VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak ismételni tudom azt, amit a kisebbségi véleményben elmondtam, hogy ez a megalapozó törvényjavaslat-csomag nem kerüli el a görög utat, ez egy görögsaláta-törvényjavaslat, hiszen az a költségvetés, amit ennek meg kellene alapoznia, annyira ingatag lábakon áll, hogy valószínűsíthető, ha nem vonja vissza a kormányzat ezt a törvényjavaslatot, ahogy azt más ellenzéki képviselők is kérik, akkor a jövő évben nagy valószínűséggel pótköltségvetést kell majd elfogadni.
Miért mondom ezt? Rengeteg olyan tétel van a költségvetési javaslatban - amelyek kapcsolódnak ehhez az úgymond salátatörvényhez -, amelyek bevétele eléggé kérdéses. Eleve kérdésesek a makroszámok, kérdéses az a növekedési pálya, amit a kormányzat elképzel, nagyon nagy kérdés az áfabevételek elköltése, s arról már nem is beszélünk, hogy ezeket a forintokat egyes fideszes képviselők kétszeresen is elköltenék a módosító javaslataikkal. Összegészében a költségvetés tehát megalapozatlan, és azok az előttünk lévő törvények, amelyeknek a megalapozásokat kellene szolgálniuk - mint említettem, gazdaságilag megalapozatlan a költségvetés -, jogilag hibásak; illetve a jogi megalapozás nagyon kevés. Nem véletlen, hogy az ÁSZ nem is tudta vizsgálni ezeket a törvényjavaslatokat, hiszen későn érkeztek be, a kormányzat nem tudta időre elvégezni a feladatát.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Másrészt meg nagy a gazdaságpolitikai kapkodás, állandó az irányváltás, elnézést a kifejezésért, de mifelénk úgy mondják, hogy ökörhugyozásszerű az az út, amit bejárnak, merthogy annyira kacskaringós. Az egyik héten ezt mondják, a másik héten meg amazt mondják. Nincs meg az a cél, hogy hova szeretnénk eljutni, és nincs meg az egyenes út. Elnézést, mifelénk ezt így mondják.
(11.00)
Arra kellene fokuszálnia mind a költségvetésnek, mind a megalapozó törvényeknek, hogy Magyarország gazdaságpolitikai kerete egy kiszámítható keret legyen. Ma Magyarországon nemhogy egy befektető nem jön az országba, mert azt mondja, hogy itt nagy a jogi bizonytalanság, nemhogy egy magyar ember nem kezd vállalkozásba azért, mert azt látja, hogy nem tudja itt a jogi környezet miatt, hogy mikor kap, mondjuk, az a szektor, amiben ő akar elhelyezkedni, egy új adót, de egy meglévő cég sem mer elindítani egy új projektet, hiszen képtelen belátni azt, hogy mikor jön a kormányzat egy új sarccal, egy új adónemmel, egy új szabályozási keretrendszerrel, és bármikor ellehetetleníti bármelyik szegletét a magyar gazdaságnak.
Ezért az LMP azt mondja, hogy egy összpárti válságtanácsot kellene összehívni a gazdasági helyzet kapcsán, és valóban megalapozni a jövő évi költségvetést mind gazdaságilag, mind jogilag, mert jelenleg az a gazdaságpolitikai fordulat, amit itt a kormányzat hirdet, nemhogy ingatag lábakon áll, egyszerűen nem képes rá az ország. Önök azt mondják, hogy rugaszkodjunk el. De hát most, kérem szépen, térden áll az ország! Térden állásból nem tudunk elrugaszkodni! Először föl kell állnia az országnak, és utána lehetne elrugaszkodni. Azzal nem tud felállni az ország, hogyha önök kiszolgáltatottá teszik a munkaerőt, ha önök olyan versenyképességi pályát képzelnek el, amely az olcsó, képzetlen munkaerőre fokuszál, akinek pedig van valami kis sütnivalója, az vagy próbálkozik a zavarosban halászni, vagy pedig elmegy külföldre, mert ez nem a fenntartható Magyarország pályája.
A fenntartható Magyarország pályájára zöldfordulattal lehetne eljutni. Ennek a zöldfordulatnak a lényege az, hogy kiművelt, egészséges emberfőkre, nagy hozzáadott értékű termékek előállítására kellene alapozni a magyar gazdaságot és alapozni a magyar költségvetést.
