DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a nagyon sok érdemi hozzászólást. Ezeknek köszönhetően a szokottnál talán egy kicsit részletesebben fogok válaszolni, hiszen számtalan konkrét kérdést is megfogalmaztak a képviselőtársak.
Engedjék meg, hogy a felszólalók emlékeim szerinti sorrendjét követve reagáljak. Iváncsik képviselő úr a szememre veti, hogy egyfelől létszám-megtakarítási szándékról beszélünk, másfelől pedig megalapozatlanul létszámnövelésről, a virtuális létszámok kifejezés is elhangzott itt már ellenzéki képviselők részéről. Szeretnék akkor önöknek nagyon röviden tájékoztatást adni arról, hogy a két katonai titkosszolgálat előttünk fekvő egyesítése 217 állománytáblás hely megszüntetését jelenti.
Ahogy az több ízben elhangzott az egyeztetések, a bizottsági ülések során, illetve az expozéban is, ezek a helyek túlnyomó részben, 90 százalékos többségben, mondhatjuk így is, az adminisztratív és a bürokratikus területeket érintik. Két önálló országos hatáskörű hivatal összevonása természetszerű és kézenfekvő megtakarítással jár a tekintetben, hogy egy gazdasági részleg, egy személyügy, egy pénzügy és így tovább, és így tovább. Ebből adódik ki az a létszám-megtakarítás, amely hosszabb távon kétségkívül költségvetési megtakarítást is okoz.
Rövid távon természetesen nem ennyire kedvező a kép, és próbálok nagyon sok felvetésre egy-egy bővített mondatban válaszolni. Mile Lajos kérdezte, hogy tisztességesen történik-e az elköszönés a távozóktól. Természetesen, ez az állam érdeke, hogy a törvényes járandóságaik biztosításával és megfelelő erkölcsi elismerés mellett váljunk meg azoktól, akik nem rosszul végezték a munkájukat, hanem egy új struktúrában egyszerűen feleslegessé válik az a teher, az a kiadás, amit az ő további rendszerben tartásuk jelentene. Tehát rövid távon - és persze a költözködés költségeit is ide kell érteni - nincsen jelentős költségvetési megtakarítás. Ez majd a következő, távolabbi években fog jelentkezni.
Németh képviselőtársam kérdést intézett a tekintetben, hogy vajon a költségvetés miért úgy néz ki, hogy ma még két soron szerepel a két szolgálat, és mi lesz ennek az összegnek a sorsa. A költségvetés tervezésére vonatkozó jogszabályok köteleznek minket arra, jóllehet már jóval korábban tudtuk azt, hogy ez az integráció meg fog január 1-jével történni, hogy a tervezési időszakban meglévő törvényes struktúrára tervezzünk, tehát a két különálló hivatalra.
(10.30)
Egy módosító indítvány benyújtásra kerül, amely egyesíti ezt a két sort változatlan összeggel, hiszen nyilvánvaló, hogy a rendszerből pénzt kivonni nem lehet. Ez a 20 százalék mínuszos megjegyzés nem is értelmezhető számomra. Miután tárcán belül történik a változás, a honvédelemre fordítható és fordítandó összegeket értelemszerűen egyáltalán nem érinti semmilyen változás formájában az integráció.
Ugyanez a válasz azokra a kérdésekre is, amelyek a megtakarítások, illetve az esetleges ingatlanértékesítésből származó bevételek hovafordítását célozzák. Teljesen egyértelmű a Ház előtt fekvő költségvetési törvényből, hogy 2012-ben a kormány külön engedélyével a Honvédelmi Minisztérium által értékesített állami tulajdonú ingatlanokról van szó. Tehát nincs olyan, hogy valamelyik hivatalnak tulajdona lenne, mert ilyen téves megjegyzés is elhangzott a vitában. Természetesen egységes állami tulajdon van, amelynek a kezelése van különböző állami szervekre rábízva. A fő szabály az, hogy az Államkincstár bevételét képezik az állami tulajdonú ingatlanok eladásából befolyó vételárak, s e fő szabállyal ellentétben a 2012-es költségvetési törvény valóban úgy rendelkezik, hogy ebben az évben kivételesen az egyébként nagyon nehéz költségvetési helyzetben lévő honvédelmi tárca - hangsúlyozom: külön kormányengedéllyel - megtarthatja és a haderő fejlesztésére, fenntartására fordíthatja az általa realizált ingatlan-adásvételi bevételeket.
