PUCH LÁSZLÓ
PUCH LÁSZLÓ
PUCH LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem egy közmondás jutott eszembe, míg Márton Attila képviselőtársam kormánypárti vezérszónokként elmondta, én csak azt mondom, nem csak a sánta kutyánál, itt a politikusoknál is baj van: ha valaki azt meri mondani, hogy ez nem az adóemelések költségvetése, ez az új tizenkét adó és ahhoz kapcsolódó bevételi számok, amiket a költségvetés előirányoz, akkor valami nem jó, tehát vagy rosszul olvastuk, vagy nem ugyanazt a törvénysort olvassuk.
Igen, elfogadom, hogy ez az elrugaszkodás költségvetése - sajnos, a valóságtól való elrugaszkodásnak tekintem.
Azt is gondolom, hogy országvédelminek kellene tekinteni, ahogy a miniszter úr ezt többször elmondta, de az a kérdésem: képviselő urak, kitől kell megvédeni ezt az országot? (Dr. Vitányi István: Tőletek!) Igen, ezt értem, minden az elmúlt nyolc év! Azt gondolom, itt van egy kis probléma. Szeretném akkor azt mondani, hogy amikor ez a költségvetés benyújtásra került, azóta többször olyan módosító indítvány került a megalapozó törvényekhez, ami sarkalatosan másképp dönt bizonyos dolgokban, akár az eváról beszélünk, akár a különadó-bevezetésekről és sok minden másról. Ezek hatásvizsgálat nélkül és minden nélkül idekerülnek a Ház elé. És önök azt mondják, hogy a költségvetést megalapozó törvénycsomagról beszélünk. Azt gondolom, hogy ebben elég komoly kételyeink lehetnek.
És abban sem lehetnek biztosak, képviselő urak - és itt a kormánypárti képviselőkre nézek: ez biztosan az utolsó változat, amit önök benyújtottak, vagy amik ma már módosító indítványban bent vannak? Én úgy látom, hogy nem így van, mert az elmúlt napok is azt mutatják, hogy újabb és újabb javaslatokra lesznek önök is kénytelenek felkészülni.
Persze lehet azt mondani, hogy ez egy nagyon stabil költségvetés, nagyon rendben működik, és komoly stabilitást jelent. Engedjék meg, hogy egy mondattal minősítsem: ez egy kártyavár. A '11-es költségvetésnél is ugyanezt mondták önök, és hányszor kellett módosítaniuk, ha végiggondolják, és még akkor sem biztos, hogy a végén tartanak.
És persze értem én, hogy a devizahiteleseknek mekkora segítséget nyújt majd, amikor szociális lakásépítéshez nem kell a Földalapból pénzt kivonni fizetni. Csak azt szeretném mondani, képviselő úr: az árfolyamok négy évvel ezelőtt, három évvel ezelőtt hol voltak, és ma hol vannak? És persze, biztos, hogy van külső hatás, de nem minden a külső hatás e tekintetben. Azt gondolom, sok olyan van, ami a mostani gazdaságpolitika eredménye.
Önök egy délibábot kergetnek, amikor azt mondják, hogy ez a költségvetés stabil, és hosszú távon megmenti Magyarországot. Az a bajom ezzel, hogy ez nem a Fidesz-KDNP problémája, ez az ország problémája lesz, és ezt a fantaszta költségvetést mindannyian meg fogjuk szenvedni. És szeretném mondani, hogy ebben a költségvetésben - bármit mondanak - komoly megszigorítások, komoly elvonások és komoly belső konfliktusok vannak. Ha ezt önök nem így gondolják, akkor természetesen ezt majd elmondják nekünk.
És még egy nagy problémáját látom: a megalapozó törvények. Persze, 102 törvényt módosítottak, ebben nagyon sok a technikai, egyetértek önökkel, csak egyet felejtenek el: Magyarország nem egy globális, egységes terület, nagyon sok régiója van, és ezek a hatások régiónként, területenként más-más hatással lesznek. Úgy gondolom, hogy itt kellett volna olyan megoldásokat találni, a megalapozó törvényekben, ami segíti a leszakadt régiókat.
Egyetértek abban, hogy munkát kell teremteni, igen; a foglalkoztatásra kell koncentrálni, de azt gondolom, ebben a törvényjavaslatban én nem sok minden olyat látok… - a szociális foglalkoztatás, az kétségtelen, csak az már egy folyamat volt, át lehet azt keresztelni, és ennek örülünk is, ha ilyen van, és azt gondolom, ha ez munkát jelent, az jó. De munkát kellene jelenteni a piac szabályaiban is, tehát azt kellene, hogy a vállalkozók is tudjanak munkahelyeket teremteni. Pillanatnyilag erre nem látok komolyabb ösztönzést, munkahelycsökkentések vannak. Természetesen önök azt mondják, hogy mennyivel többet foglalkoztatunk. Értem én ezt, de egy év múlva is, remélem, amikor beszélünk erről, önök ezt mondják.
