Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat természeténél fogva támogatandó, nagyon sokszor elmondtuk, még többször el fogjuk. Ha öt vagy tíz hitelesen segít egy olyan javaslat, ami előttünk fekszik, természetszerű, hogy azt támogatásunkról kell biztosítanunk. Ugyanakkor itt olyan idézeteket kell hogy előhozzak az előttem szóló fideszes képviselők szájából, amelyek egyszerűen elképesztenek.
Hallottam ilyesmit, hogy önök a devizahitelek átka ellen küzdenek. De hát adódik a kérdés, én teljesen tisztán látom, hogy mi történt a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok alatt. De hát hol voltak akkor a fideszes beadványok özönei, alternatív törvényjavaslatok, olyan módosító javaslatok, amelyek mentették volna a helyzetet?
Egyszerűen úgy érzem magam, mintha az előző ciklusok során ez a probléma nem létezett volna. Az, hogy az MSZP nem vett volna igazából tudomást, engem nem lep meg olyannyira, főleg annak ismeretében, hogy mondjuk, a GVH 2006-ban figyelmeztette az akkori kormányzatot, hogy igen súlyos probléma és baj lesz a devizahitelezésből, törvénykezési szinten lépni kellene azonnal, mert különben nemzetgazdasági szinten is mérhetőek lesznek ennek a kárai. Nem történt semmi. A PSZÁF erőtlen felkiáltásainak hatására sem történt semmi. Most mégis azt kell hogy halljam, hogy a devizahitelek átka ellen küzd ez a mostani kormányzat, de hát azt kell hogy mondjuk, hogy akkor sem erőltette meg magát túlzottan. Nem tudom, hogy a nyolc év ellenzéki lét alatt hány olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, amely ezt a helyzetet legalább csillapította volna, ha nem is a megoldás felé vitte volna el. Én nem találtam ezeknek nyomát. Kérem, ha nincs így, javítsanak ki. Állítom, hogy nem fognak tudni kijavítani sajnálatos módon. Bárcsak ne lenne igazam!
Azt is látni kell, hogy amikor azt mondják, hogy megfontoltan haladnak, akkor adódik a kérdés, hogy merre, hiszen eltelt másfél év, ebből a leginkább kritikus az első év. Nekem nem is azzal van bajom, ami most előttünk fekszik, ezt támogatni kell, egyértelmű. Az első évvel van bajom, amikor lényegében semmi nem történt a devizahitelesek érdekében, még annyi sem, hogy a szűk károsulti rétegeket egyesével megfogva, PR-szerűen elkezdett volna a kormány segíteni, erről szól a végtörlesztés lehetősége, később a referenciakamat, most pedig az előttünk fekvő lehetőségek is.
Tehát legalábbis figyelmeztető kell hogy legyen az, hogy egy évig nem sikerült létrehozni mondjuk egy nemzeti eszközkezelőt. Miért nem? A mai napig nem tudta a kormánypárti fideszes vagy KDNP-s politikus megindokolni azt, hogy azt az eszközkezelőt, ami állítólag széles tömegeket mentett volna meg, miért nem lehetett a kormányzásuk vagy a stafétabot átvételét követő első három hónapban létrehozni. Egyetlen épeszű indokolást sem kaptunk erre nézve. Egyszerűen arra kell hogy következtessünk, hogy a nyolc év során nem sikerült az alternatív javaslatokat kidolgozni, most pedig improvizálnak, kapkodnak, és sajnálatos módon PR-szerűen, PR-szagúan nyújtják be az újabb és újabb javaslatokat, amitket aztán persze javítgatunk és kozmetikázunk.
