ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy itt erre ösztönöznek, megpróbálok érdemben rövid lenni az előterjesztés során.
Két törvényjavaslat összevont általános vitájáról, illetve részletes vitájáról beszélünk most. Mind a kettő értelemszerűen a magyarországi bankrendszer, pénzügyi intézményrendszer szabályozásával kapcsolatos kérdéskör. Azt kell mondjam önöknek, hogy mind a kettő bizonyos értelemben komoly előrelépés, bár az egyik technikai módosításokat foglal magában, a másik azonban akár reformértékűnek is nevezhető.
Mindenképpen reformértékű az a szabályozás, ami az Országgyűlés elé kerül a THM-ek, illetve a kamatplafonra vonatkozó szabályozás tekintetében és a referenciakamatokra vonatkozó szabályozás tekintetében. Itt azt szeretném elmondani, hogy természetesen ilyen szabályozás létezik már hosszú ideje a legtöbb nyugat-európai országban, sőt a közép-európai országok egy jelentős részében is, azonban ez a szabályozás Magyarországon hiányzott az elmúlt években.
A hiányát láthattuk is, ez vezetett oda, hogy a magyarországi devizahitelek terhei jobban megterhelték a magyarországi háztartásokat, mint mondjuk, a lengyel vagy éppenséggel a cseh háztartások túlnyomó többségét. Lengyelországban és Csehországban is már 2006-2007-ben előkészítették a referenciakamatra vonatkozó szabályozást vagy éppen a THM-plafonra vonatkozó szabályozásokat. Sokféle példa létezik Nyugat-Európában, ezek közül, azt gondolom, igazából egyiket sem vettük át, részben elemeket és logikákat emeltünk át.
Ma olvastam a sajtóban, hogy Nyugat-Európából másoltuk ezt a szabályozást. Ez nem így van, ugyanis gyakorlatilag egyetlen európai uniós tagállamban sem létezik olyan szabályozás, amelyik például a THM-plafont a jegybanki alapkamat mértékéhez köti. Ehhez képest mi kifejezetten ezt választottuk ki. Azt gondolom, hogy ez kedvezőbb a magyar háztartások számára, hiszen Magyarországon az alapkamat egy mozgó pályát mutat, és a mozgó alapkamat esetén botor dolog lenne fix számot beiktatni, miközben egy esetleges jegybanki alapkamat-csökkenés értelemszerűen ezeket a határokat is lefelé viszi.
Azt gondolom, hogy a 30 százalékos THM-szabályozás, ami 6 százalékos alapkamat plusz 24 százalékpont, Magyarországon indokolt. Ez a szabályozás nagyjából az éven belüli hitelek szabályozása tekintetében megoldható. Sokféle hiteltermék létezett itt a 24 százalékos THM-től a 64 százalékosig bezárólag. Azt gondolom, hogy az általunk megalkotott szabályozás az alsó középértékhez próbál igazodni, viszont a legelterjedtebb THM-ek sajnos a magasabb kategóriában voltak. Ez azt jelenti, hogy ha a szabályozás életbe lép 2012 januárjától, a rövid távú éven belüli hitelek piacán jelentős kamatcsökkenés várható.
Ezt szerintem az is indokolja, hogy ugyanazok a pénzintézetek, amelyek Magyarországon lényegesen magasabb THM-et hirdettek meg, például a velünk szomszédos országokban ugyanezeket a termékeket alacsonyabb THM-mel hirdették meg, illetve tették közzé. Ebből is látszik, hogy itt a szabályozásnak tényleg érdemben van mozgástere.
Mi azt gondoljuk, hogy érdemes ezt a szabályozást a polgári jogi viszonyokra is kiterjeszteni. Ennyiben tehát kimondja a szabályozás azt, hogy magánszemély és magánszemély között nyújtott kölcsön esetében csak akkor lehet kölcsönről beszélni, ha az a 30 százalékos THM-érték alatt marad. Ha azt túllépi, akkor értelemszerűen ez már az uzsora kategóriájába tartozik, és másféle büntetőjogi szankciókkal is szembe kell néznie annak, aki mondjuk, ilyen feltételekkel ad kölcsönt ismerősének, barátjának vagy pláne családtagjának.
A 30 százalékos THM-szabályozás alól két kivételre tettünk javaslatot. Az egyik az áruhitelek témaköre, a másik a hitelkártyatermékek. Mind a két esetben 50 százalék fölötti általános THM volt jellemző Magyarországon. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy ezek valóban rövid időszakra vonatkozó, egyszeri aktusok, itt hiba lenne a 30 százalékos THM, valószínűleg például az áruhitelek piacát tönkretenné. Ebből a szempontból itt a 45 százalékos THM-et - legalábbis a jelenlegi alapkamat mellett - tűztük ki célul.
Ezt a kört a módosító indítványok köréből előterjesztőként a bizottság már előre jelezte, hogy elfogadja a kézi záloghitelekre vonatkozó költségvetési bizottsági javaslatot. A kézi záloghitelek tekintetében is elfogadjuk azt, hogy ez a 45 százalékos THM szabályozása alá tartozzon.
