MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt önök is tudják, hiszen már itt a bizottsági ismertetéseknél is elhangzott, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 36. §-a szerint a kormánynak a költségvetési törvényjavaslat benyújtása mellett elő kell terjesztenie azokat a törvényjavaslatokat is, amelyek a javasolt előirányzatok megalapozásához szükségesek, illetve összefüggenek az államháztartás működésével. Az előttünk fekvő javaslat az Áht. ezen előírásának tesz eleget.
A költségvetést megalapozó törvények tárgyalása első látásra talán nem tartozik az igazán érdekes témák közé, hiszen, mint ahogy ebben a törvényjavaslatban is, rengeteg technikai jellegű módosítást tartalmaz. Azonban mindenképpen szeretnék majd a későbbiekben néhány olyan részletről is szólni, amelyeket Magyarország polgárai a mindennapokban is pozitív változásként fognak megtapasztalni.
A javaslat tárgyalása jó alkalom arra is, hogy ismét szóljunk azokról a főbb szempontokról is, amelyek a 2012. év költségvetésének megalkotásakor meghatározóak voltak. Ha körbenézünk a világban és Európában, láthatjuk, hogy a körülményeket tekintve egy nehéz, kiszámíthatatlan időszak előtt állunk, de mégis, ebben az időszakban és ilyen körülmények között kell biztosítanunk a válságzónától való elrugaszkodást és hazánk pénzügyi stabilitását.
Igen, tisztelt képviselőtársaim, mi, a kormánypárti padsorokban ülő képviselők tisztában vagyunk vele, hogy nehéz, kihívásokkal teli időszak előtt állunk, éppen ezért kell egy olyan költségvetést elfogadnunk, amely megfelelő tartalékokat biztosít a pénzügyi-gazdasági környezet tőlünk független negatív változásaira, valamint lehetőséget ad a költségvetés bevételeinek racionálisabb, célszerűbb csoportosítására, az állami szerepvállalás erősítésére ott, ahol erre szükség van.
Nem kívánjuk az előző nyolc év kormányainak sodródó, céltalan gazdaságpolitikáját folytatni, hiszen már megtapasztaltuk, mindez hová vezetett: pénzügyi kiszolgáltatottság, végzetes eladósodás lett a terhes örökség, amelyet az MSZP-SZDSZ-kormány hátrahagyott.
(9.40)
Természetesen nem megyünk hitelezőinkhez sem átütemezésért folyamodni, mint ahogy azt az egyik ellenzéki párt képviselői folyamatosan mondják, és nagyon szeretnék, mivel mi biztosak vagyunk abban, hogy következetes gazdaságpolitikával, fegyelmezett gazdálkodással, a nagy ellátórendszerek átalakításával megerősödve kerülhetünk ki a válságból.
A költségvetést megalapozó törvények megtárgyalása azért is fontos, mivel egyrészt biztosítják a jogszabályi koherenciát, valamint alátámasztják, segítik azon célok elérését, amelyeket az ország megerősítése érdekében a költségvetésen keresztül magunk elé kitűztünk.
Tudom, hogy már sokszor elhangzott a Házban, de talán nem fölösleges tudatosítani azt az öt fő irányt, amelyhez a kormány és az országért felelősséget érző kormánypárti képviselők egyaránt ragaszkodnak. Úgy gondolom, már csak azért is fontos ezeknek a szempontoknak az ismételt átvétele, mert ahogy az előbb a bizottsági kisebbségi véleményekben lehetett hallani, ellenzéki képviselőtársaim gyakran úgy nyilatkoztak, mintha nem is hallottak volna ezekről a szempontokról, és nem tartanák fontosnak mindazokat, amelyeket az ország átszervezése érdekében meg kell lépnünk.
Az első ilyen az arányos adórendszer, hogy végre csökkenthessük a munkát terhelő adókat, és átláthatóságot biztosítsunk abban az adózási dzsungelben, amelyet az elmúlt évek kormányzásával szőttek a magyar emberekre, és amely visszafogta a tisztességes munkával elérhető gazdasági teljesítményt. Ezen a ponton máris megkérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy kíméljenek meg itt bennünket az adórendszerrel kapcsolatos gazdaságfilozófiai vitától, hiszen most nem az adótörvények vitájáról van szó. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban. - Gőgös Zoltán: Nem fogunk!)
A második sarokkő a nyugdíjkassza saját lábra állítása, amelynek jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni, hiszen a jelen és a jövő nyugdíjasainak létbiztonsága, a nyugdíjak hosszú távú, biztos kifizethetősége a tét. A harmadik célkitűzés az a vállalkozás, amelyre nem volt példa az elmúlt 20 évben: visszavezetni 200 ezer embert a munka világába.
