MILE LAJOS
MILE LAJOS
MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megindító volt, ahogyan Molnár Zsolt elnök úr ismertette a többségi véleményt, és több alkalommal is kitért hangsúlyosan az LMP állásfoglalására. Meghatódottságom ellenére elég goromba leszek, és nem fogom tudni viszonozni ezt a gesztust, nem fogok ennyit foglalkozni az MSZP álláspontjával, hanem nézzük magát a dolgot inkább, hiszen az 1995. évi CXXV. törvény módosításáról és egyéb vonatkozó törvények módosításáról beszélünk, amikor ezt a T/4816. számú javaslatot vizsgáljuk.
(9.50)
Ahogy az indoklásban is szerepel, egy belső átalakítás jogi következményeit kellett itt most pontosítani és rögzíteni a vonatkozó törvényi helyeken, ebből következően a Katonai Felderítő Hivatal és a Katonai Biztonsági Szolgálat Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat néven egyetlen egységet fog képezni; egyébként nagyon nehéz megjegyezni ezeket az intézményneveket. Maga az indítvány a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot is említi, különösebben erre nem tér ki, mivel valószínűleg nem is meghatározó, hiszen a technikai és egyéb szolgáltatásbeli hátteret fogja jelenteni feltehetőleg ez az intézmény.
Az érvek között az teljesen természetes, hogy miért szükséges jogszabályba önteni egy ilyenfajta átalakítást; a kérdés ott vetődik fel és úgy vetődik fel, hogy miért volt szükség erre az átalakításra. Ezzel kapcsolatban két fő érv, két fő indok fogalmazódott meg: szakmai hatékonyságbeli és költségvetésbeli indokok hangzottak el. Ki fogok majd térni a szakmai indokok elemzésére is, de itt az időzítés kérdése vetődik fel élesen, hiszen ezek a szakmai megfontolások, amelyeket elmondott a miniszter úr is, azok a szakmai megfontolások, amelyeket államtitkár úr is elmondott a bizottsági ülésen, nem új keletűek, ezek léteztek. A hatékonyságra, az összehangoltságra, a párhuzamosságok elkerülésére való törekvés nem egy új sütetű szakmai elképzelés, ezek már akkor is létező érvek, megfontolások voltak, amikor ezt a fajta szerkezeti struktúrát a kormány megalakításakor kialakította az új kormányzat. Tehát semmi olyan eseményre nem emlékszem sem a közelmúltból, sem napjainkból, amelyek azt mondanák és azt indukálnák, hogy na most, kérem szépen, nem lehet tovább halasztani ezt az átalakítást szakmailag, mert olyan új szakmai szempontok vetődtek föl, hogy immáron ez elodázhatatlan.
Természetesen elhangzottak itt a szövetségi rendszeren belüli kötelezettségvállalásaink érvei is, nevesül a NATO-n és az EU-n belüli különböző feladataink, de az sem most alakult ki, már az is létező közeg volt a kormányváltás idején is.
Tehát marad a költségvetés mint indok és mint meghatározó szempont ennél az átalakításnál, amire én azt mondom, hogy méltánylandó. Méltánylandó, mert ebben a helyzetben, amiben a mai magyar költségvetés van, bizony minden forint, minden megtakarítás támogatandó és támogatható. Annak elemzésébe én most nem mennék bele hosszadalmasan, hogy ez a helyzet, ez a költségvetési helyzet hogyan is állt elő Magyarországon, mert az egyéb területeket is érintene, és egyébként párhuzamosan zajlik a költségvetés vitája, ahol erre mód és alkalom nyílik, hogy ezt kifejtsük. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy mégis, az ilyen természetű átalakítás, amely megtakarítást, értelmes megtakarítást eredményez, akár még, horribile dictu, az ellenzéki pártok részéről is támogatható. Persze fölvetődik az a kérdés, hogy ez a bizonyos összeg, amit az összevonás megtakarításként eredményez, ez az összeg hová kerül, mi lesz a sorsa. Jó lenne erről pár mondatot hallani, hogy hol kerül felhasználásra, és ha nem túl indiszkrét a kérdés, akkor azon belül is milyen területeken fogjuk viszontlátni, melyik fejezetben.