Visszatérve a bővített mondat elejére: Iváncsik képviselőtársam megalapozatlan létszámemelésről, ugyanakkor létszám-takarékosságról beszélt. A dolog Janus-arcú, valóban létszámot takarítunk meg, 217 főt a titkosszolgálataink összevonásával, és további mintegy ezer főt a honvédelem rendszerének irányító szekciójában végrehajtott létszámcsökkentéssel. Erről már többször beszéltünk a nyilvánosság előtt is. Ha megengedik, még egyszer röviden elismétlem, hogy sajnos Magyarország jelen pillanatban, illetve - hogy úgy mondjam - a kormányváltás pillanatában az egész NATO-ban, tehát a védelmi szövetségünkön belül a harmadik legrosszabb képet mutatta a tekintetben, hogy egy harcoló katonára mekkora adminisztratív, bürokratikus létszám jut. Minket csak Portugália és Görögország előz meg ebből a szempontból. Két gazdasági sikerország, ugye? Nyilvánvalóan le kellett térnünk arról az útról, amely az elmúlt nyolc évben sajnálatos módon követésre került az akkori kormányok részéről, hogy tudniillik a könnyebb ellenállás irányába haladva a költségvetési nehézségeket mindig úgy kezelték, hogy a csapattagozatot kezdték el nyirbálni, a katonai képességeket. Alakulatokat szüntettek meg, laktanyákat zártak be, harcoló katonákat eresztettek szélnek, és eközben az a rendszer, az a felső szekció, amely mindezt irányította és igazgatta, nemhogy csökkent volna, hanem egyre nagyobbá vált. (Iváncsik Imre: Ez nem igaz!) De bizony ez így van. (Iváncsik Imre: Folyamatosan csökkent a létszámuk.) A számokról nyilván lehet vitatkozni.
Kérdés merült fel a tekintetben, hogy jövőre vajon mi történik majd a csapatokkal. A honvédelmi vezetés egyértelmű szándéka az ország katonai képességeinek az erősítése (Dr. Vadai Ágnes: Hát ez nem sikerült!), és ezzel nem fér össze az, még a szándéka és a gondolata sem, hogy a csapattagozatban további nyirbálást hajtsunk végre. Éppen ellenkezőleg, hölgyeim és uraim! Az önkéntes tartalékos rendszer felállítása egyáltalán nem virtuális képességet jelent, hiszen jelenleg már több mint 2 ezer önkéntes védelmi tartalékosa van az országnak és a Magyar Honvédségnek. Ez a 2 ezer fő esküt tett és kiképzett katona, akiket mind az ország védelme érdekében, mind pedig katasztrófavédelmi feladatokra korlátozás nélkül és haladéktalanul igénybe tudunk venni. Ennyivel tehát már most erősebb a Magyar Honvédség, mint a kormányváltáskor volt. A ciklus hátralévő részében további 6 ezer jól képzett, áldozatkész, odaadó, adott esetben hazájáért az életét is feláldozó tartalékos katona rendszerbe állításával számolunk. Ez összesen 8 ezerrel több katona, mint amennyivel önök nekünk átadták a kormányrudat.
S ha ehhez hozzávesszük, hogy a parlament kiváló, bölcs, igen helyénvaló és hazafias döntése értelmében a Honvéd Kórház, amelyet az önök idejében kiszerveztek a Magyar Honvédségből, november 15-ével visszakerül a honvédség hadrendjébe azzal a 3 ezer katonával és polgári alkalmazottal, akik együtt testesítik meg, személyükben jelentik azt a kiemelkedő katona-egészségügyi képességet, amely a Magyar Honvédséget a NATO-szövetségen belül is kitüntetett helyzetbe hozza, mert olyan katonai kórház, hölgyeim és uraim, mint a budapesti Honvéd Kórház, legközelebb az óceán túlsó partján van. (Iváncsik Imre: És mikor létesült?)
