DR. LENHARDT BALÁZS
DR. LENHARDT BALÁZS
DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): A jelen előterjesztéssel az a problémánk, hogy 2001-ben kezdődött ez az egész válság, amikor hagyták, és a Fidesz-kormány elfogadta a hitelpiacokról és pénzintézetekről szóló törvénynek azt a módosítását, amely lehetővé tette, hogy a bankok egyoldalúan módosítsák azokat a feltételeket, ami például a kamat, a díjak, a költségek, illetve minden olyan egyéb, amit rá tudtak terhelni a szerencsétlen hitelfelvevőre. Ez volt az ősbűn, és ezt kellene rendbe tenni, de sajnálatos módon még mindig ott szerepelhet a Hpt. törvény 143. §-ában ez a kitétel. És ugyan volt már többszöri mentőcsomag, amikor arról beszéltek, hogy megmentik a devizahiteleseket, de úgy tűnik, banki nyomásra ezt még egyetlenegyszer sem sikerült oly mértékben módosítani, hogy egyszer s mindenkorra kikerüljön ez a törvényből. Ez példátlan és elfogadhatatlan. Lehet itt kis lépésekben haladni, de ez az egész probléma akkora, hogy egyszer s mindenkorra meg kellene oldani.
Ehhez a most 30 százalék körüli THM-en rögzített alap nem megfelelő megoldás. Ehhez sokkal nagyobb bátorságot kellene tanúsítani, és ki kéne zárni a banki nyomást, és azt a fajta befolyást, amit minden pénzintézeti törvény kapcsán a Bankszövetség illetékesei kifejtenek önökre. Példátlan az, amilyen nyíltsággal Matolcsy György a múlt héten bejelentette - és ezt megerősítette Patai Mihály, a Bankszövetség főtitkára -, hogy gyakorlatilag a Bankszövetség fogja kidolgozni az új bankmentő csomagot. El is ismerik! Tehát nem a magyar kormány, hanem az érdekelt bankok. És meg is nevezte azt a hat bankot, amelyeknek a képviselője lesz a felelős, és vezérigazgatói szinten tákolják majd össze a megoldást a devizahitelesek javára. Sajnos van egy sejtésünk, hogy milyen megoldás lesz, és kinek fog kedvezni az újabb bankmentő csomag, amit maguk a bankok állítanak össze. Eddig is úgy nézett ki, hogy a Bankszövetség képviselője hozta be az elmúlt húsz évben és tette le a kormány asztalára azt a csomagot és azokat a törvényjavaslatokat, amiket a parlament utána engedelmes bárányként megszavazott, és csak nyomkodták itt a gombot.
Mi azt szeretnénk, ha nemcsak bankkonszolidációk lennének, hanem végre egyszer megpróbálnánk ténylegesen megsegíteni a magyar embereket, és kihúzni az adósságcsapdából, ami elborítja őket, és nem képesek önállóan megbirkózni vele. Ez a probléma, kedves képviselőtársaim. És elszomorít az a cinizmus, amit az alkotmányügyi bizottságban például Répássy Róbert rendszeresen elővezet, hogy amikor benyújtjuk a tényleges javaslatokat, amivel tudnánk segíteni a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő olyan devizahiteleseken, akiknek már nincs más megoldás, akkor megvonják a vállukat, és azt mondják, hogy ez a javaslat jogszabály-szerkesztési okokból nem megfelelő. Nem nyújtanak be másikat, csak gátlástalanul azt mondják, hogy sajnálják, nem tehetnek semmit. Ez a pofátlanság teteje, és tényleg elképesztő, hogy ilyen megtörténhet. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Sajnos ez történt számtalan esetben az elmúlt időszakban, amikor megpróbáltunk a devizahitelesek problémáin érdemben segíteni és változtatni például olyan törvényjavaslattal, amely az első, tavaly augusztusban beterjesztett úgynevezett nyolcpontos Rogán-csomagnak is a része volt, hogy akiknek már elárverezik az ingatlanát és kilakoltatják, azok legalább kapják meg az esélyt a nulláról való újrakezdésre, hogy ne kelljen hetedíziglen is cipelni a terheket, és utána ne követelhessék tőle még akkor is, ha már elvesztette a jelzálog tárgyát képező ingatlanát.
Nagyon gyakran hallani olyan példákat, hogy menekülési értéken árverezi el a bank, majd utána a teljes összeget követeli - pár százezer forinttal csökkentve - a szerencsétlen kiszolgáltatott adóstól. Érdekes módon ez nem került be az első Rogán-csomagba se, és sajnálatos módon ugyanígy leszavazták, amikor a Jobbik előterjesztette. S nem látjuk a kormányzati aktivitást a tekintetben, hogy ezekre megoldással állna elő. A THM-plafont lehet kapirgálni, sokkal indokoltabb lenne a 30 százalék alatti kikötött ár, aminek szintén vonatkoznia kellene a vállalkozásokra, amelyek ugyanígy áldozatai a jelenlegi hitelezési viszonyoknak, és annak a hitelezési aszálynak, ami által nem jutnak tőkéhez, mert nem forog pénz a magyar gazdaságban.
(22.10)
Ezzel nem segítjük meg őket, még akkor sem, ha nyilván a jelenlegi helyzethez képest előrelépést jelent, hogy legalább valamiféle törvényi szabályozás által meghúzzuk azt a kamatplafont, ami nem engedi, hogy a Provident nevű cég 437 százalékos kamattal nyújtson személyi hitelt. Az kellene, hogy merjenek továbbterjeszkedni ennél, és ne a bankügyi lobbi határozza meg megint azokat a kereteket, amelyen belül a Fidesz-kormányzat el tudja képzelni a saját lépéseinek hatékonyságát. Ha bankkonszolidáció történhetett hat ízben, akkor egyszer segítsék ki végre a lakosságot is abból a tűrhetetlen és tarthatatlan állapotból, ami az elmúlt évtized következménye, és amiben a kedves Fidesz-képviselőknek is bőven benne van a kezük a 2001. decemberi szavazással sajnos.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