A következő, hogy az elbocsátásoknál 217 főről beszélünk. Valóban, ezt mi is hallottuk, és azt is tudjuk, hogy főleg az adminisztrációban vagy a bürokráciában dolgozók kerülnek ki ebből a rendszerből, és főleg be nem töltött helyek szűnnek meg, de itt mégiscsak egy kényes területről van szó. Nem tudom pontosan, hány olyan fő lesz, akit effektíve, ténylegesen elbocsátanak, de nagyon kényes területről történik az elbocsátás, tehát itt ennek az egyéb kockázataival is számolni kell, mert nem egy könyvelőirodából küldik el őket, bár ott is megvannak a kényes területek. Tehát erről megint jó lenne néhány megnyugtató mondatot hallani.
A költségmegtakarítás a műveleti területet nem érinti, hogyha jól értelmeztem, vagy a műveleti kiadásokat sem érinti, hogyha jól értelmeztem a bevezetőt. Ez egy rendkívül fontos dolog, hiszen, hogyha kiadáscsökkentés jelentkezik az operatív feladatok, a műveleti feladatok ellátásánál, az valóban felerősít minden olyan érvet, amelyeket itt képviselőtársaim szakmai aggályként, sőt ennél borúlátóbban fogalmaztak meg.
Most egy kicsit nézzük a szakmai érveket! Nemzetközi példákra hivatkozik az anyag az indoklásban is, és az előterjesztői expozéban is hallhattunk erre való hivatkozást több alkalommal. Én ezt elfogadom. Elfogadom, mert valóban, hogyha megnézzük a nemzetközi gyakorlatot, akkor az egyáltalán nem ördögtől való ötlet, hogy egy szervezeti egységen belül irányítják ezt a két területet. Ez csak egy pikírt megjegyzés mellette, hogy jó lenne már eldönteni, hogy ezeket a nemzetközi példákat mikor, mire használjuk, mert néha hivatkozásként támaszkodunk rájuk, néha pedig szabadságharcot folytatunk ellenük; de ez most csak egy ironikus kitérő volt. Itt valóban nem elvetendők ezek a példák, csak jelzem, hogy mind a kétfajta megoldásra vannak példák.
Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a két alapvetően különböző tevékenység, tehát a hírszerzés-felderítés és az elhárítás egy irányítási rendszeren belül megítélésem szerint elfér, de itt alapvetően nem arról van szó - nagyon lebutítva és egyszerűsítve a dolgot -, hogy akár egymás helyett végzik a teljesen különböző tevékenységet. Az a fajta műveleti önállóság megmarad, ami a normális, hatékony, egyébként oly dicséretes működéshez feltétlenül szükséges, tehát ez a fajta átalakítás nem hiszem, hogy erre irányulna. Természetesen, még egyszer mondom, a működés összehangolásának, éppen az eltérő jelleg miatt megvannak a korlátai, tehát itt kell rendkívül szakszerűnek lenni és nagyon pontosnak akár az irányítástechnika, a feldolgozás és minden egyéb tekintetben is.
Szerepel egy olyan kitétel, azt hiszem, a HM honlapján - de ezt megemlítettem a bizottsági ülésen is -, ahol expedíciós műveletekről beszél. Nem tartom szerencsés fogalomnak ezt alkalmazni. Tudjuk, hogy a külföldi kötelezettségvállalásokról beszélünk, de feltételezem, és nagyon bízom benne, hogy a tárca nem forgatja a fejében expedíciós hadműveletek kezdeményezését, mert az egy nagyon érdekes nemzetközi helyzetet eredményezne, úgyhogy szerintem ez csak egy szerencsétlen megfogalmazás. A misszió sem túl jó kifejezés, mert annak rögtön vallástörténeti vonzatai lehetnek.