Mikor létesült a Honvéd Kórház, kedves képviselőtársaim? Amikor 1991. november 1-jén, tehát picivel több mint húsz éve az első vezetői megbízatásomat a Honvédelmi Minisztériumban megkaptam, akkor már bőven folyt az építése ennek a kórháznak. Ez azt mutatja, hogy az építése már a nyolcvanas évek közepén kezdődött, és mintegy húsz éven keresztül épült, tehát valamennyiünknek közünk van a Honvéd Kórházhoz, hölgyeim és uraim. Most pedig az Országgyűlés helyes döntésével a honvédség hadrendjébe visszaintegrálta, és ez azt jelenti, hogy a 8 ezer tartalékos meg a Honvéd Kórházban dolgozó 3 ezer katona és polgári alkalmazott összesen 11 ezer fő. Ennyivel erősebb a honvédelem rendszere, ennyivel nagyobb a létszámunk. S ha ebből levonjuk azt az 1200 embert, aki most az adminisztratív tagozatból a bürokrácia csökkentése révén kiesik, akkor még mindig marad egy 10 ezer fős többlet. De ha figyelembe veszik azt is, hogy a bürokrácia csökkentése nem katonaiképesség-csökkentés, hanem annak a növelése, hiszen ha egy kórosan elhízott szervezet lefogy, sportolni kezd, áramvonalasabbá válik, akkor nem csökkennek a képességei, hanem növekednek, hölgyeim és uraim. Tehát ennyit arról, hogy megalapozatlanul beszélünk-e létszámnövelésről, Iváncsik képviselő úr.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Iváncsik képviselő úr a kisebbségi vélemény ismertetése során hosszasan érvelt amellett - amit aztán többen is fölvetettek -, hogy nem felel meg a szakmai szempontoknak a hírszerző és az elhárító tevékenység egy szervezeten belüli végzése. Idő hiányában nem akarnám felsorolni az ezzel kapcsolatos érveinket, csak nagy tisztelettel egyetlen adatot, egyetlen tényt szeretnék megemlíteni. A NATO-nak 28 tagállama van, és az Európai Uniónak is van jó néhány. Juhász képviselő úr azt mondta, hogy az államok többségében külön tartják ezeket a szolgálatokat. Jól emlékszem, ugye, képviselő úr? Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy felsoroljam azt a 19 EU- és NATO-tagállamot, ahol egy szervezeti egységet alkot a katonai biztonság és a katonai felderítés. A jegyzőkönyv kedvéért elmondom ezek sorát: Albánia, Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Izland, Kanada, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Norvégia és Szlovénia. (Dr. Józsa István: Csupa nagyhatalom!)
Tisztelt Országgyűlés! Szeretném rögzíteni, hogy ez a 19 velünk szövetséges állam már régebben is úgy gondolta, hogy egy szervezetben működteti a katonai hírszerzést és a katonai elhárítást. Nyilván azokat az igen megfontolandó érveket, amiket itt Iváncsik képviselő úr és mások felsoroltak, ők ugyanúgy mérlegelték a döntés meghozatala előtt, mint mi. Ha pedig a tendenciát nézzük, akkor azt látjuk, hogy míg korábban valóban sok helyen széttagoltan, egymástól elválasztva működtek ezek a szervezetek, az utóbbi évtized fejleményei az ellenkező, az integratív irányba mutatnak, például a Cseh Köztársaság 2003-ban egyesítette a hírszerző és az elhárító hivatalait.
(10.40)
Rátérnék Molnár Zsolt képviselő úr bizottsági kisebbségi véleményére. Többen fölvetették, hogy jaj, csak nehogy hátrányosan érintse a missziókban lévő katonák biztonságát a tervezett szervezeti átalakítás. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy éppen ellenkezőleg áll a helyzet. Jelenleg jelent bizonyos nehézséget, és származnak abból bizonyos kockázatok, hogy a hírszerzés és az elhárítás irányítása külön szervezeteken és külön vezetésen keresztül történik, miközben missziós területeken, így Afganisztánban is a nemzeti felderítő részlegekben, az úgynevezett NIC-ekben a NATO-gyakorlathoz illeszkedően a hírszerző és elhárító tiszti beosztásokat közösen, egy szervezeten belül töltik be. Tehát közösen működik műveleti területen az elhárítás és a hírszerzés, miközben az irányítása hazai földről külön-külön csatornákon keresztül történik. Ha valami, ez biztonsági kockázatot jelent. Hála istennek, eddig ennek nem találtuk semmi jelét, de az integráció egyértelműbb, világosabb, praktikusabb, kezelhetőbb helyzetet teremt ebben a helyzetben is. Tehát éppen ellenkezőleg van, mint ahogy azt Molnár képviselő úr és többen mások fölvetették: javítja az integráció a műveleti területen szolgáló, hősiesen küzdő katonáink biztonságát.
Juhász Ferenc képviselő úr mondta, hogy Európa többségében külön működtetik ezeket a szolgálatokat. Felsoroltam, hogy ez nem igaz, ez egy súlyos tárgyi tévedés. Egyébként ez nem többségi kérdés, mert valóban van 12 olyan ország a 19-cel szemben, ahol külön működtetik. Persze, van erre is példa, meg arra is példa.
