DR. MOLNÁR ZSOLT
DR. MOLNÁR ZSOLT
DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Mind a nemzetbiztonsági bizottság ülésén - amire visszatérnék még egy rövid időre -, mind itt a tisztelt Ház előtt is olyan érvek szólnak a NIBEK mellett - amelyeket önök elmondtak -, amelyek kizárólag más állami szervek, különösen a rendőrség és különösen más nemzetbiztonsági szervek hatásköreinek a felsorolását merítik ki; ezen kívül egyetlenegy olyan valós érv nem hangzott el, ami ezen túlmutatna.
(16.30)
Azonban elsőként az a kérdés fogalmazódik meg bennem, a TEK-kel és a jelenleg a napirend tárgyát képező NIBEK-kel kapcsolatban, amit a Macskafogóban már egy klasszikus mondásként hallottunk, hogy mennyibe is került mindez, Safranek. Hiszen halljuk, hogy mennyire fontos mindkét szervnek a létrehozása, de amiket gyakorlatilag végrehajt, az a jelenet, amikor az idézett filmben az egérlyukba bemegy egy sok millió dolláros költségű makett, és ott benn lesz. És akkor megkérdezik: és akkor mi történik? Kérdezem majd tisztelt államtitkár urat, hogy ezeket a feladatokat, amelyeket fölsoroltak, és amelyek valóban nagyon helyes feladatok, hiszen ezeket végre kell hajtani, de erre vannak a költségvetési pénzekből fenntartott más nemzetbiztonsági és rendészeti szervek. Miért kell erre az adófizetők forintjait elgurítani?
Az elmúlt időszak nemzeti együttműködésének kormánya a fülkeforradalom jóvoltából olyan jogalkotási bravúrokat hajtott végre, mint az Alkotmánybíróság hatáskörének csorbítása; a bírói kar nyugdíjazása; a remek, Európa-hírű médiatörvény, ami remekül sikerült; aztán a visszamenőleges jogalkotás, amely több évezredes európai normát szeg meg, az önkormányzatok önállóságának felszámolása és a legújabb bravúros termék a választási rendszer, ami tényleg, azt gondolom, ebben a formájában nemhogy párját ritkítja, hanem az egész világon egyedülállóan új intézményt helyez kilátásba a győztesnek járó kompenzációval.
Ebbe a felsorolásba illik bele a NIBEK is ilyen szempontból, azonban ezek közül, amiket fölsoroltam, van néhány, ami már visszafordíthatatlan károkat okozott a magyar társadalomban, a magyar demokráciában, a jogállamiságban. Azonban ez a NIBEK még az, amelyiket csírájában lehetne még elfojtani, ezért még egyszer kérném tisztelettel: gondolják meg, hogy nem egyszerűbb-e bízni a többi magyar államhatalmi szervben, bízni a magyar titkosszolgálatokban, bízni a magyar rendőrségben és legfőképpen bízni a magyar állampolgárokban.
A magyar állampolgárok stoptáblát adnak ennek az előterjesztésnek, nem kívánják ezt a gondolatrendőrséget, ahogy itt a tőlem balra ülő, de nyilván jobboldali érzelemvilágú képviselőtársam mondta, nem kívánjuk Orwell álmát megvalósítani, nem szeretnénk gondolatrendőrséget.
Tagadhatatlanul igaza van államtitkár úrnak és a képviselőtársaimnak abban, akik mellette érveltek, hogy a nemzet biztonsága, a Magyar Köztársaság biztonsága kiemelt cél, és akkor alszunk nyugodtan mindannyian, ha magunkat is, szeretteinket is, az egész magyar társadalmat biztonságban tudjuk. Azonban a bűnüldözési érdekeknek mindig van azért egy korlátja, legalábbis a jogállamokban, hiszen könnyű úgy a bűnt üldözni, hogy vele a normális életet is fölszámoljuk. A jogállamokban valamilyen határa van a bűnüldözési érdeknek. Ennek a negatív ellenpontja Benito Mussolini Olaszországa, ahol valóban nemcsak a maffiát füstölte ki a rejtekhelyéről a ducénak nevezett félőrült, hanem ezzel együtt a normális olasz kultúrát, a normális olasz társadalmat is kifüstölte a maga helyéről.
Konkrét felvetések is kell hogy elhangozzanak ellenérvként ezzel a javaslattal, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan: hatósági nyilvántartások korlátlan böngészése. Aztán a korlátlan adatkezelés, amelynél tudjuk, hogy az európai jogállamokban az adatkezelés célhozkötöttsége egy alapvető jogelvvé nőtte ki magát. Ez sérül majd most ebben a rendszerben. Aztán a Ferihegyi repülőtérnek 5 éves, el nem évülő stigmával való átutazása, hiszen aki itt jár, az 5 évig magán viseli azt a nyomot, hogy belekerül egy olyan adatbázisba, amelyhez ő nem járult hozzá.
Aztán az adatvédelem kiiktatása; az információs társadalom, és helyesen mondta államtitkár úr, hogy az utóbbi időben az internet, a mobiltelefon, egyáltalán az elektronikus tájékoztatás átszőtte az emberek magánéletét. Ezért nagyon fontos, hogy ezeknek korlátokat szabjunk. Nem kívánunk egy olyan társadalomban élni, ahol valaki valahonnan mindent lát. Nem kívánjuk, hogy Szauron szeme lássa az emberek magánéletét. Nem kívánunk egy olyan társadalomban élni, ahol a NIBEK Valóvilágot játszik a magyar társadalommal, a magyar állampolgárok nem akarnak beköltözni a Valóvilág-villába, hogy a nagy szem, a nagy testvér láthassa kívülről minden mozzanatukat mindenféle kontroll nélkül. Ezért kérném tisztelettel államtitkár urat, gondolja végig, hogy van-e szükség egy ilyen intézményre.
És végezetül két kérdést tennék föl tisztelettel az államtitkár úrnak. Egyrészről azt a kérdést, amely minden társadalomban, minden jogállamban fölmerül, hogy ki ellenőrzi az ellenőröket, azaz ki ellenőrzi a NIBEK-et. Ez az egyik logikus kérdés. A másik, tisztelt államtitkár úr, ki fogja garantálni azt, vagy ki tudja garantálni most, hogy a NIBEK már előzetesen is jól fog működni, hiszen ismerjük azt a közmondást, hogy a puding próbája az evés. Azt gondolom, még nem vagyunk túl azon, hogy megállapíthassuk, hogy a NIBEK jól működik, a Terrorelhárítási Központtal kapcsolatosan az a megállapítás, hogy már sokat tett hazánk biztonságáért, az is a költői túlzások közé tartozik.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