Azt is elfogadom, hogy egy válságidőszakban be kell fagyasztani bizony szociális juttatásokat. Igen, ez ebben az évben is megtörtént. Csak ezzel együtt valószínűleg kiutat is kellene mutatni. Valószínűleg azt kellene mondani, hogyan és mint lesz majd jobb, és hogy és mint fogunk segíteni a leszakadó százezreknek, millióknak. Ezért mondtam, hogy nem globálisan kezelendő ebből a szempontból, és ez a törvényjavaslat nem tesz különbséget Nyugat-Magyarország, Szabolcs, Borsod szegényei és akár Dél-Magyarország, az Ormánság között. Úgy gondolom, erre érdemes lett volna odafigyelni.
Önök azt mondták nekünk évekig, hogy az áfa a szegények adója. Mit csinálnak önök? Megemelik ezt az adót. Ezek szerint akkor most tovább lehet sújtani a szegényeket. Úgy gondolom, hogy ebben lesz mit még vitatkoznunk.
És amikor ön azt mondja, hogy a nyugdíjak védelmében tesznek lépéseket. Egyetértek önökkel, hogy most az inflációhoz való visszatérés nem csökkenti a jövő évi nyugdíjemelést. De az esélyét elveszi annak - ugyanezt megtették az első Orbán-kormánynál is -, hogy amikor majd növekszik a gazdaság, akkor lehessen többet adni a nyugdíjasoknak is. Úgy gondolom, hogy ezért nem lenne szabad ezt a módosítást megtenni.
Én úgy foglalom össze, hogy ez a törvényjavaslat nagyjából ugyanazt a feltételt mondja, ami az önök gazdaságpolitikáját is jellemzi. Megpróbálom, amit leírtam, szó szerint felolvasni, hogy pontos legyek: a beterjesztett törvényjavaslat magasabb jövedelmű csoportok relatív jólétének fenntartásához járul hozzá, mégpedig a vállalkozásokat, a munkavállalókat, sőt a nyugdíjasokat, de még a kisnyugdíjasokat is sújtó adóemelések révén. Ha önök ezt tudják vitatni, akkor állok elébe, vitassuk meg: van-e adóemelés, kit sújt legjobban ez az adóemelés, és hogyan. Én azt gondolom, ez nem csak az ellenzéki pártok problémája, azt gondolom, ez az önök problémája is lesz, amikor hazamennek, és képviselői fogadóórán szembesülnek azzal, amit ez a költségvetés kivált.
Ön azt mondta, milyen jó, hogy a fogyasztói árkiegészítés mértéke csökkent. (Márton Attila: Nem ezt mondtam!) Na most, amiről ön beszélt, azt kell mondjam, az nem a támogatás része, hanem a fejlesztés része. De mondjuk, akkor nézzük a helyi közlekedést és a távolsági közlekedést. Ott 16 milliárddal kevesebbet fogunk adni. Ha nem lesz áremelés, ha ez nem egy dinamikus jegyáremelést jelent, akkor azt gondolom, rendben van, önnek igaza van, mert strukturálisan sikerült átalakítani a közlekedést. Erre persze a törvényjavaslatban semmi utalás nincs. (Márton Attila: Na!) Ezt biztos majd egy új törvény fogja hozni. De én azt szeretném még hozzátenni, igen, azt persze meg lehet tenni, hogy bizonyos értelemben a tömegközlekedés finanszírozását átalakítjuk, de az, ami egyébként a magyar munkaerőpiacon komoly probléma, a mobilitás, egy ilyen jegyáremelés, ami itt be fog következni, komoly korlátokat támaszt.
Mindig szokták mondani, hogy mondjunk javaslatot. Kérem! A kafetéria-rendszerbe miért nem lehet betenni, hogy a bérlet vagy az utazás költségeit minden további költség nélkül a vállalkozó vállalhatja, és akkor száz százalékban kielégítheti a dolgozót, és valószínű, hogy könnyebb lesz akkor a mobilitást biztosítani. Azt gondolom, ez egy kulcskérdés lesz, és szeretném, ha képviselőtársaim végiggondolnák: a szomszéd városba bemenni dolgozni, ha egy 20 százalékos jegyáremelés vagy bérletáremelés bekövetkezik, hogy és mint fogják tudni megtenni? Ez nem 4-es metró kérdése, azt gondolom, hanem ott, azoknak a vidéki embereknek a kérdése, akiknek ez ott meglesz.
Önök nagyon sokszor azt hangoztatták, hogy az innováció a gazdaság motorja. Igen, Magyarországnak volt egy nagyon nagy erőssége: a felsőoktatás és az innováció. Elfogadom, az Innovációs Alapra önök mondhatnak sok mindent, hogy az biztosan nem jól működött, barátok közt osztották ki. Önök ezt jól tudják, mindig visszafelé mutogatva. Egyet nem tagadhatnak, hogy nagyon sok kis- és középvállalkozásnak a piaci túlélését jelentette ez az alap. Önök ezt befagyasztották, és ebben a módosításban önök megszüntetik a költségvetési hozzájárulást az Innovációs Alaphoz. Ezzel, azt gondolom, nem segítik a magyar gazdaság fejlődését, sem a közepes, sem a kisvállalatoknál. Úgy gondolom, ezt is érdemes volna önöknek végiggondolni, hogy szabad-e ezt tenni, amikor a jövőről beszélünk.