A képviselő úr azt mondta szó szerint, hogy a HM-ben azt keresik, hol van az a fillér és forint, amit meg lehet takarítani. Így van, képviselő úr, ezt keressük, mert ez a dolgunk. Megtaláljuk a forintot is, meg a fillért is, abban a költségvetési helyzetben, amelyben ma az ország és benne a honvédelem van. Úgyhogy, amit ön felrovólag mondott, azt én dicséretnek veszem, engedje meg, hogy így értelmezzem.
A képviselő úr és többen mások fölvetették a hivatal jövőbeni vezetésének kérdését. Amint azt önök is nagyon jól tudják, a nemzetbiztonsági törvény világosan rendelkezik arról, hogy a működésirányítás a kormány feladata, nagyon szoros parlamenti bizottsági kontroll alatt történik. Ez kiterjed a személyi döntésekre is, hiszen a javasolt vezető személyek parlamenti bizottsági meghallgatása elengedhetetlen a szakbizottság által, ahol a jelöltek megbízhatóságáról, felkészültségéről a bizottság állást foglal, ezt követően pedig a miniszterelnök, illetve az adott szolgálatot felügyelő, irányító szakminiszter hozza meg a kinevezési döntést. Semmiképpen sem tárgya a mostani vitának az, hogy január 1-je után kik, mely személyek fogják vezetni ezeket a szolgálatokat. Megvan ennek a törvényes rendje, és az Országgyűlés illetékes szerveinek meglesz ebben a maguk helyesen gyakorolt hatásköre.
Az ingatlankérdésekről már röviden beszéltem. Még annyit erről, hogy természetesen egy dolog a szándék, hogy valaki valamit értékesíteni akar, más dolog a piaci helyzet, harmadik dolog az, hogy realizálódik-e egy ilyen bevétel. Jó volna, ha ezeket a forrásokat is föl tudnánk a honvédelem céljaira használni.
Staudt Gábor jobbikos képviselőtársam kifejtette a Jobbik ellenző álláspontját, aztán elmondta, hogy - idézem szó szerint - ”a magyar nemzet ellen tett merényletnek tartjuk a KFH megszüntetését, nem értjük, miért kéne e jól működő rendszert megszüntetni”. Alapvető félreértés van, képviselőtársam, nem szűnik meg a tevékenység, nem szűnik meg a rendszer, hanem integrált módon folytatja tovább a tevékenységét, költséghatékonyan, és egyébként a közös szervezet létéből fakadó szinergiák kihasználásával. Azt engedje meg, hogy nem is a kijavítás szándékával, de jelezzem, hogy kémek, na azok aztán nem dolgoznak a Katonai Felderítő Hivatalban. (Dr. Staudt Gábor: Köznyelvi értelemben.) Köznyelvi értelemben sem dolgoznak ott kémek, képviselő úr. Tisztek és polgári alkalmazottak dolgoznak ott.
A képviselő úr megalázónak gondolja, hogy mintegy 1000 fő fog csak dolgozni a két szervezetből létrejövő új katonai titkosszolgálatnál. Nos, a hozzánk hasonló méretű európai országok zömében a helyzet jóval megalázóbb, mert ennél jóval szerényebb létszámokkal látják el a feladatot. Mi azonban, egyetértve önnel, igen fontosnak tartjuk, hogy ezek a kulcsterületek megfelelő személyi erőforrással legyenek ellátva.
Itt hangsúlyozom ki még egyszer, a tisztelt Országgyűlés előtt, hogy ez az integráció szakmai alapokon nyugszik. Az előterjesztést, amely a konkrét állománytáblákat, szervezetet, annak jövőbeni működését illeti, a legjobb szakemberek dolgozták ki, akiknek azt az utasítást adtam, hogy egy, a jelenleginél hatékonyabb és erősebb katonai titkosszolgálatra van szükségünk, ne az lebegjen a szemük előtt, hogy mennyi pénzt lehet megspórolni, mert a legtöbb pénzt akkor lehet megspórolni, ha az egész hadsereget bezárjuk, azt’ hazaküldjük. Akkor rengeteg pénzt meg lehet spórolni. Tehát nekünk az volt és ma is az a célunk, hogy egy, a mainál jobban működő, erősebb honvédséget, azon belül erősebb felderítést és elhárítást működtessünk, igen, adott esetben kevesebb pénzből. Ez az a teljesítmény, amit tőlünk az ország elvár, hogy kevesebből többet tegyünk, és sikeresebben.
