SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Néhány szót szeretnék szólni a közigazgatási szervek bevételeinek központosításáról. Meggyőződésünk az, hogy ezzel a lépéssel a kormány, persze folytatva az eddigi centralizációs törekvéseit, amivel egyébként az LMP a legmesszebbmenőkig nem tud egyetérteni, de meggyőződésünk az, hogy... - ez egy alapteremtés arra nézve, hogy a közeljövőben itt számos elbocsátásra kerülhet sor.
Úgy gondoljuk, hogy ha nincs a közigazgatási szerveknek saját bevételük, azaz a befolyó bírságok és díjak nem az adott intézménynél, hanem egy központi számlán jelennek meg, az ebből egyenesen következő forráshiányt a kormány újabb létszámcsökkentéssel és egyéb elvonásokkal fogja kezelni. Ennek következtében a közigazgatásban munkahelyek szűnnek meg.
A hatóságoknál foglalkoztatásban maradók munkaterhe meg fog nőni. A változtatás a jelenleginél is jobban kiszolgáltatja a hatóságokat és magukat a köztisztviselőket is a mindenható kormányzat kénye-kedvének, hiszen a fejlesztési és működési források mértéke ezentúl még áttételes kapcsolatban sem lesz az eredményességgel, a hatékonysággal és a munka egyéb mérhető mutatóival. Nem nehéz ebben a javaslatban a köztisztviselők kiszolgáltatottságát megalapozó köztisztviselői törvény módosításának egyenes folytatását észrevenni. A közigazgatás a kormány elképzeléseivel ellentétben nem a mindenkori kormány hatalomgyakorlásának puszta eszköze, nem az állampolgárok megfegyelmezésére vagy az ellenvélemények megtorlására szolgál.
A közigazgatásnak a szolgáltató államot kell megjeleníteni, ami a magánszektor számára is példamutatóan magas erkölcsi és szakmai színvonalon látja el a feladatát a polgárok érdekében, valamint biztosítja a mindenkori kormányzat számára az ország kormányzásához szükséges információkat.
A hatóságok saját bevételektől való megfosztása, azaz a tevékenység létfontosságú feltételeinek forrásától való megfosztása mindezt, a közigazgatás szakmai munkáját és teljesítőképességét ássa súlyosan alá. Saját bevételeikkel, illetve az ezt generáló tevékenységükkel a hatóságok ugyanis nem általános állami bevételeket gyűjtenek, hanem a hatáskörükbe tartozó ágazat szabályszerű működését segítik elő, a tisztességesen működő vállalkozások versenyhátrányát mérséklik, és mindezzel az állampolgárok érdekeinek védelmét mozdítják elő.
Amennyiben ettől megfosztják őket, az elvont bevételek csak a kormányzat gazdaságpolitikája által ütött lyukak befoltozására fognak szolgálni, a kormány pedig még inkább bírságolásra kényszeríti a hatóságokat, nem pedig a felügyelt ágazat megfelelő működésének biztosítására, így azok feltételei egy cseppet sem fognak javulni.
Ahogy a kormány jogát az államigazgatás átalakításához, úgy a jelenlegi rendszer átalakításának szükségességét sem vitatja az LMP, de a javaslat sajnos a kormány közismert receptjét követi, az azonosított problémákra teljesen rossz, kizárólag pénzgyűjtési szempontú megoldásokat ad, tovább rontva mindazt, amit meg kellene reformálni. Ezzel sokadszorra ismét elszalasztja a kezében lévő lehetőséget.
A közigazgatás által generált bevételek elvétele helyett a kormánynak olyan változtatásokat kellene megfogalmaznia, ami azt segíti elő, hogy ezen bevételekből a közigazgatási szervek hatékonyabb és ügyfélbarátabb szolgáltatókká váljanak, és büntetés mellett is széles eszköztárakkal rendelkezzenek az általuk felügyelt ágazatok szabályszerű működésének biztosítására, itt gondolunk az ismeretterjesztést és szabályos működést ösztönző pályázatok előmozdítására.
Az illetékekről szóló törvény módosítása a közigazgatásban lezajlott változásokhoz igazítja a jelenleg hatályos törvényt azáltal, hogy az ingatlanügyi hatóságok saját bevételét jelentő nyilvántartási eljárásért fizetett díjat a jövőben a fővárosi, megyei kormányhivatalok saját bevételeként nevesíti. A földhivatali rendszer szétszabdalása egy működő rendszert zilál szét. Az átalakításra az ideológiai okokon kívül nehéz más magyarázatot találni. A reform, bár látszólag ellentétes a centralizációs tendenciával, valójában azonban nagyon is illeszkedik bele.