Persze a kutatás-fejlesztéssel összefügg ez a felsőoktatás is. 2012-ben mintegy 20 milliárddal kevesebb van a költségvetésben erre a célra. Úgy gondoltuk, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően látjuk majd június-júliusban, hogy mennyi a felvehetők keretszáma.
(10.00)
Nem akarok szakmai vitát folytatni, csak az önök valóságérzetét próbálom feltámasztani. Ezzel szemben ezt november végére ígérik, de ebből most már látszik akkor, hogy jelentősen fog csökkenni az államilag finanszírozott hallgatók létszáma.
Szeretném önöknek azt mondani, ha végiggondoljuk nagyon sokan ebben a Házban, hogy tudtunk diplomát szerezni - úgy, hogy volt egy társadalmi mobilitás, ami a felsőoktatáson keresztül segített nekünk. Én erre a felelősségre apellálok önöknek, amikor ezt végiggondolják, hogy ebben mit lehet tenni.
Természetesen azt gondolom, a közoktatás fejezetben is elég sok problémát látunk. Önök majd egy közoktatási törvénytervezetet - amit ma már láttunk itt-ott - benyújtanak. Ahhoz a költségvetésnek nincs köze. Nincs a megalapozó törvényben egyetlen valós szám, ami segítené, hogy ezt hogy és mint fogják megtenni és honnan finanszírozódik. Önök ma azt gondolják, hogy az iskolák, akár az egészségügy államosítása egy költségvetési sor átírása lesz. Szeretném figyelmeztetni önöket: ez nem egy költségvetési sor átírása, ez valódi rendszer-átalakítás, amiről érdemes beszélni. Csak egyet nem lehet: úgy, hogy ennyire kapkodva, végiggondolatlanul és költségvetési források megjelölése nélkül ezt végrehajtani.
Tehát azt gondolom, itt nemcsak azzal van baj, ami néha le van írva a megalapozó törvényekben, hanem azzal is, ami nincs benne, és erre szeretném az önök figyelmét nagyon felhívni, hogy picit kellene ezzel foglalkozni. Persze van egy korrektül... - el kell hogy mondjam: igen, egyetértünk avval, hogy központosítjuk a bevételeket, már az úgynevezett bírságbevételeket. Valóban ez egy jó dolog, ne ösztönözzük arra, hogy fizessenek. A megalapozó törvényben van egy mondat, ami azt mondja, hogy egyébként a közepes és kisvállalkozásokat először majd figyelmeztetni kell és nem bírságolni. Egy dolog hiányzik belőle: hogy fogják összevezetni azokat a rendszereket, hogy lássák az egymástól független szervezetek is, hogy meg volt büntetve, vagy volt-e már figyelmeztetve vagy nem? Tehát csak egy jó szándékú figyelemfelhívásnak vegyék: muszáj foglalkozni azzal, hogy továbbgondoljuk azt a jó szándékú javaslatot, ami ebben a törvényben benne van.
Azt a következtetést vonom le, hogy ebben a költségvetésben és a megalapozó törvényekben erősen kételyeink vannak, hogy ez valóban kiállja az idők próbáját. Mutatja ezt az is, hogy közben az árfolyamokban mi történik; az, hogy amikor a kormányváltás volt, 170 bázisponton volt a finanszírozhatósága Magyarországnak, ma ez 500 pont fölött van; az, hogy a 12 éves kötvények eladása nem annyira volt sikeres az utóbbi napokban. Úgy gondolom, talán majd nem leszünk mi a bankárok támogatói, amikor önök tegnap leültek, és épeszű beszélgetést kezdtek, amire hosszú távon szükség lesz. Mert nemcsak a gazdaságpolitikai folyamatokkal van baj, hogy sodródik ma a magyar gazdaságpolitika, hanem azzal is baj van, hogy nincs következetes jogalkotás. Jogbizonytalanságot idéztek elő a magyar gazdaságban, a befektetőknek nem tudnak pontos világképet mutatni, pontos iránytűt adni, nem lehet óránként adójavaslatokkal jönni, és nem lehet ilyen megalapozatlanul költségvetést és azt megalapozó törvényeket benyújtani.
Tehát nagyon pozitívan várom Márton képviselő úrtól, amikor majd elmondja, hogy mik azok a pozitívumok, és hogy sikerültek, amikor majd a jövő év második felében erről szót váltunk. Kíváncsi vagyok, az önök lelkiismeretére bízom, hogy hogyan gondolják ezt. Köszönöm szépen a figyelmüket. Egyet higgyenek el: senkinek nem érdeke, hogy ne legyen sikeres a jövő gazdasági év, ugyanis ez nem az önök, hanem az ország érdeke, mindannyiunk érdeke, és ezért talán el kellene hinni, hogy az ellenzék nem mindig károg, hanem megpróbál segíteni is.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
