DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyes rendvédelmi tárgyú törvények módosításáról beszélünk, de látható, hogy ennek a törvényjavaslatnak az 1.0-ás változatában a nemzetbiztonsági törvény igen jelentős módosítása van.
Szeretném mondani - mivel államtitkár úr kívül helyezte magát a vitán, és most már csak sztoikus nyugalommal ül és figyel (Dr. Kontrát Károly bólint.), és egyszerűen nem válaszol a kérdésekre, ahogy a kormánypárti képviselők sem vesznek részt a vitában -, hogy én legitim felvetésnek tartom azt, hogyha egyébként a kormányzat úgy dönt, hogy módosítja a nemzetbiztonsági törvényt. Én magam is úgy gondolom, hogy van olyan része, ahol akár átfogó módosításra is szükség lenne.
(20.40)
Az 1.0 és a 2.0 közötti különbségben én inkább a 2.0-ás, tehát a kormánypárti képviselők által benyújtott módosító javaslatokkal tarkított javaslatot támogatom, ezért hadd hívjam már fel arra a figyelmet, hogy a kormányzó pártoknak kétharmada van az Országgyűlésben, és ez lehetővé teszi számukra, hogy a nemzetbiztonsági törvényt átfogóan, és ne csak egy ilyen salátatörvényben módosítsák.
Nem látom az okot, az indokot arra, hogy ilyen rendkívüli sebességgel próbálják ennek az új titkosszolgálatnak - az 1.0-ás változatban - a létrehozását átverni, miközben egyébként szerintem tényleg támogatható lenne az, hogy egy átfogó módosítása legyen a nemzetbiztonsági törvénynek, hiszen van olyan terület, ahol ez a törvényjavaslat vagy maga a törvény, tehát az eredeti 1995. évi CXXV. törvény komoly hiányosságokkal küzd.
Ilyennek találom egyébként a panasz intézményével kapcsolatos szabályozást, és azért kell erről a kérdésről beszélni, képviselőtársaim, mert a következő időszakban szerintem a Belügyminisztérium vezetése, de azon túlmenően az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága is szembesülni fog azzal, hogy egyre nagyobb számban fognak érkezni panaszok a “C” típusú nemzetbiztonsági ellenőrzéssel kapcsolatosan, illetve akár az életvitel vizsgálatára vonatkozó anyagok kapcsán. Ezt mindenképpen valamilyen módon szabályozni kellene a törvényben, és talán ez fontosabb cél lenne, hiszen ez inkább állampolgár-közelibb, mint hogy egy új titkosszolgálatot próbál itt a kormány felállítani.
Miért mondom ezt? Amikor a nemzetbiztonsági bizottság elnöke voltam, számtalan alkalommal jöttek hozzánk levelek különböző állampolgári panaszokat illetően, amelyek egyébként a “C” típusú nemzetbiztonsági vizsgálat eredményével kapcsolatosan emeltek kifogást. Képviselőtársaim talán, akik a nemzetbiztonsági bizottságban ülnek vagy ültek, ismerik ennek a menetét: elvégzik a nemzetbiztonsági ellenőrzést, ha ezzel szemben valakinek kifogása van, akkor első körben nyilván a szolgálati elöljáróhoz tud fordulni, és amikor az adott minisztériumban - mert az lehet éppen a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium és az 1.0-s változatban már csak ez a kettő, a 2.0-s változatban a Külügyminisztérium -, a miniszternél kimerítették a fellebbezési lehetőséget, akkor pontosan azért, amit egyébként Kontrát államtitkár úr több alkalommal megemlített, a nemzetbiztonsági bizottság ellenőrző funkcióját tekintve, a panaszos egyébként panasszal fordulhatott a nemzetbiztonsági bizottsághoz mint legfelsőbb fórumhoz.