Látható viszont az is, hogy itt ezek a megoldási ágak, amelyekről beszélünk, maximum a károsultak 5, nagyon optimista becslések esetén 10 százalékán segíthetnek. Tehát nagyon rossz politika az, hogy nem veszünk tudomást arról a durván egymillió emberről, akik mindenféle könnyítési lehetőség alól kiesnek. Rajtuk nem segít a források nélküli Nemzeti Eszközkezelő, hiszen az a pár milliárd forint, amit odarendeltek, mindannyian nagyon jól tudjuk ebben a teremben, hogy lényegében semmire sem elég. Tehát jelen pillanatban egy olyan helyzetről beszélhetünk, ahol kilakoltatási kvóta alapján a kvótába esők mennek a híd alá, a többség, a károsultak többsége pedig azért imádkozik, hogy kvótán kívül maradjon.
Tehát látható, hogy szó sincs arról, hogy önök senkit nem hagynak az út szélén. Attól félünk, hogy most az útilapu is felég az út szélén, nem marad ott semmi, csak a sivár pusztaság, és nem tudjuk, hogy mi lesz azzal a több százezer emberrel, akik károsultként kiben kell hogy bízzanak. Nyilván nem fognak a korábbi szocialista kormányokban, hiszen azok tevőlegesen járultak hozzá a jelenlegi helyzet kialakulásához. De azt is látni fogják ezek az emberek, hogy a mostani kormányban talán még a szándék is megvan, de a képesség nincs meg benne azon irányban, hogy bármit is javítson a mostani helyzeten. Pár, szűk károsulti csoport javára igen, valóban, vannak eredmények, ezek viszont nagyon későn jöttek, nagyon kevés embert érintenek. Kicsit olyan ez, mint a lakhatás támogatása, az úgynevezett szocpol visszavezetése, ami szintén az önök tervei szerint csak 3-5 ezer embert érint, miközben érinthetne százezret is.
Tehát vannak jó irányok, kellene melléjük forrásokat, lehetőségeket rendelni, ezek viszont sajnos nem történnek meg. Az eszközkezelőről már szóltam egypár szót, hogy miért használhatatlan jelen formájában, de mégis az a veszély ötlik fel bennünk vagy az vetül fel bennünk, hogy valamiért a kormány visszafogja magát ezekben a kérdésekben.
Előttem van a Napi Gazdaság jelen száma, ami azt taglalja, hogy a kormány azért nem rukkol elő új végtörlesztési javaslattal, mert ezért cserébe majd nem minősítik le a forintot, és inkább megvárja a kormányzat a Bankszövetség javaslatait. Tehát egy olyan paktum rémképe van előttünk, amelynek értelmében a sötét irodákban a kormányzat képviselői lepaktáltak a bankrendszerrel. Ez egyébként korábban is fellelhető volt, hiszen nagyon hangzatos bejelentések után nagyon gyorsan visszavettek a lendületből, miután eltelt pár nap, és nyilvánvalóan tárgyaltak az érdekeltek egy részével.
Mi sokkal inkább arra szeretnénk biztatni a kormányzatot, hogy a károsultakat védő szervezetekkel, a civilekkel és azokkal az érdekvédőkkel tárgyaljanak, akik látják a probléma egész spektrumát, és valódi megoldási javaslatokat tudnak felsorolni.
Egy ilyen megoldási javaslat lenne, mondjuk, a résztörlesztés esete a végtörlesztés mellé, tehát azok is tudjanak kedvezményes árfolyamon törleszteni, levegőhöz jutni, akiknek nincs meg, nem áll rendelkezésre az egész tartozás összege, de egy része ott van, és igenis valamit kezdeni kellene azzal is, hogy ők is levegőhöz juthassanak.
A magyar vállalkozásokra kiterjesztett lehetőségek szintúgy levegőhöz juttathatnák a teljes magyar gazdaságot, hiszen látni kell - nem én mondom, nemcsak én mondom, hanem nagyon sok nemzetközi kutatóintézet is -, hogy Magyarországon azért nem lehet a belső gazdaságot dinamizálni, beindítani, azért nem tud az felpörögni, mert az egész magyar lakosság a törlesztések tengerében fuldoklik, ily módon pedig nem képzelhető el semmiféle gazdasági fellendülés.