Ami rendkívül fontos a Lehet Más a Politika szempontjából is, és ezt hangsúlyozzuk, hogy nem csökkenhet azoknak a katonáknak a biztonsága, akik a nemzetközi kötelezettségvállalások keretében akár külföldön teljesítenek szolgálatot. Itt a hős magyar katonák vére is szóba került, egy kicsit patetikus megfogalmazásban, de valóban, ezt nagyon komolyan kell venni, tehát egy árnyalattal sem gyengítheti sem a felderítés hatékonyságát, sem ezeknek a katonáknak a biztonságát, mert akkor valóban, rögtön vissza kell vonni az egész elképzelést.
A következő, amit itt már előttem, teljesen más összefüggésben Staudt Gábor említett, hogy jó lenne most már végképp eldönteni, hogy a terrorelhárító központ működését milyen szervezeti rendbe akarja beilleszteni a vezetés, hiszen itt is a 2. § h) pontjába átemeli a terrorcselekményekkel kapcsolatos felderítési és egyéb kötelezettségeket az új szöveg is. Ezt akár úgy is lehet értelmezni, és ebben nincs rosszmájúság, hogy még mindig nem egységes az elképzelés és a szabályozás a TEK működését illetően és a feladatkörök elosztását illetően sem. Hogy magáról a TEK-ről mi a véleményünk, ezt elmondtuk az arról szóló vitában annak idejében, amikor ennek megalapításáról szó volt, de itt egy kicsit a szétforgácsolódás jeleit látjuk, és nem annak a fajta koherens szabályozásnak a jeleit, ami egy ilyen feladatú vagy ilyen természetű szervezet működéséhez elengedhetetlenül szükséges. Tehát ennek a szabályozása, azt gondolom, átlátható, és valóban, irányítástechnikai szempontból is elfogadható, hatékony módon elodázhatatlan lesz.
Ami igazán nagy kérdés, ami fölvetődik, hogy ez a fajta átalakítás, ami mögött mi is meghatározóan költségvetési indokokat látunk, ez most a tárcán belüli reform és spórolás, vagy pedig a szolgálatok egészét érintő, átfogó reform első lépése.
(10.00)
Az én megítélésem szerint ez az igazán kardinális kérdés. Mind a kettőnek mások a következményei. Ha ez az átalakítás, ez az integrálás megáll a tárca belső kompetenciáján belül, akkor azt lehet mondani, hogy igen, végül is elfogadható, értelmes, hatékony. Az sem kizárt, hogy esetleg újragondolja a kormányzat egésze egyfajta tárcaközi egyeztetésből vagy kormányzati akaratból kifolyólag, hogy a szolgálatok egészének a működtetését újra kellene gondolni. Voltak ezzel kapcsolatos dilemmák még a legelején, hogy melyik tárca fennhatósága alá melyik szolgálat kerüljön, akkor viszont problémás az ügy, mert látni kellene annak a koncepciónak legalábbis a vázlatát és a fő irányait, amelybe beágyazódik egy ilyenfajta reform a katonai szolgálatoknál. Ezt én most nem tudom megválaszolni, a miniszter úrtól kérem erre a választ, hogy melyikről is van szó a kettő közül, mert más-más következményei vannak szerintem szakmailag is és természetesen a politikai hozzáállást illetően is.
Summa summarum, összegezve, igen, megvannak az aggályaink, feltettem a kérdéseket is, de azzal kapcsolatban, ami a szövegben nem szerepel, én nem szeretek vizionálni, nem vagyok látnok, hogy pontosan előrevetítsek mindenféle olyan eseményt, amit egyébként a szöveg nem indukál, és kormányzati tapasztalat sincs az LMP mögött, ami miatt ilyenfajta gyanúk felvetődnének. Természetesen láttunk már karón varjút, és a másfél év is elég sok mindenre elég volt, de ebben az esetben azt mondom, hogy tárgyszerűbb, korrektebb és politikailag is védhetőbb, ha abból indulunk ki, hogy magát a szöveget nézzük; természetesen minden következménnyel számolni kell, de ezzel kapcsolatban fel kell tenni a kérdéseket.
Tehát, hacsak meglepetés nem ér bennünket ezzel kapcsolatban a vitában, akkor az LMP, horribile dictu, támogatni fogja ezt a módosító javaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
