MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF (KDNP): Már mondom is pontosan, elnök úr, ez a tb-s módosító indítványhoz volt, de nem szeretnék viccelődni, elnézést kérek, csak ezt muszáj volt azért elmondanom. (Tóbiás József: Jé, tud viccelni?)
Először Hiller képviselő úr módosító indítványához szeretnék hozzászólni, amit hárman nyújtottak be. Én úgy fogalmaztam, most nem tudom megállni, hogy ne ismételjem el, már miniszter úr is emlékszik rá, azért azt egy kicsit fájlalom, hogy nem tudta az egész törvényt elolvasni, csak egy részét olvasta el, és azzal nem értett egyet.
Ami viszont pozitív az önök hozzáállásában, azt tegnap államtitkár úr a bizottsági munkában elmondta az önök módosítóinak a vitájánál, nem tudom még ott volt-e akkor miniszter úr, hogy annak viszont örül, hogy a törvény címét nem kívánták megváltoztatni, tehát az maradhat köznevelési törvény. Azt gondolom, valóban nagyon helyes dolog.
Azzal a pátoszos hozzászólással, amit megszoktunk miniszter úrtól precíz fogalmazásban, abszolút egyet kell értenem, az a megfogalmazás, hogy nem értünk egyet ennek a törvénynek a tartalmában, azt mi nagyon-nagyon jó szívvel vállaljuk. Mi olyan törvényt akartunk készíteni, ami nem az eredeti törvénynek a farigcsálása, hanem egy új gondolatmenet, egy új filozófia mellett kívántuk ezt a törvényt elkészíteni, és én azt gondolom, hogy nagyon helyesen, és ez nagyon nagy mértékben sikerült is a minisztériumnak. Én biztos vagyok abban, hogy ez igenis a jövőgeneráció hasznára és a magyar nemzet hasznára fog válni.
Éppen ezért sok olyan nagyon fontos kérdést taglalnak az új törvény kapcsán beadott módosítók is, amelyek közül néhányat szeretnék még kiemelni. Az egyik ilyen az általam benyújtott 15. ajánlási ponttal megjelölt módosítás, amelyet a 3. § (3) bekezdéséhez nyújtottam be. Talán ez egy kis segítség lesz Lendvai Ildikónak is, aki harcos kirohanásait ezen törvény kapcsán is most megtette, és mindent elkövetett, hogy valamilyen módon megpróbálja bizonyítani azt, hogy mi kötelező hitoktatást szeretnénk az iskolában bevezetni.
Szeretném megnyugtatni képviselő asszonyt, hogy önre biztosan ráférne, mert a hétszentség használata az ön felszólalásában nem volt teljesen teológiailag megbízhatóan elhelyezve a mondatban, tehát biztos önre is ráférne még egy kis talpalás ezen a téren, de mindezek mellett azt a félelmét szeretném eloszlatni, hogy mi kötelező jellegű hitoktatást szeretnénk az országban bevezetni.
Azt viszont nagyon-nagyon szeretnénk, hogy az iskolából olyan kisgyerek ne kerülhessen ki, meg nagygyerek se, aki legalább az embertan kérdésével valamilyen szempontból ne foglalkozott volna. Ez alatt most ön az etika kifejezést kifogásolta, és ezért is mondom ezt a másik kifejezést. Nagyon sok iskolában van ilyen tantárgy, hogy embertan, aminek keretében kiscsoportos foglalkozásban, beszélgetős óra keretében a gyerekek arról tanulnak szó szerint, és beszélgetnek, hogy ki az ember, és az iskola biológia- és egyéb óráján megtanult jellemzőin túl mi mindent hordoz az emberi személyiség. Vagyis az erkölcsi tudást nemcsak elsősorban a családban kellene hogy neveléssel mindenki megtanulhassa, hanem mellette szükség van a gyermek fejlődésének a során ennek a szellemi megvilágítására is és ennek a jobb kifejtésére.
Éppen azért, hogy ezt a dilemmát, amit Osztolykán Ágnes képviselő asszony indítványához tetszett mondani, vagyis az a bizonyos világnézeti semlegesség, amely kifejezést önök annyira szeretnek használni, az semmit nem jelent az égvilágon, mert ilyen nem létezik. Önnek sem világnézetileg semleges a gondolkodása, hanem meghatározott egy bizonyos irányba.
(18.20)
Ez mindegyikünkkel így van, ez egy teljesen természetes, normális emberi dolog, hogy mindannyian mindenről valamilyen módon gondolkodunk, s ezt a gondolkodásunkat otthonról hozzuk a legtöbben, szerencsés esetben, aki pedig nem tudja otthonról hozni, annak vagy az iskolában, baráti körben, közösségben kialakul ez a gondolkodása.
