ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a héten érdekes szituációnak lehetünk tanúi. Jómagam hétfőről keddre 32 órát voltam itt, majd a tegnapi naptól most már 25 és fél órája itt vagyok a parlamentben. Az ember mindig tanul valamit.
Érdekes volt a hét, és főleg a tegnapi nap, mert a parlamenti vitáknál az ember sokszor tapasztalja azt - rám ez kevésbé jellemző -, hogy van a mutogatás, hogy miért nem ül ott az államtitkár, miért nincs ott az a képviselő, vagy az, aki pont beszélt és elment bizottsági ülésre, miért nincs ott. A tegnapi napon, amikor Hiller István volt miniszter úr a felsőoktatási törvénynél egyedül ült ott a padsorban, azért, gondolom, ön is elmondta a képviselőtársainak, hogy ez helytelen, mert önt magára hagyták. (Dr. Hiller István közbeszól.) De az ember napközben is figyelte a padsorokat, egész éjfélig az MSZP padsoraiban kettő vagy három parlamenti képviselő volt, és éjfél környékén bejött Mesterházy Attila egy fél órára, majd - élvezve a parlamenti vitát, az obstrukciót - kért egy kétórás szünetet. Az ember belegondolt, hogy fönt a technikusok is 18 órája ott ülnek, végzik a munkájukat, a gyorsírók is, nyolc gyorsíró szolgálatra készen itt tölti a 24 óráját, velünk együtt… (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem te fogadtad el a napirendet? - Nem kellett volna ilyen napirendet elfogadni!) Bárándy Gergely képviselőtársam, amikor ön a parlamentben hozzászól, és valaki önnek beszól, akkor ön is mutatja: tessék a két percet megnyomni. (Dr. Bárándy Gergely: Így lesz!) Kérem önt, én a tiszteletet önnek megadom, hogy próbálja meg ön is ugyanúgy elviselni azt, amit esetleg én mondok…