A referenciakamat-szabályozás tekintetében, azt gondolom, egy nagyon erőteljes érdemi előrelépés, hogy gyakorlatilag meg kell adni a jövőben a pénzintézet termékének azt a referenciakamatát, amihez igazítja egyébként az általa nyújtott hitel kamatozását. Itt a kamatmarzsot gyakorlatilag változtatni nem tudja, amire módja, lehetősége van, hogy akkor változik a kamat, ha a referenciakamat is módosul. Jelzem, hogy ha ez a szabályozás lett volna érvényben Magyarországon, akkor az előző esztendőkben, főleg amikor a legmagasabb volt a növekedés, tehát 2010 szeptembere előtt - hiszen 2010 októberétől gyakorlatilag lekorlátoztuk az egyoldalú kamatmódosítás lehetőségét - lényegesen kevésbé tudtak volna emelkedni például a svájci frankban nominált magyarországi jelzáloghitelek kamatai, mert nem tudtak volna olyan mértékben a kamatmarzsra költséget áthárítani, mint ahogy azt megtehették a 2010 szeptembere előtt érvényben lévő szabályozás alapján.
A másik jó példa, hogy nyilvánvalóan a forinthiteleknél sem tudna bekövetkezni az, amit a bankok az elmúlt két hónapban próbáltak csinálni, ha a referenciakamat-szabályozás érvényben lenne már. 2012 januárjától erre érdemben nem lesz lehetőség.
Nagyon fontosnak tartom, és itt szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét arra, hogy a Ház elé került szabályozási javaslat ugyan azt mondja, hogy csak az új hitelekre kell alkalmazni a referenciakamat-szabályozást, de kötelezően előírja a bankok számára, hogy május 31-éig bezárólag minden jelenlegi hiteles számára is fel kell kínálni a lehetőséget a referenciakamat alapú termékre való áttérésre.
Több olyan módosítót láttam, ami kiterjesztette volna ezt a május 31-ét hátrébb. Én nem javasolnám, mert az a bankok számára ad lehetőséget. Kérem képviselőtársaimat, hogy olyan módosítókat ne nyújtsanak be, ami a május 31-éből június 30-át meg december 31-ét csinál. Az azt jelenti, hogy akkor a bankok tovább húzhatják az időt azzal, hogy fölajánljanak referenciakamat alapú terméket, tehát tovább szedhetik adott esetben a magasabb kamatot. Abban az esetben viszont, ha marad a május 31-e, akkor gyakorlatilag 5 hónap alatt lehetőség van arra, hogy a magyarországi ezzel kapcsolatos hitelállomány egy jelentős része, amennyiben az ügyfél is így dönt, át tud térni referenciakamat alapú szabályozásra.
Azt gondolom, hogy ez az ügyfelek túlnyomó többségének érdeke, azért tesszük ezt mégis a szabad választás körébe, mert el tudom képzelni, hogy vannak olyan hiteltermékek, ahol ennek mégsem örülnének az ügyfelek.
(20.30)
Például pont bizonyos svájci frank alapú hiteltermékek esetében, amiket később vettek fel, tehát nem 2008 decembere előtt, ott nem vagyok benne biztos, hogy ez éppen kedvezőbb helyzetet teremtene. Ezért gondolom azt, hogy mindenkinél meg kell teremteni a szabad választás és döntés lehetőségét. Ezért fogalmaz így a törvényjavaslat. De ez ugyanakkor a bankok számára valójában előírja a kötelezettséget, hogy minden hitelterméknél fel kell ajánlani a referenciakamat alapú termékre való áttérés lehetőségét, méghozzá öt hónapon belül, 2012 januárjától 2010. május 31-ig bezárólag. Ezért kérem még egyszer, ha lehet, hogy ne próbálják meg ezt a határidőt kifelé tolni. Ez a magyar pénzintézeti szektornak kedvezőbb lenne, ugyanakkor azt gondolom, az ügyfeleknek a rövidebb határidő a jobb.
Tisztelt Képviselőtársaim! A másik elénk került szabályozási javaslat a végtörlesztésre, illetve a KHR-re vonatkozóan tartalmaz pontosításokat. A KHR-re vonatkozó pontosításokra nem térnék ki nagyon részletesen, ezek gyakorlatilag technikai jellegűek. A végtörlesztés esetében viszont ugyanazt tesszük, mint amit eddig is tettünk, hogy azokat a felmerült akadályokat, amelyek most már egyértelművé válnak az elmúlt két hónap banki gyakorlata alapján, próbáljuk elhárítani. Tehát minden akadályt el akarunk hárítani a végtörlesztés elől az ügyfelek számára. Ezek az akadályok rendszerint abból adódnak, hogy jó néhány olyan banki hiteltermék van, ahol azt gondolnánk, hogy normális esetben így hitelt nem lehetett volna adni - de mégis. Erre volt a legjobb példa a devizahitel esete, ahol nem gondoltuk volna, hogy van árfolyamkockázat, de kiderült, hogy a magyar banki gyakorlatban a devizahitel valójában egy devizahitelnek álcázott devizaalapú hitel, semmi köze a valódi devizahitelhez, tehát az árfolyamkockázatot az ügyfél viseli. Ezt a legutóbbi döntésünkkel megtettük.