De hogy belemenjünk a részletekbe itt a törvény kapcsán: a bírságok kapcsán fölmerült, hogy mennyire jó, hogy a különböző egyes intézményeknél most már nincsen benne a saját költségvetésükben a bírság, hanem centralizálják. Nana, ennél azért egy kicsit bonyolultabb a helyzet, mivel azért ezeknél az intézményeknél ugyanúgy lesz elvárás a bírság szintjére vonatkozóan. Azt nekem ne mondja senki, hogy nincsen a KEHI-nél vagy más hivatalnál olyan utasítás, hogy a különböző szervezeteknek mennyi az elvárt bírságolási szintje. Ugyanúgy meglesz ez az elvárás a szervezetek felé, csak nem egy belső elvárás lesz, hanem egy kívülről jövő elvárás lesz, ami akár még keményebb is lehet bizonyos tekintetben.
A munkavédelmi bírság kapcsán valószínűsíthető, mivel erről nem szól a törvény, de itt az következtethető belőle, hogy megszűnik az a pályázati rendszer, amely a pénzügyi hátterét teremtette meg az egész munkavédelmi hatóságnak.
A közlekedés terén háromfajta bírság lesz központosítva. Vannak benne pozitív változások, hogy a korábbi fix összegű bírság helyett megteremtik a differenciált bírság kivetésének lehetőségét, és hogy ez a szempontrendszer is megjelenik, ez nagyon dicséretes. De összegészében a törvényjavaslat egészére jellemző, hogy önök azt a megszorítási hullámot, akkor ne megszorításnak nevezzük, én már mondtam rá szót, népnyúzásnak, de lehetne sanyargatásnak is hívni, találjanak ki önök rá egy szót, mert látszik, hogy irtóznak attól a kifejezéstől, ami arra szolgál, hogy önök elvonnak pénzt az állami intézményektől, elvonnak pénzt az átlag alatt keresőktől, és megnehezítik egyrészt a fogyasztást az áfa növekedésével. Tehát minden egyes ember életét egy kicsit megnehezítik, találjanak ki rá egy szót, én ezt most akkor népsanyargatásnak hívom, de az látszik, hogy ezt a népsanyargatást a fűnyíróelv mentén próbálják végigvinni.
Tehát nem arról lesz szó, hogy megnézik, feltérképezik a magyar állam működését, hogy hol vannak diszfunkcionális elemek, hol vannak olyanok, amik rosszul működnek, hanem mindenhonnan vágjunk le egy kicsit; igaz, ebből a rosszul működőknek is kevesebb jut. De ahol pedig túlfeszített munkatempó van, mert kevesen vannak, mert kevés az eszközük, mert képtelenek ellátni a feladataikat, ilyen alrendszerek is vannak a magyar állam működésében sajnos, onnan is ugyanúgy elvonnak pénzt. Ez látszik itt ebből a költségvetési salátából is, hogy nem gondolták át a rendszer egészének működését, hanem mindenhonnan vegyünk el egy kicsit. A gyermektartási díj megelőlegezését vagy az adósságcsökkentési támogatást érintő változások pont erre példák.
A szociális törvény módosításaként itt az adósságcsökkentési támogatás megszüntetésétől számított 48 hónapon belül ismételten nem állapítható meg ilyen támogatás. Ugyanazon személy vagy háztartásának tagja az adósságkezelési szolgáltatás lezárásától számított 24 hónapon belül nem részesülhet adósságkezelési szolgálatban. Míg korábban 24 és 6 hónap volt a törvényben, most ezt megnövelték, hogy még hosszabb időszakra ne lehessen újra megállapítani. Ez csak egy adminisztratív korlátot jelent, de valójában igenis a jelenlegi helyzetben ez egy megszorítás, elvonás, ismét a szegényeken való spórolás.
Ráadásul a törvény módosításakor nem foglalkoztak azzal az alapvető problémával, hogy az adósságkezelési támogatás valójában nem hatékony ellátás, magát az egész rendszer működését kellett volna átgondolni, nem csupán a kereteken változtatni. Csak akkor segít, hogyha már komolyabb bajba került a család, viszont hogyha nagy bajban van, már nem segít. Tehát nem elegendő a forrás, viszont csak akkor lehet igénybe venni, amikor már tényleg probléma van. Szóval egyrészt ösztönöz az adósság felhalmozására, másrészt ha kicsit túlszaladsz a határon, már igazából nem támogat.
Arra volna szükség, hogy ne kerüljön olyan sanyarú helyzetbe ma Magyarországon család, amiben nagyon sokan vannak, gondolok itt a rezsihátralékosokra és egyéb hátralékosokra, akiknél most, a tél beállta előtt kikapcsolják a gázt, a villanyt. Nagyon szörnyű a helyzet. És miközben a társadalmi olló folyamatosan szétnyílik, akik eddig kevés pénzből éltek, még kevesebbet visznek haza, viszont többet kell költeni, számukra lehetne lehetőség ez az adósságkezelési eljárás, viszont mivel a rendszer rosszul működik és még inkább szigorítottak a kereteken, még több igénylőre még kevesebb lehetőség jut ezen törvényváltoztatással.