Lehet persze kritizálni a kormányt azért - mint ahogy az az elmúlt napokban el is hangzott -, mert ahogy ellenzéki képviselőtársaim fogalmaztak, mesterségesen akarja munkára késztetni az embereket, de én inkább azt a kérdést tenném föl, tisztelt képviselőtársaim, hogy tudnak-e még egy olyan kormányt mondani, mondjuk, az elmúlt évtizedből, akár a környező országokból is, amely bele mert vágni egy ekkora mértékű munkahelyteremtő programba. Fel tudnak-e idézni olyan hasonló intézkedést, amely a rendszerváltás után tömegesen munkájukat és ezzel méltóságukat vesztett emberek problémájára érdemi megoldást próbált találni?
Persze, a látszólag könnyebb út, amelyet aztán láttunk, hogy hova vezet, a segélyek osztása lenne a munkanélküliek számára. Ez lehetne talán a könnyebb megoldás. MSZP-s képviselők több hozzászólásából látható, hogy ők sokkal szívesebben választanák ezt a megoldást, de látjuk, hogy ez milyen katasztrofális állapotokat idézett elő. Mi mégis felvállaljuk a közmunkaprogram elindításával járó nehézségeket és kockázatokat, mert bízunk ennek pozitív társadalmi hatásaiban. Kéretik tehát, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, ebben a perspektívában szemlélni ennek az intézkedésnek a jelentőségét, mielőtt automatikusan a szokásos frázisokkal elkezdenék kritizálni ezt a javaslatot.
Negyedik célunk az, hogy jelentősen átalakítsuk az egészségügyet, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban egy olyan országvédelmi alapot hozzunk létre, amelyre szintén nem volt példa az elmúlt években. A költségvetés fő céljai tehát ezek, így a költségvetéstől elválaszthatatlan, megalapozó törvényeket is e célok fényében kell szemlélnünk.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig engedjék meg, hogy kiemeljek néhány fontosabb elemet az előttünk fekvő javaslatból. Azért csak néhányat, hiszen több mint száz törvényt érint a módosítás, de úgy gondolom, hogy mindenképpen van néhány olyan fontos szempont, amelyekkel a televíziónézők, rádióhallgatók is jó, ha tisztában vannak, hogy melyek azok a legfőbb lépések, intézkedések, amelyeket meg szeretnénk tenni az elkövetkezendő években.
A törvényjavaslat lényeges elemét képezi az államháztartásról szóló törvény, valamint az egyes ágazati törvények módosítása, amelyek az állam kezébe fogják össze az eddig szétaprózódott bírságbevételeket. Ennek célja, hogy a hatóságoknak megszűnjön a közvetlen érdekeltsége a bírság kiszabására. Ezzel elkerülhető lesz, hogy az indokoltnál nagyobb mértékű és gyakoriságú bírságolás történhessen a jövőben. Mindemellett kimondjuk, hogy egy bizonyos szint után adók módjára kezeljük a bírságokat. Ezek ugyanis az állampolgárok befizetései, amiket az államnak kell kezelni, és nem kiszolgáltatni azokat az intézményeknek, hatóságoknak egyfajta finanszírozási pótlékként.
Csak zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy az elmúlt évek költségvetésében szinte mindig azt láthattuk - és itt lehetne szépen sorban, tételesen sorolni a különböző hatóságokat -, hogy a költségvetés szinte kötelező bevételi előirányzatot írt elő az egyes hatóságoknak, akár például a rendőrségnek is, és így teljesen egyértelműen abban voltak érdekeltek, hogy minél magasabb bírságbevételek folyjanak be, és tudjuk, hogy ez a társadalomban is milyen visszatetszést keltett. Mi most ezen kívánunk így változtatni.
Egy másik fontos elem az élelmiszerláncokról és hatósági felügyeletükről szóló törvény módosítása. Tudnunk kell, hogy az élelmiszerlánc-felügyelet rendkívül nagy terjedelmű feladatainak ellátása több milliárd forintos közkiadást jelent az állam számára, amelyet eddig kizárólag az adófizetők pénzéből finanszíroztak. (Gőgös Zoltán: Ez nem igaz! Ez úgy, ahogy van, nem igaz!) Most megfordítjuk a logikát - (Gőgös Zoltánhoz:) nyugalom, képviselő úr! -, és az élelmiszerláncokkal fizettetjük meg azt a felügyeleti díjat, amelyből az őket ellenőrző szervek életképesek maradnak, és amelyekre egyébként pontosan azért van szükség, hogy kordában tartsuk a mostanában is gyakran hallható áruházi visszaéléseket, áruházlánci szabálytalanságokat és legalább ilyen módon próbáljuk egy kicsit szabályozni a nagy áruházláncok forgalmazását, különösen az élelmiszerek tekintetében. A hazai mezőgazdasági kistermelők természetesen mentesülnek ez alól a fizetési kötelezettség alól, hiszen őket nem lehet egy kalap alá venni a nagy áruházláncokkal.