A képviselő úr többször fölvetette, és mások is, a TEK, a BM alárendeltségébe tartozó terrorelhárító központ tevékenységét. Én nagy tisztelettel először is javaslom mindenkinek - nyilván meg lehet teremteni erre a módot a képviselők számára -, hogy keressék föl ezt a szervezetet, nézzék meg azt a kiképzést, ami ott folyik. Én, mint már említettem, néhány évtizede foglalkozom fegyveres, illetve rendvédelmi szervekkel, én ehhez hasonló, ehhez fogható keménységű kiképzést, és ilyen felkészült embereket, mint a TEK-nél, még sehol nem láttam. Bevallom, irigykedem a belügyminiszter úrra, irigykedem Hajdú tábornokra, hogy ilyen kiváló személyi állománnyal rendelkeznek. Ez az első megjegyzésem.
A második megjegyzésem, hogy emlékezzenek vissza arra, amikor Líbiában rendkívül éles volt a helyzet, és ki kellett hozni a magyar állampolgárokat, és akkor a TEK emberei mentek el (Dr. Vadai Ágnes: Semmit nem csinálhat a TEK. Nem igaz!) egy bérelt repülőgéppel, és közel száz magyar és európai uniós állampolgárt menekítettek ki a polgárháború kellős középéből.
A harmadik megjegyzésem meg, arra, hogy a TEK-től elvenni a pénzt és odaadni a Katonai Felderítő Hivatalnak: nos, ez most itt nem a költségvetési vita, tisztelt képviselő úr. Ha önnek ilyen szándéka van, én javaslom, hogy e tekintetben nyújtson be a költségvetési törvényhez módosító indítványt, és majd a költségvetés vitájában érveljen a javaslata mellett.
Külsős cégek foglalkoztatásáról is érdeklődik a képviselő úr. Valóban úgy van az, hogy az elmúlt nyolc évben szinte mindent kiszerveztek a honvédségtől és a Honvédelmi Minisztériumból. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Indokolatlanul nagy számú alvállalkozót vontak be, ez rendkívüli módon megdrágította az egész rendszer működését, és ugyanakkor a korrupciós, illetve hűtlen kezelésű cselekmények tömegének a táptalaja volt. Szeretném emlékeztetni arra, hogy teljeskörűen átvilágítottuk ezt a rendszert, ahonnan lehetett, és ahol ésszerű volt, ezeket a külsős cégeket - a tevékenységüket megköszönve - eltávolítottuk.
(10.50)
Egyébként jómagam 46 büntető feljelentést tettem, amely büntető feljelentések többségében olyan folytatólagosan elkövetett cselekményekre vonatkoznak, amelyek jó részében éppen ilyen külső alvállalkozók voltak érintettek.
Németh Zsolt képviselő úr rendkívül sok kérdést tett fel, említette, hogy a tüzet a vízzel kívánjuk egyesíteni, pont úgy, mint a 19 felsorolt, velünk szövetséges állam, úgyhogy azt hiszem, ez további érvelést nem kíván.
A költségvetési kérdésre választ adtam, az ingatlanértékesítésre választ adtam, a vezetési kérdésekre is választ adtam. Természetesen vezérigazgatója nincs és nem is lesz a katonai titkosszolgálatnak, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnak főigazgatója van a törvény értelmében.
Kevesli, képviselő úr és többen is az időt, ami január 1-jéig hátravan. Ez igaz lenne, ha most kezdenénk a munkához, de az a helyzet, hogy a munka vége felé tartunk, az előkészítés a nyáron kezdődött el, gyakorlatilag valamennyi nyitott kérdésre tudjuk a választ, és bőségesen elegendő a december 31-éig hátralévő idő a teljesen hadra fogható, hogy úgy mondjam, menetkész, új katonai nemzetbiztonsági szolgálat felállításához.
Az afganisztáni erőink érintettségéről szóltam; a TEK-kel kapcsolatos kritikára reagáltam.