A közmunkára való motiválás kapcsán a legújabb eszköz a foglalkoztatást helyettesítő támogatás radikális csökkentése. Egészen elképesztő, hogy a létminimum harmadát is alulmúló segély kívánja szolgálni jövőre a közmunkából valamiért kimaradó tömegek megélhetését. Ez csak a Fidesz megfogalmazásában motiválás a közmunkára, valójában ez egy súlyos kényszerítés, hogy kábé négyezer forinttal nagyobb havi bevételt jelentő közmunkára fogják a tömegeket.
Ennek kapcsán el lehet mondani, hogy valójában a közmunkaprogram nem nyújt érdemi megoldást, nincs meg az a kivezetési lehetőség, mert nincsen Magyarországon elég munkahely. Azzal, hogy látszatmunkára, örkényi módon dobozolásra kényszerítik ezeket a munkavállalókat, nem fog az ország szekere előrébb jutni.
Ellenezzük a továbbiakban, hogy a törvény 30. §-a értelmében a rokkantsági és rehabilitációs ellátások átkerülnek a társadalombiztosítási alapba a nyugdíjalapból, mert ezzel a nyugdíjellátás tulajdoni védelme is megszűnik. A hatályba léptető rendelkezés is botrányos szerintünk, e lépés megtételére két hónap időt hagy a jogalkotó úgy, hogy nem derül ki a törvényből, hogy január 1-jétől ki fogja ezt kezelni. Az ügyek intézése is átkerül a társadalombiztosításhoz? Ha így van, az egy csomó szakember átcsoportosítását vonja maga után. Új rendszereket kellene kidolgozni. Ebből a módosításból ugyanaz a kapkodás látszik, mint ami a magánnyugdíjpénztárak államosításánál elkezdődött. Hiszen önök azt mondták, hogy hozzá kell nyúlni a nyugdíjrendszerhez, viszont nem gondolták át az egész folyamatot. Ismét előttünk van egy olyan nyugdíjrendszert átalakító javaslat, immáron, hogyha jól számolom, a tizenötödik törvényjavaslat, amely nincs átgondolva, csupán ismét egy oldalvágást tesz, utána valószínűsíthető, hogy megint jönnek majd törvényjavaslatok, hogy ezt a fércmunkát, már elnézést, hogy annak nevezem, de az, ezt a fércmunkát utána próbálják javítani.
Ugyanez volt látható az összes nyugdíj-átalakítási törvényjavaslatnál, hogy nem volt érdemi átgondolás, magát a nyugdíjrendszert nem gondolták át, és nincsen meg a hosszú távú finanszírozhatóságra még az ötlet sem, vagy hogyha ötlet van, azt nem rakták ki az asztalra.
(11.10)
Amit viszont kiraknak az asztalra, az nem elégséges a probléma megoldására, csak toldozgatás-foldozgatás, és magának a nyugdíjrendszernek a legfőbb alappillérét, a kiszámíthatóságot és a biztonságot erodálja az, hogy folyamatosan, immáron havonta kétszer nyugdíjrendszervitát kell tartani itt, a parlamentben, mert önök képtelenek egy keretben kezelni a nyugdíjrendszert.
Arra kérem önöket, hogy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos változásokat egy nagy keretben, egy nagy törvényjavaslat kapcsán próbáljuk itt megvitatni a parlamentben, mert az, hogy hétről-hétre a nyugdíjrendszerrel foglalkozunk, az nemcsak a mostani nyugdíjasokat, de a jövőbeni nyugdíjasokat sem tudja nagymértékben megnyugtatni.
Ezért arra kérem a kormányzatot, hogy ha az egész költségvetést nem is, ha a költségvetést megalapozó - általam görög salátának titulált - törvényjavaslatot nem is vonják vissza, gondolkodjanak el azon, hogy mégis mire van ez a gazdaságpolitikai kapkodás. Mire van ez a folyton, heti szintű ötletelés, amit már a kormány saját törvényalkotási folyamata sem tud követni?
Álljanak meg egy kicsit, nyugodjunk le, és találjuk ki azt, hogy Magyarországon hogyan lehetne egy kiszámítható gazdasági keretrendszert megállapítani és hogyan lehetne egy kiszámítható nyugdíjrendszert vagy egyéb rendszereket megállapítani, mert úgy tűnik, ez a kapkodás nem vezet sehova, ez a kapkodás csak tovább erodálja nemcsak a magyar állampolgároknak az egész demokráciába, az egész parlamentarizmusba vetett bizalmát, hanem ugyanúgy a piaci bizalmat is, amit aztán mindenki érezhet a zsebén.
Ezért arra kérem önöket, vonják vissza a javaslatot, vagy pedig gondolkodjanak el ezen az ámokfutáson, amit folytat a kormány. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)