Éppen ezért a 15. ajánlásban én úgy láttam helyesnek, és úgy tartom helyesnek, hogy azt a meghatározást, hogy a nevelési-oktatási intézmény nem nyilváníthat ki vallási vagy világnézeti elkötelezettséget, ezt olyan módon alakítottuk át, hogy a nevelési-oktatási intézményben az ismereteket, a vallási, világnézeti információkat tárgyilagosan, sokoldalúan kell közvetíteni a teljes nevelési-oktatási folyamatban, tiszteletben tartva a gyermek, a tanuló, a szülő, a pedagógus vallási, világnézeti meggyőződését. Attól, hogy eddig azt mondták az iskolára, oktatási intézményre, hogy világnézetileg semleges, az intézményre, mint egy rendszerre, és megpróbálták az ott dolgozók ezt megvalósítani, de azt, hogy valaki egyenként ne legyen valamiről meggyőződve, azt nem lehet megtenni. Én azt gondolom, hogy ne kényszerítsük magunkat ebbe a zsákutcába, hanem ennek a lehetőségét biztosítsuk.
A 93-as ajánlásban egy nagyon kis nyúlfarknyi szót tettem oda, amely ugyan nem nyerte el se a bizottságnak, se az előterjesztőnek a támogatását, azért tartom csak fontosnak megemlíteni, mert megértettem én az érveket, és tudom, hogy miért érzik úgy, hogy ez ne kerüljön oda, vagy miért javasolják, vagy miért nem támogatják, de mégis fontosnak tartom kihangsúlyozni, és ezzel az “is” szócskával akartam én ennek nyomatékot adni. Akkor, amikor meghatározzuk az iskola feladatát, így szól a mondat: az általános iskola a tanulót az érdeklődésének, képességének és tehetségének megfelelően felkészíti a középfokú iskolai továbbtanulásra. Itt volt a pont, és én ez után tettem egy “is” szócskát, mert azt gondolom, hogy az általános iskolának nemcsak a továbbtanulásra való felkészítés a feladata, hanem az életre nevelés is már a része, különösen akkor, ha egy köznevelési törvényről beszélünk.
A 244-es és a 247-es ajánlás alatt olvasható módosító javaslataim közül a második elnyerte mind az előterjesztő, mind a bizottság támogatását, vagyis én azt javaslom, hogy az oktatási jogok biztosához való fordulás lehetőségét tartsuk meg a törvényben. Ezzel maximálisan egyetértett, sőt, közösen kezdeményeztük ezt a minisztérium vezetésével, mert azt gondolják ők is és én is, hogy természetesen annak lehetőségét a továbbiakban is biztosítsuk, attól függetlenül egyébként, hogy nincs benne a törvényben, vagy nem lenne benne a törvényben, ez is azt jelentené, hogy lehet hozzá fordulni, hiszen azért van ez a hivatal, vagyis az oktatási jogok biztosának fölkeresése a jövőben is lehetséges.
Egy sokkal nehezebben - úgy látszik - megérthető javaslatom volt, amelyhez nemcsak akkor, hanem aztán egy csatlakozó módosítót is beadtam, az pedig a 244-es ajánlási pont, ahol arról van szó, hogy a gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. Én ezzel a mondattal mélységesen egyetértek, azt gondolom, nagyon precíz, pontos és helyes megfogalmazás.
Az utána következő mondat viszont leszűkíti a gondolatot a csak fizikai erőszakra, és éppen ezért javasoltam ennek a mondatnak az elhagyását. Sokan félreértették ezt a javaslatomat, és azzal vádolnak, én azt támogatom, hogy az iskolában a pedagógus megverhesse a gyerekeket. Nem erről van szó, hanem pontosan arról, hogy az a mondat önmagában nagyon kevés, hogyha azt mondjuk, hogy a gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Ezzel teljes mértékben egyetértek, hiszen ez valóban így van, csak az a pici hiányossága van, hogy az ember nemcsak testből áll, hanem szellemből és lélekből is, és mindannyian nagyon-nagyon jól tudjuk, hogy a szellemi, lelki, érzelmi bántás lényegesen súlyosabb sok esetben, mint maga a fizikai.
Éppen ezért is azt gondolom, hogy ha nem volt érthető az a javaslatom, hogy ezt a mondatot azért hagyjuk el, mert az előző mondatban nagyon részletesen és pontosan megfogalmazásra kerül ennek a tiltása is, vagyis az, hogy azt mondjuk, hogy védelmet kell biztosítani a fizikai és lelki erőszakkal szemben, akkor ne elvonással, hanem pozitív módon álljunk ehhez a dologhoz hozzá, és egészítsük ki például azzal, hogy a gyermek az iskolában lelki és szellemi terrornak sem vethető alá. Nem lehet veszélyeztetni az egészségügyi állapotát, nem lehet szóbeli erőszakot elkövetni ellene, nem lehet kigúnyolni, kinevetni, önbecsülésében megsérteni, kommunikációs és infokommunikációs lelki, szellemi befolyásolásnak nem lehet alávetni, nem lehet szexuálisan zaklatni, vallási meggyőződését nem lehet kicsúfolni, minősíteni, megsérteni, vagy nem lehet az alapvető érzelmi igényeit és szükségleteit megtagadni. Nem lehet igaztalanul gyanúsítani egy gyermeket, természetesen nem lehet neki hazudni sem, és a legfontosabb talán mindezek után az, hogy nem lehet nem szeretni.
Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez a mostani, közoktatásról szóló köznevelési törvény egy olyan új irányt és olyan új lehetőséget nyit a magyar köznevelésben, közoktatásban, amelyre remélhetőleg önök is, akik most ezt mélységesen elutasítják, és nem értenek vele egyet, egyszer még büszkék lehetnek.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