A cyber defence, vagyis a kibervédelem, a kibernetikai harc megvívására való képesség kérdése több helyütt felmerült. Alapvetően az 1995. évi nemzetbiztonságról szóló törvény feladatrendszerét vettük át, mondhatni, mechanikusan, hiszen ugyanazt a feladatmennyiséget és hatáskört azonos illetékességi területen kell ellátnia az új szervezetnek, mint a két elődszervezetnek. Van azonban egy olyan kérdés, amely 1991-ben még fel sem merülhetett, ez pedig a kibernetikai védelem kérdése, ezért tehát az ezzel kapcsolatos nemzetbiztonsági feladatokkal ki kellett egészíteni a feladatrendszert, mert haladni kell a korral. Ami viszont nagyon lényeges, hogy a cyber defence központja nyilvánvalóan nem a katonai titkosszolgálat, hanem a honvédség egyéb szervezeti egységei lesznek a fő felelősei, azonban vannak olyan leágazásai, amelynek vannak nemzetbiztonsági összefüggései, és ezeket a feladatokat telepítjük az új szolgálathoz.
Mile Lajos képviselő úrnak köszönöm, hogy méltánylandónak tartja a költségvetési megtakarítást mint szempontot. Bizony, ilyen földhöz ragadt kérdésekkel vagyunk kénytelenek foglalkozni, mint a forint és a fillér; azt hiszem, ezért küldtek ide minket az adófizetők.
Említettem, hogy természetesen tudatában vagyunk a létszámcsökkentés kényes voltának. A legnagyobb tapintattal, méltányossággal és nagyvonalúsággal igyekszünk eljárni. Szeretném tájékoztatni a képviselő urat, hogy egyetlen panasz, egyetlen kifogás mind ez idáig a tervezett személyi lépéseket nem kísérte.
A “misszió” és “expedíció” szóhasználat valóban érdekes, az egyik a földrajzi felfedezések korát, a másik pedig a katolikus, a keresztény hit terjesztését idézi föl. A NATO területen kívüli műveletekről beszél, amelyek a szövetségi közös biztonság megteremtéséhez elengedhetetlenek. Talán helyes, ha mi is a NATO-dokumentumokban foglalt eme kifejezést használjuk. Én egyetértek önnel ebben.
Arra a kérdésére, amelyet ön igazi kérdésnek nevezett, hogy valójában minek a része ez a döntés, azt kell mondanom, hogy ez a HM-tárcán belüli átszervezés része. Remélem, ennyi elég magyarázat.
Vadai képviselő asszony kifogásolta, hogy az ötpárti egyeztetésen és a bizottsági egyeztetéseken az általa képviselt új politikai erő nem tud részt venni. Ezt sajnálattal hallom, de nem tudom orvosolni. Azt is mondta a képviselő asszony, hogy érdemi vita nem folyik a parlamentben. Én úgy gondolom, az elmúlt 28 percben igyekeztem valamennyi felvetett kérdésre válaszolni, és természetesen a részletes vita során is rendelkezésre fogunk állni. Én előre elnézést kértem, hogy érdemben fogok reagálni az elhangzottakra, és ezzel rabolom az önök becses idejét, ugyanakkor nyilván nem lehet jogos az a kifogás, hogy nem folyik érdemi vita.
Szeretném újólag cáfolni azt az immár sokadszor sugalmazott rémhírt, vagy hát téves információt - mondjuk inkább így -, amelyet Vadai képviselő asszony már több ízben megfogalmazott itt a Ház előtt. Nem tervezzük a létszámleépítést a katonai szervezeteknél a következő évben, ellenkezőleg, mi a katonai szervezetünket erősíteni kívánjuk a már mondottakon túlmenően is.
Azokkal a félelmekkel, amelyek arról szólnak, hogy hogyan fog működni, törvényesen fog-e működni az új katonai nemzetbiztonsági szolgálat, túllépi-e majd a törvényes működési kereteit, nos, azt tudom mondani, ha rajtam múlik, nem fogja túllépni, de ebben nemcsak nekem van felelősségem, hanem az Országgyűlés minden egyes képviselőjének, különös tekintettel a nemzetbiztonsági bizottság tagjaira, akik rendkívül mélyreható, a szokásos bizottsági hatáskörön messze túlmutató beavatkozási lehetőségekkel, felügyeleti jogosultságokkal és ellenőrzési joggal rendelkeznek. Én kértem és biztattam a nemzetbiztonsági bizottságot, hogy csakúgy, mint eddig, állhatatosan kövesse szemmel… (Köhög.) Elnézést, engem is ugyanaz a vírus terített le, mint Vadai képviselő asszonyt. (Derültség.) Tehát kérem és biztatom a képviselőtársakat arra, hogy törvényes kötelezettségeiket esküjükhöz híven szíveskedjenek teljesíteni a katonai nemzetbiztonsági szolgálat tekintetében; ígérem, magam is ezt fogom tenni. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
