SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni államtitkár úrnak, mert gondoltam, hogy már vagy az elején, vagy a beszédem végén megkérem, hogy vegyen részt a vitában, mint egyébként már a szabálysértési törvénynél is megtettem, de ott ezt nem sikerült teljesíteni. De nagyon örülök, hogy most úgy tűnik, valóban egy párbeszéd kialakulhat a kormányoldal és az ellenzék között. Ezt külön megköszönöm, és biztatom, hogy így folytassuk.
Valóban nehéz, úgy gondolom, indulatok nélkül felszólalni és beszélni a szóban forgó törvényjavaslat kapcsán is, ahogy már itt elhangzott, mind a javaslat tartalma, mind a parlament elé terjesztésének módja botrányos volt. E törvényjavaslattal a centralizált államhatalom új szakaszához érkezett.
Eljött az a pillanat, amikor az állam immár nyíltan és közvetlenül az állampolgárok legszemélyesebb adatait kívánja ellenőrzése alá vonni. Egyetértek az előttem szólókkal, valóban eljött “1984”. Mindenekelőtt felhívom a figyelmet az előttünk fekvő törvényjavaslat egyeztetésének teljes hiányára. Ezt kisebbségi véleményben Mile Lajos képviselőtársam már megfogalmazta.
Miközben a törvényjavaslat az újkori magyar demokrácia történetében eddig példátlan mértékű információs hatalmat összpontosít az újonnan létrehozott NIBEK kezében, a tervezet adatvédelmi biztosnak megküldött változatában az új nemzetbiztonsági szolgálatra vonatkozó rendelkezés elképesztő módon még csak említésre sem került. Vajon miért volt ez, államtitkár úr? Esetleg azért, hogy ne tudja időben tájékoztatni a közvéleményt, figyelmeztetni az embereket, hogy ne kongathassa meg a vészharangot? De Pintér Sándor belügyminiszter úr még ennél is messzebbre ment a javaslat benyújtásakor. Úgy terjesztette be ezt a parlamentnek, titkosított eljárásban szinte, hogy a központ létrehozásának szándékáról még a kormánypárti képviselők sem tudtak.
Ennek oka egy, a Fideszhez közel álló sajtóorgánum szerint az, hogy a belügyminiszter úr tudta, hogy a javaslat a párton belül is sok vitát eredményezhet majd. Ezért nemes egyszerűséggel előlük is eltitkolta ezt a szakaszt. Mindezekből világosan kitetszik, hogy a törvényjavaslat készítői szándékosan mulasztották el a NIBEK-re vonatkozó rendelkezések politikai, szakmai és társadalmi egyeztetését. Úgy gondoljuk, szégyenteljes az, hogy ilyen mélyre süllyedt a magyar jogalkotás. Önök mit szólnak ehhez, tisztelt fideszes képviselőtársaim? Nem mindig önök lesznek ám kormányon, tehát ez nemcsak a mostani ellenzékre és a többi állampolgárra fog vonatkozni!
Tisztelt Ház! A törvény kezdeményezői számára nem elég, hogy a nemzetbiztonsági szerveknek a hatályos jogszabályok alapján is rendkívül széles körű felhatalmazásuk van személyes adatok gyűjtésére, miközben a minősített adatokra vonatkozó szabályozás miatt teljesen ellenőrizhetetlen a tevékenységük. A mostani javaslat ugyanis tovább erősíti a kormány információs hatalmát. A rendszerváltás óta példa nélküli hatalomkoncentráció jön létre Pintér Sándor kezei között azzal, hogy a pártállami időkhöz hasonlóan a kivételes jogosítványokkal megerősített titkosszolgálatok a belügyminiszter irányítása alá kerülnek.
Az év elején a kormánypárti képviselők már elfogadtak egy olyan törvényt, aminek alapján a közszolgák önkéntesen hozzájárulnak ahhoz, hogy titkosszolgálati eszközökkel megfigyeljék őket, vagy, persze szintén önkéntesen, tudomásul vehetik, hogy a hozzájárulás megtagadása miatt elbocsátják őket. A jelen törvényjavaslat ennél is tovább megy. Úgy tűnik, Pintér Sándornak és a kormánynak a közszolgák kevesek, a teljes 50-es éveket szeretné újra megvalósítani itthon. Kim Dzsong Il most valószínűleg elégedetten csettintene, tisztelt államtitkár úr, ha ezt a javaslatot látná. Gratulálunk, sikerült, úgy gondoljuk, egy újabb lépést tenni az ázsiai diktatúrák felé.