Igen ám, csakhogy a nemzetbiztonsági bizottságnak arra volt lehetősége, hogy áttekintse a panaszt, bekérje az anyagokat, akár behívja oda a panaszost, meghallgassa, döntsön, ám a döntésének semmiféle következménye nem volt; még akkor sem, amikor egyébként helyt adtunk a panasznak.
Én ezt azért tartanám nagyon fontosnak, mert most olyan lépések következnek ebből a törvényből meg az előző törvényből, ami indokolttá teszi azt, hogy ne egy ilyen részmódosítását hajtsa végre a kormány a nemzetbiztonsági törvénynek, hanem próbáljon meg egy átfogó javaslatot készíteni.
Azt gondolom, hogy értem azt a szorítást, ami itt a mindenféle sarkalatos és egyéb törvények gyors lezavarásához szükséges, de azért a velem szemben ülő kormánypárti képviselők és talán a kormány tagjai is érzik, hogy itt valami homokszem, ha nem egy hatalmas nagy zsák homok került a gépezetbe, mert ez a fajta törvényalkotás, úgy látszik, már a kormánypárti képviselőknél is kiverte a biztosítékot, hiszen olyan módosító javaslatok kerültek benyújtásra, amelyek nyilvánvalóan nemcsak magát a törvényjavaslatot és a nemzetbiztonsági törvényt írják át alapjaiban, hanem az egész belső biztonságról vallott kormányzati filozófiát rengetik meg alapjaiban. Azt gondolom, hogy erről mindenképpen kell beszélni.
Szeretném mondani államtitkár úrnak, a kormánypárti képviselőknek és az ellenzéki képviselőknek, hogy igenis legitim az a felvetés, amikor a terrorizmus elleni küzdelemre is próbál a kormányzat koncentrálni a maga módján. Itt egy kiszólás lenne Gaudi képviselő úrnak, hogy nagyon szeretném kérni, hogy a katonákat ne nevezze csicskának, mert ez dehonesztáló és sértő azokra nézve, akik az életük kockáztatásával egyébként szolgálnak Afganisztánban, Koszovóban, sérülnek meg, és sajnos voltak olyanok is, akik éppen szolgálatteljesítés közben haltak meg.
Én azt gondolom, hogy kell és lehet a politikusokra nagyon-nagyon sok mindent mondani, az ott egy nagy szabadság, de azt szeretném kérni, hogy azokat az egyenruhásokat, akik egyébként nap mint nap ott vannak, és próbálnak tenni valamit éppen, mondjuk, Afganisztánban vagy éppen Koszovóban azért, hogy ott is béke és egy jobb élet legyen, őket nem kell bántani. Ők elvégzik a feladatukat, részt vesznek a kiképzésen, ott egyébként a civil katonai együttműködés keretében segítenek az ottani állampolgároknak, ők végzik a munkájukat.
Az a felvetés, amit az általános indoklás mond a terrorizmus elleni küzdelem ügyében, az egy abszolút legitim felvetés, hiszen ezzel foglalkozni kell, és én itt egyetértek a törvény előkészítőivel, hogy ezzel az üggyel valamilyen módon foglalkozni kell. De én úgy gondolom, hogy ezt a lépést egyébként nem helyes módon és nem megfelelő formában, de a kormány elkezdte megtenni akkor, amikor létrehozta egy kormányrendeletben a Terrorelhárítási Központot; azt a Terrorelhárítási Központot, amely ki tudja merre kóricál a világban, és ott mit művel, milyenféle felhatalmazás alapján.
Megjegyzem, arra mindeddig nem kaptunk választ - én legalábbis nem olvastam ki, és volt néhány időszak, amikor ki kellett mennem, ezt elismerem, és nem voltam végig minden percben bent a teremben -, nem hallottam arra vonatkozóan államtitkári vagy kormánypárti választ, hogy hogyan is képzelik el a TEK külföldi tevékenységét. Az nem elég, hogy mi itt azt mondjuk vagy egészen pontosan, önök azt mondják, hogy akkor a Terrorelhárítási Központ a jövőben majd egyébként a világ különböző tájain kiugrik a Q7-eséből csuklyával a fején, és akkor majd ott adja a PR-terrorelhárítást.