Ugyanez a helyzet sajnos Magyarországon a lakáslízingek túlnyomó többsége esetében is. Nem mindegyiknél, de a túlnyomó többségnél igaz az, hogy a papíron nyílt végű lízing valójában nem az, mert az a helyzet, hogy az ügyféllel párhuzamosan aláírattak egy olyan banki kötelezettségvállalási nyilatkozatot, ami ezt gyakorlatilag lakáshitellé varázsolta, és innentől kezdve az a lakáslízing nem más, mint egy hitelhelyettesítő termék, amire ugyanúgy vonatkozik az árfolyamkockázat, és mivel kvázi lakáshitel, ezért azt gondoljuk, érdemes rá kiterjeszteni a végtörlesztés lehetőségét.
Ugyanez a helyzet abban az esetben, ami megint csak egy nem túlságosan életszerű példa: elvileg egy banknak az lett volna a kötelessége, hogy ha hitelt adott egy telekre, ahová egy ház épült, ne csak a telekre jegyezze be a jelzálogot, hanem a megépült házra is. Mint kiderült, a bankok túlnyomó többsége ezt lustaságból elmulasztotta, ma viszont arra próbálja felhasználni ezt, hogy ezzel a végtörlesztést gátolja meg ezen lakóingatlanok esetében. Nyilvánvaló, hogy ezt az akadályt is el kívánjuk hárítani.
Harmadik példa egy klasszikus eset: társasház épül. A társasháznál valamilyen oknál fogva a magyar bírósági eljárás, a papírok hiánya miatt az elmúlt két-három évben elmaradt a társasházi bejegyzés, ennélfogva nem jegyeztetett be a jelzálog, a bank ennek ellenére értelemszerűen szedi a kamatot és a törlesztőrészletet, és arra hivatkozik, mivel jelzálog nincs, nem lehet végtörleszteni. Azt gondolom, ez a bank hibája ebben a formában, mert neki az lett volna a kötelessége, hogy fél éven belül elérje, hogy megtörténjen a társasházzá alakítás, vagy utána mondja fel a hitelszerződést. Persze nem ezt tette. Azt gondoljuk, hogy ilyen esetben is el kell hárítani a végtörlesztés elől az akadályt, és ezt is megteszi ez az ominózus törvényjavaslat.
Egy nyitott kérdés maradt, tisztelt képviselőtársaim, s ez gyakorlatilag az a kérdéskör, hogy mi van akkor, ha valaki egy üdülőben lakik. Ilyen esetek vannak, életszerűek is, de ugyanakkor ezzel rengeteg visszaélési lehetőség is van. Ezen a téren sajnos ma nem érkezett be olyan szabályozási javaslat módosító indítvány formájában, amit jó szívvel tudnék támogatni. A teljes kiterjesztést azért nem tudom, mert az akkor kiterjesztené a végtörlesztés lehetőségét egy olyan körre, amire korábban nem állt szándékunkban, például a második hitel esetére, amikor valaki a lakása mellé az üdülőjére is felvett hitelt és ott próbál végtörleszteni. Az talán egy lehetőség lett volna, ha idekötjük azt, hogy ha valaki ott lakik életvitelszerűen, tehát rendelkezik bejegyzett állandó lakcímmel, viszont ennek a nyilvántartási kötelezettségei Magyarországon nem tökéletesek. Ezt a problémát technikailag nem sikerült megoldanunk. MSZP-s képviselőtársaimnak azt a javaslatát, amely csak úgy általában kiterjesztette volna az üdülőkre, én jó szívvel nem támogatnám, mert ez sokkal szélesebbre nyitná a kaput, mint amit az előbbiekben említeni szándékoztam. Tehát ezt a technikai problémát megoldani jó javaslattal őszintén szólva nem sikerült.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyjából ezek azok az érdemi esetek, amelyekre az elénk került szabályozás vonatkozik. Most nem térnék ki arra, hogy mi volt a múltban, hanem azt nézzük, hogy ez a szabályozás, főleg a referenciakamat, a THM-szabályozás nagyon komoly lehetőségeket nyit a jövőben. Lehetőségeket abban a formában, hogy tisztességes magatartásra, viselkedésre kényszeríti a magyarországi bankokat, és szerintem a tisztességes magatartás mindenkinek jó. Jó a bankoknak, mert a tisztességes viselkedés keretei között lehet, de csak tisztességes mértékű profitot realizálni. És jó az ügyfeleknek, mert kiszámítható viszonyokkal találkoznak. Amennyiben az Országgyűlés ezeket a szabályozásokat elfogadja, meggyőződésem szerint 2012 januárjától a pénzintézeti hitelnyújtás, a pénzintézeti termékek magyarországi megjelenése lényegesen szabályozottabbá, ezáltal az ügyfelek számára kiszámíthatóbbá válik.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
