvény párhuzamos tárgyalásánál. Ez semmiképpen sem jó. Hamari munkának sosincs jó vége, pláne, ha több törvényben egyszerre folyik ilyen hamari munka.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