Sokszor mondják azt, hogy miért várható el a bankoktól, hogy nagyobb terheket vállaljanak. Én erre azt tudom mondani, azért, mert az utóbbi 21 évben hét bankkonszolidációra került sor Magyarországon. Én tudom, hogy a többségéért nem a Fidesz-KDNP a felelős, de azt is tudom, hogy ezen hét bankkonszolidáció során több száz, több ezer milliárdos tételek kerültek közvetlenül vagy közvetve a bankszférának azon tagjaihoz is, amelyek visszaéltek folytatólagosan a bizalmunkkal. Teljes mértékben elvárható, hogy részt vegyenek a kármentésben, sokkal jobban, mint az önök javaslatai szerint. Azt is látni kell, hogy bármilyen intézkedést hoztak eddig a bankokkal látszólag szemben, azok egyáltalán nem tépték fel a parkettát, nem zárták be az irodákat, nem mentek el Magyarországról, nagyon is jó terep ez nekik, nagyon is jól érzik itt magukat, nem is most jöttek, hanem a korábbi takarékszövetkezeti láncra és a korábbi pénzintézetekre telepedtek rá. Nagyon jó vadászterületet találtak Magyarországon, és itt is akarnak maradni.
A Jobbik nem ellensége a tisztességes profitnak, a tisztességes bankoknak sem, szükség van tisztességes pénzügyi rendszerre Magyarországon. Épp ezért hozzuk elő a javaslatainkat újra és újra, hogy minden károsulti csoportot meg tudjunk és meg lehessen védeni.
Felháborítónak tartjuk azt, hogy amíg egy eszközkezelő-koncepció mellett 3, 5 vagy 6 milliárd forint látható, addig csak a jövő évi költségvetésben 1150 milliárdból törlesztünk államadósságot. A két szám aránya mutatja azt, hogy milyen súllyal esnek latba ezek a területek az önök szemében. Ezen szeretnénk változtatni, fenntartva azt az állításunkat, hogy a jelenlegi helyzet megoldásához csak a hitelek forintosítása vezethet el, az, hogyha felvételkori árfolyamon átíratjuk a devizás szerződéseket forintszerződésekre, csak ily módon képzelhető el az egyoldalú szerződésmódosítások áthárításának a megszüntetése, és az, hogy az összes tehertételt, amit indokolatlanul hárítottak az emberekre, igenis a kereskedelmi bankrendszer fizesse meg és ne más.
Ezt követően lehet arról beszélni, hogy otthonteremtésre van szükség Magyarországon a kivándorlással szemben, és egy olyan megoldási csomagra, ami a hitelkárosultak teljes körét érinti. Nem lehet hozzáállás az önök részéről az, hogy PR-szerűen kiragadunk egy-egy károsulti csoportot, mondjuk, 2-3 havonta, természetesen olyan eszközökkel, amelyeket a Bankszövetség megenged önök számára, aztán megvárjuk, hogy elteljen ez a ciklus, és majd a nagy robbanást a következőre hagyjuk. Ez nem lehet hozzáállás egy felelősen gondolkodó nemzeti kormány számára, ezért kérem, hogy értékeljék át minden tekintetben eddigi hozzáállásukat ezen kérdéshez.
Konstruktivitásunk jegyében természetesen támogatni fogjuk az előttünk fekvő javaslatot, hiszen ez segít egy nagyon szűk rétegen, mi ezt a nagyon szűk réteget Magyarország fontos rétegének tartjuk, és támogatni kívánjuk őket, de igenis kérjük és követeljük, hogy a károsultak teljes körén, teljes spektrumán lehessen érzékeltetni azt, amit most ezen a szűk körön, tehát végre segítsünk meg és támogassunk mindenkit ebben a kérdésben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