A költségvetés tervezetében azt láttuk, hogy a kormány az ingatlan-nyilvántartás infrastrukturális hátterét biztosító FÖMI forrásainak 90 százalékát elvonja. Ezek a források jórészt saját díjbevételek voltak, amelyeket az állam most központosít. Ugyanakkor az intézményrendszer átalakításának költségeire a büdzsében nincs fedezet. Az sem kizárható tehát, hogy ezt a kabinet az ügyintézési díjak és illetékek emeléséből kívánja előteremteni. A kormány az ingatlan-nyilvántartás rendszerének és működésének hatékonyabbá és ügyfélbarátabbá tétele helyett itt is a puszta kincstári bevételnövelés szempontját érvényesítő pótcselekvést választott.
Az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat egy új, indokolatlan adónemnek tekintjük. Láthatóan arról van szó, hogy egyrészt központosítják a bírság- és egyéb hatósági bevételeket, másrészt így a hatóságok pénz nélkül maradnak, tehát az alapfeladataik ellátásához nem lesz elegendő a finanszírozás, és ezt kompenzálnák az élelmiszerláncok ellenőrzése területén az új adóval, de ez aligha fenntartható irány.
Az az érvelés, amely szerint a díj bevezetése nyomán igazságosabb lesz a teherelosztás az élelmiszerlánc egyes szereplői között, nem tűnik megalapozottnak. A sertés- és baromfiágazatra rakott terhek csökkentésének nem látni nyomát a tervezetben, miközben a többi szereplőnél egy új díjtétel jelenik meg. Ugyanakkor nem is egyszerű teherátcsoportosításról van szó, hanem drasztikus tehernövelésről. Az eddig beszedett 2-3 milliárd forint helyett 8-10 milliárd forint beszedése a cél. A tervezett változás nyomán megnő az élelmiszer-biztonsági címszóval beszedett pénz mennyisége, de az ellenőrzések és a hatósági munka színvonala semmivel sem lesz jobb. Legalábbis nincs jele a költségvetésben, hogy új embereket vennének fel vagy a dologi keretük kibővülne. Az ilyesmit az előző kormány alatt az akkori ellenzék egyszerű pénzbehajtásnak nevezte.
A privatizált védett területek védettségi szintjének helyreállítása kisajátítással és nemzeti parki vagyonkezelésbe adással egy alkotmányellenes helyzet reparálására kínálna lehetőséget. Ezt az Orbán-kormány - elődeihez hasonlóan - újra el kívánja halasztani indoklás nélkül. Ugyancsak nem fűztek magyarázatot ahhoz a javaslathoz, amely szerint az állam további két évvel eltolná a területrendezési törvény érdemi szankcióinak hatályba léptetését. Ezen a területen Magyarország a rendszerváltozás óta sosem működött jogállamként, a jelek szerint a kormány ezt a jogsértő állapotot kívánja tartósítani.
A gépjárműadóról szóló törvény módosításakor láttam egy olyan tételt, hogy a javaslatban az adótételek növekedése, valamint egy új kategória, az Euro-4-es nevesítése történik. A 7. és 8. kategóriát összevonták, 500-500 köbcentiméterrel lejjebb került az utolsó számszerűsített sáv, így az új helyzetben a 2500 és 3000 köbcenti közötti Otto-motoros és a 3000-3500 köbcenti közötti dízelmotoros személygépkocsik regisztrációs adója ugyan növekedett, az ezek feletti személygépkocsik adója viszont csökkent, ráadásul abszolút mértékben annál inkább, minél rosszabb a környezetvédelmi osztályuk.
(11.20)
Ez azt jelenti, hogy általában ösztönzést kapott a nagy fogyasztású autók belföldi forgalomba helyezése, illetve pluszban még az idősebb autóké. Ez a sormegszüntetés környezetvédelmi szempontból nem támogatható.
A másik változás, hogy a nyolcadik sorban már csak az elektronikus autók szerepelnek, a hibridek átkerültek a kilencedik sorba, és a nyolcadik sor adótétele duplájára, 380 ezer forintra emelkedik az eddigiekhez képest.
Az időkeretünk szűkössége miatt a továbbiakban majd rendes felszólalásban szeretném folytatni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)