Tisztelt Ház! A benyújtott törvényjavaslat részét képezi a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosítása is. A változtatás alapján a jövőben a nyugdíjemelések megállapításánál az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedést vesszük figyelembe. Itt cáfolódik meg az a - különösen az MSZP-s képviselők által hangoztatott - vád, hogy a jelenlegi kormány csökkenteni fogja a nyugdíjakat. Ennek láthatóan pont az ellenkezője történik. Miután biztonságossá tettük a nyugdíjkasszát azzal, hogy nyugdíjjárulék-befizetésből csak tényleges öregségi nyugdíj fizethető ki, biztosítjuk a jelen lehetőségekhez képest a nyugdíjak értékének megtartását.
Ugyancsak tartalmazza a most tárgyalandó törvényjavaslat a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvénymódosítást. Ennek alapján a 2012. évi költségvetésben ésszerűbb mértéket állapítunk meg a közösségi közlekedés támogatásában, annak a közösségi közlekedésnek a támogatásában, amelyet mi magunk is fontosnak tartunk, de amelyre sokszor indokolatlanul horribilis összegek folytak el, például a 4-es metró alagútjait lehetne itt említeni. (Puch László: Ez a pénz nem arról szól!)
De ha már a 4-es metrónál tartunk, e projekt megépítésének állami támogatásáról szóló törvény módosítása szintén szerepel a benyújtott törvényjavaslatban. Ennek röviden az a lényege, tisztelt képviselőtársaim, hogy végre egy kézben koncentráljuk ezt a projektet, és meglépjük azt, amire a szocialista kormánynak sosem volt ereje vagy szándéka, hogy a szétaprózott szervezeti struktúra felszámolásával véget vessünk az itt is tapasztalható káosznak és helyenként az elszámolás bizonytalanságának.
Az egységesítéssel egyértelműek lesznek a felelősségi viszonyok, így Budapest polgárainak talán lesz kit megkérdezni arról, hogy mikor utazhatunk végre a 4-es metrón, és erre nem az egymásra mutogatás lesz majd a válasz, mint ahogy azt az elmúlt években tapasztalhattuk.
A termőföld védelméről szóló törvénymódosítás lényege, hogy mentesítjük a földjáradék megfizetése alól azt a területet, amely arra szolgál, hogy szükség esetén a bajba jutott devizahiteleseknek házakat építsünk. Ezzel is tehermentesítjük az államot egy fölösleges kiadástól, miközben valódi megoldást nyújtunk azoknak, akiket a kilakoltatás réme fenyeget.
Nem tudom megállni - különösen a beszólások miatt -, hogy ne kérdezzem meg, hol voltak ezek az intézkedések, mondjuk, 3 évvel ezelőtt, amikor az akkori kormány intézkedéseinek hatására ilyen mértékben megszaporodtak a devizahitelesek, hol gondoltak az előző kormányok bármit és bármikor is arról, hogy a bajba jutott devizahiteleseknek esetleg segítő kezet nyújtsanak.
Végül megemlítendőnek tartom, hogy az Országgyűlés asztalán lévő javaslat alapján 2012-től a Munkerő-piaci Alapot nemzeti foglalkoztatási alapra nevezzük át. Itt már az elnevezés változása is sokatmondó, mivel egyértelműen kifejezi azt a szándékot, hogy a célunk a foglalkoztatás bővítése, minél több ember tisztességes munkához jutásának megteremtése.
Röviden ezek azok az intézkedések, amelyeket fontosnak tartottam kiemelni az előttünk fekvő törvénycsomagból. Itt szeretném felhívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, hogy a fentebb említett költségvetési irányokkal ellentétes módosítási szándékok adott esetben akár több tíz vagy száz milliárd forinttal is megkárosíthatják a költségvetés bevételi oldalát, akár például a nyugdíjak kifizetésének biztonságát is veszélyeztetve ezzel.
(9.50)
Mindezek alapján kérem tehát képviselőtársaimat, támogassák a beterjesztett törvényjavaslatot, hogy annak elfogadására jelentős módosítás nélkül, költségvetési kockázatokat nem hordozva kerülhessen sor.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