Megjegyzem, és itt szeretném hozzátenni ehhez az egész Terrorelhárítási Központ dologhoz, hogy mivel én foglalkoztam ezzel a témával - no nem ilyen jogalkotói, hanem tudományos szinten, ami fel sem ér ahhoz, amit önök itt tudnak ezzel kapcsolatban -, azért azt szeretném mondani, hogy általában az ilyen tevékenységgel foglalkozó szervezetek viszonylag ritkán szerveznek hatalmas nagy sajtótájékoztatót, viszonylag ritkán mutogatják meg az autójukat, és azt hiszem, talán Dorosz Dávid képviselő úr volt, aki azt mondta, hogy viszonylag ritkán mutatják meg, hogy milyen eszközökkel rendelkeznek, hanem végzik a munkájukat, és egyébként van arra vonatkozó szerv, amely ezzel foglalkozik, ezt szeretném mondani.
Az már egy jó hír Csampa Zsolt képviselő úr módosító javaslata kapcsán - bizonytalan vagyok, hogy befogadásra kerül -, hogy ugye, azt mondják ki, hogy mivel a TEK az Alkotmányvédelmi Hivataltól vett át feladatokat, ezért a nemzetbiztonsági bizottsághoz kell rendszeres jelentésre mennie. Amikor én voltam a bizottság elnöke, akkor egy alkalommal azért sikerült a Terrorelhárítási Központhoz elmenni kihelyezett ülésre. Azt kell mondjam, hogy a kételyeim nemhogy eloszlottak volna, hanem tovább nőtt a köd a Terrorelhárítási Központ tevékenységével kapcsolatosan.
Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy megtették önök az első lépést az önök által fontosnak tartott, a Magyar Köztársaság, pontosabban Magyarország polgárainak biztonsága megteremtése érdekében - ahogy ezt szokta mondani államtitkár úr, mert ez egy nagyon fontos dolog, hogy Magyarország állampolgárai biztonságban érezzék magukat. Őszintén szólva, ha hallják ezt a vitát, és nyomon követték, azt hiszem, egyre inkább aggódnak mindenféle biztonságukért. Az anyagi biztonságukat már régen elintézték, a munkavállalói biztonságuknak annyi, de most már személyes adataikról beszélgetünk, és a személyes adatok és a különböző adatbázisok összekapcsolásáról beszélünk, ami őszintén szólva, azt gondolom, hogy már magát a létet fenyegeti.
Arról nem is beszélve - és engedjék meg, hogy újra és újra elmondjam -, önök között talán azért vannak 18 és 40 közötti, magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárságú férfiak. Uraim, 2012. január 1-jétől a testmagasságuk, a testsúlyuk, a kényszerbetegségük és az egyéb egészségügyi problémájuk sem marad tovább titokban, mert nem elég, hogy a Magyar Honvédség ezt szépen össze fogja gyűjteni egy központi adatbázisba, ebben az adatbázisban a NIBEK szépen kutakodhat. És akkor őszintén szólva, azt gondolom, hogy már nem is kell az energetikai tárgyú törvények zárószavazás előtti módosítóihoz berakni egy százoldalas javaslatot, és benne berakni, hogy bele lehet nézni a szemétbe. Tehát nagyjából most már minden információ rendelkezésre fog állni.
(20.50)
Ez őszintén aggodalomra ad okot, és én nem kérdőjelezem meg az államtitkár úrnak a demokrácia, a köztársaság és az emberi jogok iránti elkötelezettségét, de azért ugye érzékeli itt az elmúlt pár órában és nemcsak ennél, hanem a korábbi törvényjavaslatnál, amelynek az általános vitáját már lezártuk, amelyben a Hszt. módosítása van, hogy azért itt kellően sok aggodalom került az asztalra, amit nem lehet egyszerűen lesöpörni.
Nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy nekünk kétharmadunk van, és ezért nekünk mindent lehet. Államtitkár úr is pontosan jól tudja, hogy a kisebbség jogainak tisztelete is legalább olyan fontos egy demokráciában, mint a többség politikai érdekérvényesítése. Éppen ezért én rendkívül fontosnak tartanám, hogy egyébként a felvetett kérdésekre, hogy ki ellenőrzi a NIBEK-et, kapnánk választ. Államtitkár úr, az nem válasz, hogy a nemzetbiztonsági bizottság fogja ellenőrizni a NIBEK-et, mert pontosan tudjuk, hogy az egyébként egyfelől akkor tud ellenőrizni, ha kellő információval rendelkezik, kiadja a kellő információt, nyilván azok a jelentések, amelyek eddig is születtek más titkosszolgálatok tevékenységét illetően.
Nagyon érdekes Kövér László házelnök úr azon felvetése, hogy legyen ilyen szervezet - ez a 2.0-ás változatban van -, de ez ne legyen titkosszolgálat, ráadásul a házelnök úr ráirányította a figyelmet egy rendkívül fontos dologra, ami talán eddig kevésbé hangzott el hangsúlyosan, mégpedig az, hogy a NIBEK-nek 1.0-ás változatban az lesz az egyik feladata, amely nem került így teljesen kibontásra, hogy figyelemmel kíséri Magyarország biztonsági és bűnügyi helyzetét. Valóban igaz, a biztonsági helyzet kapcsán azért ott egy kicsit hatáskörtúllépés van, mert az ilyen típusú szervezeteknek általában a belső biztonságra kellene jobban koncentrálni, és a külső biztonsággal kapcsolatos kérdéseket nyilván a Magyar Honvédségnek és egyébként olyan szerveknek kell megadni, amelyeknek ez a feladata.
Én úgy gondolnám, hogy a NIBEK-nek, ha ez feláll, amit természetesen mi nem támogatunk, az lenne a dolga, hogy Magyarország belső biztonságával foglalkozzon, és a külső biztonsági környezet tekintetében… - én tudom, hogy a Belügyminisztériumban rendkívül sok jó képességű ember van, de van itt egy Külügyminisztérium, amely mégiscsak Magyarország külkapcsolataival foglalkozik, talán érdemes lenne ezt a problémát rájuk hagyni.
Nagyon érdekes az is, hogy a házelnök úr egyébként a módosító javaslatában, amelyre teljesen új törvényjavaslatot alkot lényegében, kimondja azt, amit ön, államtitkár úr, többször elmondott, nevezetesen, hogy ez egy koordinációs szervezet lenne. Az államtitkár úr ezt mondta el itt az általános vitában, hogy ez egy koordinációs szervezet lenne, miközben én azt gondolom, őszintén szólva, hogy van a titkosszolgálatoknak a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő minisztere, akinek lenne az a dolga egyébként, hogy olyan helyzetet teremtsen, hogy ezeket a szolgálatokat koordinálja, és nem szabad egyébként a szolgálatokkal azonos szinten lévő egy szervezetet kiemelni, mert mindenki egyenlő, csak vannak egyenlőbbek.
Tehát itt is az lenne az eredeti változat szerint, hogy minden szervezet egyenlő, tehát egyenlő az Alkotmányvédelmi Hivatal, egyenlő a nemzetbiztonsági szakszolgálat, egyenlőek a katonai biztonsági szolgálatok, az IH, és van a NIBEK, az is így egyenlő, csak ő egy picit egyenlőbb, és ő mindenkinek az adatbázisához hozzáférhet. Azt gondolom, államtitkár úr, hogy kellene válaszolni a kérdésekre, hogy tudjuk tovább folytatni a vitát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm, elnök úr.