A hatalommegosztás egyik elvi tétele a rendőri és a titkosszolgálati munka szigorú szétválasztása. Magyarország biztonságához és a hatékony bűnüldözéshez nem szükséges, hogy a szolgálatok minden állampolgárról nemzetbiztonsági dossziét készíthessenek anélkül, hogy valakit bűncselekmény megalapozott gyanúja terhelne, vagy tényleges bizonyítékok állnának rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az egyén nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Mélyen jogállamellenes az, hogy a központ közvetlen és teljes körű hozzáférést biztosító, elektronikus úton csatlakozhat rá különböző regiszterekre. Megalapozott aggályunk, hogy a központ alapvetően a kormány tájékoztató szerveként működik majd, elsődleges funkciója a miniszterek tájékoztatása lesz, nem pedig az igazságszolgáltatási szervek információval való ellátása. A központ ugyanis tájékoztató rendszert működtet, értékelő jelentéseket készít, és azokat a miniszter útján eljuttatja a kormánynak.
Az adatbányászatra felhatalmazott központ az eredeti összefüggésekből kiragadott adatok alapján bárkiről összeállíthat egy személyiségprofilt.
(17.00)
A törvényjavaslat egyrészt hozzáférést enged a központ számára az összes állami nyilvántartáshoz, másrészt felhatalmazást ad számára arra, hogy az abban tárolt adatokat összekapcsolja egymással. A javaslat semmibe veszi, hogy a személyes adatok feletti önrendelkezés korlátozásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség. Szándékoltan figyelmen kívül hagyja, hogy a személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. A meghatározott cél nélküli készletre, az előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adattárolás alkotmányellenes - ez itt már többektől elhangzott. A rengeteg, egyébként valós részinformációból - például, hogy hova utazik az illető, hol lakik, mennyi a fizetése, vagy milyen gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkezik akár - hamis kép rajzolódhat ki bármelyik állampolgárról, ráadásul az adatbázisok összekapcsolásából kinyert adatokat nem kell törölni a nemzetbiztonsági feladat elvégzését követően sem, mondván, a jövőben még szükség lehet arra.
Az általam imént felsoroltak reményeim szerint jól jelzik azt, hogy a törvényjavaslat elfogadásával az egyén végletesen kiszolgáltatottá válik a hatalommal szemben. Nem is lehet tehát kérdés: akiről egyszer azt feltételezi a központ, hogy a nemzet kárára van, az ezt a gyanút valószínűleg sosem moshatja majd le magáról. A központban foglalkoztatott nemzetbiztonsági elemző kedvére kutakodhat a közlekedési pontrendszert tartalmazó adatbázisban, s ezáltal bárkiről megtudhatja például azt, hogy követett-e el közlekedési szabálysértést. És ha mindez még nem volna elég, a törvényjavaslatból az is kiolvasható, hogy a NIBEK-nél dolgozókat senki nem fogja ellenőrizni, mivel a nemzeti védelmi szolgálat hatásköre rájuk nem terjed ki. Joggal merül fel a kérdés: a centralizált demokrácia új rendszerében ki vigyáz majd az őrzőkre?
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország biztonságához és a hatékony bűnüldözéshez nem szükséges, hogy a szolgálatok minden állampolgárról nemzetbiztonsági dossziét készíthessenek anélkül, hogy valakit bűncselekmény megalapozott gyanúja terhelne, vagy tényleges bizonyítékok állnának rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az egyén nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
Bizonyára ismerősen csengenek fülünknek a kormánypárti többség által az Országház épülete mellől száműzni kívánt költő alábbi mondatai, amelyek a fent említettek fényében sajnos igen aktuálisak: “Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktába írják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP jómagam személyében az ügyben az ombudsmanhoz fordult. Kérem, ne szavazzák meg ezt a törvényjavaslatot!
Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)
